Nyírvidék, 1910 (31. évfolyam, 25-55. szám)

1910-08-14 / 31. szám

31-ik szám. N Y I R V I D É K 1910. augusztus 14. 3 titják, hanem azokat a kisebbeket, amelyekben a szúnyogoknak ilyen ellenségeik nincsenek: a nyári esőzések idején képződő kis tócsákat, a kerti vizmedenceket, az ereszcsatorna alatt álló vizpshordókban levő vizet. Ezekben fejlődik ki zavartalanul a szúnyogok raja. Ezeket keresik fel a szúnyogok ivadékaik számára. Ezekben fejlődnek ki a petéből a szárnyas alakig 10—12 nap alatt. Egy közönséges esővizes hordóra elegendő egy kanálnyi petróleum. A petróleum a viz színén úszik. A szúnyoglárvák és bábok — amelyek egy-egy ilyen hordóban sok ezer szám­mal találhatók — lélekzés céljából gyakran fel­jönnek a viz szinére. Ámde mihelyt a petróleum­mal érintkeznek, végük van. Pár perc alatt a vízben levő összes lárvák és bábok elpusztulnak. Bizonyos időközökben megismételve a petróle­umnak a víz szinére való permetezését, amely a vizén szivárványos szint öltve terül el, tel­jesen kilehet irtani a szúnyogokat: ha ezt az eljárást mindenki megteszi. Ezért kellene a szúnyogirtást hatóságilag szervezni. Ha a hernyóirlás, a peronoszpora elleni védekezés hatésági irányítás és ellenőrzés tárgya lehet, miért ne lehetne az a szúnyog­irtás is? Hiszen itt az emberek egészségéről, munkaerejéről, sőt életéről van szó. Még pedig nem egyesekerői, hanem sokakéról! Talán mindnyájunkéról. A függetlenségi p&t közgyűlése, Ma délelőtt fél 11 órakor tartotta a szabolcsvármegyei függetlenségi 48-as part közgyűlését gróf Vay Gábor elnök­lésével. A közgyűlés első tárgya a főispáni installáció kérdése volt. Gróf Vay Gábor elnök kérte a közgyűlést, bogv a párt magatartását illetőleg a közgyűlés te­gyen indítványt. Meskó László dr. a függetlenségi pártnak az installáció al­kalmával való magatartását illetőleg a régi szokás alapján ugy találná leghe­lyesebbnek, ha semleges álláspontra he­lyezkednék. A párt hivatalosan a beik­tatási ünnepségen magát nem képviseli szónokot nern állit s a párt tagjainak szabad akaratára bízza, hogy az ünnep­ségen részt vesz-e, vagy sem. Szíkszay Pál azonosítja magát dr. Meskó László állásfoglalásával. hát, a hat ökör még nem került meg. Kend elmehet. * * * Midőn Lefantit kivezették, a szomszéd kis szobából a nagy termetű Klemm Justin csend­biztos lépett be. — Jól megnézte Justin ? — Ezer közül megismerem. — Ugy gondoltam, hogy innen — s ke­zével a halasi iratokra ütött — megmondhat­nám, hogy hova fog menni először ez az ember — ugy akartam, hogy ott várja be maga. De még sem merem. Csak kövesse tehát, de meg ne sejtse, hogy követi. — Csak tessék rám bizni. * * * Másnap reggel a csillagbörtön kapuján ki­lépett Lefanti István s midőn pár lépést tett vissza nézett. Mintha attól félne, hogy vissza hívják. Könnyebbülten sóhajtott fel és elindult. A városból kiérve a halasi útra fordult. Előtte egy magas termetű üveges lót haladt. Csakhamar utóiérte és együtt haladtak tovább. — Hova zatyafi ? — Csak Kizskőrőzsre, o'tand mondják nagy jég vóta, és sok jeget bevert az ablak. — Én is Kiskőrösre megyek. — Áhá. Akkor maga összemegy. — Talán együtt megyünk ? — Na igen, maga meg én megyünk össze, egy helyre Kizskőrőzsre. És mentek, mentek együtt az üldözött, meg az üldöző. Mert az üveges tót Klemm Justin volt. * * Ifjú Kállay András indítványozza, hogy a párt részéről a főispán beiktató közgyűlésre küldessék ki egy szónok, a ki a párt álláspontját kifejti. Uray Miklós elfogadja Kállay in­dítványát, mert szükségesnek látja, hogy az ellenzék hangja megszólaljon az installáló közgyűlésen. Szonrjas Gusztáv is szükségesnek ta­lálja a felszólalást, de teljesen tárgyila­gos szempontból. Vay Gábor gróf elnök felteszi a kérdést Kállay indítványára. A közgyű­lés többsége ifjú Kállay András indít­ványát nem fogadja el, hanem hozzájá­rul Meskó László javaslatáho?, mely­szerint a párt a beiktató közgyűlésen magát nem képviselteti, szónokot nem küld ki, a közgyűlésen való megjelenést pedig a párttagok szabad akaratára bízza. Áttért ezután a közgyűlés a párt hivatalos lapjának a 48-a,s Szabolcsi Hírlapnak az ügyére s a lap szerkesz­tőjének előadása alapján, kimondotta, hogy azzal a közönyösséggel szemben, amelylyel a vármegye függetlenségi ér­zelmű közönsége a lap lemaradása iránt viseltetett, annak további fentartását szükségesnek nem tartja. TANÜGY. Értesítés. A nyíregyházi ág. h. evang. főgimnázium kebelébe az 1910—11-ik tanévre szeptember hó 2, 3, 4 ik napjain irjuk be a tanulókat. A felvétel az iskola dísztermében d. e. 8 órától 11-ig, d. u. 2—5-ig történik; vasárnap, szeptember 4-én csupán délelőtt. Az egyes osztályokba való fölvételre min dig az előző osztály sikeres elvégzéséről szóló bizonyítvány jogosii. Az V-ik osztályba belépő tanuló szülője, vagy gyámja köteles előzetesen bejelenteni, hogy fia, illetve gyámoltja a görög nyelvet fogja-e tanulni, vagy a görögpótló tanfolyamba kívánja őt felvétetni. Csak azt nem értette Justin, tiogy miért megyen Lefanti Kiskőrösre, holott, az ő cserénye a halasi határban van. Akkor eszébe jutott a Laucsik mondása, hogy ő megtudná mondani, hova fog menni legelőször Lefanti, vagyis ez azt jelentette, hogy sokkal sürgősebbnek tart valamit elintézni, mielőtt cserényét meglátná. Pedig Klemm csak azért nem Halast ne­vezte meg uti céljául, nehogy Lefanti gyanút fogjon s véletlenül azt a helyet mondta, ahova a halasi uton kell menni s mégis a Lefanti uti céljául is egyezett. * * Útközben Lefanti megbarátkozott a furcsa tóttal. Szekeret is fogadott s már délután Kis­kőrösön voltak. Ott káromkodott a tót, hogy őt becsapták, hisz alig látni betört ablakot, aztán még azokat se akarják becsináltatni, mert jó meleg juniusi idő van. Lefanti megtudta, hogy akit ő keres már nem Kőrösön, hanem Cebe pusztán lakik, ott számadó juhász. A ke­sergő tótnak azt mondta Lefanti, hogy jöjjön ő is ki a Cebe pusztára. Hiszen azt akarta a tót is, de nem mohós­kodta el a dolgát. — Mit csinálom én pusztán? Számadó lakja gunyhóba be, neki nincs ablak. — Igaz, de onnan elmehetsz Vadkertre, meg tovább, hátha arra sok ablak van betörve. — Magleheti, megleheti. Nekem ez van mesterséged. Hát nem bánok, de csak tied lá­bakon, mert szekér engem elfáraszt. Jobb tied lábadon járni. — Persze gyalog megyünk. A puszta nincs messze. Azért jól besötétedett, mire a pusztára értek. A számadó gunyhója előtt égett a tüz. A Az évi 60 korona tandíj fele, ugyancsak egyéb mellékdijak mindig a felvétel alüalmával fizetendők ; fizetési halasztást engedélyezni nincs jogom. Felvétel előtt s-eptember hó 1-én a ja­vító-, pótló-, esetleg magánvizsgálatokat tartjuk meg. Tanévmegnyitás szeptember 5-én, hétfőn d. e. 9 órakor. Rendes tanitás kezdete i>-án, kedden reggel 8 óraicor. A tanitás osztatlan lesz; d. u. nem tanítunk. A tápintézet szeptember elején nyílik meg ; ebbe vallásfelekezeti különbség nélkül vesszük fel a tanulókat. Tápintézeti felügyelő : Moravszky Ferenc, főgimnáziumi tanár, kinél a befizetések eszközölhetők. Minden egyéb iskolai ügyről készséggel szolgálok felvilágosítással. Nyíregyháza, 1910. augusztus hó. Leffler Sámuel, főgimnáziumi igazgató. ÚJDONSÁGOK. T®Se*®n szám 139. A főispán beigtatása. Gróf Vay Tibornak Szabolcsvármegye főis­páni székébe való beigtatása a hagyományos dísszel és ünnepségek között fog végbemenni. A főispán, mint azt lapunk legutóbbi szá­mában már jelentettük, 16-ikán, kedden reggel Kisvárda felől reggel 8 óra 46 perckor érkezik kíséretével a vasúti állomáshoz, ahol Májerszky Béla polgármester fogadja. Az üdvözlés után a menet a következő rendben vonul be a városba: Három lovas rendőr nyitja meg a mene­tet ; azután a főkapitány kocsija következik, melyet Nyíregyháza és vidéke népies uandériuma követ, majd 12 díszruhás hajdú után jön a vármegye zászlójával az uri bandérium, mely­nek tagjai Orosz Miklós vezetése alatt a követ­kezők : Gencsy Ferencz, báró Horváth Ferencz, Kállay Emil, Kállay Miklós, ifj. Korniss Fe­rencz, Orosz Sándor, Petrovay János, Szalánczy Bertalan, Szunyoghy Ferencz, báró Vay László, gróf Vay Miklós. Az uri bandériumot közvetlenül a város uj diszfogatán, a polgármester kíséretében gróf Vay Tibor főispán követi, majd az idegen tör­vényhatóságok képviselői s a többi résztvevők fogatai. A menet a városháza előtt elvonulva, a vármegyeháza előtt állapodik meg, ahol a vá r, vacsorát készítették. Jo bárány pörköltet. Alig hiszem, hogy a saját nyájukból volna az a bá­rány, vagy ha abból van is, a tulajdonos tudta nélkül került az üstbe. Hanem azért a számadó is, a négy bojtárja is megesküszik, ha kell, arra, hogy a gazda nyájából egy darabka sem hi­ányzik. A pásztor tüz jó vezetője volt Lefanti és társának. Még jó messze voltak a gunyhótól, mikor a hat juhászkutya felütötte a fejét, majd mind a hat, mintha parancsszóra tennék felug­rott s rohant a Kiskőrösre vezető ut felé, nagy ugatással. A számadó, meg a négy bojtár nagy nyu­godtan folytatta az akkor megkezdett falatozást. Majd ha nagy lesz amott a lárma, visszaszólít­ják a kutyákat. Hanem nem lett a lárma nagyobb, de sőt, mintha a kutyák torkát egyszerre befogták volna, mind elhallgatott. A lárma folytatása nem lepte volna meg a számadót, de a csend meglepte. — Az a valaki ott, érti a mi mesterségün­ket — mormogta a számadó. S ekkor füttyentett kettőt, egy hosszút, s egy rövidet. A két fütty mintha azt jelentené : barát vagy ? Nyomban egy éles fütty felelt, mintha azt felelte volna : igen. A kutyák csakhamar vissza kerültek, leül­tek a falatozók körül, elkapkodták a dobált csontokat s mikor a tüz világába két alak lé­pett, még csak arra sem fordították a fejüket. — Gáspár Miska — szólt az egyik ember. Az ősz számadó nézte a nagy fekete hajú embert, aki megszólította, majd felugrott: te vagy Pista bátyám. A Pista bátyám ekkor volt 62 éves, a Miska öcsém pedig 59 éves, hanem

Next

/
Thumbnails
Contents