Nyírvidék, 1910 (31. évfolyam, 25-55. szám)

1910-11-06 / 43. szám

2 43-ik szám. N Y I R V I D É K 1910, november 6 „Az ujtörök mozgalmak" mondá ott egy előkelő idegen „s azon körülmény, hogy Törökországban alkotmányos élet váltotta fel az absolut kormányzatot, tették szükségessé Bosznia annectálását." Igy hamisitják meg a történetet. Mintha bizony alkotmányt nem lehetett volna adni az ocupált Boszniának is! S még sem akadt delegátus, aki rámutatott volna arra, hogy az alkotmányos berendezkedés nem lehetett kényszerítő indoka Bosznia elfoglalásának s hogy ez elhatározást egészen más indokok érlelték meg. Ausztriának nincs keresnivalója nyűgöt felé, s ezidőszerint egyedüli feladatát a Balkán-félszigeten az orosz szellem és befolyós térfoglalásának korlátozása képezheti, s ezt csak Boszniának birtoklása teszi lehetővé. Mit ér a Dalmát keskeny tengerpart oly háttér nélkül, ahol legalább egy-két hadtestet elhelyezni és élelmezni lehet! S lehetett volna-e ezen államcsínyt alkalmasabb időben elkövetni mint akkor, amidőn Oroszország szenvedett vereségeit még ki nem heverte, a Török birodalomban pedig belforradalom dúlt? * * * Bosznia annectálása után nagyobb az osztr, magyar monarchia mint volt az olasz hadjáratok előtt. A király megérdemli az „Augusztus" nevet. Arról, hogy Bosznia közvetlenül hozzánk csatoltassék, akkor mondottunk le, amikor Magyarországnak 3 vármegyéjét, Pozsega, Verőcze és a Szerémséget ajándékoztuk oda Horvát-Szlavonországnak, Milyen vasúti politikát lehetne most már követnünk az Adria felé, ha Boszniának közvetlen szomszédjai maradtunk volna ! Nem egyetlen sinpár, hanem akár hat is köthetné össze Magyarországot a tengerrel s minő megbecsülhetetlen fegyver volna ez a nemzet kezében vám politikai tekintetben ! — y —s. ugy, hogy az egészen a szoba közepére repült, meglehetős hangom koppanással. Az uta ugy tett, mintha nem vette volna észre a zajt, s még buzgóbban festett tovább. Ez még is rettenetes! Meddig fog még tartani kínos helyzete ? Minden idege fel volt háborodva. Ernő máskor minden mozdulatára figyelt, a legkisebb halványság aggodalomba ejtette és most, és most! Igazán érthetetlen. Most meg hirtelen hozzá lépett szokása szerint, elsimitá szép szőke haját halovány homlokáról, szemébe nézett s szó nélkül visszament és fest, mintha meg lenne babonázva. Marjucza önkénytelenül elpirult s engesztelődni kezdett, de feltette magában, hogy most nagyon erős marad, s ha az ura bocsánatát fogja kérni, rá sem hederit, hadd szenvedjen ő is. A cseléd jelentette, hogy az uzsonna az asztalon van. Máskor ez az időszak a legkellemesebb szokott nekik lenni, ilyenkor eltréfálnak együtt, felolvasnak egymásnak, — vagy Marjucza zongorázik és Ernő hegedűn kiséri, szóval nagyon boldogok. Ó! milyen változás nehany óra alatt. Mit csináljon, szóljon az urának? de hisz ő is hallotta a leány hivó szavait. Elkészítse a kávét ? mindent ugy, ahogy szokta. Nem ! inkább elmegy hazulról, ugy is már nagyon régen fart ez a kínos szokatlan jelenet köztük. Épen feltette a kalapját, mikor Paragi is abba hagyta a festést, szivarra gyújtott s fütyülve ment ki a szobából. nyíregyháza város uj építési szabályzata. Kritikai ismertetés. Irta: Pisszer János. III. A 24. §-t „A szakértő minősitvénye* nem látjuk mindenben törvényszerűen fogalmazottnak, mert a ma érvényben levő 1884 évi XVII. t.-c. 10. § sa alapján kiadott 46188/884. számú F. I. K. ministeri rendelettel nem egyeztethető teljesen össze, ezért javasoljuk a szakasznak következő fogalmazását: ,24. §. Szakértők és azok iparjogi minősitvénye" Szakértők: 1. az építőmester 2. a kőműves-, kőfaragó-, vagy ácsmester. 1. Az építőmesteri képesítés igazolható : a) a m. kir. József műegyetemen nyert vagy ez által honosított építészi oklevél és annak kimutatása által, hogy az illető az építőmesteri szakmában legalább 2 évig gyakorlatilag működött ; b) az 1884. évi 46188. sz. F. I. K. miniszteri rendelet alápján alakított s Budapesten működő vizsgáló bizottságtól nyert bizonyítvány által. 2. A kőműves-, kőfaragó-, vagy ácsmester! képesítés igazolható : o) valamely felső épitő ipariskolán nyert végbizonyítvány és annak igazolása által, hogy az illető, a vonatkozó szakmában legalább 3 évig gyakorlatilag működött; b) a F. I. K. M. 1884. évi 46188. sz. rendelete értelmében kiadott bizonyitványnyal. A munkálatok végrehajtására jogosítottak: a) az építőmester, az építkezés terén előfordula minden munkára ; b) a kőművesmester, minden föld-, kőműves- és elhelyező munkára, de önállóan csak földszintes lakóházra és gazdasági épületre; c) a kőfaragó mester, a saját mesterségébe vágó minden munkára; d) az ác.'mester, a saját mesterségébe vágó minden munkara és faszerkezetű egész épületre, hol a szerkezeti részek tából vannak ; e) a kut mester, a saját mesterségébe vágó munkákra. A 4. pont, mint elavul

t törlendő, mert Ilyet még senki sem látott, vége volt minden türelmének. Erősen csengetett, s kivitette szobájából a festő táblát s mindent a mi hozzá tartozik. Megnézte magát a tükörben és eltávozott hazulról. De nem sokára ismét haza jött, sehol sem tudta magát jól érezni. Ujabb meglepetés várta. Az ura ismét ott festett az előbbi helyen, egyszerűen vissza hozatta a festő készleteket. A szép asszony szivét kellemes érzés járta át, egészen elfogult, s alig akart hinni a szemének. Csendesen leült az ura háta mögé és remegve várta, hogy mi fog történni, mint egy kis leány. Ernő csak festett tovább, tudomást sem véve haza jöveteléről. Jó hosszú idő múlva megfordult, hosszan ránézett s csak festett tovább. De most Marjucza nem vette őt észre, tüntetően nyúlt egy könyv után és olvasoi kezdett. S mikor az ura megfordult, a nélkül, hogy egy szót is szólna, egészen elérzékenyült, könyeitől nem látta a betűket és elejtette a könyvet. Ernő nem vette észre; ügy el volt merülve munkájában. — Ernő! — kiáltott fel heves szenvedélyes hangon, — mit akarsz ? szólj! mert megőrülök. Semmi válasz. Marjucza minden izében remegve ment át a mellék szobába, elővette iró mappáját és írni kezdett: ma*) nincs oly építőmester Nyíregyházán, akire külön szakasz alkalmazandó, a fentieken kivül. A magukat önhatalmúlag kinevezett épitő-mestereket, akik a címet bitorolják, talán csak nem kívánja védelmébe venni ez a pont? A 24. §. utolsó bekezdése fentartandó szerintük is, azonban nein lenne megokolatlan, a hatóságokat is megtéveszteni alkalmas cimbitorlásokai, erélyes intézkedésekkel büntetni, s ezt is megállapítani a szabályzat keretében. „A szakértő felelőssége" (a 25. §. szerint.) a tervek, rajzok (?) és esetleges leírásnak a munka megkezdése előtt való aláírásával háramlik az aláíróra. Ha az építtető a munka folyama alatt mást biz meg a munka folytatásával, ezt tartozik a hatóságnak bejelenteni, az uj szakértő a terveket aláírni tartozik, elődje pedig a saját munkájáért marad felelős. A felelősség a hatósággal szemben 3 évig tart, a lakhatási engedélytől, vagy a befejezéstől számítva. Szerintünk, épen az építési bűnsegédek figyelemmel kisérése szempontjából, de főként abból a szempontból, hogy a város a begyülemlő pótadókból tartja fenn magát, nem elegendő, hogy a tervek aktaszerüleg aláírva legyenek, hanem épen az a fontos, hogy az illető szakértő tényleges vállalója is legyen az illető építkezésnek. Sok panaszra adott már okot a helybeli képesített kőműves és ácsmesterek részéről, az ipartörvény és a vonatkozó miniszteri rendeletek alkalmazásának nem eléggé energikus volta, s csak a közelmúltban is, a képesített kőműves mesterek panasza, egész monstre iparkihágási feljelentésben nyilvánult meg, sok munkát adván ezzel elsőfokú iparhatóságunknak. Panaszuk méltányosnak mondható, amikor azt mondják, hogy képesítésük révén, az adókivetéseknél őket nagyobb teherrel róják meg, holott munkájuk mennyisége, a képesítés kisebb fokával birokkal szemben kisebb, vagy csak ritka esetben üti meg amazok mértékét. A kisebb képesitéiüek, kisebb ipari jogaikból következőleg is, kisebb terh ;kkel lévén megró fa, a házipénztár számára, — természetszerűleg — kisebb bevételt biztosilanik. Az építkezési kérvényekhez csatolt terveknok egész tömege, egy és *) Csak egy építőmester van Nyiregyházán

. Édes jó anyám ! Kimondhatlan szomorú dologról akarlak értesíteni. Jöjj azonnal, én nem akarok tovább Ernőnél maradni. Irántam való viselkedése olyan, hogy nem tűrhetem tovább . . . Eddig jutott az Írással, mikor Ernő megfogta lázas kezecskéjét, gyöngéden magához vonta és egy forró szerető csókot nyomott remegő ajkára. Marjucza hevesen ugrott fel, s elutasító mozdulattal nézett az urára, de az nem hátrált meg, sőt kétszeres hévvel karolta át karcsú derekát, s össze-vissza csókolta a hol érte. — Ne haragudj, drágám, susogta a fülébe, meg lesz a jutalma fájdalmadnak, duzzogásodnak. S olyan hangos jó kedvvel kacagott, mint egy pajkos kobold. Nem is képze'ed, milyen aranyos modelem voltál. Marjucza érthetetlenül, csodálkozva nézett rá és engedte magát vezetni, mint egy elfogott kis mókus. — Nézd — galambom, ugy-e sikerült ? — kérdé Paragi boldog enyelgő hangon s a képre mutatott. A szép asszony öröm sikojjal borult az ura keblére, a képen saját jól talált arcára ismert. Oh te gonosz, aranyos drágám te, hát ezért kínoztál meg olyan kegyetlenül, ugy-e ? — Mit tegyen a szegény ember, mikor nincsen modelje és a felesége meg nem tud, nem akar, sőt elvből nem duzzog. K