Nyírvidék, 1911 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1911-03-05 / 10. szám

10-ik szám. N Y I R V I D É K 1911. március 5. 13 mikor a gyakorlati életben keresztül akartam vinni — sajnos de való, hogy nem váltak be; s igy azok csak irott, de gyakorlatilag ki nem vihető malasztok maradtak. Általános tudásnak nagyon helyes, de mert mindeneket jó elolvasni, a jókat megtartani, a rosszat eldobni — ezt tartom én is szem előtt. Ezért igyekeztem én ezekből a consequentiát magamnak levonni — s ezen ismereteket, melyek t. Hölgyeim előtt is ismeretesek — a gyakorlati életből ellesett és helyesnek bizonyult tapasztalatokkal kibővíteni, illetve a gyakorlati életbe átvinni. (Folyt, kőv.) Madárvédelem. A veréb. A „Gyümőlcskertész" cimü lapból vesszük át az alábbiakat: Lapunk .Kertészeti tapasztalatok" cimü rovatában egy rövid közlemény jelent meg, amely bizonyítja a veréb hasznosságát. Aki erre vállalkozik, az nehéz feladatot teljesít, mert a verébnek — amely Hermán Ottó szerint olyan a madarak kőzött, mint a suszterinas: vidám, szemtelen és civakodó — igen rossz hire van. A róla való ítélet az, hogy haszontalan, hogy üldözni, pusztítani kell. Még Hermán Ottó is ,A madarak hasznáról és káráról" megirt kiváló művében csak annyiban kel véde'mére, hogy azt mondja: hasznossága annyi, hogy kemény teleken nagy seregben bekalandozza a határt és szedi a gyomok magvait: no meg az első kotlásból eredő fiait rovarokkal neveli fel; de azért nem szabad megengedni, hogy túlságosan elszaporodjék. Erre nem is kell nagy biztatás, mert a hátulgombolós nadrágos gyermektől kezdve mindenki pusztítja, aki csak teheti. Pedig hacsak annyi hasznot is tenne, ami róla Hermán Ottó könyvében meg van írva, akkor is kíméletet érdemelne ; de többet tesz ám! Amiről nekem is tapasztalataim vannak. Kertem, lakásom körül van és igy a verebek nagy számban tisztelnek meg látogatásukkal, mindamellett panaszom nem lehet ellenük. Azt nem tételezhetem fel róluk, hogy azért nem tesznek kárt kertemben, mert én nem bántom és igy azt kell hinnem, hogy a róluk való elmarasztaló Ítélet elfogultságon, vagy tudatlanságon alapszik. Alkalmam volt hasznosságukat közvetetlenül megfigyelni. Konyhám ajtaja előtt áll egy körtefa, amelyen tavaszkor a verebek egész raja szokott tanyázni. Erre azt mondhatja valaki: ,Bizonyára a konyhai hulladékok csalják oda." Pedig nem ugy van. A körtefa csalja őket, illetve a körtefán levő rügy fúró-bogár (Anthonomus piri) lárvái. Amint tudjuk, ez a bogár ormányával tavasz kezdeten meglyukasztja a bimbókat, hogy azokba egy-egy petét szúrhasson, amelyekből 3—4 nap múlva kikelt lárvák a rügybe rágják magukat és elpusztítják annak termékenyítő részét, aminek következtében a bimbók csak félig nyílnak ki, azután megszáradnak, megsárgulnak, mintha csak valami megperzselte volna, ugy néznek ki. Ha ilyen elszáradt bimbót időben leszakítunk és felbontunk, azonnal szemünkbe tűnik egy pici, fürge nyű, amelynek a világosság nem tetszik, forgolódik és menekülni akar. Ellenkező esetben, ha bántatlanul élhet a bimbóban, bebábozódik és egy hónap malva a bábból ismét bogár lesz, amely a jövő tavaszig elbújik a földbe, vagy a kéreg alá, hogy ismét gondoskodhassék taja fenntartásáról. A körtefán tanyázó verebek, amiről az 1898. évben először győződtem meg, nem a konyhai hulladékokra, hanem ezekre a nyűvekre vadásztak és nagy ügyességgel szétbontogatták az elhervadt bimbókat, hogy a bennök levő lárvákat felfalatozhassák. Tudom azt, hogy a rügyfúró-bogár kedvező időben, ha ugyanis a fakadás későbben áll be, az egész termést pusztíthatja el, a verebek segítségét tehát méltányolnunk kell. Hogy a verebek a levéltetveket (a cserebogarat is) pusztítják, arról följegyzésem szerint, szintén 1898ban junius 30-án győződtem meg, amikor egy szilvafa leveleiről, alájuk bukva, ügyesen szedegették a tetveket. A verebek védelmére még egy adatom van, amely ugyan nem az én tapasztalatom, hanem olvastam. A felsőausztriai földtnivelők egyesületének gyümölcsészeti szakosztályában 1899. március 14-én megtartott ülésében két kertesz azt állította, hogy a vértetü pusztításában is meggyőződtek a veréb hasznáról. Ezt érdemes volna megfigyelni és a Gyümölcs-kertészben róla beszámolni. Szóltam a kérdéshez, hogy a suszterinasok, amint Hermann nevezi őket — a verebek ügyét tisztázzam. Zádor Gyula. Criardinetto. A birói vacsora után történt, hogy egy uri ember, akinek már néhány ezüstszál is van a hajában, jóval éjfél után ment haza. A kulcs azonban nem nyitotta a kaput. Nagy dörömbőzésre előjött az inas, de az ajtót az sem tudta kinyitni. Bement az inas az egyik utcai szobába, kinyitotta az ablakot és az ur ugy próbált behatolni a már nagyon nélkülözött szobába. De nem ment, sehogy sem ment, sőt érintkezésbe jött főldanyánkkal, ami pedig a frakknak nem vált előnyére. Végre széket adott ki s igy aztán valahogy bejutott. -— Nem hiába nem szerettem — mormogott az ur — azokat, akik az ajtó helyett az ablakon keresztül látogatnak ; de ugy látszik legalább egyszer mindenkinek meg kell tenni. Fájdalom, én most már csak a saját lakásomba. • * * Ugyanakkor egy másik ur bérkocsin nőket kisért haza. Ott az volt meghagyva, hogy az utcai ajtót nem kell becsukni. A cseléd eleget is tett a kívánságnak, nem csukta be kulcscsal a kaput, csak tolózárral. Ami még rosszabb. Az az ur járhatott valamikor kerítéseken keresztül, de most már nehéznek, sőt lehetetlennek tartotta. Ugyan azért a kocsist kérte fel, hogy az elég magas kerítésen be menjen s nyissa ki az ajtót. A kocsis is nagytermetű ember s nehezen fogott bele. Az az ur a legalkalmasabb helyen megfogta a kocsist s tolta, a kocsis pedig kézzel-lábbal igyekezett s midőn már a kapu telején iparkodott magát megerősíteni, a nagy igyekezetben olyat rúgott épen az orrára annak az urnák, hogy talán még ma is érzi a csizma szagol. * * * Megy a násznép, lakadalom, Ketten nézik az ablakon ; Ajk az ajkon, kéz a kézbe, Ég a szivük boldog kéjbe, Száll a lelkük messze, messze, A jövőbe, végtelenbe . . . S gondolatik összeérnek: Ha minket is majd igy néznek ! * * * Mulatságos eset történt a minap az egyik gyógyszertárban. Besántikált a patikába egy veresképü polgártárs. Fájós lábát mutatva, előadta, hogy orvosságra lenne süksége. — Van-e recept ? — kérdi a patikus. — Van — felelt az atyafi és előhúzott, a mandlijából egy receptet. A patikus nézi-nézi a receptet, de ugy látja, hogy az valami hashajtó szer. — Ki irta ezt a receptet? — kérdezte a gyógyszerész. — A jó Isten tudja, — valamelyik doktor, én bizony sohasem láttam. — Hát nem kendnek írták? — Dehogy is nekem, a nénémnek adták kölcsön. A fügefalevél felé. Hát hogy ilyen szépen rendben lennénk a világ minden bujával-bajával, és nincs semmi megoldásra szoruló kérdés, reformért jajgató állapot, egyszóval minden egyéb el van intézve ezen a rongyos világon, éppen ideje volt, hogy amit regen nem ieformáltak: reformálják meg a női szoknyát. Hiszen oly régen volt az, mikor még krinolint viseltek az ősanyák és olyan csendesen, lomhán tudott eljulni a női divat a krinolintóí a bukjel-szoknyáig, hogy a haladás minden barátjának be kell látnia, hogy e téren is eljött az ideje a modernség megkívánta gyorsabb haladásnak. Elvégre, ha már elindultunk a modern reformmal, akkor be kell látnunk, hogy a bukjel szoknya cimü intézmény csak egy stációja lehet a haladásnak, amelynél megállani nem lehet. Maradi emberek ugyan azt tarlják, hogy a szoknya s általában véve a ruha arra való, hogy megvédje a testet. Megvédje hidegtől, napsütéstől, illetéktelen szemtől. Ez maradi, konzervatív nézet, amely fölött a modern felvilágosodás már régen túlhaladt. Ma a ruha, respektive ennek lényeges alkatrésze, a szoknya arra való, hogy mutassa, amit lehet, esetleg amit nem lehet is. S ebben a hivatásban a bukjel-szoknya tényleg csak egy rövid megállást érdemlő stáció a haladás utján. Ma, amikor a női öltözködésnek bonyolultabb technikája van, mint az adó és illetékfizetesnek, ma, amikor a sokat a gőzdaruval összehúzott mieder titkolja, a kevésnek a bukjel szoknya csinálja a reklámot, be kell látni mindenkinek, aki nem akar maradi ember lenni, hogy még mindig kevés az, amit az utcán a női idomokból látunk. Istenkém, mennyi elárulatlan báj, micsoda csiklandós titkok maradnak még e mögött eltakarva. Nahát ezt a forradalmat, az eltakart bájak forradalmát fogja elfojtani a jupeculotte, a szoknya-nadrág, A culotte-nak különben is már múltja van a forradalmak történetében. A francia-forradalomban jelentős szerepük volt azoknak az alacsony származású proletároknak, akik nem viselték a vagyonos rendek rövid nadrágját és akiket sansculotte-oknak — nadrágnélkülieknek — nevezett el a forradalom szótára. Most a női divat játszik forradalmat s ebben a forradalomban megint csak a proletárok maradnak sansculotte-ok, a tehetős osztály jupe-cnlotte-ban fogja rabigába hajtani a férfisziveket. Hát akármit beszéljen az erkölcsiséggel nagyképűsködő világ, bármennyire rugkapálózzanak is az ujitás ellen a zsugori, zsarnok férjek, mi üdvözöljük az uj divathóbortot: a szoknyanadrágot. Mert eltűnik ugyan a házi civódások meleg szótárából a nevezetes kérdés, hogy: ki viseli a nadrágot? — de ennek ellenében mi egy szebb, egy jobb jövő jelét látjuk ebben a ruhadarabban. Látjuk a rohamos, gyors közeledést az eredeti állapothoz: a fügefalevélhez. Mert ezek után a látványosságokra törekvő újítások után egyéb már nem következhetik. S ez az egyszerű, de minden forradalmi törekvést megoldó viselet fog legjobban megfelelni a forradalmat finanszírozó férjek pénzügyi viszonyainak is egészen addig, mig a jég el nem veri majd a fügefák leveleit. Hogy akkor mi lesz, azon törjék a fejüket a divatbölcsek. SzaboMrineg?ei gazdasági egyesületi közlemény. A Hevesmegyei gazdasági egyesület folyó évi március hó 20-án Gyöngyösön tenyészszarvasmarha, tenyészbika, juh, sertés- és baromfi vásárt rendez. A vásárra vonatkozót udnivalók a gazdasági egyesület titkári hivatalában megtekinthetők. ÚJDONSÁGOK. Telefon szám 139. Közgyűlési naptár. A nyíregyházi kerületi munkásbiztosító pénztár március hó 5-én d e. 10 órakor, határozatképtelenség esetén 12-én d. e. 10 órakor. A „Tiszadobi Kölcsönös Segélyző-Egylet, mint szövetkezet" március hó 8-án délután 2 órakor. A „Demecser és Vidéke Hitelszövetkezet" március hó 5-én délután 2 órakor. A „Rakamazi Kölcsönös Segélyző-Egylet mint Szövetkezet" március 19. d. e. 11 órakor. A nyíregyházi vörös-kereszt fiókegylet március 12-ón délelőtt 11 órakor.