Nyírvidék, 1910 (31. évfolyam, 25-55. szám)

1910-08-28 / 33. szám

31-ik szám. N Y I R V I D É K 1910. augusztus 14. 3 ámyékszékek és pecegödrök azonnal kitisztittasssanak, a lakások belseje kitakarittassék s általában eltávolittassék mindaz, amely a ragály befogadására és terjedésére alkalmas anyaggal szolgálhat. A járványkórházakat késedelem nélkül hozassa rendbe, felszereléseit egészíttesse ki, hogy azok felmerülhető esetek alkalmával rögtön használatba vehetők legyenek. Az igy vázolt köztisztasági intézkedések végrehajtására és a járvány kórházak teljes rendbe hoza alára 8 napi határidőt engedélyezek s a polgármester és a járási főszolgabíró urnák meghagyom, hogy ezen idő elteltével az öszszes intézkedések végrehajtásának ellenőrzése végett Nyíregyháza városban és a községekben vizsgálatot tartson s a tapasztaltakhoz képest a hiányok helyrepótlására és a még szükséges intézkedések megtételére minden lehetőt a helyszínén megtegyen és eljárása eredményéről, ki adott összes intézkedéseiről 10 nap alatt, sürgetés bevárása nélkül jelentést tegyen. Az összes hatósági orvosokat felhívom, hogy a községi elöljáróknak az I-ső fokú egészségügyi hatóságoknak a fenti rendelkezésem végrehajtásánál hivatalos kötelességükhöz képest segédkezet nyújtsanak, a községi elöljárókkal, illetve főszolgabírókkal és polgármesterrel az óvintézkedések végrehajtásának felülvizsgálásánál részt vegyenek s általában mindent megtegyenek, a mi a 78571/94 és 111.000/907. számú belügyminiszteri rendeletnek végrehajtására szükséges. A járási főszolgabírókat és Nyíregyháza város polgármesterét utasitom továbbá, hogy az összes szálloda és vendéglő tulajdonosokat szigorúan utasítsák, hogy hozzá azon egyének neveit, kik Oroszország, Galícia és Olaszország esetleg n ás ország fertőzöttnek jelzett vidékeiről érkeznek, rögtőn bejelentsék ; ezen egyéneket pedig ott tartózkodásukjideje alatt 5 napi megfigyelés alatt tartassa és minden gyanús esetről hozzám rögtön táviratilag, illetve távbei szélőn jelentést tegyen. Nviregyházán, 1910. évi augusztus hó 24-én. ' SÍPOS BÉLA, főjegyző. A közép-szabolcsi rá egyházmegye közgyűlése. F. hó 24-én tartotta meg rendkívüli közgyűlését Nyíregyházán a vármegyeháza nagytermében a közép-szabolcsi ref. egyházmegye Görömbei Péter esperes és Gencsy Albert gondnok elnöklete alatt. A tagok legnagyobb része már előző napon me

gjel

ent, mert me

gptdíj: nijesen eloszlatja a szemeljek ugjanazorossaga tekintetében még talán fölmerült minden kétséget. * * * 1870. ckt. 18-án volt ebben az ügyben a végtárgyalás meg'artva. A vádat a kirendelt törvényszék előtt volt főnököm Tóth Mór képviselte. A törvényszék mind a három vádlottat kötél általi balálra ítélte. Az ítélet kihirdetése után Meskó János, a javitó intézet nélkül megjavult vádlott, mint egy szobor áilctt, lehajtott tővel; maga a bűnbánat volt, sőt balkan mormogta: ugy van, aki ölt, megérdemli a büntetést, az itélet igazságos! Ellenben Lefanti és Gáspár őrjőDgve tördelték kezeilet, jajgatásuktól hangzott a terem. Lefanti átkozta azt a hat ökröt, aminek a dolgában ugyan meg mm csíphették, de a lopáson keresztül ugorva, teleesett a gyilkosságba. A felsőbb biróság, tekintettel a történtek régiségére 20 évi fegyházra változtatta a vádlottak büntetését. * * A iuki erdőben, azon a helyen, ahol a két honvéd saját honfiaitól lemészároltatolt ma is áll két lűzfa, amelyet a pásztorok ültettek a keresztek helyére és ma is halálfáknsk nevezik azokat, s a természet gyermekei ma is kegyelettel gordo'nak arra a két hősre, akik ba tévedtek is, de mindig azért a magyar szabad ságért éltek, küzdöttek, amely szabadság ma már, s talán mindörökre csak — remény. Egy teljesüli etlen remény. (Vége.) állapodott szokás szerint a gyűlést megelőzően mindig előértekezletet tartanak, ahol rendesen kialakulnak a vélemények s a határozati javaslatok. Különösen fontos tárgyai voltak a közgyűlésnek első sorban az iskolai ügyek. Ezek között letárgyalta és elfogadta az egyházmegyei közgyűlés a kebelbeli egyházak tanítói állásainak díjleveleit, amelyeket az 1907. évi XXVII. t.-c. értelmében a törvény rendelkezései szerint megállapított javadalom alapján kellett kiállítani, hogy végmegerősitésük után a vármegyei közigazgatási bizottsághoz beterjeszthetők legyenek. Néhány egyház azonban nem tudta a díjlevelet beterjeszteni, mert a javadalmak egyik-másik helyen még mindig nincsennek véglegesen elrendezve a közoktatási minisztériumban, holott a törvény értelmében 1910. évi október 1 előtt valamennyi tanitói állásról az uj törvény szerinti végleges díjlevelet kell beterjeszteni. Ezek az egyházak utasíttattak, hogy a lehető legrövidebb idő alatt, de mindenesetre augusztus 31-et megelőzően anyagi felelősség terhe alatt a kellő lépéseket tegyék meg. Véglegesen elfogadták a gyűlésen a leányJnternátusi alapszabályokat, amelyek alapján a közgyűlés megválasztotta az uj ig. tanácsba Andrássy Kálmán, Korocz József, Szikszay András, Borbély Sándor, Mikecz Dezső és dr. Szesztay Zoltán urakat. Tárgyf lta az egyházmegyei közgyűlés a kerületi közgyűlés által véleményadásra kiadott uj népiskolai tervezetet és tanitói szolgálati pragmatikát, amely 340. §-ban kimeri'ően és nagy alapossággal szabja meg az iskolai és tanítási rendtartást. A tervezetet csekély módosítással teljes egészében elfogadta a közgyűlés. Úgyszintén elfogadta a tanügyi bizottsági jelentést, valamint pártolólag terjesztette fel több egyháznak kérvényét iskolai épitési segély tárgyában a ker. közgyűléshez. Erősebb hullámokat vert fel az egyházmegyei közgyűlésen a Borromei-enciklisa, amely ellen többeknek felszólalása után erős vitatkozást jelentett be az egyházmegyei közgyűlés a felsőbb hatóságánál. Nagyobb ügyek voltak még az esperesi időszaki jelentés, a számvevőszék jelentése, a missziói bizottság jelentése, amelyek sok fontos és az egyházmegye közügyeire jelentős határozatokat hoztak létre. Fegyelmi ügy, bírósági ügy egyetlen egy sem volt, ami bizonyára mutatja, hogy az egyházmegyében szabályosan és szép egyetértésben fejlődnek az anyaszentegyház ügyei. Délben a sKoroná"-ban közebéd volt, amely vidám és emelkedett hangulatban folyt le. Hallstatti vagy „nyíri" kultura.*) Irta báró Balaroijné Jósa Jol&n. ,En lóca serrada no entra raosca" — csukott szájba nem iejül be a légy. Ez az okos spanyol szólásmód jutott eszembe, mikor elolvastam a fenti című füzetet. Különlenyomat ez a Muzeumok és Könyvtárak idei évfolyamából, kiadta pedig a Stephsneum nyomdája. Szóvá pedig nem azért teszem, mert véletlenül egy igen közelállóm tollából eredt: (Jósa András dr.. a szabolcsmegyei múzeum összegyűjtője és igazgatója a szerzője), hanem mert az abban dokumentált megállapítás bennünket, laikusokat és főleg magyar laikusokat módfölött érdekel. Mi is az a Hallstatt ? Földrajzi megnevezés Szalckammergutban, főképpen pedig regészeti fogalom ; megjelölése egy ősrégi, hatalmas kultúrának. A szerzőt idézem : „mai nézetek szerint, ha valahol tall.'talti izlésü bionzfazekat, kétguzsu bográcsokat, hengerded alakú bronzvedreket, füles vagy íületlen bronzcsészeket találnak, *J A „Budapesti Hírlap" mult vasárnapi számából. azoknak készülését hallstatti befolyásnak tulajdonítják, bár elismerik, hogy az oda is Etrurián át jutott valahonnan." — Igy, ha nálunk ilyenekre akadtak, szépen elkeresztelték őket hallstatti edényeknek. Szerintök tehát nekünk, szegény gyámoltalanoknak oda a messze nyugathoz kellett fordulni ízlésért, edény -típusokén. A magyar Nyírben pedig igen sos ilyen edényt talaltak, amelyeket eddig a hallstatti kuhura kalapja alá vettek, de nemcsak edényeket, egyebet is ; sokat, tulon-tul többet, mint amennyi a hailstatti kultura apostolainak kedvére lehetne. Mert „a mi vidékünknek, a (Nyirnek) bronzkorszaki leletei ezt a nézetet oda helyesbítik, hogy az eddig hallstattinak nevezett fcultura csakugyan délen valahol Palesztinában keletkezett, de ahonnan kétfelé ágazva, az egyik ág Illyrian vagy Etrurián Hallstatt felé es onnan különböző iranyban tovább haladt, mig a másik ág a Fekete-tengertől keletre tört magának utat Erdélyén át a Nyirig." Elmondja azt is ez a szürke kis fücet, hogy a Nyirnek széltől rakott dombjait, széltől ásott mélyedéseit hajdan erősségek nagy tavak borították. És hogy ott még .böjtben is csak az koplalt, aki rest volt egy feneketlen kosarat a tó aljára nyomni s abból a halat kimarkolni.* A homokos laza talajt eleg volt fakampóval akár kézzel megmunkálni. Tel idején jó menedéknek kínálkozott a széltől védett dombok alja, tüzelő volt bőviben, egyszóval csak az nem talált itt megélhetést, aki nem akart. Mert a Nyírben inseg soha sem volt. „1817-ben és 1863-ban, a máskor duslálkodó Alföldről karavánok jöttek hozzánk nyájaikkal az éhínségtől menekülni." Régente nem is szorult ilyen kis területre a „Nyir", ma már jo része Hajdú , Bihar- és Szatmármegyékhez tartozik. „Az önkényes politikai határok a természetadta arkeológiai határokat nem fedik." Majd fejtegetése után mondja : „az eddig elmondottak alapján már a prioré föl lehet tételezni, hogy ennek a vidéknek, kivált az ősidőkben igen lakottnak kellett lenni." Ahol pedig az embernek szabad időt hágy a könnyű megélhetés, kezdődik a kultura. Es kulturáról, valamikor hatalmas, eleven kultúráról beszélnek a Nyírben talált bronz-tárgyak. E füzet szerzőjének idestova negyven esztendő óta beszélnek ; nem csoda, ha megtanulta nyelvüket. Vannak elegen ; nemcsak amúgy elvétve itt-ott akad belőlük, a tömeges úgynevezett depot-Ielet is gyakori. Máriapócson, Sényőn, Szentgyőrgypusztán, Hajdusámsonban, Gsikszentkirályon magánosan talaltak bronzedényeket. Taktakenézen egymásra halmozott köpüs balta, füles-balta, karvédő spirális, lándzsavég, görbített bográcsguzs, — mind bronzból — jutott napvilágra. Kántorjánosiban bronzbográcsot találnak, telve bronz tárgyakkal, bronzrögökkel, tanúbizonyságául, hogy bronzöntőnek és művesnek kincsei lehettek. Csak imént került a szabolcsi muzeumba, — Podmaniczky Gézáék jóvoltából, — egy hatalmas bronzlelet. Nyírrohodon ásták ki a nagyméretű bronzbográcsot, a melyből hatvannál több bronztárgyat szedtek ki. A sok töredék és bronzrőg árulja el, hogy ugyancsak bronzöntőnek volt tulajdona, a ki a bogrács tanúsága szerint a bronzkolompárságot is űzte. Kétségtelen, hogy a bográcsok a velők talált tárgyakkal egyszerre voltak használatban. Ezekre a leletekre támaszkodva mondja Jósa dr, „bátran lehet állítani, hogy a hallstatti és „nyiri" több szóval kifejezve, észak-keletmagyarországi kultura egymásra nem voltak befolyással*. Mert csodálatosképpen az itt találtaknál egyes-egyedül az edényeken vehető észre a hallstattiakhoz való hasonlatosság. Hallstatt perifériájában pedig nyomuk sincs olyan tárgyaknak, a melyeket a nyíri bográcsok rejtettek s milyenekkel teli van a szabolcsi muzeum. És — vice versa — a Nyírben semmi egyebet nem találtak az edényeken kivűl, a mi a hallstatti izlésü tárgyakhoz hasonlítana. De még többet is elárulnak a nyiri bronzleletek. Éppen az beszél legékesebben a mi ónnálló kulturánk mellett, a mi hiányzik belőlük — a vas. A Nyírben talált „hallstatti izlésü" bronzedényeknél egyetlen vastárgyat sem találtak, mig a hallstatti kulturát éppen a vasnak főltünése jellemzi. Nem képzelhető el — mondja a szerző — hogy az akkor itt Keleten lakó nép, a melynek bronzedényei többnyire magasabb