Nyírvidék, 1910 (31. évfolyam, 25-55. szám)

1910-08-07 / 30. szám

30-ik szám. N Y I R V I I) É K 1910. augusztus 7. 2 tus hó 16 án d. e. 10 órakor és pedig: elnöki megnyitó, mely után őméltóságát egy küldöttség meghívja; a megjelent főispán a hivatalos esküt leteszi, melynek megtörténtével a vármegye alispánja üdvözlő beszéde kapcsán az elnöki széket a felesküdt főispánnak átadja, ki erre a törvényhatósághoz intézett beszédjében válaszol s amennyiben további felszólalások nem történnek, a közgyűlést berekeszti. 5. A közgyűlés berekesztése után őméltósága hivatalos helyiségében a küldöttségek tisztelgéseit fogadja, mely tisztelgések sorrendje a helyszínén íog a főispáni hivatalban a küldöttségeknek tudomására hozatni. Gróf Vay Tibornak a főispáni székbe való beiktatása céljából e hó 16-dikára összehívott rendkívüli közgyűlés alkalmából Mikecz Dezső alispán a szomszédos Ung. Bereg, Heves, Zemplén, Borsod. Hajdú. Bihar és Szatmárvár~ megyék törvényhatóságaihoz a következő meghívót intézte: Tekintetes törvényhatóság ! ő császári és apostoli királyi Felségének legmagasabb elhatározásával vármegyénk főispánjává kinevezett gróf Vay Tibor beiktatása czéljából folyó évi augusztus hó 16 napjáDak d. e. 10 órájakor Nyíregyházán vármegyei székházunk nagytermében rendkívüli közgyűlést tartandunk, melyre az ünnepélyek sorrendjének közlése mellett Titeket atyafiságos indulattal meghívunk, kérve, hogy megjelenésiek esetén erről vármegyéak alispánját értesíteni szíveskedjetek. Kelt Nyíregyházán, 1910. évi aug. hó 4-én. A vármegye közönsége nevében MIKECZ DEZSŐ, alispán. Ugyancsak a fentebb megnevezett vármegyék főispánjait a következő levéllel hívta meg az alispán a beigtató közgyűlésre : Szabolcsvármegye törvényhatósága Ő császári és apostoli királyi Felségének legmagasabb elhatározásával vármegyenk főispánjává kinevezett grof Vay Tibor beiktatása alkalmából folyó évi augusztus hó 16-ik napjának délelőtt 10 órakor Nyíregyházán a vármegyei mult el 30 esztendő, s Napkelet pusztulásnak indult fiaiban újra felpezsdült a vér, s megindult az élet, mely már is nevetségessé tette a halotti torra és örökség foglalásra gyülekező európaiak gőgjét. Él még a Napkelet s az emberi nem magasabb hivatásában hivők szent áhítattal várják azt a pillanatot, melyben a Kelet napbarnitotta fiai újból a tevékenység mezejére lépnek, s új ideálokkal ismét benépesítik ezt a mi sivár világunkat. Az uj életnek és friss erőnek nagyszerű megnyilatkozásait első sorban a japán-orosz háború alkalmával láttuk. Tagadhatatlan, hogy amiben a nemzeti életet, erőt, kulturát, jövőt láiunk, mindannak európai szemek előtt Dzsingiz kbán óta nem látott felséges jelenetei játszódtak le szemeink előtt, melyek egyszerre szégyenletes kicsiségben tüntették fel az európai kulturának nem egy oly hajtását, melyre azelőtt büszke volt az angol, a germán és az orosz. De akkor és azóta több jele is mutatkozott a megifjodásnak. Vámbéri Ármin kénytelen volt beismerni, hogy a dél-orosz síkságon tengődő törökök oly fiatalos élet jeleit mutatják, amilyet 30 évvel ezelőtt nem hitt volna, s amivel maholnap újra számolni kell. Másfelől az ifjú törökök nagyszerű forradalma nem kevésbbé szép és fenséges elevenséggel bizonyította be a turáni faj nagy hivatottságát. A Prőhle Vilmos könyve, mely Napkeletről cimmel e napokban hagyta el a sajtót, a fentebb emiitett három körben mozog: szól a japániakról, a déloroszországi törökökről és az oszmán törökökről. Tudvalevő dolog, hogy székház nagytermében rendkívüli közgyűlést tartand, melyre méltóságodat az ünnepélyek sorrendjének közlése mellett tiszteletteljesen meghivni van szerencsém, kérve miszerint megjelenés esetén erről engem értesíteni méltóztassék. Kelt Nyíregyházán, 1910. évi augusztus hó 4-én. A vármegye közönsége nevében: MIKECZ DEZSŐ, alispán. Gróf Vay Tibor, a vármegye főispánjává történt kineveztetése következtében közigazgatási bizottsági, állandó választmányi s egyéb bizottsági és küldöttségi tagságáról lemondott, valamint lemondott — mint értesülünk — a vármegyei munkapárt elnöki tisztségéről is Nyíregyházi kirakat verseny! E szó „kirakat verseny" a legtöbb olvasó előtt még teljesen ismeretlen, és furcsánhangzik. És miért ? Mert teljesen szokatlan valami a nagyközönség előtt. Általában a nagyközönség hozzá van szokva „Hangverseny, Lóverseny, Kerékpárverseny sőt női szépség verseny" és számtalan — más formájú versenyekhez, csak éppen a kirakat versenyhez nem. Pedig a számtalan versenyek között a kirakat verseny az amely határozottan első helyet kell hogy foglaljon. A kirakat verseny nemcsak érdekessége szempontjából nézve foglal el első helyet, hanem szépség, hasznosság és ami a fő ez által az idegen forgalom előmozdításának — első tényezője. A kirakat ha érdekessen és csak némi leleményességgel is, de annál több rafinériával van elrendezve, az nem csak az üzletben lévő áruk van kirakva a nagyközönségnek bemutatni, hanem ha a kirakat mindjárt egyszerű áruból is, de leleményesen van elrendezve látványosságot képez. És azt mindnyájan nagyon jól tudjuk főkép magunkról, hogy bármilyen sürgős teendőnk is van, de menet közben bárminő csekély látványosság szemünknek kínálkozik akaratunk ellen is, hacsak egy kis időre is megállunk és megnézzük azt. Tehát a házakat ízléses elrendezése által látványosságot teremtünk és a látványosság az üzletnek reklámot csinál. Ha szépészeti szemportból, a kirakat — verseny első helyet foglal el (értem a város szépészeti szompontjából) az elvitázhatatlan. Európa legtöbb várossában ahol a — mai modern korral lépést akarnak tartani, nemcsak a város elöljárósága kebelében, hanem külön szépészeti egyesületek működnek és folytonosan Prőhle Vilmos két tanulmányutat tett Oroszországban ; bejárta az ufai kormányzóságban élő baskírokat, akiket a honfoglaló magyarok rokonainak tartanak, s fölkereste a Kaukázus hegylánc egyik zugában élő karacsájokat, akik a IV. Béla királyunk által betelepített, s a Nagy- és Kiskunságban élő kánjainknak elszakadt testvérei. Hosszabb ideig tartózkodott azonfelül Konstantinápolyban, ahol megismerkedett az ifjú törökök, nem egy tüzes lelkű alakjával. Japánban nem járt ugyan, de a japáni nemzetre vonatkozó legjobb irodalmat eredetiben áttanulván, s mint a török nyelveket, ugy a japánit is megtanulván, a birtokában van mindazon elsőrendű kellékeknek, melyek valakit arra képesíthetnek, hogy valamely népről eredeti dolgokat Írhasson. A Prőhle Vilmos rengeteg mezőket áttekintő elméje azonban nemcsak az eredetiséggel dicsekedhető thémákat válogatta e könyvében össze, hanem főkép azokat nézte, amelyekben a turáni népek lelke leginkább és legigazabban megnyilatkozik. Egy elfeledett világ ez, szokatlan alakokat mutató világ, ismeretlen, de minden formájával vonzó, mintegy messze tájképe, mely után régen vágyódik bennünk a lélek, de mintha börtönre lettünk volna kárhoztatva, föl nem tudtuk keresni. Mihelyt látjuk, a lelkünkben élő ősrokonságnál fogva azonnal megösmerjűk, igaz volta felől csodálatos benső bizonyságunk támad, ugy érezzük magunkat vele, mint a hosszú idők multán szülőföldjét viszontlátó ember: az édes keserűségtől a szemünk könybe lábbad. Ez a világ a mi elfeledett és megtagadott lelkünk búzditják a nagy közönséget, hogy házaikat s különösen ablakaikat díszítsék fel virágaikkal. És ha azt vesszük kirakat sem egyéb egy nagyobb szabású ablaknál. Tudjuk azt nagyon jól, hogy ha valahol valami szépet látunk azt el nem felejtjük, éppen úgy nem felejtjük el a csúnya dolgot sem. A szépet szeretnénk mégtöbbször látni a csúnyát azonban nem. Ez vezérelte a városunkban alakúit szépészeti egyesületeket, hogy együvé tömörüljenek. és ez által a várost szépészeti szempontból előmozdítsák, de — szem előtt tartják a város vezető emberei is, mert a város ez által, hogy szépségé vei jó visszaemlékezést gyakorol az idegenre, tehát az idegen ezáltal a városba vissza-vissza vágyik, és ez emeli az idegen forgalmat. És amely városban nagy az idegen forgalom, ott a kereskedelem virágzik, és a város minden polgárának közvetlen vagy közvetve feltétlen haszna van, és anyagilag is gyarapszik, s ott a hol a város polgársága anyagilag rendezett viszonyok közt van, ott a város vezetőségének sokkal könnyebb a modern culturális czélnak minden tekintetben megfelelni. Hasznos-e a kirakat verseny? Feltétlenül hasznos. Azt hiszem majdnem mindenkivel megtörtént már, hogy egyszerű sétára indulva eszeágában sem volt valamit vásárolni, de sétái közben feltűnő és csinos, tehát érdekes kirakat előtt elhaladva, meglát egy tetszetős tárgyat, s miután ezen tárgy oly csinosan volt a kirakatba elhelyezve, hogy nembirt a vételkedvnek ellentálni, akarata ellenére megvette. S mi ebből a tanulság f kézzel fogható bizonyíték az, hogyha ez a tárgy csak úgy oda lett volna dobva, vagyis ízléstelenül lett volna a kirakatban elhelyezve, a figyelmet — nem keltette volna fel, s így a vétel megnemtörténik. Tehái a szép kirakat nemcsak egyik födísze az üzletnek, hanem bemutat, kínál, dicsér és elad, egyszóval a kirakat a hasznos tényezőkhöz tartozik, tehát azt kötelsssége minden kereskedőnek szigorúan megbecsülni. És miután a szép kirakat a kereskedőnek anyagi hasznot is hoz, nemszabad attól a kirakattól semmit sem sajnálni, s azt gavallér módra kell kezelni, és hogy gavalérságával folytonosan imponáljon, mentül gyakrabban kell azt új- és új köntösbe öltöztetni, hogy a már elfoglalt előkelő helyet helyet soha elne veszítse. Amint már emiitettem a kirakat rendezése sok leleményességet, annál több rafinériát és izlést kíván. De azzal nem aztakarom mondani, hogy a kirakat rendező valami kiváló művész legyen, (mert ezen a téren is vannak művészek) de azt sem akarom mondani, hogy egyszerűen bizzuk azt tapasztalatlan kezekre. A kirakat rendezésnel fő dolog az hogy a kirakat rendező némi gyakorlattal birjon, s kevés szépségi érzéke is legyen ; és ne csak a maga ízlésének tegyenek eleget, hanem azon törekedjék, hogy a helyi vís'onvokhoz képest az általános vilaganak a fele, otthon maradott édes testvere ! Eredetiségénél, újságánál, igazságánál, tárgya rokonságánál, sajátságosan ismeretlen, de velünk rokon világánál fo^va vonzó világ, minden részlete érdekel, mintha rég elmaradt rokonaink háza tájékának tárgyait vizsgálnók. De ha tárgya érdekességénél fogva vonzó e könyv, még vonzóbb lesz a feldolgozás módja által. Nem a tudós Prőhle Vilmossal állunk szemben, aki 24 nyelvet beszél, s ért angol, francia, oszmán-törők, baskír, karacsáj nyelvkönyveket; sem a nyelvbúvárral, a politikai iróval, a tüzes vitatkozóval, eszthétikussal ; hanem egy kellemes elbeszélővel, aki tud szólni a naiv mese hangján, a finom elbeszélő könnyed modorán, mindig elevenen, találóan, hol humorosan, hol melancholikusan, de mindig kedvesen és érdekesen. Talán legszebb mégis, mikor melancholikusan szol. Olyan ilyenkor a hangja, mint egy bájos hangú pásztorsípé, mely épen a körülötte levő mező sokszínű virágainak dolgait fujia el nekünk. Nem csoda, hiszen a Kemenes alján tanulta el a furulyázást, s ennek hangján szeret beszélni, mint elbeszélő is. Sajátságos hangja és színe az előadásnak, a tárgynak; eredeti és önálló irói talentumot megnyilatkoztató és bemutató könyv, alkalmas és méltó minden müveit magyar család asztalára. A könyv végén Kemál bejnek, a tüzes lelkű ifjú török írónak hazafias drámája, a Gülnibál foglal helyet, melyet az abszolút hatalom Tőrökországban elkobozott. Kívánunk a magyar sajtónak sok ilyen kiváló terméket.