Nyírvidék, 1910 (31. évfolyam, 25-55. szám)

1910-07-17 / 27. szám

Nyíregyháza, 1910, XXXI. évfolyam, Ü7. szám, Yasárnap, július 17. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek: Egész évre 8 kor., Fél évre 4 kor., Negyed évre 2 kor., Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: YÁROSHAZ-TBR 6. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyilt-téri közlemények dija soronként 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 40 fill., minden további szó 4 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. A nők választójoga. Irta : Hercsegh Mihály, egyetemi tanár. Hazai alkotmányunkban ezer év óta gyakoroltatik azon jogtétel: favores ampliandi, odiosa restrigenda. A magyar nemzet mindig vallotta és alkalmazta a jogkiterjesztés elvét. A jogokat kiterjeszteni, a korlátokat pedig mindinkább kevesbíteni — az igazság, méltányosság, haladás és felvilágosodás igényeihez képest. Ezt a jogtételt alkalmazta a magyar törvényhozás a nőkkel szemben az elmúlt időkben is. Sohasem volt szűkkeblű; mindig kiváló és közmondásszerü lovagiassággal viseltetett irántuk. S az európai kulturával folyton lépést tartva, eddigelé is tiszteletreméltó állást vívott ki részére törvényeiben, melyek az idő, a helyzet és a viszonyok méltányos követelményeihez képest úgy a közjogi, mint a magánjogi téren mindig megadták a nőknek, sőt gyarapították, tetézték is azon jogokat és kedvezményeket, melyek az ő részükre az európai államok által csak ujabb időben biztosíttattak. Legyen az ősi példa ezúttal is követésre méltó. Külföldi példát itt ne utánozzunk. Inkább a magunk feje után induljunk. Hazai jogforrásaink alapján dolgozzunk. Az uj intézmények felállításánál ne azt kérdezzék mindig, hogy jónak, célszerűnek tartja-e azokat a külföld; avagy hogy mit szólnak ahhoz az osztrák vagy németországi • kodofikátorok. Nem szabad felednünk, hogy épen a közjogi törvényhozás az, ahol ősrégi alkotmányos életünknél fogva egész Európára nézve vezető szerepet gyakorolhatunk. Ahol nem mi, hanem a külföldi tudósok jöhetnének hozzánk tanórákat venni Ahol elmondhatjuk önérzetesen, minden önhittség nélkül, hogy nem szükséges nekünk minduntalan mintáért a külföldre szorulnunk. Vannak nekünk a múltban intézményeink, melyek a kor követelményeihez idomítva, teljesen kielégítenek bennünket. így vagyunk a politikai jogok intézményével is, melyet fokozatosan a nőkre is ki lehet, de ki is kell terjeszteni. Az élet nem tűri a hirtelen való ugrásokat. A közjogi, a politikai érvényesülés terén meg kell tartani az átmenetet, a fokozatos fejlődés elvét. Ez az, mely az állami életet mig egyfelől minden erőszakos zökkenéstől megmenti, addig másfelől a jogok természetszerű kiterjesztésének útjára tereli azt. A merev konzervativizrööar/zól nem lehet azonnal átcsapni a szélső radikalizmusba. Ez az átmeneti állapot, ez a fokozatos fejlődés már 1848. előtt megkezdődött. Mert a magyar nők már 1848. előtt is birtak politikai jogokkal. A nő, ha fiusittatott (prafectis), vagy ha mint özvegy a férj halála után ennek jószágában bennmaradt; a jobbágyok fölött Ítélkező uriszéknek elnökévé lett; sőt ezen bíróság tagjait is ő nevezte ki. Követválasztási, tisztújítási joggal birtak. A nemesi fölkelésben (insurrectio) is részt vettek. Az országgyűlésen és a köztörvényhatósági gyűléseken az általuk kirendelt és utasítással ellátott képviselő által ülési és szavazati joggal birtak (1662. 53, 1741. 63. t.-c. 7. §.) Azért mondja báró Eötvös József: Történeti múltját illetőleg tény az, hogy a magyar nőnemet a haza dolgai mindig különösebben érdekelték. Miért ? Mert nekik az alkotmány számos férfi jogot adott s ezekhez ugyanoly értékű kötelességeket is csatolt. Ők némely esetekben a fiak jogaiba léptek, fiági birtokokat örökölhettek ; — mint ilyenek a törvényhozásba és honvédelembe is befolyhattak és családfőként dolgaikat érvényesen intézhették. Innen van a magyar nőben az a még ma is észrevehető bizonyos finom árnyalata, zománca a férfias bátorságnak és önálló jellemnek. Innen van az ő kiváló honszeretete. Ez a történeti mult szolgálhat irányadóul a jövőre nézve a nőknek politikai jogokkal való felruházásánál is. Ha ellenkezőleg cselekednénk, a reakció terére lépnénk. Hogy azonban félre ne értessem, mindjárt kijelentem, hogy én a nőket a közel jövőben nem általában akarnám felruházni politikai jogokkal, hanem egyelőre még csak kivételesen. Egyelőre még szavazati jogot csak azoknak a nőknek adnék, kik földbirtokosok, vagy önálló Szökevények. Az ungvári peronon egy apa agyalta a fiát két kezzel. A baljában esernyő volt, a jobb kezével egy furkóst f'orgaiott. A kíváncsiak természetesen csoportba verődtek s érdeklődve nézték, milyen ügyesen trefei az öreg. A íiu sirt, mentegetőzött végre elszaladt az apa nem birt magával: — Nyomorult gézengúz, aljas gazember, megállj! S reszketve, idegesen kezdett föl s alájárni. Meg-megcirógatta a bajuszát, végignézte a kezében felejtett ket instrumentumot: az esernyő az még használható vaia, hanem a bot háromfelé tört. ... A csapi vonat indult: felkapaszkodtam rá. Felóra múlva át kellett szállnom s utána várni még egy másik félórát. A váróterem üres volt. B húzódtam a kályha mögé, előkotorásztam zsebemből egy napilapot s böngészni kezdtem. Egyszer ruhasuhogást hallok. Karcsú, elegáns hölgy lépett be a terembe s utána az ungvári peron hőse. Az esernyőt még most is a hóna alatt szorongatta. A szeme vérben forgott s fújva, pröszkölve fordult az asszonyka felé : — Hat mit akar voltakép, maga ledér! Hallja, én magát elfogatom, becsukatoui becstelen perszona! Az asszonyka kicsi, gömbölyű állát feltámasztotta aprr> kacsóival, kedvesen, aranyos mosollyal nézett az előtte hadonászó, megbolondult egyénre. Úgylátszik, érdekelte a helyzet. A szerencsétlen emberből pedig hulltak tovább a legeredetibb jelzők és szókapcsolatok: — Hiszen maga egy hárpia ! Maga egy veszedelmes szélhámos, maga egy rafinált. . . . hallja maga csábitó! — s rikácsoló hangja bele fult a legfelsőbb tónusba. Az aranyszőke hajú asszony pedig, mintha a legkevésbé tartoznék ő rá mindez, a kalapját kezdte igazgatni s szép fejét felvetve ártatlan arccal kérdezte : — És aztán ? . . . — És aztán ? Maga hitvány . . . blúz! maga . . . maga . . . — Maga paróka ! Ugy-e, ezt akarta mondani? — nevetett fel az asszony. A kétségbeesett apa teljesen kiesett a sze repéből. Nagy léptekkel kezdett föl s alájárni s a haját tépte. A hölgy pedig csendesen dúdolgatta magában: Ha az utcán járok, Hastáncot próbálok . . . Egy negyedóra múlva lecsendesült az öreg. Leült az asztalhoz, szembe az asszonnyal s beszélni kezdett hozzá szépen: — Nézze asszonyom, ne tegyen tönkre ! Ei az egyetlen fiam minden reményem . . . — Hát aztán mondja kérem — kérdé érdeklődve — hogyan jött rá ? — Hogy nincs rendén a do!og, azt egy idő óta tisztán láttam. A fiam, aki addig igyekvő, szorgalmas gyerek volt, egyszeri-e hanyag lett. Korholás. fenyegetés mitse használt. Kutatni, nyomozni kezdtem . . . hiába! A fiu hanyatlott, egyre hanyatlott. . . . Pedig gondolja meg asszonyom, hogy most a matúra előtt áll, másfél hónap múlva érettségit kell tennie. Ma, közvetlen ebéd előtt benyitok az irodámba s látom, hogy az egyik szekrény ajtaja felnyitva s tartalma 3—400 koronáig megkönnyítve. Az első percben betörésre gondoltam, s azonnal telefonálni akartam a rendőrséghez, amikor egy levelet vettem eszre a padlón. A gazember — úgy látszik — elejtette a nagy kapkodásban. Azt a levelet kegyed irta bájos Nagysád ... így aztán megtudtam mindent! A kedves fiamat még a vonat indulása előtt sikerült megkapnom s amint láthatja (itt a tönkrement furkósra tekintett) világos és kézzelfogható módon közöltem vele szerény nézeteimet. S egyúttal láthatja asszonyom, hogy a várt szerelmes fiúcska helyett egy szürkébb fakir jelent meg kegyed előtt . . . — Ilyen peches néha az ember ! — jegyezte meg a hölgy. — Asszonyom, kérve-kérem Önt, könyörgöm Önnek, hagyjon békét a fiamnak. Egy szerencsétlen, egy kétségbeesett apa kéri kegyedet erre. Egy család boldogsága lesz feldúlva, szegény feleségem meghal fájdalmában, ha nem szakit végkép ezzel a meggondolatlan tökfilkóval. Hiszen Ön is lehetett anya Asszonyom . . . — Lehettem volna — sóhajtott a szép nő — ha az öregem (a férjét értette) esküvőnk után először ügyesebb s másodszor, ha el nem oldalgok mellőle. M.ai ^ss&munk >0 oldal.