Nyírvidék, 1910 (31. évfolyam, 25-55. szám)

1910-08-28 / 33. szám

4 35-ik szám. N Y I R V I D É K 1910. szeptember 11 Megtörtént cholera járvány alkalmával, hogy mosónők, kik cholerás beteggel egyáltalában nem érintkeztek, megbete gedtek, mig a beteggel érintkező ápolók a betegségtől mentek maradtak. Ennek oka nyilván az, hogy a mosónők cholera betegségből származó és ennek hányadékával vagy ürülékével fertőzött ruhákat mosták. A cholerát okozó bacillusnak ellentálló képessége csekély már, a kiszáradás is elpusztítja, sőt a spóráit is tönkre teszi. Nagyon érzékeny a savak iránt, ecetben, borban, citromos vizben a bacilus meg nem él. Ellenben megtartja életképességét nedves-égben, nedves ruhákon és alkalikus folyadékokban. Az is kétségtelen, hogy fejlődése meleget kiván, mert a téli hónapokban a cholera járvány rendszerint vagy csökken, vagy egészen megszűnik. Ha tehát a cholerát okozó bacillus nem is olyan nagy, mint az elefánt, de meg olyan sem, mint a szúnyog, utja, melyen az emberbe jut és fertőzést okoz, eléggé ismert. Óvakodni tehát lehet, sőt biztos eredménnyel lehet a cholerával szemben. Az eddigi tapasztalatok szerint a fertőzött ivóvíznek jelentékeny, sőt mondhatnám legjelentékenyebb szerepe van a járvány terjesztésében. Legyünk tehát óvatosak az ivóviz megválasztásában. Tartsuk tisztán kutainkat és azok környékét. Ne engedjük, hogy a kutak körül mossanak. Szóval, hogy Dr. Varga szavaival éljek, ne igyunk olyat, amit más már megevett, vagy megivott. Az ételnemüek megválasztásánál legyünk figyelemmel azok származási helyére. Óvakodjunk fertőzött helyről származó élelmicikkektől. Általában csak oly ételt élvezzünk, mely közvetlenül élvezete előtt meg lett főzve. A főzés ártalmatlanná teszi az esetleg fertőzött tápszert is. A gyümölcs, vaj, tej, szóval mindazon élelmicikkek, melyek nyersen élveztetnek, a cholera járvány idején azért oly hírhedtek, mert a bennük vagy rajtok levő fertőző csirok főzés által meg nem semmisítettek. A leggondosabb egyéni tisztaság naRáday Gedeon kir. biztosnak 1190. sz. a. kelt megkeresése és Hontmegye első alispánjának ennek következtében 1870. aug. 8-án 3654. sz. alatt kelt utasítása folytán. Tárgyul szolgál 1849-ik évben eltűnt Gracza Antal és Záhony Istvánra vonatkozó nyomozások. Jelen levők: Gracza László, Braunmüller Sándor főszolgabíró, Hodosi Imre tiszti esküdt. Felhívásra : Gracza László 39 éves, evan gelikus, nőtlen, sűlykpusztai lakos s földbirtokos vagyok. Gracza Anial tőlem 7 évvel öregebb, fivérem volt, köztudomásúlag 1847—48 és 49-ik évben Hontmegye bozóki járásának szolgabirája volt; az 1848—49-iki szabadságharcban anynyiban vett részt, hogy amennyiben az osztrák hadseregnek Windischgrátz herceg vezetése alatti előnyomulása alkalmával annak hódolni nem akart, tűzhelyét elhagyta, a honvédhadseregbe lépett, majd később Repeczki Ferenci akkori kormánybiztos megbízásából, saját vezénylete alatt szabad querilla csapatot alakított, a melylyel a megtámadott haza ügyét föntartotta és támogatta. A világosi fegyverletétel után menekülni volt kénytelen, m^rt a bekövetkezett ostromállapotban üldözték s fejére dijt tűztek ki. Záhony István Hontmegye dacsólami község jegyzője volt, aki mint fivérem iskolatársa és elvbarátja hozzácsatlakozott és őtet el nem hagyá, balsorsát vele mindenben megosztotta. Mindketten nőtlenek voltak. "1849. szept. 10-én éjjel mindketten Sűlykpusztára, hol is még életben levő atyámnál gyon hathatós ellenszere a betegségnek, különösen étkezés előtt a kezeknek gondos megtisztítása és fertőtlenítése. Azon társadalmi körökben, ahol a tisztaság életszükséglet, a cholera ritka betegség. Az alsóbb néposztályoknál tapasztalható gyakorisága, nem annyira a szegénységgel, csekélyebb táplálkozással, hanem a kellő tisztaság hiányával függ össze. A módos parasztok közül többen betegesznek meg, mint a szegényebb, de intelligens zsidók és tanitók közül. Szabolcsvármegyében 1893. évben 231 cholera halott közül csak 2 tartozott az intelligens osztályhoz. Járvány idején mindazt, ami a szervezet ellent álló képességét csökkenti, kerülni kell. Igy a mértéketlen evés- és ivást. Súlyos kedélyi izgalmakat. Nagy mérvű szellemi és testi kifáradást. Megfázást, éhezést. Kerülni kell a sokadalmat is. Nem mulaszthatom el megemlíteni, hogy bár a betegség serum kezelésére irányuló kísérleteknek eddig kifogástalan eredménye nincsen, (Haffkin) — a himlőoltáshoz hasonló hatású oltó-anyaggal (vaccine) Bengáliában és G-anges vidékén 15 hónapig tartó immunitást tudott elérni. Kitűzött tervem ellenére szélesebb tért engedtem az egyéni óvrendszabályok ismertetésének. Ezzel talán akaratlanul is neveltem az aggodalmat, melyet a cholera közeledte okoz. Egészségügyi szolgálatunknak és viszonyainknak a múlthoz viszonyítva tapasztalható fejlettsége; a fertőző betegségek intensivebb ismerete közönségünknek nagyobb műveltsége, a hatóságok ébersége, arra a reményre jogosit, hogy sikerül a ragály terjedésének gátat vetni. Ha pedig ellátogat hozzánk is, bizva hatóságaink lelkiismeretes tevékenységében és a közönség támogatásában hiszem, hogy elérjük azt, amit elértünk Szabolcsvármegyében 1893. évben, hogy sikerül a pusztító rémet lenyűgözni és pusztításait a legszűkebb körre szorítani. Ha Szabolcsvármegye minden polgára emberszeretettől áthatva, azon meggyőzotartózkodtam. eljöttek, mindketten hátas lovakkal voltak ellátva és osztrák vértes egyenruhába fölöltözve. Azon hó 11-én sötét hajnalban elindultak azon szándékkal, hogy menekülés végett Törökországba elmehessenek. Készpénzzel mindketten elvoltak látva és e között orosz bankjegyek is voltak. E/.enkivűl én magam adtam Antal fivéremnek mintegy 300 drb ezüst rubelt, a melyeket az orosz elleni hadjáratból haza hoztam. Ezen idő óta többé nem láttam őket, több mint 10 évig róluk a legkisebb hirt sem hallottam, 1860 ik évben öreg Hajós József rokonomat Kecskeméten meglátogatván, attól értesültem, hogy Antal fivérem és Záhony 1819. év végével nála voltak ; tovább haladván, későbben a mérgesi erdőben megölve találtattak. Továbbá közölte velem Hajós József, hogy azért, mert fivérem és Záhony nála Kecskeméten időztek, az akkori hatóságok által kérdőre is vonatott. Bátyám sorsáról biztos tudomást szerezni óhajtván, kutatásaimat tovább folytatván és bizonyos Bogárami haszonbérlőtől, ki a községi pusztán lakott, Szőke Gábor volt református paphoz az orgorányi pusztára utasíttattam. Utóbbitél kitudtam, hogy a kérdéses időben nála két menekülő egyén volt, kiknek személyleirása tökéletesen Antal fivérem és Záhony Istvánéval megegyezett, sőt keresztneveik is azonosok voltak, vezetéknevök azonban ismeretlen maradt. Szőke Gábornál egy hétig időzvén, onnan tovább mentek és Szőke Gábor előadása déssel, eleget fog tenni a hatóság rendeleteinek, hogy ezáltal embertársainak életét és egészségét menti, ha' minden ember a saját hatáskörében felebaráti szeretet és a humanizmus sugalta, kötelesség érzetből, az egészségügyi rend őreként fog szerepelni, akkor sikeres küzdelemnek nézünk elébe Yajha a köztudatba menne át az, hogy a cholera nem „Isten ostora," nem természetfölötti erők féktelensége, hanem természeti jelenség, illetve ártalom, mely természetben rejlő ellenerők helyes felhasználásával leküzdhető. Bár ott tartanánk, nemcsak a cholera közeledtekor, ha nem minden járványos betegség idején, ahol Svajcz művelt közönsége, hogy ő maga a legéberebb őre az óvintézkedések végrehajtásának. Ha ez mindenütt ugy volna, jöhetne az üstökös, de cholerát nem hozna. Ha a felvilágosodás, a műveltség fáklyáját a cultur népek elviszik Bengália (dsungeleibe) és a szent Ganges mocsaraiba, akkor pusztulni fog a rém, mely legújabb hirek szerint már Bécsben is kisért. Dr. Dohnál József. * * * A vármegye alispánja, illetőleg helyettese a főjegyző, a kolera elleni védekezés ügyében a következő rendeletet adta ki: Az ázsiai coléra, a mint az az'alant közölt s a magyar királyi belügyminiszter ur által 119954/VIl-d. sz. a. kiadott rendeletből kitűnik, már Orosz- és Olaszországban oly nagy mérvben terjedt el, miszerint itt van tehát a tizenkettetik óra, amidőn minden lehetőt el kell követnünk, hogy ezen veszélyes kór hazánkban s legközelebb pedig vármegyénkben oly talajra találjon, melyben megélhetésének és szaporodásának feltételeit meg ne találhassa. Minden lehetőt elkövessünk tehát, hogy a köztisztaságot minden téren biztosítsuk. Talajban, vizben és légkörben egyaránt. — Távolitsunk tehát el mindent, ami ezeknek megfertőzését eredményezheti és tegyünk meg mindent, a mi ezen kór meleg ágyát képező körülményeknek elhárítására szükséges. Felhívom tehát Nyíregyháza város polgármesterét és a községek elöljáróit, hogy haladék nélkül intézkedjenek először, hogy a város, — illetve község belterületéről, minden a légkör megfertőzésére szolgálható szemét, trágya és hulladék, haladék nélkül eltávoli'tassék, — szerint egy előliem megnevezett és ismeretlen tanyán eí.'y gulyásnál meghálva, onnan másnap tovább menet a mérgesi erdőben lesből meglövettek és kiraboltattak. 1859-ik évben, tehát minek előtte a fentebb előadatottak tudomásomra jöttek volna, a volt halasi cs. kir. járási bíróság az ipolysági cs. kir. járásbíróság utján atyámat kihallgatni rendelte Antal fivérem holléte tárgyában. Atyám halálos betegágyában fekvén, helyette én jelentem meg s nehogy fivéremnek vallomásom által árthassak, kit még valahol bujdpsónak gondoltam, határozottan állítottam, lfogy az Párisban tartózkodik. Mely állításom azonban tudomásom ellen és minden alapnélküli volt. Szükségesnek tartom még, hogy Gracza Antal és Záhony István személyleirását előadjam. Előbbi a középmagasságnál valamivel nagyobb, de feltűnő izmos testű és erős csontú volt, mely testalkotásának ereje is megfelelt, haja világos gesztenyeszínű, kis bajuszu és ritka szakálla szőke szinü volt. Jobb szemén nem látott, Záhony István alacsonyabb termetű, de erős testalkatú volt, haja világos gesztenyeszínű, ezenkívül rendkívüli hosszú, válláig érő bajusza és kisebb szakalla volt. Az előadottakból bizton következtethettem, miszerint a mérgesi erdőben megölt egyének nem mások, mint Gracza Antal fivérem és Záhony István voltak. Az ezen vallomás után kihallgatott idős. Hajós József kecskeméti lakos vallomása egészen megerősíti mind a tényállás valóságát, mind