Nyírvidék, 1910 (31. évfolyam, 25-55. szám)

1910-07-31 / 29. szám

2 29-ik szám. N Y í R V I D É K 1910. julius 31 Az ipar állitjaelő mindama szükségleteket, melyek a táplálkozás, ruházkodás, lakás, közlekedés, stb. révén, társadalmi boldogulásunkat, előhaladásunkat eszközlik. Egy képzett és lelkiismeretes iparosság a legnagyobb hálát érdemli meg a társadalomtól s mindent el kellene követni a társadalomnak, törvényhozásnak, helyi kormányzatnak, hogy megfelelő iparos osztály nevelését, művelődését, a legjobb eszközökkel előmozdítsa. Ilyenforma cél lett volna a mi közművelődési egyesületünk előtt is. De hát a paragrafus bölcsebb az élet minden követelményeinél s a mely intézmény, legcsekélyebb szervével is, nem alkalmazkodik a paragrafus görbületeihez, annak nincs joga az élethez és fejlődéshez. Pedig, istenbizony, olyan ártatlan, sőt hasznos dolog volna, falun, téli időben főként, mikor a legtöbb ipar itt minálunk, csak az üres fecsegéssel, vagy kártyázással tölti az idői, olyan hasznos dolog volna olvasgatni, együtt eszmét cserélni, még egy kis iskolázást is végezni s ilyen uton a hasznos ismeretekben gyarapodni. A helyi közigazgatásnak is ez volna egyik legszebb hazafias és emberbaráti föladata, ha minden erejével közrehatna az ilyen művelődési eszközök létesitésében s a falu jegyzője, tanítója, papja s a hol még van uri ember, ezek összefognának s ilyen olvasóegyleteket létesítenének s igy nemesítenék a szívet, lelket s tennék kellemessé a társadalmi együttélést. Pedig váltig hangoztatjuk, főként a képviselőválasztásnak nevezett nagy országos vásárok alkalmával, hogy foglalkozni kell a néppel és a legfelső kormányzat sok alkalmat is nyújtott a községi könyvtárak létesítése által, de ha itt alant a községekben nincs se kellő előkészítés, se kellő ápolás, sőt mesterkélt akadályok gördülnek a legnemesebb művelődés elé, — akkor csak egy érték lesz és marad tobágyot az egész müveit világnak. A pusztán víz nélkül, tavak nélkül a legeltetés lehetetlen volna. A nagy melegben eltikkadt jószágok ezekben frissülnek föl, csakis így tudják kibírni a rekkenő hőséget. Különösen nagy áldás a Hortobágy folyó. Északról dél irányban fut végig a pusztán ez a kacskaringós folyam. Vize nem nagy, de állandó. Gyönyörű sásos, nádas részei a vadkacsáknak, sneffeknek, vízi szárnyasoknak kedvelt tanyája. Rendes halásza van, ki kárásszal, potykával látja el a közel eső falvakat. Ezen a folyón kivül nagyobb vize még az Árkos folyó, mely lent délen a határnál szakad bele a Hortobágyba. Ennek vize már a szárazság idején kiapad, hala tehát nincs is. Állandó tavait is fel kell itt sorolnunk, melyek ősszel az esőzés után annyira megtelnek s nagyobbodnak, hogy a közelebb esők egymásba szakadva, valóságos tengert képeznek. A puszta északi részén van a Motyófenék, Zoltánfenék, Vinczefenék, Papere, Ludas. A déli részen a Kungyörgy, Feketerét, Gsécslapos, Szászfenék, Kincsesfenék, Halastó és egyéb kisebb úgynevezett locsogok. Ezeket a vizeket keresik fel évente őszkor és tavasszal az északról, keletről jövő vadludak, fellegszerü csapatokban. Milliószámra lepik el a legelőt. A vadászok alig várják ezt az időt. Az ország legjobb lövői, vadászai jönnek ide messze távolból. Valóságos ágyúzást visznek véghez ilyenkor. A tavak, locsogók széleihez leásott gödrökbe húzódnak meg; 'nem törődve az időjárással, kihűléssel, reumával. De ez nem is csoda, a vadliba vadászat tényleg egyike a legérdekesebb, legizgatóbb vadászatoknak. Aki egyszer belekóstolt, az rabja lesz, mig csak birja. A mulatság eltart márczius, április hónapokban tavasszal, ősszel pedig október és novemberben. Mikor aztán a fagy jégkérget von a tavakra, a libák emiatt vizet nem kaphatnak s egy nap alatt — mintha csak összebeszéltek volna — felkerekednek s meg sem állanak az Al-Dunáig. a nép előtt: a pénz. És ezen nincs mit csodálkozni. Ez a dolgok természetes rende. íme, tisztelt kiadó úr, igy kellett abbamaradni a mi Közművelődési Egyesületünknek és ezzel sok szép és hasznos dolognak. Meg is látszik rajtunk minden lépten-nyomon. Tehát csak törölje az eddig küldött lap cimszalagját, mert nemlétező egyletnek nem kell újság Különben is ma minden újság teli van undorító politikával, a mely az amúgy is megbomlott társadalmi erőket még inkább egymás ellen izgatja s jobb volna egyszerűen — nem olvasni. Ilyen a paragrafusos élet. Andiássy Kálmán. Csendőrség vagy rondörség, Közöltük egész terjedelmében Kertész Bertalan rendőrfőkapitány urnák azt az előterjesztését, amelyben állc.it foglal az ellen, hogy Nyíregyházán a rendőrség csendőrséggel cseréltessék fel. Erre az előterjesztésre Balla Jenő városi pénzügyi tanácsos újabb terjedelmes jelentést adott be, amelyben sorjában foglalkozik a rendőrfőkapitány ellenérveivel. Közöljük ennek a jelentésnek a pénzügyi szempontokra vonatkozó részét: „Minduntalan volt alkalmunk hallani mindnyájunknak, akik a sáros közügyeinek intézésében közvetlenül vagy közvetve részt veszünk, azt a kifogást és azt a kívánságot, hogy a rendörlegénység létszáma lcevés, javadalmazása elégtelen, tehát szaporítani kell a létszámot és emelni a javadalmazást. A nélkül, hogy a jelenlegi rendőri szolgálat minősége felett véleményt nyilvánítottam volna, kizárólag a kérdés pénzügyi oldalának vizsgálata alapján tettem meg jelentésemet, amelyben reá mutattam, arra, hogy a városra pénzügyileg elönyösebb, ha a rendőrség létszámának szaporítása helyett a külső rendészeti tennivalók ellátása — más városok példájára — a csendörségre bizatik. Ezzel szemben a rendőrfőkapitány ur jelenMeg kell említenünk tájékozás végett még a hortobágyi jószág-állományt is. Ló, szarvasmarha, juh és sertés legel a pusztán. Magának a városnak is van ménese és gulyája. Remek állatok ezek, nagy hírnévre tettek már szert az egész országban. Az évente kiselejtezett állatokért — mikor árverésen adatnak el — valóságos versengés folyik. Külföldi államokból is jönnek már hozzánk, hogy vásárolhassanak ezekből a szép állatokból. A város törzsménese az Ökörföldön van, ott láthatók a növendékcsikók anyakancákkal együtt. A mének a pusztán szétszórt csikóstanyákon vannak. A város tulajdonát képező állat állomány május, június, julius és augusztus első felében van kint a pusztán. Ez az állomány circa 200—250 darab szarvasmarhából, 250—300 darab különféle korú lóból áll. A város ezen nagyértékű és kiváló állatállományának felügyeletére, gondozására külön tart egy méaesmestert. Ezeken kívül kint legel évente a hortobágyi pusztán átlagos számokban szólva: 5000 darab ló, 17,000 darab szarvasmarha, 3000 darab sertés, 25—30 ezer juh. Ezek az állatok a debreceni polgárság magántulajdona. Ismertetés befejezésekor ismételten hangoztatni kell, hogy a pusztának leírása lehetetlen, oda ki kell menni annak, ki iránta érdeklődik, mert csak a természetban szerezhet magának fogalmat a Délibábok hazájáról. Nézze meg hát, aki csak a legkisebb érdeklődéssel is van iránta, ne halogassa sokára, mert a Hortobágy hasznosítása szőnyegen van. Kultura alá szándékoznak venni egyes területeket. Értékben kétségtelenül óriásilag fog emelkedni a Hortobágy, lakossága is szaporodik, a régi idők jöhetnek majd vissza, nikor a puszta egyes részein falvak állottak. Költészetében azonban veszteni fog; varázsa, érdekessége igen sok tekintetből megszűnik. A bájos Délibáb helyett gőzeke és cséplőgépek kazánfüstje borul majd a mi Nagyhortobágyunkra. tésében foglalt számilások eredménye az, hogy a városra pénzügyileg is kedvezőbb a rendőrség megtartása a létszám felemelése mellett is. Ezen számitások szerint a csendőrség, az egyes tennivalókra megtartandó rendőrökkel együtt 75573 K 36 fillérbe kerülne. Mig a rendőrség most csak 38000 koronába kerül. Sőt a kért 14 főnyi szaporítás is csak 9500 koronát jelentvén, ezzel együtt 47500 koronába fog kerülni szemben a 75573 koronával. A különbség tehát 37553 korona, illetve 28073 korona évenként. Ami bizony óriási összeg. Közelebbi vizsgálódás mellett a rendőrfőkapitány ur jelentesében foglalt számítás ugy egészében és részleteiben, valamint természetesen végső eredményében tevesnek bizonyul. Ugyanis. 1. A jelenlegi rendőrlétszám az eddigi, vagyis az 1910. január 1. előtti javadalmazás mellett nem 38000 korona, hanem ennél több személyi kiadást jelentett a városra. Ebben a 38000 koronában ugyanis csak a kezdő fizetések s az addig csak az altiszteknek biztosított lakáspénzek, a ruházat és a lovak tartása van számításba véve. Úgyde a rendőrlegénység — altisztek és közrendőrök — szolgálati idejük arányában szolgálati pótlékokat kapnak, amelyeknek összege az 1909. évi december 31 - iki állapot szerint évi 4320 koronát tett ki. A nem 38000, hanem 38300 koronát meghaladó többi kiadás tehát a szolgálati pótlékokkal együtt 42600 koronát meghaladó összeget tesz ki. Ezekből a szolgálati pótlékokból következtethető, — a rendőrfőkapitány ur jelentéséhez 10 ./• alatt csatolt egyénenkénti kimutatásból meg egyenesen kitűnik, — hogy téves az a félig-medd'g altalánosan elfogadott feltevés, mintha a rendőrlegénység, eddigi javadalmazásának csekélysége miatt, felette gyakori változásoknál volna alávetve s a rendőrségi szolgálat minősége ellen felhangzó kifogások szülő oka az, hogy a rendőrök terhes, de rosszul javadalmazott állásaikat hamarosan odahagyják. Ha ez igy volna, a szolgálati pótlékok összege a kezdő fizetések 29180 korona összegével szemben nem rúgnának 4320 koronára. A kimutatás pedig azt mutatja, hogy csak egy rendőrbiztos helyettesnek és csak egy közrendőrnek volt egy évnél rövidebb szolgálata. Egy évnél hosszabb, két évnél rövidebb hat közrendőrnek ; két évnél hosszabb, háromnál rövidebb szintén hatnak; háromnál hosszabb, négynél rövidebb ugyancsak hatnak; négy és öt év között kettőnek ; öt és hat év között háromnak ; tizenegy és tizenkét év között szintén háromnak. És igy tovább. Ugy, hogy van közrendőr, akinek 12, 13, 14 sőt 16 évet meghaladó szolgálata van. Az altisztek szolgálati ideje pedig 5, 10, 18, 20, 23, 26. év között váltakozik. Ennél kedvezőbb arányszámokat sem más városok rendőrségeinél, sem a csendőrségnél nem igen lehet találni. Sőt nem kedvezőbb a szolgálati idő tartamának aránya a többi városi alkalmazottaknál sem. Eltekintve ettől a kis kitéréstől, téves a rendőrfőkapitány ur jelentésében foglalt számítás 2. azért, mert a régi s nem az uj javadalmazást veszi alapul, holott a jelentés 1910. ápril 25-én kelt és május 4 én adatott be, amikor az uj javadalmazás már kőztudomásu volt s csak pár nap választotta el a törvényhatósági jóváhagyástól. Az uj javadalmazás szerint épen a rendőrlegénységgel felmerülő személyi kiadások emelkedtek tetemesen. Különösen azért, mert a kezdőfizetés emelésén kivül a közrendőrök részére egyenként 120 korona lakáspénzt állapított meg. Az uj, illetve 1910. január l-re visszamenő hatálylyal bíró javadalmazás szerint s az ugyanazon időpontban fennálló szolgálati idők szerint a helyzet akként alakult, hogy a kezdöfisetések összege 29180 koronáról 328^0 koronára, a lakáspénzek 2420 koronáról 6740 koronára emelkedtek. A többlet tehát az előbbinél 3640, az utóbbinál 4320 korona. Együtt 7960 korona. Vagyis a rendőrlegénység — altisztek és közrendőrök jelenlegi létszáma mellett felmerülő kiadások nem 38000, nem is 42600 koronával, hanem az uj javadalmazási rendszer szerint 7960 koronányi többlettel magasabb összeggel és igy 5 0600 koronával veendők számításba. 3. A rendőrfőkapitány ur jelentésében javaslatba hozott 14 uj közrendőri állás szervezése sem 9500 korona évi kiadást jelent.