Nyírvidék, 1910 (31. évfolyam, 25-55. szám)

1910-11-13 / 44. szám

44-ik szám. N Y I R V I I> É K 1910. november 13 5 IX. Községi jegyzői kamarák létesítése. X. Fegyelmi jog reformálása és szolgálati pragmatika. XI. Vagyon s pénzkezelés egyszerűsítése. Központi országos községi takarékpénztár létesítése. XII. Szegény ügy és munkáskérdés rendezése. Szent hitünk! hogyha mind ez valósul és a közigazgatási pályát választó rátermett ifjak azzal a komolysággal fogják tisztüket betölteni, amellyel például 1. Napoleon császár még a leánynevelő intézetek kenyérsütését is megfigyelte, — megérhet Magyarország közigazgatása egy szebb kort, s részesíthet áldásaiban egy boldogabb nemzedéket. Oh szép álmok! Camiilo Benzo di Cavour, Olaszország függetlenségének hajnalán haldokolva e szavakkal búcsúzott el gyóntatójától: „Frate, frate libera Chiesa in liberó Stato" (barát, barát szabad Egyház a szabad Államban!) Mi azon fohásszal bucsuzunk: szabadon fejlődő, kellően ellenőrzött, de független községek, teljesen független boldeg államban !! Adja Isten! G-i&rdinetfo. Egy részeg embert hoztak be a rendőrségre. Jól ismerjük azl a megrögzött alkoholistát és jól össze is szidta a kapitány. — Nem szégyenli magát, folyton iszik. Hiszen igy előbb-utóbb tönkre megy a tüdeje. Mitül menne tönkre? — A szesztől. A spiritusztól. A részeg ember vigyorgó arccal felelte: — Tönkie megy a tüdőm a spiritusztól? Jó vicc. Én egyszer voltam a pesti muzeumba és ott láttam, hogy a tüdő spirituszban áll, hogy meg ne romoljon. Egy jovialilásáról közismert uri ember beszélte el, hogy a napokban milyen mulatságos eset történt meg vele egyik budapesti szállodában. A szállodában közvetlen szomszédja egy német professzor volt. Ő nem is igen tudott a tudós tanár létezéséről, csak akkor, midőn esle felkereste a főpincér s nagy tisztelettel megkérte, hogy hazajövetelekor kegyeskedjék csendesen levetkőzni, mert a szomszéd szobában lakó német professzor, ki államtanácsos, meg az ég tudja minő hiies ember, rettentően ideges és ha egysztr felriad, el nem tud aludni a világ minden kincséért sem. — Éjfél után értem haza, — beszéli a mi jókedélyü uri ismerősünk — jó kedvem volt, meg is feledkeztem tudós szomszédomról. Lehúzom az egyik cipőm és odahajitom a sarokba, mikor eszembe jut az ideges német. Elresteltem magam és a másik cipőt már szép csendesen tettem le a szőnyegre. Eloltom a villanyt, már féléjszakát át aludtam, midin kopognak í éggel felé az ajtón. — Ki az? — kérdem harsányan. Egy vékony, ideges, öreg hang felelt : A szomszédja vagyok önnek. Az Isten szerelméért, vesse le már a másik cipőjét is, mert addig nem merek elaludni. Félek, hogy felriaszt, mikor a földhöz vágja. Járt itt nálunk — irodákban, hivatalokban, kereskedésekben nagyon jól ismerik — egy ügyes és élelmes fiatal ügynök, akitől a kezelőgombtól kezdve egeszen a báztelekig mindent lehet vásárolni. A minap ez az ügynök bekopogtatott szerkesztőségünkbe. Először koffereket, plédeket, messzelátókat, revolvert, Íróasztalt ajánlott megvételre. — Nem kell! — jelentette ki szerkesztőnk zordul. — Most egyáltalában semmire sincs szükségem. Az ügynök ennek dacára ajánlani kezdett könyveket, könyvszekrényt, férfi kelengyét, majd végül nagyon olcsó áron egy használt automobilt. Szerkesztőnk dühösen felugrott íróasztala mellől: — Semmi sem kell — ordította. — Hagyjon már békében, nem veszek semmit és nagyon sok dolgom van; Ezzel, mert nagyon udvariatlan még sem akart lenni, hát udvariasan kinyitotta az ügynök előtt a redakció ajtaját. Az ügynök cseppet sem jött zavarba. Kifelé indult, de az ajtóban megállott és visszaszólott: — Legalább ezt vegye meg a szerkesztő úr, ez aztán praktikus és nagyon olcsón adom. Benyúlt a belső zsebébe és kihúzott onnan egy keskeny sárgaréz táblácskát, melyra ez a felhívás volt bevésve: Ügynököknek tilos a bemenet! ÚJDONSÁGOK. Telefon szám 139. Agarászat. A szabolcsvármegyei agara szegy esület ez évi versenye november hó 5—8. napjaiban folyt le a nagykállói határban. Különös érdekességet és jelentőséget adott az idei versenyeknek, hogy az egyesület ennek keretében ünnepelte meg fennállásának 50 éves jubileumát, mely alkalomra a rendesnél jelentékenyebb, igen értékes és nagyobb számú dijakat irt ki és a főldmivelésügyi magyar királyi Miniszter úr is egy arabs kancát kegyeskedett adományozni tiszteletdij gyanánt. Az egyesület keletkezési ideje hazánk szomorú, gyászos korszakára esik, midőn nagyobb volt a honszerelem, de elrejtve mélyen a szívek bensejében, külsőleg annak kifejezést adni is tilalmas volt, midőn belsőleg zokogott a lélek, de a könytelt szemekre büntetés várt, midőn tilos volt a nemzet vágyainak, reményeinek kifejezést adni, azokért küzdeni, midőn maga a költő is reményvesztetten serkenté elfásult, csüggedt nemzetét „Száraz ágon hallgatag ajakkal meddig ültök." E gyász napokon, midőn minden politika, politikai egyletek alakítása szigorúan tiltva volt, alakult igen sok még jelenleg is létező tekintélyes társasegylet, látszólag valamely társadalmi cél szolgálatára, de igazában a hazafias szellem ébrentartására, élesztősére, egy jobb jövendő eljöttének előkészítésére; ily körülmények között ily célra alakult a szabolcsi agarász-egylet is, Szabolcs vezető számottevő férfiai e címen jöttek össze és mig napközben igazi céljaikat az agarászat alá rejtve hajszolták a nyulat, a hosszú őszi setét estéken, miközben hangzott a hegedű húrjain „megvirrad még valaha", tárgyalták még a hazát érdeklő eseményeket, beszélték meg magatartásukat. Kezdetben váltakozva más-más ősi kúriában gyűltek egybe agárászni, majd pár év múlva hosszabb időn által néhai gróf Vay Ádám vajai birtokán voltak az agarászatok, a Vajay vái igaz magyar urának élvezve vendégszeretetét. Majd a hetvenes évek közepén az egyesület Nyíregyházára tette át székhelyét és ez időtől a versenyek állandóan a kallói határban folynak le, mig az összejövetelek és mulatságok színhelye Nyíregyháza. Legelső elnökei voltak: Dézsy Imre, Gencsy Ferenc, id. gróf Vay Ádám, id. Vay István, majd Zoltán János, Miklós László alispánok, kit követett jelenlegi elnöke Gencsy Albert, kit mint e sport igaz lelkes híve, több mint egy évtizede tölti be nagy buzgalommal tisztségét, erős támaszt lelve Lipthay Bélában, ki a versenyeken már 29 éve bíráskodik állandóan. Az egyesület politikai jelentőségéből veszítve, társadalmi téren tölti be hivatását, évenkinti versenye, mint a régebbi időben, most is rendes találkozója a vármegye uri közönségének, az agarászbálok a vármegye legnevezetesebb, legszebb mulatságai,. a régi hires agarászbálokon soh'sem hiányoztak a mult század 60—70-es évei, hires szép asszonyai, leányai, oiszágosan ösmert neves gavallérai, kik nagyrészének már csak emléke él, kikről már csak a költő regél. De a jelen nemzedéknek js kedvenc keresett mulatsága az agarászat, szívesen keresik fel nemcsak e vármegye, de a távolabbi megyék uri hölgyei és messze környéken régi nemesi családok körében nincs oly szép asszony vagy leány, ki egy-egy agarászbálon részt ne vett volna, kit legalább egy mulatsághoz valamely kedves visszaemlékezés ne kötne. Az egyesület jubileumi versenyén részt vett az országos agarász-szövetség nagynevű elnöke báró Podmaniczky Géza őnagyméltósága, a szövetség titkára Hajdú Béla, a gömöri egylet képviseletében Hámos Antal orsz. képviselő, a szatmári egylet képviseletében Péchy Manó egyleti titkár, azonkívül több egyesület táviratilag üdvözölte a társulatot ezen ünnepélye alkalmából. De szép számmal jöttek el az ország agarászó urai is és a vármegye uri közönségének szine-java megjelent, hogy kedvenc egylete jubileumi ünnepélyén részt vegyen. — Ott voltak a hölgyek között: Asszonyok : Benkó Albertné (Szolnok), Bodnár Istvánné, Chernel Győzőné, Gyene Istvánné (Szatmár), Gencsy Sámuelné, Hegedűs Edéné, Hegedűs Zoltánné, Jármy Andrásné (Szatmár), Jármy Jánosné (Budapest), Jármy Mártonné, Jármy Menyhértné, Jármy Miklósné, Jónv Lászlóné, Kállay Andrásné, Kállay Emiiné, Kállay Rudolfné, Kauzsay Tiborné, Korniss Ferencné, Kuncze Gusztávné (Debrecen), Lázár Kálmánná, Losonczy Istvánné, Medveczky Aladárné, Okolicsányi Lajosné, Orosz Miklósné, Sipos Béláné, Szentimrey Tamásné, Szunyogh Ferencné, Tóth Béláné, gróf Vay Tiborné, Vecsey-Oláh Miklósné. — Leányok : Benkó Márta (Szolnok), Bodó Rózsi, Gencsy Mária, Jármy Margit (Szatmár), Jármy Gizella és Juci, Jóny Médi és Lindi, Jankovics Ilonka (Budapest), Mikecz Jolán, rétéi Róth Ilonka (Budapest), Szunyogh Margit, gróf Vay Jella, Vecsey-Oláh Krisztin (Tokaj). Ott voltak az urak között: Báró Podmaniczky Géza, Gencsy Albert társulati elnök, gróf Vay Tibor főispán, Kállay András, Molnár Gyula, Lipthay Béla, Orosz Miklós, Kállay Rudolf, Jármy Miklós, Jármy Márton, Patay Tibor és Samu, Téglássy Andor, Péchy Manó, Hámos Antal, Hajdú Béla, Gyene István, Borbély György, Gréfl Jenő, Fáy Viktor, Szilassy István, Vecsey-Oláh Miklós, Kazy József és Ferenc, Sipos Béla, Irinyi Csaba, Kállay György és Emil, Tamás Miklós, Mezőssy László, Olchváry Pál, Szalánczy Bertalan, Chernel Győző őrnagy, Struncz Jenő kapitány, Elekes Gábor százados, Bodnár István, Korniss Ferenc, L. Molnár Gusztáv, Gencsy Ferenc és Béla, Bekény Gyula, Hegedűs Zoltán, Jármy János, Szalánczy Ferenc, Szunyogh Ferenc, Kauzsay Ödön és Tibor, Irinyi Szabolcs, Kállay Iván, Jármy Menyhért, Okolicsányi Lajos, Orosz Sándor, Miklós László Elek, Mikecz Károly és László, Rónay Jenő, Tóth Béla, Fráter Szabolcs. Kubassy Béla, Vecsey-Oláh Károly, a magyar királyi honvédhuszárezred tisztikara élén Jóny László alezredessel, a brigád equitátió tisztikara Ploschek Gyula lőhadnagy vezetése alatt stb. Négy napon át tartott az agarászás és ugyanannyi ideig folyt az estén a vidám, kedélyes mulatozás, már a november 4-iki összejövetelen igen nagy számmal jött össze a társaság és a pool befejeztével táncmulatságot rögtönözve a hajnali órákig maradt együtt, 5-én este volt a szokásos társas ebéd, melyet fényesen sikerült táncmulatság követett, az ebéd alkalmával Gencsy Albert üdvözölte az országos szövetség elnökét Báró Podmaniczky Gézát, ki viszont az agarászegyletet köszöntette fel szép beszéd kíséretében. Az esti mulatság alkalmával megtelt a bálterem a megyebeli és távolabbról is eljött bájos szép asszonyok és leányok festői szines csoportjával és kedélyesen jó kedv mellett folyt a tánc reggelig, mig a verseny 3 és 4-ik estéjén, bár számban már megfogyatkozott, de annál lelkesebb hangulatu kedélyes társaság folytatta a mulatozást. A versenyre 34 agár volt benevezve, az első dijat a főldmivelésügyi magyar királyi miniszter ur által adományozott dijlovat és az egyesület 1000 korona készpénz dijat Orosz Miklós „Finyás," a másodikat, mely a szabolcsi hölgyek gyűjtéséből 400 korona aranyban és művészi kiviteli igen értékes tiszteletdij volt Téglássy Endre „Torta," a harmadik és negyedik dijakat, (igen szép értékes tiszteletdijak) Gencsy Károly „Vihar", illetve Jármi — Szalánczy szövetség „Billents" nevü agara nyert el. A pool alkalmával 1300 koronán felül jött össze, a győztes agár futását Hámos Antal nyerte meg. A régi szép agarász mulatságok emlékeihez méltóan, nagyszámú közönség részvételével igy folyt le szépen a társulat jubileumi versenye és adja a Mindenható, hogy lássa a társulat beláthatatlan időkig virágzónak, nemes érzelmekben gazdagnak a körébe tartozó családokat, és azon vészes sötét felhőknek, melyek keletkezésekor hazánk egére nehezedtek, utolsó legparányibb foszlányát is tüntesse el a király és nemzet megértésének, egyetértésének áldást osztó sugara és azon vészes nehéz felhők vissza ne térjenek soha, de soha. — A Nyíregyházi Leány-Egyesület 1910. november hó 8. és 9-én, kedden és szerdán reklám-estét rendezett a kővetkező műsorral: I. Katonásan. Vígjáték 1 felvonásban. II. Moskowsky Souvenir de Vienne Magyar dalok Zongorán játsza: Fuhrmann Lili. III. Reklám képek táncokkal. A tánczenét zongorán játsza: Kovách Árpád. 1. Kép. Debreczeni Nizzai virágcsarnok reklámja. 2. Bartschné reklámja. 3. Arany-kereszt drogueria reklámja. 4. Haitenberger Béla reklámja. 5. Hohe Vilmos reklámja. 6. Eisler Károly reklámja. 7. Mencze Henrik debreczeni játékkereskedő reklámja. 8. Hoffmana Adolf reklámja. 9. Weisz Jakab debreceni cipész