Nyírvidék, 1910 (31. évfolyam, 25-55. szám)

1910-09-04 / 34. szám

34 ik szám. N Y I R V I D É K 1910. szeptember 4. 7 hát bizony a számtan akkor is gyenge oldala volt a legtöbb diáknak. Legtöbbször azt mondta: kettőnk közül valamelyiknek nagy fül dukál és kórót kellene rágni, de — az nem én vagyok. A következőnél csak annyit mondott: detto. És bizony megesett, hogy az egész osztály dettó volt. És mégis egyszer azt mondta egy V. osztályosnak : szamár. És kis hija, hogy végig nem vágott rajta botjával. Ez a fiu pedig volt az ö legkedvesebb barátjának a fia, akit úgyszólván mindennap meglátogatott egy-két órára. Ezután nem ment az apához, aki vagy egy hét múlva maga ment az öreghez, megtudni miért nem látogatja meg. — Mert olyasvalami van a házadban, amit én nem szeretek. — De hát mi az? hülledezett a másik. — Kérdezd meg a fiadat. Másnap a fiu majdnem könytelt szemmel ült helyén az öreg órája alatt. Az öreg észrevette, de hidegen tekintett el felette. Vagy egy hónapig ment ez igy. Hiába nézett a diák könyörgő szemekkel az öregre, az hajthatatlan maradt. Végre felhívta. Kezdte onnan, ahol a múltkor oly szép címet érdemelt ki a gyerek. Az egész órán nyagatta, de az mindenre megfelelt. Akkor elmosolyodott az öreg és azt mondta: Mond meg apádnak, hogy csalódtam, nincs a házánál semmi olyan, amit nem szeretnék. Este felé elmegyek. A fia boldogan ment haza. A lecke használt neki s ma előkelő állást foglal el Hajdumegyében. Szegény varró lánynak Amikor hímezte, Bizony sokszor ráhult Egy vagy két könycsepje — Selyem batiszt kendő, Megszokta a könyet: Akinek hímezték, Az sir rá legtöbbet. * A sorozáson történt. Egyik jegyző mellett áll a besorozandó legény. Be van homlitva, ugy, hogy kétszer is megkerdezik tőle: Tudsz a lóval bánni ? Voltál már ló mellett ? Mire nagynehezen kiböki a fiu: „Hász, most is ló mellett vagyok!" Általános derültség — a jegyző ur pedig hirtelen odébb állt a fiu mellől. * A városházatéren létesített igazán szép kertnek még nem volt neve a mult képviseleti közgyűlésig. Akkor azonban egyik képviseleti tag, aki conservativ felfogásáról ismeretes — és igy ellene volt a kert létesítésének is — azt J.irkalegelönek" nevezte el. Reméljük, hogy rajta is szárad a név, mint a „ Csalóközön." De vegyük a dolgot egész higgadtan es tegyük fel, hogy az ősök keresésenek csudaszarvasa, mely most az Ararát felé csalogatja vágyainknak sólymát, megint csak ködbe foszlik, ami nagyon lehetséges, de a világért sem bizonyos. Vájjon akkor egy esetleges kurdisztáni magyar expedíció kárbaveszettnek lesz-e mondható ? Dehogy is lesz. A törökségnek a magyarság kialakulásában a legtartózkodóbb számítás mellett is oly nagy szerepe volt, hogy nyelvünk, szellemi életünk és költészetünk fejlődési menetének felderítéséhez minden tőrök nyelvnek és nyelvjárásnak alapos ismeretére elkerülhetetlenül szükségünk van. Hiszen népies költészetünk, a finn teknikával dolgozó székely balladát nem számítva, forma és tartalom tekintetében a legtisztább tőrök tipus kepviselője, sőt a török-tatár stílű népies költészetnek egyenesen a magyar népdal a legszebb, legtökéletesebb kialakulása. Semmiesetre sem lesz tehát hiábavaló dolog egy nagyobbszabásu kurdisztáni expedíció kérdésével foglalkozni. Ha régi vágy és reménykedés, mely teljesületlenül is örök dicsőséggel vonta körül Körösi Gsoma Sándor alakját, újra csak vágy marad is, vagy éppenséggel végső lemondássá fonnyad, a magyar kérdés kibogozásával foglalkozó tudománynak akkor is csak haszna lehet belőle. Dr. Prőhle Vilmos. A máv. helybeli állomásán a következő magyar felírást olvastam Moz — sdól A gyengébbek kedvéért ide iktatjuk hogy ez a felírás „ Mosdó" akar lenni. * Nem akartam elrontani a vacsorámat, de éhes is voltam, hát rendeltem egy tos adag sonkát — a vasúti restaúrációban. Olyan kevés volt azonban, hogy vissza küldtem, — hozzanak egy nagy adagot, az sem lehet nagyon sok. Vissza hozza a pinczér ugyan azt a két szelet sonkát, csakhogy az előbb kicsi, most nagy tányéron. A galambnak is van epéje miért tart engem bolondnak ez a pinczér. hogy a kis adagnak hozott két szeletke sonkát újra elhozza nagy adagnak ? Hát kérem, ötöl hatol a pincér, nálunk nincs kin és nagy adag, hát csak azért hoztam a kis adagot kicsi, a nagy adagot nagy tányéron! A szabolcsYármegyei tanítóegyesület köréből. Meghívó. A „Szabolcsvármegyei TanitóEgyesület" nyíregyházi járásköre, Nyíregyházán a városháza nagytermében folyó év szeptember hó 21-én szerdán délelőtt 9 órakor rendes közgyűlést tart, amelyre a járáskör tagjait és a tanügy barátait ezennel tisztelettel meghívjuk. Tárgysorozat: 1. Elnöki jelentés. 2 Az Egri-féle ábécéskönyv — vezérkönyv — jelképes mozgatható betűk ismertetése Tóth György nyíregyházi g. k. tanító által. 3- Modern gyakorlati tanitás a földrajz köréből. Tartja: Nandrássy Aurél nyíregyházi ág. h. ev. tanító. Hozzá szóló: Szabó Pál nyíregyházi ref. tanító. 4. A nyári skolai kirándulásokról szabad előadás. Előadó: Fábián Ferenc nyíregyházi izr. tanító. Hozzá szóló: Vargha Ferenc nyíregyházi r. k. tanitó. 5. Az iparospálya. Irta és felolvassa: Nánássy Gyula nyírbátori állami iskolai tanitó. Hozzá szóló: Varga György nyíregyházi g. k. tanitó. 6 Dr. Wilt György Szabolcsvármegye kir. tanfelügyelőjének felhívása az állat-madárvédelem tárgyában. Előadó : Kubacska István elnök, az „Állatvédő-Egyesület'' titkára. 7. Az „Önsegélyző-Egylet" elnökének Ozvald Józsefnek jelentése. 8. Az „Eötvös-Alap" elnökének Kubacska Istvánnak jelentése. 9. Indítványok. A járáskör tagjai felkéretnek, hogy tagsági dijaikat Tóth György pénztárosnál fizessék be. A tagsági dij 1910. évtől 2 korona 50 fillér. Közebéd a nagy korona vendéglőben fél 1 órakor. Egy teríték ára 3 korona. Vidéki kartársainkat kérjük, hogy a közebédre a meghívó vétele után levelező-lapon jelentkezzenek az elnöknél. Délután a gazdasági kiállítás megtekintése. Nyíregyháza, 1910. augusztus hó. Nandrássy Aur»

4l Kubacska István járásköri jegyző. járásköri elnök. ÚJDONSÁGOK. Telefon szám 139. A végtelenség előcsarnokában. Meséket szövő sejtelmes május éjszaka van. Köröttünk im, minden csendes : szinte hallani az éjszaka pihegését. A költő ilyen estéről álmodozott mikor irta: „Éj van, csend és nyugalomnak éje — a magas menny holdas csillagos." Valóban ugy van. Ezüst fényű holdsugár játszik a bóditó orgonavirág szingazdag ágain, a levegőben vadludak gágogó csataélei vonulnak, a csillagok mosolyogva köszöntenek bennünket, az álom megrablóit. Uraim az az érzet, amely ilyen illatterhes éjszak* megszállja a lelket, ami édes és keserű egyszerre felemelő és lehangoló : ez a végtelenség utáni vágy, az .örökkévalóság súlya" mely ránk nehezedik. Nos Uraim, kíséreljük m«g ezt a vágyat kielégíteni : csináljunk egy sétát a világ űrben. Könnyen megtehetjük: hűséges és szolgálatra kész vezetőnk van hozzá : a fény, mely másodpercenkint 40.000 mértföldnyi utat tesz meg. — Egy másodperc alatt elhagyjuk a föld légkörét s gyönyörködve szemléljük a csavarvonalban másodpercenkint 30 km. sebességgel haladó Földet. A másik pillanatban a Hold suhan el mellettünk, kihűlt krátereivel 480.000 km.-nyire a földtől. Még bennünk van a kihalt égitest által keltett nyomasztó érzés, mikor zúgva, zakatolva száguld el mellettünk egy ismeretlen szörnyeteg : a Halley-üstökös. Szinte halljuk, hogy zihál a melle, ami nem csoda, hisz naponta négy millió kilométert kell megtennie — s most már éjfél felé van — hozzá még megkeltett küzdenie a ragyogó szépségű Vénusszal, aki mindenáron magánál akarta tartani — mint Kirke Odysseust. Majd jön a „személykörüli miniszter" a Merkúr, mely állandóan ott sütkérezik Nap őfelsége aranyporos bíborában. Nyolc perc múlva elérjük a naprendszerünk középpontját, a Napot, a világosság, az élet terjesztőjét; hatalmával ő tartja féken a többi bolygókat. Érdemes közelebbről megtekinteni. Térfogata 1.200,000-szer nagyobb, mint a földé. Súlya egy quintillió 879.000 quadrillió kgr. Melege képes volna a földet beburkoló 13 méter vastagságú jégpáncélt megolvasztani. Haragja impozáns módon nyilvánul 1907. nov. 13-án 500.000 km. magas lángoszlop tört ki belőle másodpercenkint 350 km. gyorsasággal haladva. A Napot elhagyva meglepetve állunk meg : ismét itt vagyunk a földnél — de mintha valamivel nagyobb volna, ah, tényleg feltűnnek rajta Lowal csatornái, partjaiknál Slipher szorgalmas emberei köszöntenek bennünket. Véres háborúk szinboluma az : a Mars. Hűvös szellő csap meg, amint elrohan mellettünk — tényleg az ottani lényeknek be kell érniök — 32° C. hőmérséklettel. Lassú méltósággal közeledik most a „Világok óriása" Jupiter, diszes kísérettel — mint a keleti fejedelmek — az aittroidálckal. „szétzülött világok romjaival" mint Flammasion mondja. Közvetlen környezetében van családja — nyolc holdja — melyek közül az utolsót Melotte fedezte fel 1908. jan. 27-én. Ő a Nap „nagykövetje" gondoskodik a napbirodalom fényének emeléséről — roppant vonzóerejével megrendszabályozza a világbirodalom csavargóit : az üstökösöket — a Halley-félét is ő tette visszatérővé. Ót követik a nap birodalom kültagjai : a Saturnusz felhőszerü gyűrűivel, majd az Uránusz, s végül a titokzatosság homályába burkolózva a Neptun. Ezzel elhagytuk a bolygók világát; vessünk még egy tekintetet az elhagyott tájak felé. Földünket már nem látjuk, a Nap is cs.k halvány pislogó mécsként tűnik elő. Uj világ tárul elénk : az álló csillagoké. A kilométeres, mértföld számítást abba hagyjuk — sok munkát adna — itt már a fényével mérünk. Egy fényév az a távolság, amelyet a fény egy év alatt befut. Másodpercenkint befut 300.000 km.-nyi utat: egy év alatt mennyit? Egy fényév 63,000 naptávolság, vagyis 1.260,000.000 földrajzi mértföld. E megállapodás után folytassuk utunkat 110.000 mértföldnyi sebességgel haladva másodpercenkint. A csillagképeket már nem tudjuk megkülömböztetni, csak izzó napokat látunk, melyekhez képest a mi Napunk c»ak „kismiska." Legközelebb érjük a Centaunis X-ját, mely 4 fényévnyire van tőlünk. S igy jönnek sorba: a Hattyú 61-ese 7, a Sirius 17, a Pegazus 85-öse 60, a Wéga 96 fényévnyi távolságban. Nagyságukról fogalmat alkothatunk magunknak, ha tudjuk, hogy a Capella átmérője 13-szor az Arktunuzé 100-szor nagyobb a napénál. Igy akad utunkba 1000, 15"0 millió izzó és kihűlt nap. Végre 20,000 fényév alatt elérjük az égi világokat átkaroló óriási gyűrűt: a Tejutat, millió és millió napjával. Ez — emberileg szólva — a világ mindenség hatása; ezen tul már a távcső is csak elvétve jut. Szivünk megdobban, szemünk révedezve tekint az ismeretlen homályba, van még ott élet : a messze távolban, 90 millió fényévnyire pilácséi egyegy mécs fény. Érjük el őket, soha nem látott hatalmas napok : izzó Iára tengerek viharzanak bennök. Elhagyva ez«ket is menjünk tovább, tovább 40.000 km. sebességgel. Nem akad már utunkba semmi, mindenütt egyforma félhomály s néma csend ! Nem ijedünk meg, rohanunk tovább, egyre tovább a mérhetetlen űrben. Nem tudjuk hová, merre, keletre-e, nyugatra-e, felfelé, vagy lefelé, csak tovább, tovább rohanjunk évezredeken, évmilliókon át. Haladtunk már valamit ? Nem még egy lépést sem tettünk — — s ha örökkön örökké mennénk, akkor sem mondhatnánk, hogy valamelyes utat megtettünk. Szivünk szorul, keblünk nehezen lélegzik : a végtelen lét titokzatos, borongós sejtelme nehezedik ránk. Itt vagyunk a végtelenség előcsarnokában. „Daus le vestilmle de 1* infiui." Itt az üres tér, mely minden irányban a végtelenig terjed, mi nem jelölhetünk neki határt, ahol meg-