Nyírvidék, 1910 (31. évfolyam, 25-55. szám)

1910-07-24 / 28. szám

10 26-ik szám. N Y I R V I D É K 1910. julius 10. Ha az iskola, akárcsak a templom, a koldus fiának ép úgy nyitva van, mint a dúsgazdag Nábobénak, akkor lehet arról szó, hogy a társadalmi és állami élet legalább bizonyos helyeken kiegyenlíti az emberi létnek sokszor ijesztő ellentéteit, így ahogy mi vagyunk mostanában, mikor a magas tandijak mellé még pogányul drága tankönyvek és taneszközök vásárlásának abszolúte megokolhatatlan kényszerűsége is járul, csak azt mondhatja a szegény ember, hogy ime a társadalom és az állam a legnagyobb ellensége a kulturának, s ezzel együtt a maga létalapjának, a családnak. Vagyunk pedig a huszadik században, nemzeti létünk tizenegyedik századában! A vásártér ügye. A legutóbbi városi képviselőtestület hordereje és következményei tekiutetében kiszámíthatlan határozatot hozott, amidőn az országos vásárok helyét az eddigi térről a város ellenkező oldalán fekvő térre tette át. Az a nagy forongás, melyet a város kereskedő és iparos köreiben előidézett e határozat és a felebbezést nemcsak ezek, hanem a gazdák köréből is aláírók több százra menő tömege azt bizonyítja, hogy a közvélemény kialakulása, felvilágosítása, a tervbe vett megoldás következményeinek előre látása és így a higgadt megfontolás teljesen hiányzott akkor, amidőn a kérdésben a városi képviselőtestület határozott. Nem uj a gondolat; már 15 évvel ezelőtt is szóvá lett téve és akkor is — és ez talán érdekes — a városi tanács, a városi ügyész és a polgármester véleménye ellenére, a képviselőtestület a most elhatározotlal hasonló határozatot hozott. Akkor is vehemens felebbezések támadták meg a határozatot és miulán a tervbe vett változás be nem állott, nincs kétség az iránt, hogy a törvényhatóság akkor sem hagyta jóvá a határozatot. És valóban nem találunk a magunk részéről íem elegendő okot arra, hogy az országos vásár mai helyétől más helyre tétessék. Nem ismerjük el, hogy a mai vásárfér céljának és rendeltetésének meg nem felelne. Nem ismerhetjük el, hogy a vásári forgalom akadálytalan lebonyolítása a mai helyén bármi nehézséget szenvedne. Mert talán ez az első kérdés. Az t. i., hogy a vásári forpalom szabad lebonyolításának oly a csárda előtt a korlátokkal bekerített vásártér is Egy évben csak egyszer használják ezt a vásárteret, mert a pusztának csak egy vásárja van junius vége felé A vásár évről-évre fejlődik, s ma már forgalomra is vetekedik a belső yásárokkal. Állatállományra meg sokkal nagyobb, mert a j ószágok behajtása csekély fáradságba kerül. A csárda mellett van építve a csendőrlaktanya is, hol a csendőrőrsvezető a mellé osztott csendőrökkel lakik, felügyelve az élet és vagyonbiztonságra. Régente pusztánkon ütötték föl tanyájukat a szegénylegények is Itt választották ki maguknak s lopták el a cs kósok orra elől a- szilaj paripákat Hihetetlen gyorsassággal száguldozták be rajtok a félországot, úgy, hogy a pitykés dolmányu csendbiztos, a bőrnadrágu pandúr még a nyomukat sem találhatta meg. Ma már a puszta is, a rajta levő élet is megváltozott. A romantikus állapotok eltűntek. A czivilizáczio ezt sem kímélte meg. Ami érintetlenül megmaradt, az a föld, a mező, a délibáb és a híres hortobágyi szél. Most vasúti töltés szeli ketté. Artézi kút üditő vizét ihatják a puszta lakói. Vasúti állomás, csendőrlaktanya épült. Manapság külföldi turisták, utaz k. művészek jönnek ide. A magyar festőművészek is sokszor felkeresik s mondhatom, hogy a mai kékinges, gatyás csikós, gulyás pompásan ül vagy áll modellt s a fényképező masina előtt szokásos .barátságos" arczot vág figyelmez'etés nélkül. Sőt még a jószágok is nyugodtan, jámborul tűrik, ha a fotografáló masinák előttük kattognak. Hiába, a haladás mindenre ráüti bélyegét. akadályai vannak, amelyek a mostani helyen el nem háríthatók. Ha pedig azt állapithatjuk meg, hogy ily akadályok egyaltalán nem léteznek: akkor igazán nem értjük, hogy mi szükség van arra, hogy a célokat jól, kifogástalanul, simán, közmegelégedésre szolgáló rendszeren változtassunk ? Ezzel szemben számtalan aggály merül tel az iránt, hogy a vásár számára kijelölt uj tér képes lesz-e rendeltetésének a régihez hasonlóan megfelelni. Ha pedig tudjuk azt, hogy az egyik hely alkalmas, — tudjuk pedig ezt abból, mert ez a hely nagyobb, tágasabb, szárazabb, egészségesebb, — tudjuk ezt abból, mert ez a hely minden szükséges befektetéssel el van látva, — tudjuk ezt századom és soha kifogást vagy panaszt fel nem vető gyakorlatból; — ellenben látjuk azt, hogy a másik hely ellen aggályok merülnek fel — még ha ezen aggályok túlzottak volnának is, még ezek közül egyik-másik a túlságos óvatosság következménye is: akkor sem lehet másként dönteni, mint a régi hely mellett. Azonban a felmerült aggályok és ellenvetések határozottan alaposak, megszivlelést érdemlők. Elég ezek közül arra hivni fel a figyelmet, hogy a tervezet szerint az uj tér nem kép«s befogadni az egész vásárt. Ez okból a tér csupán az állatvásárokra volna felhasználható; ellenben az iparosok és kereskedők vásarja decentralisáltatnék a városnak ama helyhez közelebb fekvő utcáira és tereire. Aki pedig tudja, hogy a vásárok célja és rendeltetése kiváltképen az. hogy eladó és vevő concentráltassék: az előre láthatja ennek szétosztódásnak a vásáros forgalmara hátrányosan befolyásoló voliát. Az iparosok soha sem nyugodnának bele, hogy ők ne lehessenek közvetlen közelében azoknak, kik terményeiket, állatj likat eladták. Mihelyt a vételekhez, a vásárláshoz utánjárással lehet jutni — már a forgalom nteg van nehezítve. A bevásárlásokra hajlandó közönségnek könnyűvé kell tenni szándékát, ott kell, hogy lássa összes szükségleteit, a csizmát, a szűit, a bútorokat, a vasedényt, a szekérkast, a ruhát es a többi iparcikket. És hogyan képzelhető a vásári forgalom lebonyolítása — bármily széles utcán is — akkor, amidőn a vásárló szekerével fordul. Hiszen nincs oly utca, ahol száz szekér elhelyezkedhetnék, — hát hogy jöhetne, mehetne, fordulhatna az utcákon ez a tömeg baj nélkül? És egy jó vásár ezer szekeret is bele visz a forgalomba, ezek elhelyezésére nagy tér kell. Mentül nagyobb a tér, annál sikeresebb lehet a vásár A kiszemelt Szentmihály-utcai tér pedig alig több 23—26 holdnál. Hiszen ez a lovak, a szarvasmarhák és a sertések elhelyezésére, elkülönitésére is a% elágr Hi=zen ennyi hely a Ennek a mi Hortobágyunknak fenségességét költészetét, annak nagysága, megható csendessége adja meg. Nyugalom van mindenütt, csak néha-néha hallani egy-egy kolomp tompa, kedves szavát, vagy a pásztorák bályos furulya hangját. Szem előtt akadály nincs, szabadon lát, merre csak néz. Ez a nagy .semmiség" éppen a puszta fenséges volta. Sokan nem is érzik ezt, sőt unalmas, nyomasztó vidéknek látják. Érzék kell hozzá, hogy a pusztánknak bájait, szépségét fellelje s élvezze az ember. Legnagyobb varázsa a Hortobágynak a „délibáb", ez a csodás tünemény, a csábító „Fata Morgana." A természetnek gyönyörű játéka ez, de csalfa is egyúttal. Hiszen tikkasztó hőségben, mikor ember is, állat is szomjas: mutatja a hullámzó vizet, de ha felé közeledik, egy darabig fut előtte, mig aztán egyszerre eltűnik. Napfényes, tiszta nyári nap, déli órákban, mikor a perzselő és égető sugarak teljes erejökben vannak, tűnik föl pompájában a „délibáb." Az egész lóhatárt —- mely tökéletes köralakkal bir — hullámzó víz veszi körül, mintha benne a puszta egy nagy sziget volna. A távol eső jószágok megnyúlt lábaikon úgy látszanak, mintha vízben állanának. Víz alatt tűnnek fel a kisebb erdőségek, tanyák, kútak Fel-feltűnik egy-egy torony is, majd a torony mellett házak látszanak, de nem mindig ugy, mint valóságban, mert sokszor megvannak fordítva. A vízben álló tárgyak képeit remekül lehet látni a délibábnál, amint visszatükröződnek. Ritkább látvány már az a csodás játék, mikor felvesz egy legelésző . állatot és mint a világ leggyorsabb fotografusa, egy pillanat alatt megszámlálhatatlan képét | vásárló közönség szekereinek elhelyezkedésére sem sok. Ha pedig figyelembe vészük, hogy a mostani — mintegy 80 holdnyi vásártér már a szabályos korlátokkal van felszerelve, hogy a szükséges épületekkel el van látva, de kiváltképen, ha el nem feledjük, hogy vasúti állomással bir, mely személy- és teherforgalomra van berendezve, — végül, ha tudjuk, hogy uj utca köti össze a várossal, — hogy raktárak, üzletek létesültek körülötte, mely lassanként az építkezési kedvet is növelni fogja, — végül, ha arra gondolunk, hogy a vasúti beruházás épen a szentmihályi tér közelében nagy változást fog előidézni, mely ugyanezen tér közelében egy uj városrész alakulását helyezi kilátásba, — és ezt a természetes terjeszkedesét a városnak egyszerűen lehetetlenné tenné a 23—26 holdnyi terület elfoglalása vásártér szamára: úgy igazán érthetetlennek, meggondolatlannak és szük látókörűnek kell tartanunk a meghozott határozatot, amelyet nem tu'ajdonithatunk másnak, mint az előkészítés és felvilágosítás hiányának. • Tűzoltói községi adó, Nyíregyháza város képviselőtestülete még az 1908. évi junius hó 30-án tárgyalta és elfogadta a tűzoltói községi adóról szóló szabályrendeletet, az e réven befolyó jövedelmekből óhajtván folyton szaporodó tűzoltói kiadásait fedezhetni. A szabályrendelet a tőrvényhatóság jóváhagyásával a b 'lügymiriszteriumhoz a mult évi junius hó tő én föUerjesztetvén, egy év és egy hónap muiva, e hó 16-án leérkezett onnan az elintézés, azzal, hogy a belügyminiszter a szabályrendeletet elfogadhatónak, illetőleg a kérdéses tűzoltói adó szedését kormányhatósagilag e.igedélyezhetőnek nem találta, töóbök kőzött azzal a megokolással, ho^y „a bemutatott tárgyalási iratokból megállapítható volt, hogy a Nyíregyháza által igénybe venni szándékolt tűzoltói adó behozatalára azért van a városnak szüksége, mart a város közönségének egyeteme a tűzoltói laktanya céljára s a városi fogatok elhelyezésére 56.000 koronáért egy hazas belsősége^ vett s ezt 42,650 korona költséggel átalakíttatja. Ezen kiadás fedezésére 100.000 korona kölcsönt venne fel, amely kölcsön törlesztésére szolgálna azután a tervezett tűzoltói adó. Ezt a tűzoltói adót p±dig a város --- a város belterületén és a vámsorompón kivül egy kilométer távolságig terjedő körzetben fekvő házakra, nyílt üzlethelyiségekre, raktárakra, ipartelepekre és gyártelepekre a lakrészek és nyílt helyiségek számához igazodó kulccsal vetne ki. adja ennek az állatnak, szabályosan, egyenlő távolságban köröskörül az egész pusztán. Elérhetetlen bűvös látomány ez, melynek hazája a Hortobágy. A puszta fiai napsütött, sötétbarna bőrűek ; valósággal mintha bronzírozva volnának. Az idő viszontagsága ellen edzve vannak. Köszvénynek, csúznak hírét sem hallják. Egyszerűen élnek, vizet, tejet isznak. Tej mellett szalonna a reggelijük, délre vagy estére fehéreczetest, vagy tésztáskását főznek. Ez a kétféle meleg étel az, amit fogyasztanak. Gyomorbajuk nincs is soha, irigylendő jóétvággyal fogyasztják el egyszerű eledelüket. Szabad ég alatt varinak egész nap. Távol a világ zajától, nem törődve mással, csak a jószággal. Észjárása természetes, nyílt, őszinte. Irigységet, kapzsiságot nem ismeri. Hortobágyi pásztor émber még nem lopott soha. Elégedettek, boldogok és becsületesek Még az időszámítás sem okoz gondot nekik. Nappal a nap járása, éjjel pedig a csillagok állása a pontos időjelzőjük. Csillagászati tuományuk még itt nem ér véget, mert éjszaka, ha valahová mennek, a csilagokat nézik csak és nem tévednek el. Már pedig sehol a világon oly könnyen el nem lehet tévedni, mint a pusztán. Nappal is nehéz boldogulni, mert egyforma minden Az útak, a fák, a tanyák hasonlók, egyformák. Éjjel azonban még nehezebb. Ha pedig ködös az idő, csaknem lehetetlen menni Számtalanszor megtörténik ilyenkor, hogy egész éjszaka egy és ugyanazon körben megy az ember, akár gyalog, akár kocsin, melyből aztán csakis virradatkor, vagy ködoszláskor van a szabadulás. (folyt, köv.)