Nyírvidék, 1910 (31. évfolyam, 25-55. szám)

1910-10-23 / 41. szám

42-ik szám. N Y I R V I D É K 1910. október 30. 7 nyitást, bennünket semmi más irány nem vezet, mint a táros jövőjének torsa, s ha talán bírálatunk a váios fejlődéséről helyenkint nyomatékosabb hangú lesz is, ezt a hangot a „local jatriotismus" mondatja velünk, szem elől nem tévesztvén, a szerintünk helyes irányt. * Nyíregyháza városa az 1881 évi febr. 15-én kelt ülésében fogadta el azt az építési szabályrendeletetet amely még ma is érvényben van, s csodálatosképpen, a belügyminisier csak 1888. évi március 22*én erősítette meg, némi módosítással. Közel harminc esztendő mult el tehát azóta, amikor mai épitesi szabályrendeletünk a váios által megállapittatott. Nem kell szakembernek lennie annak, aki megállapítani kívánja hogy mennyire helyesek ma azok az intézkedések, amelyek a régi szabályzatban vannak, s hogy azok már ezelőtt 10—15 évvel is menynyiie avultak voltak. Hiszen azóta oly rohamos léptekkel haladt előre a lakosságnak a lakáshoz és üzlethelyiségekhez fűzött igénye, hogy az építések szabályozását, elavult korlátok közé szorítani, nem lett volna már 10 év előtt sem szabad! Itt a régi szabályzat 20 §-ára hivatkozunk csupán, amely szerint a földszinti padozatot a járda feletti „legalább fél méterrel magasabbra" kell helyezni. Ez magyarázza meg azt, hogy az tmeletes házak földszintjén készített boltok padlója is „fél méterrel" magasabb mint a járda, s ma az iiyen bolthelyiségek már mind avultak, padlóikat pedig a szabályzattal homlokegytnest ellenkezőleg lesülyesztik. Pedig a szabályzat ma még érvényben van, amely viszont tiltja ezt. Annak illusztrálására hoztuk ezt fel, hogy építési szabályrendeleteket a kor fokozódó igényeinek figyeli mbe vétele mellett nem évtizedekre kell alkotni, hanem amikor az igények változnak, azokat lehető gyorsan, ujjá kell alakítani. Mert mi történnék, ha például ma üzlethelyiséget kívánna valaki építeni s a városi tanács a szabályzattól el nem téröleg csakis „fél méterrel" magasabbra engedélyezné a padlót ? Vájjon építene az ? Avagy nem-e figyelmen kívül hagyása a szabályzatnak a mai építkezés, a mely szabályzat pedig lebontandónak mondja, az attól eltéiő építkezést ? Hogy régi szabályzatunk a souterrain építést nem ismeri, arról ne is szóljunk ! Ha elég későn ugyan, mégis van már uj építési szabályrendelet — tervezetünk. Sürgős annak letárgyalása ! Sürgős annak életbe léptetése Sürgős, mert ma már a szabálytalanságok lépten nyomon követik egymást, és ilyen állapotot fentartani nem helyes. A jövő évben meginduló építkezéseknek már a megvitatott, s helyesnek elfogadott szabályzat szerint kell készülnie ; késlekedésre nincs idő! * Előttünk fekszik Palóczi Antal építész tanárnak szabályzat tervezete. Igaz örömmel lapozgatunk benne, önkéntelenül arra gondolunk, mivé, mily széppé alakult volna e város, ha csak 10 évvel ezelőtt is birtokában lettünk volna e tervezetnek, mennyi költséget, mennyi munkát és fáradságot takarítottunk volna meg, ha helytelen építkezésünket helyesen készítettük volna. A tervezett 19 fejezet alatt, 116 §-ban tárgyalja építési szabályzatunkat; mégis, a minden irányú gondosság mellett, aprólékossággal nem találkozunk benne, s e tekintetben elismeréssel kell szólnunk nagy általánosságban a tervezetről, mert az inkább nagy elvi jelentőségű határozmányokat tartalmaz és nem köti le sem a tervezőknek sem pedig a hatóságoknak kezét. A legnagyobb elismeréssel kell itt szólanunk a szabályzatot bevezető 1 §-ról, mely a „ Városrendezés és szabályozás" fejezete alatt a városi hatóságnak szabad teret hagy, a már megállapított várostervtől való eltérésre; „a város természetes fejlődését" figyelemmel kisérni rendeli el,s ha a fejlődés kívánja, a város fejlesztési terv pótlása és kiegészítésére utasítja a város hatóságát. Itt látjuk a szabályzat igazán liberális szellemét; de egyben a tervező egyész gondolatvilágába betekintést njujt e szakasz. Kimondja hogy ma ugyan a legjobbnak ügy véli a várostervet, mint azt megoldotta, de ő mint tervező ehhez nem ragaszkodik, tudja, hogy a város fejlődés lüktető ereje újabb és újabb megoldásokat kíván, azokat sokszor váratlanul löki ki magából, kell hogy azok figyelemmel kísértessenek, kell, hogy gyorsan, főként idejében megoldassanak. Ennél a fundamentális tételnél szükséges egy kissé megállanunk. A városi hatóság ugyanis a város forgalmi ipari és kereskedelmi viszonyait kétsfglelenül élénk figyelemben részesiti; azonban megkinánható-e attól, hogy olyannyira bele élje magát e forgalomba, mint éppen azok, akik kizárólag ebben élik le életüket, akik a fokozódó igényt ínmeguk támasztják, illetve akikben a fokozódó igények önként jelentkeznek már akkor, amikor még ezek, az ezekben laikusnak tekinthető hatóságban kellő érzéket kivál ani képesek nem voltak ? Bevalljuk, hogy itt olyan építő bisottság szervezésére gondolunk, a mely a hatóság támogatására, éppen a kiválóan fontos kérdés megoldásánál lenne hivatva. Hiányát látjuk tehát a tervezetben, egy megfelelő magán épitő bizottságnak, amelynek feladata körébe lennérek utalandók az építkezések terveinek, a mérnöki hivatal jeleniésealapján való felülbírálása, az adott viszonyok szerint való mérlegelése, és főként épen az 1 §-ban foglaltak figyelemmel tartása. A tervezet 21 §-a ismer ugyan „építési szakbizottságot," azonban annak munkakörét, tisztán az építési engedélyi tervek felülbírálásában lálja kimerülni; holott mi úgy óhajtanok, ha ez a bizottság tartaná figyelemmel azt is, amit az 1. §. a városfejlesztő terv módosítása és kiegészítéséről mond. Ennek a szakbizottságnak — amelynek tagjainak nem tisztána képviselő testület tagjaiból kellene állania — feladatkörét meg kellene állapítani a tervezetben, s eme bizottság véleményeinek meghallgatásával lenne helyes a városi hatóság döntését kiváltani. Igy elkerülhető leone az, hogy a köz érdekeinek alárendelendő magánérdekek esetleges támadásainak, — amelyek ugy érezzük, elkerülhetők nem lesznek — mindenkor céltáblája legyen a városi hatóság. Az „utcák és terek kihasitása" a 2. § szerint 1. a város fejlesztés általános érdeke és 2. az érdekelt tulajdonosok kívánságára történi*, amelyeket részletesen megállapít a 3 § és a 4 § Ezeknél megragadja figyelmünket a telkek szabályozásánál az az igen helyes intézkedés, hogy a telek határvonalak, az utcza vonalára merőlegesen álljanak. Számtalan teleknél ugyanis, a telek ferde volta az utcai traktusokban el nem oszlatható; kisebb ferdeaégü telkeknél pedig a falazatok és területek felesleges fecsérlésével érhető csak el, megfelelő formájú szobák, vagy helyiségek létesítése. Ilyen példa a legközelebb mult időben a gör. kath. parochia és a r. k. iskola építésnél fordult elő, ahol a két telek érintkezésénél levő helyiségek egy része kihasználatlan, kényszerűségből felesleges falmennyiség használtatott fel, ezzel hoss2U időre számbavehető közgazdasági előny temettetvén el, holott az, az egyidejű építkezésnél, kis jóakarattal, elkerülhető lett volna. Ilyen, vagy ehhez hasonló eset számtalan van városunkban, kérünk tehát ez esetekre is megfelelő szabályozást, a tervezett szakbizottság feladatkörébe pedig ezeknek is beutalását. „Közcélra átengedett területek, kártalanítása* az 5 §, amely szerint a szabályozás folytán eleső telek területek egyezség, vagy birói uton kártalanittatnak, figyelembe veve, hogy a telek építési telek-e, vagy csak szántó, avagy kert, és rendezi annak az értéknek megállapítását, amely a szabályozás folytán a telekből elesik. Ezzel szemben a 6 § a „Magán használatra átengedett közterületek kártalanítása* kérdését tárgyalja, hol a közterületnek magan tulajdonba jutását mindig az „építési telek" szempontjából, méltányos elbánásban részesülőnek ítéli, szerintünk is helyesen. A tttlék felosztás"-ról szóló 7 §. egy egészet képező nagy telkeknek felosztásáról intézkedik, olyképen, hogy az azokban létesítendő utcák 26 m. szélességig díjtalanul engedendők át; hogy továbbá a telek felosztások itt is az utca vonalra legalább circa 12 méter mélységig merőleges mesgye vonallal látandók el. Ez a szakasz meggátolja a lelkek túlságos felaprózását is, mert a megállapított mértéken alul, telkeket kihasítani egyes telkekből meg nem enged. Szemben ezzel a 8 §, az egy összefüggő egészet képező épület számára egyesitett telkek széttagolasát többé meg nem engedi. Az „utszélességek"-ről szóló 9. §. az uj utcák szélessége minimumát 15 méterben, a főközlekedési utak minimumát 20 méterben állapítja meg, a szélességek növekedése 5—5 méter lehet. Messzire vezetne annak igazolása, hogy milyen helyes intézkedést tartalmaz ez a szakasz, a közegészségügyi kívánalmak szempontjából. Nyíregyháza fejlődésben levő város, ahol még csak ezután lesz szó 2—3 emeletes épületek építéséről, az igazán helyes és gazdaságos város fejlődéséről. Amikor már a fejlődésnek azon a fokán áll e város, akkor lesz érezhető ez intézkedésnek helyes volta. Különösen még, ha figyelembe vesszük az 50 §-t, amely a házak magasságáról szólva, azokat magasabbra, mint az utszélesség mérete, megengedhetőnek nem tartja. Igy napfény, levegő, nem fog kizárható lenni, mint Budapest sok ntcáján, amelyekbe bizony napfény csak a II. emeletre hatolhat, vagy még oda sem és csakis nyáron, amikor üresek a lakások. De nem is csodálható, ha olyan lakásból, melyet napfény nem ér, vágyik ki a budapesti ember nyáron, ha kevés szabadságát, jól eltölteni kívánja, egészségét pedig helyreállítani vágyik. (Folyt, köv.) iíepüló góp Debreozenben. A vidéki közönség nagy része csak leírásból és a budapesti nemzetközi aviatikai versenyről szóló tudósításokról ismeri a levegő meghódításának csodáit. A fővárosi versenyek után a vidék számos városában kísérelték meg a repü lés bemutatását s valamennyi kudarcczal végződött, mert leginkább olyan egyének próbálkoztak meg a felszállással, akiket sem gépjük, sem gyakorlottságuk nem predesztinált arra, hogy a repülés problémájának megfejtését bemutathassák. Most Debreczenből kapjuk a hírt, hogy ott vasárnap e hó 30-án délután repülő verseny lesz. Letzter József debreczeni udvari fényképész, aki maga is élénk érdeklődéssel viseltetik az aviatika iránt, több hétig Párisban tartózkodott s a világhírű aviatikai bajnokkal ismerkedett meg. Nagy áldozatok árán sikerült neki egy hírneves, a nemzetközi repülőversenyeken számos dijat nyert aviatikussal megállapodást létesíteni, hogy Debreczenben felszálljon. A debreczeni repülő ember neve: Fernand Blanchard, aki a levegőnek oly vakmerő utasa, hogy hires mesterén, Blerioton is tul tesz. A párisi aviatikai telepen eseményszámba megy Blanchard biztos,