Nyírvidék, 1910 (31. évfolyam, 25-55. szám)

1910-11-20 / 45. szám

200 48-ik szám. N Y I R V I D É K 1910. december 11. A nyíregyházai I. választókerületben Oltványi Ödön és Paulusz Márton helye ; megválasztattak : Oltványi Ödön és Prok Pál. A nyíregyházai II. választókerületben Huray Sámuel, dr. Konthy Gyula és Hudák Károly helye; megválasztattak ugyanazok. A nyíregyházai III választókerületben Balla Jenő, dr. Meskó László és Márton József helye ; megválasztattak ugyanazok. A nyíregyházai IV. választókei ületben Leffler Sámuel, Kovách Győző és Juhász Etele helye; megválaszt attak ugyanazok. Rovás, Politikai aphorizmák : A tavasszal lezajlott képviselőválasztás után egy hódoló küldöttség kereste fel az országnak egyik kimagasló áilamférliát, aki e küldöttség előtt igy szólt: „Ennek a választásnak kell, hogy erkölcsnemesitő hatása legyen az országban." Hát ilyen romlottak lennének már a mi erkölcseink, hogy csak ilyen gyógyszer segíthet rajtuk? * * * Csak Istennek ajkairól hangozhatnak el e szavak: „Ego sum via, vita et veritas." Tévedünk. Elmondta azt egy pártvezér is: „Akik bennem bíznak, nem fognak csalatkozni. Én nem büntetni jöttem, avagy jutalmazni, hanem a páter familias kötelességét teljesíteni." A családban és társadalomban mindenesetre egy patriarchális szép szerep jut a páter familiasnak. A politikában úgy néz ki, mint a sunyi korcsmáros a kármentőben: Szereti is a vendégeit, de tart is tőlük. * * * „A készfizetést nem szabad terminushoz kötni." — — (Pendentja ez annak az országos butaságnak, hogy az önálló bankot nem szabad „kalendáriumi dátumhoz" kötni.) Ezelőtt 45 évvel volt nekem egy bérlőm, akiben nagyon biztam s aki a haszonbéri angariákat a lehető legpontosabban teljesítette — általam kibocsájtott váltók utján; de abban a percben megbukott, amint elég vigyázatlan voltam azt követelni, hogy a jövő részletet készpénzben fizesse le. Hiszen csak ismertem volna akkor azt a formulát, hogy a készpénzfizetést nem szabad terminushoz kötni, — talán örökre összetartott volna minket — a bizalom. A banknak az élete és alapja sem a készpénz, sem a felhalmozott aranykészlet, hanem a bizalom. * * * A fővárosba zarándokolt tanároknak ugyan kijutott a dicséretből — punctum. „Önök a nemzetfentartó elem" — mondja a Nagymogul s ezzel leróvta a nemzet háláját a tanárokkal szemben. A nemzetfentartó elem azonban ezzel nincs megelégedve és a tanárság politikai szervezkedését sürgeti. Szerencsétlen gondolat. Kövesse a nagyérdemű testületnek minden tagja a maga politikai meggyőződését, de mint testület tartsa magát távol a politikától. * * * „Kérem, kivánom, sürgetem és követelem az ujonclétszám felemelésének mielőbbi megva ósitását" kiáltja fel a munkapárt vezérszónoka, s nem is gyanítja, hogy ezzel ellenzéki programmot hangoztatott. Avagy nem ellenzéki programm volt a két éves szolgálati idő, amely megvalósítása pillanatában együtt jár nemcsak a létszám, hanem a hadügyi budget forrón óhajtott felemelésével is? Junctim azonban semmiképen sincsen ezen és amaz óhajtás között, hogy mi erős katonai állam legyünk. * * * „Téves az, mintha küzdelem lenne nemzet és a hatalom között. Ellentétről nemzet és hatalom között nem lehet szó, mert a nemzet a hatalom egyik tényeA báji választókerületben Berzeviczy Andor és báró Feilitzsch Berthold helye; megválasztattak : Berzeviczy Andor és Stein Aladár. A nyírbátori választókerületben dr. Róth Izsó. Szikszay József, Kéky László és Bákonyi Albert helye; megválasztattak: Szabó Lajos, Hatházy János, Kéky László és Mandel Béla. A rakamazi választókerületben Halász János, Tóth M. György, Perger János, Gúnya Sándor és Pózer Mihály helye ; megválasztattak : Halász János, Perger János, Rudy Frigyes és Keky Béla. A szentmihályi választókerületben P. Szabó Balázs, Almási Sándor, Suhajda Béla, Kiss M. Sándor és Oláh Mihály helye; megválasztattak: P. Szabó Balázs, Almási Sándor, Suhajda Béla, dr. Helfersohn Mór és Oláh Mihály. A tiszalöki választókerületben Dobos Imre, Béni József és Bagdy Imre helye; megválasztattak ugyanazok. A máriapócsi választókerületben Hatvani Pál, Mosolygo Antal és Szaplonczay György helye; megválasztattak: Péczely Sándor, Mo solygó Antal és Maxim Athanáz. A pócspetri-i választókerületben dr. Baranyay József, Füzesséry József, Stépán Béla és Csiha Kálmán helye ; megválasztattak ugyanazok. A nyirbélteki választókerületben Mitrovics Elek, Borcsik Gyula és Várady István helye; megválasztattak: dr. Deme Andor, dr. Szentmiklóssy Jenő és Szikszay Sándor. A nyirmadai választókerületben Ujlaky Gyula, Bay Lajos, Vay István és Péchy Pál helye ; megválasztattak : Vay István, Komáromy Miklós, Ujlaky Gyula és Eperjessy Béla. A nyirbaktai választókerületben Sereghy János, Erdélyi Imre, Csiha Endre helye; megválasztattak: dr. Keresztes Árpád, Erdélyi Imre és Csiha Endre. A balkányi választókerületben Gaál Elek, Nagymáthé Albert és Pásztói Károly helye; megválasztattak ugyanazok. A nyiracsádi választókerületben Lengyel Ferencz, Módis Károly és Szentmiklóssy Jenő helye; megválasztattak: Dobozy Endre, Módis Károly es Kauzsay Tibor. A geszterédi választókerületben Zoltán István, Jámbor Pál és Balogh Péter helye; megválasztanak : Jámbor Pál, Balogh Péter és dr. Zoltán László. Az ujfehértói választókerületben Nánássy Andor és Nánássy János helye; megválasztattak ugyanazok. A nagykáilói választókerületben Gőrömbey Péter, Lévay Sándor és Seres József helye; megválasztattak ugyanazok

. ki volt ellensége, s ezek közül kiről lehet feltételezni az orvtámadást? * Az 1869. év novemberének azon a napján, amikor estve Bodnár Ferkót leverve megtalálták, Nagykőrös utcáján ugyancsak szólt a város dobosának rézdobja. Adatik tudtára minden legénynek, erős embernek, hogy a pancsovai töltés csináláshoz jó napszáméit munkás kerestetik. Indulás holnap, gőzösön, ingyen ! A dobolást hallgatta a két vadhajtás is Karsai Laci és Bogár Jancsi. Akkor látták meg Bodnár Ferkót egy boltba bemenni. Egymásra nézett a két fickó, s mint akik mindig együtt élnek, egyformán gondolkoznak, kitalálták most is az egymás gondolatát. — A tanyai fasorban — szólt Bogár Jancsi. — Jó — felelt Karsai. S holnap él. S akit ketten sem mertek szemtől-szembe megtámadni, leütötték lesből. * És másnap már vitte a gőzös őket, ingyen Pancsova felé. A legények jó kedve a hosszú uton, ugyancsak alább hagyott. Mikor meglátták a Szerémség bérceit, a már hóval fedett hegyeket, a zajongva hömpölygő széles Dunát, akkor már majdnem kedvetlenek voltak. Bizony nehezen fogták be magukat a talicskába, nehezen, vagy inkább sehogyse szoktak hozzá nyikorgasához, főleg mert azt napfeljőttétől — naplementig kellett feltologatni a töltés tetejére. — Hej csak olyan messze ne volna Nagykőrös —• sóhajtott a két legény — hisz nem hogy ünneplőre keresnénk itt, hanem lerongyolódunk. — De hát Bodnár Ferkó ? — Eh — felelt Bogár — nem halt az meg, mert másként már rég bevitetett volna Ráday ur. Meg suttogtak — suttogtak s az volt kiérthető beszédjükből, hogy megállapodtak. — Az éjszaka — mondták egymáshoz. * 1869. dec. 2-án Ráday Gedeon a Laucsik Máté vizsgálóbíró szobájában volt. — Azt hiszem, kicsit lehűtöttük a régiek betyárkodó kedvét, ujak pedig nem kapnak kedvet a betyársághoz. — A régiek — felelt Laucsik — nagy dolgokat csináltak, de ezek nagyrészének elvadulásában közrejátszottak a körülmények is, oka sok ur is, akiknek kedve telt a hivatalnok, zsandárok kijátszóiban, sokszor nagyon is durva megtréfálásában. Nagyon soknál csak az volt a beismert, s eleinte valódi cél is, de aztán nem álltak meg kellő időben, és . . . — Vagyis nem gyanították, hogy mi is jöhetünk. — Bár már mehetnénk — sóhajtott Laucsik — szőke göndör haját hátra simítva. — Talán nemsokára — felelt Ráday. Ekkor egy szolga táviratot hozott be a királyi biztosnak. Ráday felbontotta s elolvasta a táviratot s aztán indulatosan csapta az asztalra. — Hat még mindég! kiáltott s ilyen közel Szegedhez. A nagykikindai kapitányság ugyanis azt jelentette, hogy Nagykikinda közelében, az országút árkában meggyilkolva s kirabolva találták a nagykikindai korcsmáros öreg kocsisát. — Negyvennyolc óra alatt itt kell lenni a tettesnek, vagy ismét elfajul minden. Ki menjen Laucsik ? . . . — Tetszik tudni királyi biztos ur, hogy én csak . . . — Tudom, maga csak Klemmet ajánlja ? — Igen. — De itthon van-e? — Elő kell jönnie, akárhol van. Klemm otthon volt, s mihelyt megértette, azonnal indult. Nem sokat talált Klemm. Egy ernyős szekér volt befordulva az ut árkába, az öreg kocsis átvágott nyakkal feküdt a szekér mellett, egy rudasló pedig az elvitt két ló üres hámai mellett bámult Klemmre, az ülésnek használt szénát húzogatva. Néha-néha nyerített elhajtott társai után. A lovakat nem értékesítés végett vitték el — gondolta Klemm — mert akkor elvitték volna ezt a lógós lovat is, ami testvérek közt is megér 80 frlot. Kikindán a korcsmárostól megtudta, hogy kocsisa három lóval november utolsó napján ment fuvarba Nagybecskerekre, s onnan visszatértében gyilkolták meg. Klemm rögtön megfordult s megindult a nagybeeskereki uton. Vincehidján megtudta a korcsmárostól, hogy a gyilkosság napjának estvéjén az öreg kocsis ernyős kocsiján két rosszul öltözött legénykével jött a korcsmába, ahol egy kis pálinkát ittak. Az öreg kocsis szánalomból vette fel a két fiut. Basahidján ugyancsak ezt az értesítést nyerte Klemm, itt elég részletesen leirta a korcsmáros a két barna gyereket s ruházatát. Melencén azt is megtudta Klemm, hogy a legények körösieknek mondták magokat. Inkább Nagykőröst, mint Kiskőröst mondtak. — Ugy van, a lovakat azért vették el, hogy gyorsabban utazzanak.