Nyírvidék, 1910 (31. évfolyam, 25-55. szám)

1910-08-14 / 31. szám

XXXI. éYÍolyam, 31. szám. vasárnap, augusztus 14. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Előfizetési (eltételek: Egész évre 8 kor., Fél évre 4 kor., Negyed évre 2 kor., Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: YÁHOSHÁZ-TíDR 6. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyílt-téri közlemények dija soronként 60 Apró hirdetések 10 szóig 40 fill., minden további fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. JL Sóstó sorsa.. Az a reménységünk, hogy a város az ősszel, a saison végeztével hozzáfoghat a Sóstón tervezett s 350,000 koronába ke­rülő építkezésekhez és átalakításokhoz, úgy hogy a jövő év nyarán már az új, a modern igényeknek megfelelő Sóstó fürdő megvalósul — ismét dugába dőlt. A belügyminisztériumtól csütörtökön érkezett le a vármegyéhez a leirat, mely az építkezések és átalakítások végrehajtá­sának ujabban való eltolását jelenti s minthogy e szerint újra élőiről kell kez­deni a dolgot s a városi képviselet ujab­ban hozandó határozata, a bekövetkezhető legjobb esetben is csak az októberi vár­megyei közgyűlésen kerülhet felülbirálat alá s innen a belügyminisztériumhoz, onnan pedig a kereskedelmi minisztérium­hoz kell előbb e határozatnak jutnia: be­köszönt újra a tavasz, mire a dolog igy nyélbe ütődik s az uj saison nyilta 1911, őszére fogja kitolni az építkezések meg­kezdését. A belügyminiszternek szóban forgó leirata a következő: A kereskedelmi miniszter ur 1910. évi julius hó 14-én 40726. sz. a. kelt átiratában arról értesített, hogy a vármegye közönsége Nyíregyháza r. t. város polgármesterének 1910. április 22-én 8068. ad. kgy. 170—1910. sz. jelentése kíséretében ujabb felülbirálat végett felterjesztette az ottani Sóstófürdő telep építke­zésére vonatkozó műveletet. Gracza ós Záhony. Egy ügyész elbeszélése után. Irta: Pataky István. Ők voltak az okai, hogy a Vahot-lele ,Losonczi Phoenix" megjelent. Bánták ők aztán nagyon, hogy ezt az okot előidézték, de a bánat már késő volt. Goerilla vezérek voltak a szabadságharc alatt. Volt néha 200 emberük is, de néha 60, 40, 10, de megesett, hogy mindössze hárman voltak: Gracza, Záhony és Styefkó. Styefkó a szabadságharc előtt hajdúja volt Graczá­nak, aki Hontmegye szolgabirája volt. Styefkó mindenüvé követte Graczát s midőn aztán Gracza csoportvezér lett, Styefkó bocskoros tót képében a csapat kémjeként rcüködött Záhony István az előtt dacsolamai jegyző volt, Graczának gyermekkor óta barátja, s midőn meghallotta, hogy Gracza hadba indul, nyomban letette a falu pennáját s elment Graczával. ők valóban a legtöbb időt együtt töltötték, s együtt mentek abba a jobb vi­lágba is. Az emberek hiányát aként pótolta a két vezér, hogy Gracza trombitát fujt, amit mindig a nyakába akasztva hordott, Záhony pedig a másik oldalon katonai rézdobot vert, ugy, hogy az éj leple alatt meglepett ellenséges csapatok egész éjjel készenlétben várták a rejtélyes ellenséget. Hát bizony, ha nem nagyon sokan voltak, nem is hiába várták ; a goerillák vadul A szóban levő építkezésekre nézve műszaki szempontból fennforgó észrevetelekről a város hivatali elődömnek a vármegye közönségéhez 1909. évi szeptember hó 25 én 122.511. sz. a. kelt leiratával értesíttetett. Minthogy pedig a műveletnek ezen leirat­ban kivanatosnak jelzett kiegészítése csak rész­ben lett végrehajtva, ennek folytán a kereske­delemügyi miniszter ur 1910. évi április hó 1-én 20030. sz. a. kelt leiratában, utalással a fürdő és szálloda alaprajzi elrendezésének célszerűtlen voltára és arra, hogy a víztorony nyugtani szá­mításának eredménye nem egészen kielégítő, a város érdekében állónak tartotta a müvelet szakszerű átdolgozásának szükségességét kiemelni és ezen nézetét ujabb megjegyzésekkel megokolni. A vármegye közönsége, illetőleg a város jelen felterjesztésével ismét csak a régi müvele­tet mutatja be tárgyalási iratokkal kiegészítve, melyek között a tervező által mult évi novem­ber hó 14-én szerkesztett „müleirás és véle­mény*, továbbá a kölisegvetések eredeti pél­dánya, végül a tervek másod példáDya, a szál­lodára néive eddig hiánv7«-tt homlokzati rajzokkal találhatók. A fürdőház célbavett kibővítésére nézve az 1908. évben készült müleirás is elismeri, hogy a régi fürdőháznak sötét folyosóját, a kiépítés módja, a megvilágítás tekintetében még kedve­zőtlenebb helyzetbe juttatja. Tervező ezen hát­rányon, a költségvetésben méret nélkül előirány­zott két felülvilágító alkalmazásával vél segíthetni; ezzel a helyzet némileg javul ugyan, de kielé­gítő orvoslásnak már azért sem tekinthető, mert a folyosó szellőztetésének kérdése a felülvilági­tókkal még megoldást nem nyer . rohantak nekik, jobbra-balra dőlt ki az ellenseg s mire a furcsa támadás ellen kifejlődhettek, a különös csapat már nem volt látható. De nem volt látható reggelre egy-egy élelmi kocsi, meg néhány vágni való marha. Egyszer aztán, 1849. julius utolsó napján Styefkó azt a hirt hozta, hogy Losoncz váro­sába mintegy 60—70 lovas orosz katona vonult be, egy ezredes és két törzstiszt vezérlete álatt. Nem igaz az orosz jelentésekből vett az az adat, mintha ez a csapat betegeket szállított volna. Hiszen lehetett köztük beteg, különösen a hasuk miatt, ahova minden válogatás nélkül minden­féle étel és italnemüeket bekebeleztek, de a be­tegséget csak Beszterczebányától Losonczig szerezhették. Ugyanis Grabbe tábornok ezt a különítményét Losoncz felé küldte, mig maga Miskolcz felé nyomult. Hej Styefkó, csak ezt a hirt ne vitte volna meg Grac-zának. Eddig mindig csak a szabad­ban táborozókat rohanták meg és nem is gon­doltak arra, hogy városba vonult csapatokat támadjanak. De akkor már mérhetetlenül el volt keseredve a két vezér, mert mindenfelől a magyarsereg veszteségeiről hallottak, amint­hogy néhány nap multával Világos mellett dőlt sirba a szabadság reménye, talán — mindörökre. Azon éjjel Losonc után pergett a Záhony dobja, hangzott a Gracza tárogatója és csak­hamar nem hallhatták már azt, sem az orosz katonák, sem az ezredes és a két tőzs tiszt. Grabbe tábornok Putnokról fordult vissza a hirre, és iszonyatos, vadállatias bosszút vett Az emiitett hátrányon segítendő, a keres­kedelemügyi miniszter ur nézete szerint nagyobb terjedelmű felülvilágítók alkalmazásán kivül cél­szerű volna a közös fürdőt akként elhelyezni, hogy leh tséges legyen a régi fürdőház közép­folyosójának végén közvetlenül a szabadba nyiló ablakot vagy ablakokat alkalmazni, mely alka­lommal a közös fürdő medencéi, különösen a lejárók és zuhanyok elhelyezése tekintetében kedvezőbb megoldást nyerhetne. A medencék oldalán, hol lejáró nincs, korlát alkalmazása kívánatos volna. A fürdőházban az illemhelyek külön elzárt előtér és vizelde nélkül vannak tervezve : elő­terekre pedig különösen azon closetteknél van szűkség, melyek közvetlenül a várószobából és a közös fürdőből nyilnak. Betonmenyeüet és vasablak, mely az előirányzott faszerkezetnél tartósabb és kevesebb költséggel fenntartható, a nevezett miniszter ur szerint az uj épületrészben alig számbavehető költségkülönbözettel és az építészeti összhang megzavarása nélkül alkalmazható. A szálloda épületében a tállaló, a mögötte lévő folyosórésszel nagy nyílással van egybe­kapcsolva, mely nyílásra üveg fal nincs felvéve: következésképen a tállaló és a folyosó tulajdon­képen egy helyiseg — melyből az előtér nélküli closette csoport nyilik : más closette az igazgató, a bérlő, a portás és a konyhaszemélyzet részére nem terveztetett, s igy a szóban levő elrende­zés megfelelőnek alig bizonyulna. Ugyanaz áll fenn a közönség részére elrendelt illemhelyre nézve, mely követendő példáktól eltérőleg férfiak és nők számára közvetlenül egymás melletti be­Losonc ártatlan népén. Leégette, kiraboltatta a virágzó várost s lakóinak csak kevés része tu­dott megmenekülni. A Rima völgyében hallották Graczáék a rémhirt. Átkozták önmagukat, de már akkor késő volt. Styefkó is okolta magát, s megszö­kött Graczától. Ettől kezdve csak a bosszún járt a Gracza és a Záhony esze, s mindenütt az oroszok nyomában jártak és sok, nagyon sok orosz katona lelte halálát Losonc elpusztítása miatt. A kis csapat még a fegyver letétel után is folytatta az üldözést, mig végre csak a két vezér maradt életben sck sebtől vérezve. Ekkor a Hontmegyei Sűlyk pusztára men­tek a Gracza Antal atyjához, ahonnan már másnap éjjel azzal indultak el, hogy Török­országba mennek, de azóta nyomuk veszett. És nem is tudtunk volna sorsukról semmit, ha 1870. évben hat darab hitvány ökör tolva­jának kinyomozását nem Laucsik Mátéra, a Ráday rémuralom vizsgálóbírójára bizták volna. A felvidéken sokszor hallható volt a nóta: „Jön már Garibaldi a szomszéd faluba, Klapka is vele van, Graczát, Záhonyt hozza", pedig már akkor réges-régen orgyilkosok áldo­zatai voltak és testük pihent jeltelen sírjaikban. * * * Az 1870-ik évben Lefanti István halasi csikóst Laucsik Máté vizsgálóbíró elé állították, bizonyos hat ökör eltüntetése miatt. Persze, hogy nem tudott róla semmit. Hiszen ő csikós és nem gulyás. Meg aztán nem ujry él ő. Mai Biámunk iO oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents