Nyírvidék, 1910 (31. évfolyam, 25-55. szám)

1910-09-04 / 34. szám

35-ik szám. N Y I R V I D É K 1910. szeptember 11 . 9 kezdését, de mint közismert, ez nem a képvi­seleten mult, a minisztériumokban tett kifogá­sok késleltették azt. A város kitartott terve mellett s végre több feliratnak, a helyi viszo­nyokra, a meglévő állapotokra kiterjeszkedő jelentéseknek végre meg lett az az eredménye, hogy a minisztériumokban erősen redukált kí­vánságok, vagy inkább csak tanácsok a város teherbíró képességével s eredeti tervének kere­teivel összeegyeztethetők voltak s ekként a munkálatok megkezdésének akadályai elhárit­tattak. Egyhangúlag hozta meg határozatát a vízépítési munkálatoknak még ez év őszén, a többieknek jövő év tavaszán történő foganato­sítását. Emellett felhívta a tanácsot, hogy meg­felelő elötanulmányozások után tegyen javas­latot, nem-e volna célszerű s gazdaságos a Sóstó medence mellett elvezető kanális med­rének áthelyezése, miután valószínű, hogy a meder közelsége a medence kiszáradására be­folyással van. A kir. ügyészségnek azon kérelmét, hogy a fogházkert helyett a Bujtos keleti oldalán adassék cserébe megfelelő értékű terület, — teljesítette — s a már előzetesen lefolytátott becslési eljárás folytán a becslő bizottság által tett s a tanács által támogatott javaslatnak megfelelőleg a jelenlegi fogházkertnek minden holdjáért két holdnyi területet adott emiatt cserébe. Az ipartestület közgyűlése az iránt kérel­mezet , — hogy a tűzoltóság kiköltözése követ­keztében felszabadult helyiségek oly beosztás, illetve átalakítás alá vétessenek, mely az ipar­testület hivatalos helyiségeinek is biztosítsa a városházán elhelyezését. — Miután az átalakí­tási munkálatok tervezete most van az előkészítés stádiumába, s mert kétségtelen, hogy az ipar testületnek a városházán elhelyezése a testületi előljár Ságnak az iparhatóságra ráutaltságából kifolyólag kívánatos volna, egy öt tagu bizott­ságot küldött ki, Király Sándor, dr. Kovách Elek, Pisszer János, Somogyi Gyula s Dr. Va­dász Leó képviseleti tag<>k beválasztásával oly célból, hogy az átalakítási tervezetnél az ipar­testület kérelmére a lehetőségig legyenek figye­lemmel. A most átalakítás alatt álló uj tűzoltó laktanyánál a folyamatban lévő munkálatok al­kalmával a terveken kisebb jelentőségű változ­tatások szüksége állott elő. Miután ezeknek szükségességéről a képviselőtestület meggyőző­dött, foganatosítását engedélyezte. A gör. Katholikus egyház azon kérelmét, hogy az 1905. évben megszavazott 15000 kor. iskoiaépitési segélynek még bentlévő 7500 koro­nás részlete a megszavazott határozat rendel­kezéseitől eltéröleg ne 1500 koronás részletek­ben s 5 év alatt, de egy összegben már most Nedzsib Ászim eme magát részben nagy-mad­zsarnak, részben kis madzsarnak nevező kóbor nepségben az Ázsiába visszaköltözött magya­rokat sejti, szóval akkurátusan ugyanazoknak a magyaroknak az ivadékait látja, akik után szegény agyon meg agyonmagyarázott Julián tarát annyit koptatta a bocskorát s akiknek emléke Körösi Csorna Sándort, Reguly Antalt nyugodni nem hagyta. Mmnyi hősi elszántság, mennyi önfeláldo­zás, hany ragy elmének kutatása, töprengése mondott csütörtököt e körül a kérdés körül! Hol itt, hol amott tűnt fel a biztató remény, hogy rég elszakadt testvéreinknek mégis csak nyomára akadunk, de a szarvas, mint a pára, köd előtte, kőd utánna: megint csak eltűnt időtlen időknek, úttalan utaknak ingoványain. Sok csalódás a remény halála. Nedzsib Ászim hiiadását hideg mosollyal fogadtam s azóta jóformán el is feledtem. Ma négy hetea Reszimli Kitáb nagyérdemű szerkesztője és tulajdonosa, Ubejdulláh Eszad bej, besiktasi kastélyában fényes vacsorát adott, mint mondá „magyar testvérének tiszteletére." Sokan voltunk, sokat beszélgettánk Török­ország mesés átalakulásáról, a jövő nsgy fel­adatairól. a török-magyar testvérségről, meg arról a fontos szerepről, melyet e szíp és ne­mes eszmének a jövendő kulturális alakulásai­ban be keil töltenie Nem kisebb dolgokról esett szó, mint arról, hogy a Reszimli Kitáb a nyomtatott szó egész hatalmával mozgalmat indít, hogy az uj Tőrök­ország tanutoi vágyó ifjai elsősorban Magyar­országot keressék fel, tanulják meg a testvér­nemzet nyelvét s sz új török irodalom a fran­kiadassék, ujabb szakosztályi tárgyalás s javas­lattétel végett visszaadta, mert a közgyűlés többsége a kérelem méltányosságát elismerte, ellenben fedezetre vonatkozó javaslat hiányá­ban érdemileg nem dönthetett. A kereskedő tanonciskolát fenntartó ke­reskedők s gazdák köre az iskola 1911. évi költségelőirányzatának beterjesztése mellett azzal a kérelemmel fordult a városhoz, hogy a költ­ségvetésileg mutatkozó fedezetlen hiány elosz­tására eddigi 720 koronás évi segélyét 1000 koronára egészítse ki, s még IV2-0I tűzifát adjon. — A képviselőtestület teljesítette a ké­relmet, melynek eredményeként az iskola fen­tartási költségek ekként alakultak, hogy az is­kola fentartó kör évi 360 koronával, — a város pedig évi 1000 koronával s IV2-0I fának ter­mészetben kiadatásával járul az iskola tentar­tásához. A mellett még mintegy 360 korona államsegélyre s a tandíj bevételekre támaszkodik ezen iskola. A házszámozási munkálatok alap elveit a tanácsi előterjesztésnek megfelelőleg megállapí­totta. — A régi kerületi beosztást megváltoz­tatta, amennyiben a keletről nyugatnak haladó oszló vonalat a Széchenyi s Nagykállói utcáról a szentmihályi — orosi utcákra helyezte át. Ez alkalommal állapította meg a Bujtoson s Érkerten létesült új utcák neveit, s a régieknek célszerűség által indult ujabb elnevezését. Az 1905. évben hat utca elnevezésére hozott határozatán amennyiben változtatott, hogy a „Thököli" utcának elnevezett „Iskola" utcát „Luther"-re változtatta, továbbá a Bessenyei-tért ezen elnevezéssel tartotta fenn. A munkálatok foganatositásával a tanácsot bízta meg, felhatalmazva arra is, hogy az utca elnevezési s házszám táblákra versenytárgya­lást tartson, avagy azokat szabad kézből kiad­hassa, s a verseny eredményét saját hatáskö­rében elbírálhassa. A szénszállításra beérkezett ajánlatok elbí­rálásánál figyelemmel a külömbözö kőszenek bőfejlesztő képességére s beszerzési árára, leg­gazdaságosabbnak tartotta, ha a gőzfürdő ré­szére 1Is részben akna szén, — 2/g részben porosz szén, — a többi üzemek részére akna­szén szereztetik be s vétetik használatba. — Ekként az egész szükséglet mintegy fele részét porosz szénnel, — másik fele részét akna szén­nel biztosította. Az árak figyelembe vétele mellett a porosz szén szállításra Kohn Jeremiás nyíregyházi szén­kereskedőnek Emánuel Segeni borsó szénre tett ajánlatát, az akna szénszállításra Bernát és Társa nyíregyházi szénkereskedő sajószent­péteri akna szénre tett ajánlatát fogadta el. A közgyűlés 5 és fél órakor ért véget. ciaskodás kétes útjairól terelődjék Petőfi, Arany és Jókai nyomdokaiba. Mivel pedig a pompás vacsorához nem bort, hanem kristálytiszta tasdeleni forrásvizet it'unk, mindezeket tanácsos lesz nagyon komo­lyan venni. Jó későre járt már az idő, mikor egy kuszált szakállú, meglehetősen gyenge tő­rökséggel beszélő úrra kezdtem figyelni. Tev­fik bejnek szólították a többiek, s mikor szár­mazása iránt érdeklődtem, kisült, hogy kurd nemes, aki már két évtized óta fáradozik népe múltjának felderítésén s ezért töméntelen so­kat tanult és utazott, különösen Mezsopotámiá­ban. Hirtelen eszembe jutott Nedzsib Aszim emiitett cikke, s azt kérdeztem Tevfik bejtől, igaz e, hogy a kurdok között madzsar nevü törzsek is tanyáznak. Tevfik bej határozottan kijelentette, hogy igaz, hogy ő maga is találkozott madzsar törzs­beli nomádokkal. Ha kíváncsi vagyok erre a népre, a konstantinápolyi kurd-klub révén sok mindent megtudhatok. Pár nap múlva beállított hozzám a nemes kurd és azt jelentette, hogy Konstantinápolyban jelenleg madzsar kurd nem tartózkodik, de a klub tagjaitól a következőket sikeiült megtudnia: Madzsar törzsbeli nomádok laknak Törökország és Perzsia határán Sehrizur és Szaucs-Bulak kőzött. Tulajdonképpen telje­sen függetlenek, mert ha török adószedőt szi­matolnak, mindjárt perzsa területre húzódnak és megfordítva. Nyelvük valami régies, tőrök nyelvjárás, kurd meg perzsa szavakkal jól föl­eresztve. Vannak továbbá madzsarok a bitliszi és váni, nemkülönben a szivaszi kormányzóság­ban is. A szivaszi madzsarok a nagy afsar­törzs kötelékében vannak, szintén régies tőrök GiárdLinettó. A főispáni beiktatásnál nagyon sokan jelen­tek meg. A nép, a középosztály, bárók, grófok, sőt két herceg is. Egy herceg legalább is volt, ha csak cím és jelleggel felruházott is. Nézet eltérés nem volt; ha már szükséges volt a meg­oldás. A szabolcsiak örültek az ilyen meg­oldásnak. Ha a 67-et nem is szereti mindenki, de az uj főispánt pártkülömbség nélkül mindenki kedveli. Igy aztán nem is lesz neki olyan nehéz kormányozni ezt a kuruc vármegyét. * Nem csoda aztán, hogy a sokadalomra néhány ügyes kezű ember is lejött. Egy ilyen Sz. ügyvédnek is elemelte az aranyóráját és láncát. Csodálkoztak, hogy lehet egy ügyvédtől lopni, mikor maga az ügyvéd — hivatva van oly sok ravaszságot leleplezni, oly sok ember­ben meg nem bízni. * De hát Maleskovits kinyomozta a zseb­metszőt, s igy Sz. nem károsodott, sőt Maleskovits egy tanácscsal gazdagította tapasztalatait. Ugyanis az ő tanácsa az, hogy sokadalomba minél gyakrabban kell megnézni, hogy hány óra van, mert csak igy történhetik meg, hogy épen akkor nyulunk az óra után, amikor egy másik kéz is kaparászik körülte. * — Na kinek hiányzik az órája? kérdezte valaki a főispáni beiktatásról lejövet. Mert hát nem csak megyebizottsági tagok voltak ott. Vagy talán, talán még a megyebizottsági tagság, nem ártatlansági bizonyítvány. — Nekem kettő is van — felelt egy, a. nevével homlok egyenest ellentétben álló termetű uri ember. — Nos? — De velem volt mind a kettő felmenet is. Ugyanis Abbáziában voltam és annyira szeretem Nyíregyházát, hogy ott is tudni akar­tam mikor hány óra van Nyíregyházán, mikor megy Ballay komám, a hivatalba, mikor megy Nóvák Gyula sörözni stb. E celbói az egyik órán meghagytam a nyíregyházi tdőt, a másikat pedig igazítottam az abbáziai időhöz. Most aztán annyira megszoktam, hogy mindig nálam a két óra. — Hogy most meg azt tudjad, mikor hány óra van Abbáziában ? — Nem. Hanem amelyik késik aszerint megyek a hivatalba és aszerint amelyik siet elmegyek a hivatalból. Tóth József debreczeni profeszor még az alsó osztályokban sem használta ,a szamár szót, holott ő ezzel a jelzővel szeretett élni, de csak képletesen. Alkalma pedig sokszor volt rá, mert nyelven beszélnek és meg mindig ősi pogány vallásukat tartják. Asszonyaik nagyon szépek, a férfiakkal egyenlő rangúak a társadalomban. A többnejüséget megvetik, nagyon erkölcsösek a családi élet tisztaságára igen sokat adnak. Nyáron sátrakban, télen földbe vájt vackokban laknak. Tevfik bej mindezeket jegyzőkönyvéből ol­vasta fel s azután elmondott egy csomó madzsar szót, ami a nyelvkérdésben tett nyilatkozatait teljesen igazolja. Az igazat megvallva, legjobban szerettem volna menten utrakelni Kurdisztán fele, de meg ha pénzemből, meg időmből telt volna is, akkor sem lett volna tanácsos most elindulni, mert ama hegyes vidékeken, mint mondják, már az ősz is nagyon zord, a tél pedig hosszú és ke­gyetlen. Ubejdulláh bej egyébiránt mindjárt másnap irt az illető kormányzóságok fejeihez tudakozódó levelet, s igy, ha a magyarok istene engedi, néhány hónap múlva többet lógunk tudni. Most már csak az a kérdés, érdemes-e az elszakadt magyarokat Kurdisztánban keresni, pláne mikor az ottani madzsárok török nyelven beszélnek. Hát bizony Melich János vagy két évvel ezelőtt nagyon zokon vette tőlem, hogy a honfoglaló magyarság törők eredetű és tőrök nyelvű voltát lehetségesnek mondottam. De nem tehetek róla, ma sem mondhatok mast, mint hogy lehetséges, mert ebben a kérdésben ma még nincsen bizonyosság. Mai magyar nyel­vünk finn-ugor volta kétségtelen, de ezzel még nincs megállapítva az, hogy az arab és bizánci irók által turkoknak nevezett honfoglaló ma­gyaroknak a nyelve is az lett volna.

Next

/
Thumbnails
Contents