Nyírvidék, 1911 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1911-03-05 / 10. szám

10-ik szám. N Y I R V I D É K 1911. március 5. 13 állunk meg s tünődünk, hogy személyes ábrázatán kivül mit akar még kifejezni? A beérkezett nagyszámú pályamunka között több van, amelyben az igazi tökéletes és szép mű fellelhető minden tekintetben; de több van olyan is, amelyben a művészi kellékek teljesen hiányoznak. Most már a zsűrin a sor, hogy közmegelégedésre válassza ki a sok közül azt a művet, amely minden tekintetben megfelelő lesz, s a maga helyén, a maga valóságában felállítva büszkén hirdesse minden szemlélő idevaló vagy idegen előtt azt, amit egy szép és monumentális Kossuth-szobornak hirdetni kell! K. I. A szabolcsYármegyei tanitó-egyesület köréből. Az Iparos pálya. Egyesületünk a szellemi munka műhelyébe uj anyagot hozott feldolgozás céljából. Az anyag: „Az iparos pálya" ismertetése, a munkás : Nánássy Gyula közbecsülésben álló kartársunk. Egyesületünk vitaiéielei között a szinte meglepően uj. de annak munkakörébe rég kívánkozó kérdés és annak értekező által történt megoldása váltja ki belőlem a hozzászólásra való készségét. Első sorban is elismeréssel adózom a nyíregyházi járáskőr vezetőségének, hogy ezt az elemi iskolai nevelés keretébe immár szükségszerűen beillesztendő és óriási fontossággal biró elodázhatlan kérdést, felszínre hozni méltóztatott. Reánk nevelő-tanítókra nézve nem csekély fontossággal bir az ipari pályák megismerése és megismertetése. Az azok becsülésére való nevelés pedig — hazafiúi, nemzetgazdasági szempontból és neveltjeink egyéni érdekét tekintve, — egyenesen kötelesség. Nézzük tehát, hogy ezen kötelességnek milyen tükrét állítja elénk nagyrabecsült értekező kartársunk. Bő szavú, de írói ügyességre valló bevezetésében, a létfenniartás kérdésének fejtegetésével vezet az ipari pályához. Meggyőző érvekkel bizonyítja, hogy az egyénnek szociális kötelessége a nagyobb darab kenyér utáni törekvés. Minthogy pedig az egyének össze-sége alkotja az államot, ez a törekvés hazafiúi kökitekintett. Azonnal visszakapta fejét. — A keservét! a mindszenti komiszárus, vagy 10 emberrel Fel itt a padra, onnan le az istállóba! A négy betyár a létrán felkúszott a padra, s ott leeieszkedett a lakással egy fedél alatt levő istállóba. Ekkorra a csendbiztos körülvétette a házat. A csárdás kilépett. — Kik vannak szólal János? — Négy lovász legény, az ólban pedig egy dunántuli gróf 16 lova. Szépek. — A lovász legények mit csinálnak ? — Ugy látszik nagyon is megtörte őket az ut, mert ugy alusznak, hogy fel sem lehetne költeni. — Tudom! szólt a csendbiztos s gúnyosan mosolygott. — Más senki? — Nincs. — Hozd a lámpát s menjünk az istállóba. A csárdás hozta a lámpát s mentek az istálló felé. — János! igazán nincs az istállóban valaki ? — Nincs. — Igazán János? — Ugy éljek! A csendbiztos sóhajtott. — Legyen ugy! — szólt. A csak pár lépésre levő istálló ajtaja előtt fennhangon szólt a csendbiztos: Lőrinc, kendnek jó szeme van, vegye át a lámpát János gazdától s világítson be. János már nyújtotta a lámpát Lőrinc felé, azonban a csendbiztos eltaszította a Lőrinc kezét s halkan mondta Jánosnak: mégis te menj. Amint János gazda nyitotta az ól ajtaját, az ólból két lövés dördült el s János gazda telesség is. Igaza van értekezőnek, mikor a nyomorúságos 1—2 koronás félig iskolázott dijnok, vagy az „átlag"-hivatalnok helyzetét összehasonlítja, a most szabadult segéd helyzetével. Nánássy kartársunk főleg nemzetgazdasági szempontból tárgyalja a felvetett kérdést. Ebből a nézőpontból egy dologban nem oszthatom nézetét; mert csak — mint mondja — „a földi javakban nem dúslakodó" szülők gyermekeit küldi ipari pályára. Hiszen ipari viszonyaink gyarlóságai nem a munkások, hanem a munka • adók csekély számának és még csekélyebb tőkéjének következményei. Ebből világosan látszik, hogy a módosabb, sőt gazdag szülők iskolázott gyermekeit is az ipari pályákra kell serkentenünk; mert virágzó ipart, szellemi és anyagi tőke nélkül elképzelni sem lehet. Ebből következik: ha a szegénységgel küzdő ifjú szegénysége miatt, ugy a vagyonos szülök gyermeke épen vagyona miatt keresse az ipari pályát, mert földomlásának alapfeltétele: a tpénz", megnyitja haladása kapuit. Mihelyt pedig a „tőke" is kiveszi részét az ipari vállalatokból, megtaláljuk az értekező kartárs és mindannyiunk által óhajtva várt nemzetgazdasági eredményt; a behozatal és kivitel mérlegének változását. Térjünk ki azonban egyéb körülményekre is. Meg kell ismernünk a művelt és vagyonos szülők idegenkedésének okát! Nem egy esetben történt, hogy néhány középiskolai osztály elvégzésével ipari pályára került gyermek, megundorodva hagyta oda műhelyt. Műveltebb egyéniségével nem tudhatott társai körébe illeszkedni. liyen esetben a gyermek ipari pályára való törekvése, rendszerint több ok miatt vallott kudarcot. Szülei az iparág, vagy a hely, vagy mindkettő megválasztásában tévedtek. Ezeknek a bajoknak a leküzdésére is létesülnek már intézményeink és erre való tekintettel felemlítem a nyíregyházi iparos-tanonciskola kebelében szervezett „Otthon" vezetőségét, mely a leendő tanoncok hely-közvetitését készséggel és díjtalanul eszközli. Kipuhatolja a gyermek hajlandóságait és ismert mesterekhez helyezi el. Az iparág választásánál irányítja a szülőt, miáltal olyan mesterségre adhatja gyermekét, melynek nemcsak jelene van, de jövője is lesz. Igy aztán a pálya- és műhely válásztásra való befolyásunkkal, a gyermek jövőjének szerencsésebb alapját építhetjük meg. Az elemi iskolában a tanoncközvetités nem hivatali, de emberbaráti és hazafias kötelességünk. Itt találom tehát a felvetett kérdés ütközőpontját, mely annak egyesületünkben való tárgy

alását is megmagyarázza

. kezéből kiesett a lámpa, s maga pedig végig vágódott a földön. A két golyó talan a szive körül találk-.'zolt egymással. — Nem mondtál igazat — mormogott a csendbiztos, esküdté' a hazugságra. Aztán mintha vezényelne, kiáltott: Helyre legények, készen a töltésekkel. Péter és Ferenc menjetek hátra, hogy a tető kibontással meg ne szökhessenek. Aki mutatkozik lelőni. Rózsa Sándor, adjátok meg magatokat, vagy rátok gyújtom ezt a kunyhót. Bent az ólban már tanácskozott a négy betyár Virradatot nem várhatnak, mert akkor a 9 ember leszedi őket. Addig kell menekülni, amíg sötétes van. Ki megy ? Lobozár Sándor vállalkozott, hogy megyen elsőnek. Ló volt bőven s mindenjárt fel is ugrott egyre s indulni akart. — Nem ugy barom ! szólt Rózsa s megfogta a ló kantárát. Várj. Eloldott egy másik lovat s a félig nyitott ólajtóhoz vitte. Amikor ott állt, intésére egy másik vaslapáttal a ló háta megé került s hirtelen nagyot ütött rá. A telivér ló szinte repült ki az ajtón, a pandúr fegyverek nyomban megszólaltak. — Most! kiáltott Rózsa Labozárra. Ez azonnal kiugratott és száguldott a pusztának. Ütánna ismét lódobogás hallatszott, maid néhány lövés és Rózsa tudta, hogy a Lobozár vérét most már a puszta, a kedves pusztája issza. Ekkor Rózsa nemes Nagy Pétert felküldte a padra, hogy ott várja meg a dolgok elmúlását, Gsala Gábort pedig elrejtette, ugy, hogy ahol a lovak szoktak állani, az almon, a szalmát egy helyen elkaparta, egy lukacsos deszkát felPusztán jóindulattal, secnmit sem tehetünk. Cselekvésre vár a társadalom érdeke. Teendőnket, ebben a mondatban foglalhatom össze: Már az elemi iskolában készítsük elő tanítványainkat az ipari pályára! Minden ipari vonatkozású olvasmánynyal kapcsolatban megismertethetjük tanítványainkat, az illető olvasmány tárgyával rokon ipari pályával és annak hasznosságával. Gyakorlatból tudom, hogy ez, 11 — 12 éves gyermekek különösen az ismétlő iskola tanulói között, egyáltalán nem nehéz feladat. Hogy pedig a kézügyességi oktatás az ipari pályák megkedveltetésénél nagy segítségünkre lehet, bizonyítani is felesleges. Azt is tapasztalatból mondhatom, hogy a kis gazdák gyermekei az atya és a reájuk, gyermekekre jutó vagyon és az ebből előálló életviszonyi különbség között is megfelelő, reális felfogásról tesznek tanúbizonyságot, ha erre őket kellő tapintattal és megengedhető módon rávezetjük. Aztán maguk a gyermekek folytatják aztán határozott célú törekvéseinket a családi körben. Ez legtöbbnyire sikerrel is jár, azonban némely esel ben a szülők felvilágosításától, sőt rábeszélésétől sem kell visszahúzódnunk. Megvallom, hogy ezt én néhány esetben talán túlságos mértékben is alkalmaztam. Egy ujságáruló, züllésnek indult tanítványomnak atyja például, annyira megunta a folytonos kapacitálást, hogy ha szerét tehette, elkerült, ha pedig a véletlen összehozott vele az utcán, valósággal szökdösött előlem. Ennek dacára sem tágítottam és a kitartás győzött. Éppen az elmúlt héten kaptam ezért kiváló elégtételt. A négy évvel ezelőtt, említett módon eiőszakolt napszámos-apa, könynyes szemmel mondott köszönetet, hogy fiát emberré tettem, ki többet keres, mint nagyszámú családtagjai együttvéve. És higyjék meg kedves kartársaim, hogy annak a kérges tenyerű becsületes polgártársamnak kézszorítása, az én szememből is az öröm könnyét váltótta ki. Azt kívántam tehát Nánássy kartársam becses munkája mellett, a gyakorlati szempontok figyelembevételével elmondani, hogy az elemi iskolában feltétlenül nevelni kell tanítványainkat az ipari pályára. Az értekezés érdemi részét tekintve megállapíthatom, hogy azt nemesen érző szivü, magas látkörü, cselekvésre képes kartársunk igazi élettudással irta meg. Adjon a Gondviselés tanitó-egyesületünknek sok olyan munkást, mint az életkorban előhaladt, de munkásságban ifju-erővel biró: Nánássy Gyula ! " Varga György. ímelt, s ezen a nyíláson Csala Gábor mint a gyík besuhant, Rózsa visszatette a deszkát a helyére, és szalmát kapart rá. Most aztán Gsala Gábor hírt tudhat adni, hogy mi történt a vezérrel. Ha pedig a vezér megmenekül, majd megmenti őket is. * * * Rózsa Sándor törte a fejét, hogy mit tegyen. Ha világosságig vár, innen az ól ajtóból is leszedhet 2—3 pandúrt, de a többi golyója még is csak benne fog találkozni. De azért e gondolkozás közben is, ki ki eresztett egy lovat, amikre a pandúrok nem tudhatván, hogy nincs e rajta menekülő betyár, rálövöldöztek. Bizony a dunántuli grófnak már több lova feküdt a füzeséri pus'tán, mint amennyi az ólban nyerített a többi után. Rózsa Sándor a lovászok gúnyáiból, szalma segítségével emberi alakot csinált s azt felkötötte egyik ló hátára, de ugy, hogy ha azt golyó éri lefordul a ló oldalára. Maga pedig felült, a Gázián hátára sakkor a másik lovat az ól ajtóhoz vezette. Ott ráütött s nagyot kiáltott s amidőn a ló kirohant az ajtón, nyomban utánna ugratott Rózsa Sándor és csak ugy kapásból odalőtt, ahol az-lőtt a csendbiztos hangját hallotta. A ruhát vivő ló, alig 10 lépésre az ól ajtóból összerogyott, a pandúrok nagy része odafutott megnezni, hogy melyik betyárt fogták el, ezalatt, pedig Rózsa Sándor a hires arabs ménen mellettük elszáguldott, alig egy-két pandúr által üldöztetve. A megriadt arabs mén egy perc alatt kivitte a betyárt a lőtávolból. Amint a pandúrok bámultak s morogtak, hogy ember helyett ruhát és szalmát fogtak, s