Nyírvidék, 1910 (31. évfolyam, 25-55. szám)

1910-08-07 / 30. szám

Nyíregyháza, 1910. XXXI. évfolyam, 30. szám. vasárnap, augusztus l Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. ElSRzatési (eltételek: Egész évre 8 kor., Fél évre 4 kor., Negyed évre 2 kor., Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: YÁHOSHÁZ-TÉR S. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyilt-téri közlemények dija soronként 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 40 fill., minden további szó 4 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Gróf Vay Tibor, Nyolc hónapi inter regnum után, Szabolcsvármegye főispánjává kinevezte a király gróf Vay Tibort, aki igy utódja lett a közszolgálatnak ezen a diszes helyén Vay Gábor grófnak, akit viszont négy évvel ezelőtt a nemzeti közszellem föltámadása állított Szabolcsvármegye közigazgatása felügyeletének az őrállomásáia. Tudjuk, hogy milyen körülmények között következett be az a változás, mely Vay Gábor grófot kikövetelve állította a vármegye élére, — és csak néhány hét választ el bennünket a képviselőválasztásoktól, amelyeknek eredménye szerint Vay Tibor gróf, mint a parlamenti többség kormányának Szabolcsvármegyében való képviselője, az alkotmányos formák általa tiszteletreméltóan megőrzött kellékeivel foglalja el a vármegye főispáni székét. A közélet politikai képének átváltozása a választások ismeretes eredményével már ugyanakkor végbement s a parlamentárissá lett kormánytól gróf Vay Tibor a főispáni kinevezést, mint tudjuk régi politikai meggyőződésének minden megváltoztatása nélkül fogadhatta el. Politikai jelentőségével a gróf Vay Tibor főispáni kinevezésének — e rövidke kis megjegyzésen tul e helyütt nem is kívánunk foglalkozni és kizárólag és egyedül az általánosan érzett megnyugvásnak kívánunk kifejezést adni azért, hogy a vármegye főispáni székét annak a feltételnek a beteljesedése után foglalja el, hogy az a kormány, mely őt e küldetéssel megbízta — többséget nyervén a választásoknál, parlamentáris kormánynyá lett. Vay Tibor gróf, a Vay Ádám gróf fia, a Vay Gábor gróf testvér öcscse, a szabolcsvármegyei ősi Vay család sarja, aki egy negyed százada óta már munkás tagja vármegyénk közéletének, még ha más és ellenkező politikai meggyőződés szolgálatában is foglalja el most a vezető helyet Szabolcsvármegye szolgálatában, a vármegye nagy többségének politikai elveivel szemben, mint a kormányhatalom nálunk való képviselője is bizonyára hasznos szolgálatokat fog tenni a vármegyének s minden irányban való pártatlanságával nem lesz akadályozója annak, hogy Szabolcsvármegye régi, egészséges magyar nemzeti közszelleme igazi magyar nemzeti munkában továbbra is érvényesüljön. * * * Gróf Vay Tibornak, Szabolcsvármegye főispánjának beigtatása az e hó 16-dikára összehívandó közgyűlésen fog végbemenni. A főispánt — mint értesülünk 16-dikán reggel a Kisvárda felől érkező vonatnál Májerszky Béla polgármester, a vármegyeház előcsarnokában pedig Sípos Béla vármegyei főjegyző fogja üdvözölni. A d. e. 10 órára összehívott köz gyűlésen való megjelenésre küldöttség fogja fölkérni a főispánt s az eskü letétele után Mikecz Dezső alispán és Megyery Géza biz. tag fogja a törvényhatósági bizottság nevében üdvözölni. A beigtató közgyűlés után a küldöttségek fogadása következik. A beigtató közgyűlés meghívója a következőleg szól: Minden bizottsági tagnak! Szabolcsvármegye törvényhatósága a vármegye főispánjává kinevezett gróf Vay Tibor ünnepélyes beiktatása céljából folyó évi augusztus hó 16-ikán délelőtt 10 órakor Nyíregyházán, a vármegyeháza nagytermében rendkívüli közgyűlést tartand, melyre t. bizottsági tag urat tisztelettel meghívom. Nyíregyháza, 1910. aug. hó 4-én. MIKECZ DEZSŐ, alispán. A beiktatási ünnepély sorrendje: 1. Őméltósága kíséretével a Kisvárda felől jövő vonattal Nyíregyházára augusztus hó 16-án d. e. 8 óra 40 perckor érkezik. 2. A vasúti indóháznál a bizottsági tagok és képviselőtestületi kiküldöttek fogadják és Májerszky Béla Nyíregyháza város polgármestere üdvözöli. 3. Bevonulás a vasúti pályaudvarról a vármegyeházára, hol a tisztviselői kar élén Őméltóságát Sipos Béla vármegyei főjegyző fogadja és üdvzli. 4. Rendkívüli beiktató közgyűlés a vármegyei székház nagytermében auguszA vén korhely dala. Fényes] kávéháznak márványasztalánál Ülök s hallgatom mit huz a cigány. A régi nótára ujabb következik, Hol bús az ének, hol pedig vidám. Száraz fáján néha felzokog a nóta, Majd vérpezsdítőn, szilajon, vadul Egy ropogós csárdás vidám szava zendűl, S csengő kacajba, harsány zajba ful. Kigyúlnak az arcok, lüktetnek az erek, Izzik a jókedv, pattog a vig éle. Nógatja ivásra egyiket a másik : ,Pohárra, pajtás, addig amig élsz !" S mintha visszhang volna már zokog a nóta, Siró hangjával tele a terem. Csapong azért a kedv s csak néhányan látják, S csodálkoznak, hogy mi történt velem. Elsáppad az arcom, fejem mélyre hajlik Fénylő szememből forró könny pereg. Elébb csupán csak egy, majd sorban utána Fénylő gyöngyszemek, egész egy streg. És jajong a nóta és zokogok én i* — Mind többen néznek asztalom felé — Zűrzavaros hangok kérdezik köröttem: „Hát ezt meg itten ugyan mi leié ?" Hagyjatok barátim! Semmi bajom nékem. Csak. — Tudja Isten ! — megkapott e dal. Hej! szerettem én is ! Imádtam egy leányt A leány szép volt, karcsú, fiatal. Énekeltem néki, dalolgattam néki Érzéseimet dalba foglalám, Balga fővel hittem és sirva reméltem, Vágyódó szavam megérti talán. Hiu remény volt csak. Ábrándok hónába Megtépett lelkem többé sose száll. Teher és nyűg immá/ vállamnak az élet, S megváltóm lesz a csontkaru halál. De addig is amig majd ő bekopogtat, S győzelme diját néki átadom — Előre készítem vasának az ütat : Abszynth-ba fojtom kin só bánatom. Felfogadom sokszor nagy, szent fogadással: Búsulni, sírni többé nem fogok, A komor élettel felveszem a harcot, S nem irigylem majd, akik boldogok ; Erős esküt teszek az Isten nevére, Hogy ajkamat többé nem éri ital ; Újult ember leszek munkakész és serény, S deres fejű bár, mégis fiatal. Hiába ! Hiába! Nem enged a vérem. Lelkemnek mélyén ég, izzik a vágy Szürcsölni az italt, élvezni a mámort, Mely bús szivemben csábos képet hágy. Ugy érzem ilyenkor, hogy Ó van mellettem, S kéjjel csókolja tikkadt ajkamat És köröttünk szerte, édes tündérujjak Földöntúli szép zenét játszanak. És hogyha ilyenkor felcsendül a nóta Vérpezsditően, égőn, szilajon, Eszembe jut minden régi, régi emlék. Nem vagyok ittas. Ez az én bajom. Ti pedig ilyenkor összenevetgéltek: „Hogy gubbaszt itten ez a vén legény" Avagy szánakozva igy szól egyikőtök: „Ne bántsátok, hiszen holtrészeg szegény." Borbély Sándor. Napkeletről. A müveit magyar közönség érdeklődésére számító kérdések között mindenesetre előkelő helyet foglal el a Kelet. Ugy vagyunk vele, mint az eszméletre ébredő ember a friss levegővel: megujulunk tőle. Igen! A német, angol és szláv faj büszke gőgje által lenézett és halálra vagy szolgaságra itélt Napkelet újra fiatalos erő jeleit adja. Attila, Dzsingiz kbán és Fimur Lenk törpe utódjai főiemésztették fajunk félelmes erejét, s a meghasonlás a khinai és orosz szolgaságba hajtotta őket. Már azt hirdették, a Kelet fiairól hogy a germán-szláv kulturfajok virágzásra jutását nem képes kiállani; a vasút, telegráf és telefon az ő halála. Sőt letagadták régi nagy műveltségét és a művelődésre való képességét és hajlandóságát is. Barbág nomád vadásznak és állattenyésztőnek tüntették fel, melynek többé nincs jövője. Maga Vámbéri Ármin a török fajról irt nagy tanulmányában azt irja: a török faj ethnografusa. miután végig tekintett e faj jelen állapotán, kénytelen elismerni, hogy egy pusztulásnak indult fa j rajzát adta elő. De nem Mai niámnnk 10 oldal.