Nyírvidék, 1910 (31. évfolyam, 25-55. szám)

1910-07-17 / 27. szám

10 26-ik szám. N Y I R V I D É K 1910. julius 10

. ipar, vagy kereskedelmi üzlettel birnak, vagy akik valamely hivatali állást töltenek be, tehát akik megfelelő szellemi kvalifikációval birnak és mint önálló kenyérkeresők, mint a státusba beosztott tisztviselők működnek. Ezeknek jogi állásuk teljesen hasonló az ugyanazon szolgálati ágban alkalmazott férfiakéval. Méltányos és igazságos tehát, hogy ezeknek az állam ép ugy megadja a közjogokat, mint a férfiaknak. Ezeknél fogva én szerintem már most felruházandók lennének választási joggal a tanárnők, tanitónők, óvodások, a posta, távirda és vasúti osztályban alkalmazott nőtisztviselők, gyógyszerésznők orvosnők, könyvelők, pénztárosok, ámbár magánhivatalokban vagy társulatoknál alkalmaztatnak és általában mindazok, kik bizonyos elméleti szakképességükről Írásbeli bizonyítványt tudnak felmutatni. Ezek a nők önállóan keresik meg kenyerüket. Az élet harcait ép ugy megvívják, mint a férfiak. Erkölcsileg is magasabban állanak a férfiaknál. Méltányos tehát, hogy jogaik se legyenek kisebbek a férfiakénál. Avagy hogyan lehet azt összeegyeztetni az igazsággal, hogy az iskolaszolga választó, de az igazgatónő nem az. Ha a nőnek elég esze van ahhoz, hogy a tudományos téren is megszerezze a férfiakéhoz hasonló kvalifikációt, ugy föl kell tenni róla, hogy elég értelemmel és rátermettséggel bir a politikai jogok gyakorlásához is. Fényesen bizonyítja ezt Mária Terézia magyar királyné, Erzsébet angol királyné és Katalin orosz cárné, akik nemcsak, hogy kifogás nélkül teljesítették uralkodói hivatásukat, de sőt ennek sikerei bámulatba is ejtenek bennünket. A történelemből tudjuk, hogy VIII. Károly francia király helyett az anyja, Szent Lajos francia király helyett a nővére uralkodott, V. Károly német császár pedig hercegnőket nevezett ki Németalföld helytartójának. — Kedves Nagysád, ugy-e megígéri, hogy megteszi ezt az én kedvemért . . . ? — Isten neki hat — kacagott fel ravaszul — igérem s kezet adok rá, hogy a kedves buksival végkép szakitok.! Az apa boldogan fogta meg a feléje nyuj tott kis kezet s a könnyei peregtek örömében. — Hanem még egyet! — szólt közbe az asszony. ígérje meg most maga is nekem, hogy annak az aranyos fiucskának semmi baja sem lesz ! — Óh az ilyen szép szemekért ki ne hozná le az eget, minden csillagaival egyetemben — áradozott a boldog ember. A fiamra, igérem, még csak rossz szemmel se nézek ! — S ajkaihoz emelte a szép kacsókat. Aztán kiléptek mindaketten a peronra. S én meghatva maradtam tovább is rejtekhelyemen. Meghatott ennek a szegény apának kétségbees&se s azután naiv öröme, mikor megígértek neki, hogy az ő egyetlen gyermekének békét hagynak ! A meghatottság könnyei rezegtek szememben . . . A kapus kiabálni kezdett. Kinéztem. Egy vonat indult a Nyírség felé, délnek. S egy másodosztályú kocsi ablakából kékszemű, aranyos babaarc mosolygott az állomásra. Az asszonyka volt. Mellette pedig egy még mosolygóbb bajusz ágaskodott . . . szorongott ... a bajusz termeszetesen a szerencsétlen apáé vala. Zónázolt delnek egy . . . melegebb hazába, boldogabb hazába . . . Az édes asszonykát gyengéden átkarolta, azután nevetni kezdett úgy, hogy a könnyei potyogtak . . . Komáromi Tamás. Hát a nemzetközi jogban nem olvasunk-e a nőkövetekről, kik a rájuk bizott diplomáciai küldetésben mindig a legjobb sikerrel jártak el. Mint XIV. Lajos alatt Kerronal kisasszony az angol udvarnál, Louise Mári Gonzaga IV. Waldemár lengyel királynál, Koenigsmark Maria Anna XII. Károly svéd királynál és Louise Auguste André Thimotée, kit XV. Lajos küldött az orosz udvarhoz követi minőségben. Méltán mondja Hippel német iró a 18-ik század végén (1792.) hogy a nő a világ világossága, aki Istenfélelmével és igazságszeretetével az államba uj életet tudna önteni. Nálunk 1848. előtt a nemesek özvegyei is szavaztak az országgyűlési követek választásánál. Sőt nem egyszer ők döntötték el a küzdelmet. így Pulszky Ferencet 1840-ben a sárosmegyei özvegjek juttatták diadalra gróf Dessewffy Auréllal szemben. Kossuth Lajos is mint egy főrendi özvegynek képviselője jutott be először az országgyűlésbe, A most fennálló választási törvény tárgyalásakor 1874-ben, Kállay Ödön, Majoros István és Stanesku Imre képviselők szorgalmazták a nők választójogának dekretálását. 1903-ban pedig Hentaller Lajos jelentette ki, hogy ő a választói jog kiterjesztésénél indítványt fog tenni a nők választási joga érdekében. Mire Kossuth Ferenc azt a megjegyzést tette, hogy a nők ezen politikai jogai nem ismeretlenek alkotmányunkban, mint ezt a rendi országgyűlések korában a távollevők követeinél és a banderiális özvegyek követküldésénél látjuk. A jelenlegi országos képviselők közül a nők választási jogai mellett vannak Barabás Béla, ki már 1906 ban az erzsébetvárosi választók előtt a nők választójoga hívének vallotta magát, azután Justh Gyula, Benedek János, Szemere Miklós és Pap Tibor. Láttuk az eddigiekből, hogy a nők választási joga nem valami szokatlan tünemény a mi hazánkban. Szerepeltek ők ilyen minőségben már 1848. előtt a rendiség korszakában is. Ez biztos átmenet gyanánt szolgálhat a jövőre nézve. Erre már több mint két évtized óta meg van törve a jég, egyengetve az ut. Községi törvényünk megengedi, hogy a községi választásoknál a nők is részt vegyenek. Községi virilista is lehet a legtöbb adót fizető nagykorú hajadon, özvegy, vagy törvényesen elvált nő. S ebbeli jogát meghatalmazottja által gyakorolhatja. (1886. XII. t,-c.) Nálunk a nők az egyházjogban is szerepet játszanak, amennyiben az ev. egyház zsinati törvényei (42. §.) megengedik, hogy az önálló nők az egyházközségekben szavazati joggal bírjanak. Az állampolgárságról szóló 1879. bO. t.-c. a nemzetiségi egyenjogúságról intézkedő 1868. 44. t.-c. és a Magyarország és Erdély egyesítésével foglalkozó 1868. 43, t.-cikkek pedig férfire és nőre nemi különbség nélkül egyaránt kiterjesztik az ott szabályozott politikai jogokat. Fürdői levél. Ószőlőfüred, julius közepén. Mindenekelőtt egyszerűen fel vagyok háborodva. Sőt többszerüen vagyok felháborodva. Lehetek is. Hallgassák meg csak, ille'őleg olvassak el csak, kérem, mi történt. Azt hirdetem immár évek óta orbi et urbi, hogy Ószőlőfüreden nyaralnak a világfürdők legjámborabb fürdővendégei. Akik — egyéb jó tulajdonságok mellett — minden este legkésőbben kilenc órakor elteszik magukat másnapra. Nyugovóra térnek. Legfentebb holmi reggelig tartó névestéken, vagy kártya zsurokon esik kivétel. És mi történt a multkorában? Az történt a multkorában, hogy véletlenül (igazán csak véletlenül) összebeszéltünk egy-két falamiával: menjünk be a városba, nézzük meg a Korona udvarán felállított szabadalmazott szerkezetű uj sátort. Véletlenül*) épen akkor egy úgynevezett kabaré — majd azt irtam: habarék — társulat tartott ugyanott előadást. Tetszik tudni: Bauman úrral. Berobogunk az esti nyolc-harminc hatossal; leszállunk a városháza előtt, ahol a villanyfénytől elszokott szemünk csak ugy káprázott az uj „hatásívlampák" hatásív fényétől; bevonulunk a zsúfolásig megtelt udvarra (veletlenül fen volt tartva egy asztal számunkra), — hát — Uramfia! — mit latunk? Máig se hinném, ha saját szemeimmel nem láttam volna : az ószőlőfüreili hires szolid fürdővendégeknek a fele ott volt!! Nem akarok neveket említeni. Mert hát „nomina sunt odiosa!" Meg aztán azt is megtudtam, hogy a másik fele már előtte való este volt ott. Sőt később azt is megtudtam, hogy a harmadik fele meg utána való este ment oda. Meghallgatni és megnézni az elegáns és divatos Baumant és gyönyörködni a társulat női tagjaiban. (No mert, hogy volt miben. Mekkoraság tekintetében.) Épen csak azok maradtak el az ószőlőfürediek közül, akik végleg elmaradtak, avagy Karlsbadban vagy Riminiben szidják az időjárást. Hát igy vagyunk? Idáig jutottunk? Ide sülyedt az ószőlófüredi fürdővendégek régi jó hírneve ? Ez ellen ezennel és tisztelettel felemelem a sajtó tiltakozó szavát! Mert a sajtó nagy hatalom ám. Lám a Murányi-villa (vagy minek is tiszteljem, mert elnevezése felől meg folynak a széleskörű diplomáciái tárgyalások) a legutóbbi fürdői levél hatása alatt (csakis annak a hatása alatt) már is epül. A mult hétfőn reggel hozzáfogtak a kutásáshoz. Délután három órára már víz is volt benne. No mert hogy olyan zuhogó zápor ömlött alá az egekből, hogy nemcsak a kut lett tele, hanem az erdei ut is. A férjek egy részét is visszatartotta a szokott vonattól. Csak a koránkelők jutottak be idejében a városba. Köztük persze Ószőlőfüred örökös hercege, aki megfejthetlen problémát ad fel naponként a többi fürdői vendégeknek: hogyan lehet olyan rövid idő alatt átmenni a meredek Herceghágón, megebédelni és vissza is jutni a délutáni első motorhoz ? Van egyébiránt ilyen probléma több is Ószőlőfüreden. Ilyen a többek között, hogv hova lesz az a bizonyos tizennégy négyszögöl, amely a csalóköziek földjéből hiányzik? Mindenik a szomszédjára gyanakszik, de biztosat senkisem tud. Elkeseredett perekre van kilátás. Ámbátor a példabeszéd azt mondja, hogy egyik varjú . . . stb. Már is hire jár, hogy nnn egymáson fogják keresni, hanem azon a csak a héten ismeretessé vált ismeretlen tettesen, aki a legutolsó részletet megvásárolta. M.-gérjük, hogy rábizonyítják : ő foglalt a többitől, még mielőtt közéjük került. Ilyen probléma az is, hogy mit keres a Surányi csárda tulajdonosa reggelenként olyan korán a Sóstón ? Mindenki azt kérdi tőle, mikor eldicsekszik, hogy rnár ötórára kisétált: „Mit keresel te olyan jókor a Sóstón ?" Avagv ,Mit keres Imre bácsi olyan jókor a Sóstón?—Édes Istenkém, hát u^yan mit .keres"-ne? A Szentjános bogarakat, amelyekkel a Surányi csárda parkja olyan fényesen vau kivilágítva, este lehet találni az Erzsébet liget bokrai közt. Azokért nem kell hajnalban a Sóstóra kimenni. Ilyen probléma van még egy rakás. Például amit már egyszer szóvá tettem — hogy miért nevezik „Erdei megálló" oak az Erzsébet királyné liget melletti vasúti megállót és *) ? Szerk.