Nyírvidék, 1910 (31. évfolyam, 25-55. szám)
1910-08-14 / 31. szám
10 35-ik szám. N Y I R V I D É K 1910. s zep tember 11 . járattal az ebédlő teremből terveztetett, továbbá a tállalóra nézve, mely nem a konyha és ebédlő közé, hanem félreesően helyeztetett el A fentiekben a fürdőre és szállodára nézve tett és a fennálló tervezési programmal összeegyeztethelő megjegyzések az épület közbiztonságát nem érintik s igy ha a város azok mellőzését érdekeivel összeegyeztethetőnek véli, ezen felfogása további észrevétel tárgyát nem képezheti. A víztoronynál azonban közbiztonsági tekintetből kötelezendő volna a város, hogy minden hossztartó alá azzal összeszerelt konsoltartót alkalmaztasson, továbbá, hogy a konsoltartók párosával a tervben zöld színnel megjelölt módon összekapcsoltassanak, miután a falazat csekély vastagsága miatt ezen konsolok végei szilárdan be nem falazhatók. A metszeti rajzban a közlekedés számára megjelölt nyílás helye, az alaprajzban is, pótlólag feltüntetendő. Az öntött vas tagozott gőzkazán helyett befalazott kovácsolt vas gőzkazán alkalmazása azért mutatkozik célszerűbbnek, mert kis víztartalmánál fogva, fokozottabb gondot igényel az öntött vas kazán kezelése; a könnyen előállható vizhiány esetén az öntött vas kazán megreped és használhatatlanná lesz. Nem hagyható figyelmen kivül az a szempont sem, hogy az öntött vaskazánokat hazánkban nem gyártják s igy azokat külföldről kell beszerezni, mig a kovácsolt vas kazán bármely hazai kazángyár által beszerezhető. Az előirányzott benzinmotor helyett gőz üzemnek alkalmazása a korábbi felülbirálatkor megfontolandónak jeleztetett; ha e megfontolás arra vezetett, hogy a meglevő kazán kis tüzfelülete és alacsony nyomása miatt a gőzüzein nem előnyös, ugy nem tehető észrevétel a benzinmotor beszerzése ellen. A gép és kazánház, istálló, kerti lak és svájci ház körül szükséges munkák tervezete ell«n észrevétel nem tehető. Az istálló és kerti lak átalakítására vonatkozó költségvetés összegét a kereskedelemügyi miniszter ur számszerint 8239 korona 91 fillérben állapította meg. A többi létesítményekre vonatkozó költségvetés megvizsgálása — mint ez már a korábbi felülbirálat alkalmával jeleztetett, előméret hiányában nem eszközölhető . — Volt-e már maga büntetve? Kérdi Laucsik. — Hogy tetszik ilyet gondolni ? — Ugy ahogy mondtam. — Nem voltam én. Laucsik ezt nem akarta elhinni. Nem ugy nézett ki Lefauti uram. — Nem volt kend még elzárva ? Kérdi most szigorúbban. Lefanli ránézett a vizsgálóbíróra. A szőke göndörfürtü vizsgálóbíró jóképű ember volt, csupa bizalom gerjesztő volt az arca, hanem ha egy kis indulat vett rajta erőt, zöldes szinű szeme csak ugy fzikrázott. Lefanti uram nagyot nyelt s kinyögte : Gyanúsításért már voltam, uram. — Mivel gyanúsították ? — Bizonyos menekülő honvédek meggyilkolásával. — Hu ! Csak nem honvéd ? Talán osztrák, vagy orosz ? Lefanti közömbös arcot mutatott s vállatvonva felelt : — Nekem honvédeket mondtak. — Ki fogta el? — Az ó-halasi csendbiztos 1850. év közepén. — Meddig volt elzárva ? — Néhány napig. Mert aztán kiderült ártatlanságom. — Kiderült, kiderült — mormogott Laucsik. — Kibocsájtotta el ? Kérdé aztán. — Maga a csendbiztos. — És aztán ugyanakkor nem került egy jó ló a csendbiztos ur istállójába a — ménesből. — Biz' Isten, nem uram. — És ezt olyan hangon s olyan arckifejeIrtsuk ki a szúnyogokat! A milyen tréfásnak tűnik fel ez a cim, olyan komoly tartalmat takar. Mert milyen kicsinyesnek tűnik fel, ép olyan nagy igazság az, hogy az embereknek, az emberiségnek alig van nagyobb ellensége a szúnyognál. Nem azok miatt az apró kellemetlenségek miatt, a melyeket napszálltakor okoznak, mikor az ember füle mellett hallgatják sajátságos siró éneklésüket. Nem is azok miatt a kellemetlenül viszkető daganatok miatt, amiket csípésük okoz. Ezeknél sokkal több, sokkal nagyobb veszedelmet jelentenek csak a karcsú testű kis vérszopók. Ezek terjesztik a legáltalánosabban ismert betegségeket : a maláriát, meg a hírhedt sárgalazt. Ez utóbbi ; a sárgaláz, szerencsére nálunk a Nyírségen, ismeretlen. Annál ismeretesebb a malária, a váltóláz, a hideglelés, a mocsárláz. A mocsárláz már elnevezése szerint is a mocsárakkal van kapcsolalbaa. Igen sokáig tartotta magát az a hit, sőt tudományos meggyőződés, hogy a mocsárlázt, a maláriát a mocsarak egészségtelen kigőzölgése okozza. Ezt az évszázadokon, sőt évezredeken keresztül vallott theoriát csak a XlX-ik század utolsó és a XX-ik század első évtizedei alatt folytatott tudományos vizsgálódások döntötték meg, amelyek kimutatták, hogy a mocsarak annyiban állanak összefüggésben a malárikus betegségekkel, mert alkalmas tenyésző telepek a szúnyogok számára. Magát a bajt a szúnyogok terjesztik. Ennek a felfedezésnek hordereje legalább is egyenlő az Erlich-Hota-féla „606" felfedezésének jelentőségével. Mégsem keltett olyan feltűnést. A hírlapokban elvétve jelent meg egy-két közlemény, amely erről szólott. Ha megjelent is inkább tréfás, mintsem komoly hangon. Hiszen csak a szúnyogokról volt szó. Amely ellen védekezni sem lehet. Ha agyon ütünk egyet kettőt, mit ér az a szúnyogok miriádjaival szemben ? Éjjel álmunkban lep meg bennünket. Besurran az ajtónyitáson is és finom szaglásával korom sötét éjszakában megtalálja az alvó embert, hogy vérével jól teleszívja magát. Annak is kevesen adtak és adnak hitelt, hogy a szúnyogok oltanák be az emberbe azokat a gyötrő lázas betegségeket. Nem lehetünk eléggé hálások a Természettudományi Társulat kiadásában megjelenő „Ter mészettudományi Közlöny"-nek (aminek igazán egyetlen müveit ember asztaláról sem volna szabad hiányoznia), azért a bő és részletes ismertetésért, amelyet legutóbbi, ez év i augusztus zéssel mondta, hogy Laucsik nem kételkedhetett,, hogy ez igaz. Laucsik gondolkozott, már-már elejtette tervét, majd hirtelen megszólalt: Hát aztán; volt még máskor is gyanúsításért befogva? Lefanti kedvetlenül felelt: 1859. májusban a halasi csendbiztos újólag befogott, — Miért? — Hát . . . hát . . . megint csak a honvédekért. — Ugy ! ? És ekkor meddig volt befogva ? — Három bétig. — Akkor pprsze megint kiderült az ártatlansága ? S kibocsájtotta el ? — A halasi törvényszéki elnök. — Az elnök? Ez ismét csüggesztette Laucsikot. Az elnök nem vehetett könnyelműen ilyen ügyet, s ha mégis eleresztette Lefantit, akkor arra alapos okai lehettek. Eh! végre az elnök is ember, tévedhetett. — Kétszer volt kend ugyanazon ügyben kihallgatva, pedig hát három az igazság. — Hogyan tetszik ezt érteni ? — Ugy, hogy harmad izben én kérdem kendet, hogy tud-e valamit a honvédek megöléséről ? — Amit hallottam s amit már elmondlam. — Én ezt a kérdést ugy értettem, hogy részes-e kend benne. Lefanti nagyot nyelt s azt felelte : nem. Laucsiknak páratlan megfigyelő képessége volt, a kérdezett feleleteinek egy indokolatlan hangváltozása, arcának egy megrándulása ki nem kerülte figyelmét s amig egyéb lényegtelen kérdést adott fel azon gondolkozott, hogy mi is okozhatta a változást. l-én megjelent számában a szúnyogokról, azoknak veszedelmétől és a mi fő, irtasuknak végtelenül egyszerű módjáról a Sajó Károly tollából közöl. Minden közegészségügyi hatósági közegnek el kellene olvasni ezt a közleményt. S levonva belőle a tanulságokat, haladék nélkül megszervezni és hatóságilag kötelezővé tenni a szúnyogok irtását, ami nemcsak könnyű, hanem kevés fáradsággal és kevés költséggel foganatosítható. A Nyírségen a mocsarak lecsapolása, a belvizek szabályozása óta nagymertékben csökkent a malária. Dí egészen nem szűnt meg. Ma is egyike leggyakoribb betegségeinknek. Maga a malária ugyan aránylag kevés esetben okoz halált. De mindig tartós sinylődéssel jár. Csökkenti a test erejét, a munkakedvet, ami már magában véve is tetem ?s közgazdasági veszteség. Ezenfelül az elgyötört szervezet más betegségekkel szemben kevésbbe ellenállóvá válik. Innen van az, hogy a maláriás vidékeken nagyobb a halálozások száma, jóllehet maga a malária aránylag ritkán halálos. Ezért kell a malária ellen, tehát a maláriát terjesztő szúnyogok ellen védekeznünk s kiirtásukra törekednünk. Hogyan s miként? Megkapjuk erre a feleletet az emiitett közleményből. És pedig nemcsak elméletben, hanem egyenesen bámulatos példákkal igazolva. Igy a Kuba szigetén levő Habana város példájából megtudjuk, hogy ebben a városban, amely azelőtt a sárgaláz és váltóláz egyik főfeszke volt, 1901-ben fogtak hozzá a szúnyogok kiirtásához s ugyanazon év szeptember 28. óta egyetlen sárgalázas eset sem fordult elő. Hasonló átkos vidék volt a hirhedt Panama csatorna építési területe, ahol a csatornaépítés első óriási vállalata a járványos betegségek miatt bukott meg. A mérnökök, munkások és orvosok egyformán áldozatai lettek a járványoknak. Ugyanazzal az eljárással, mint Habanában 1901-ben, 1904 ben a Panama csatorna építési vonalán is hozzáfogtak a szúnyogok kiirtásához s a járványok nyomban alább szálltak, a sárgaláz tökéletesen megszűnt. Hasonlóképen mentesítették a maláriától a suezi csatorna mellett fekvő Izmaila városát, a Malarra félszigeten levő Klang és Swettenham kikötő városokat a szúnyogok kiirtásával, holott ezek is hirhedt malária fészkek voltak 1901. előtt. A kiirtás szere igen egyszerű: a petróleum. A kiirtás módja pedig az, hogy azokat a vízfelületeket, amelyekbe a szúnyogok petéiket rakják, időnként bepermetezik petróleummal. Nem a nagyobb és állandó vizeket, tavakat és folyókat, amelyekben a szúnyogok petéit, lárváit és bábjait a halak, békák, vizipókok is elpuszLefanti vallomásánál mind a hangváltozast, mind az arcrándulást több izben vette észre, valamint azt is, hogy Lefanti több izben sikertelenül kísérelte meg közömbösnek mutatkozni. — Hiszen — szólt végre Laucsik olyan közömbös hangon, mintha a valóságot mondaná — elvégre az a történet már 21 év előtt történt. Hanem a hat ökör miatt még nehany napig itt kell tartanom. Hát ha megkerül az a hat ökör. Lefanti alig tudta visszatartani, hogy megkönnyebbülését elrejtse, majd ő is közömbösen felelt. — Tessen kerestetni. Hej jó helyütt volt már akkor a hat ökör. Nem azért nem volt még büntetve Lefanti, hogy most hat darab sovány ökörben essék el. * * * Ha az 1878. évi V. t.-cikket 1870-ben hozták volna meg, akkor a honvédgyilkosok dolgát már nem lehetett volna felvenni. Csombor Imre a budapesti postarabló e tekintetben szerencsésebb volt, mert Bérezi rendőrkapitány épen 3 hónappal fogta el később, mint ahogy az elévülés beállott. De 1870. évben az elévülési törvényszakasz még nem volt meghozva s igy Laucsik megkísérelhette, hogy kitudja-e deríteni az 1849-ik évben elkövetett bűncselekmény részleteit és tetteseit. Három nap alatt a halasi törvényszéki iratok előtte voltak. Másnap reggel maga elé hivatta Lefantit. — Kend vagy ártatlan, vagy nagyon ravasz ember. — Miben, uram ? — Hát — s itt nagy szünetet tartott Laucsik, mialatt Lefanti mereven nézett rá —
