Nyírvidék, 1910 (31. évfolyam, 25-55. szám)

1910-10-16 / 40. szám

Nyíregyháza, 1910. XXXI, évfolyam, 40. szám. vasárnap, október 16 Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Elifizetési feliételek: Egész évre 8 kor., Fél évre 4 kor., Negyed évre 2 kor., Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: YÁRCSHÁZ-TÉR 6. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyilt-téri közlemények dija soronként 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 40 fill., minden további szó 4 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Tanitóegyeslllet Hivatalos Közlönye. Felnőtt analfabétáink oktatása. Közművelődésünk állapotának még mindig nagyon elszomorító képét mutatja a kérlelhetetlen statisztika, mely fogyni alig akaró százalékát tünteti fel irniolvasni nem tudó felnőtteinknek. Hogy ez mily nagy szégyen s hozzá mily nagy kár is az egyén boldogulása és a nemzet érdeke szempontjából egyaránt: ma már országszerte mindenki érzi és tudja, aki ezt az igazán közérdekű kérdést figyelemmel kiséri. Nem csoda tehát, hogy az állam is, a társadalom is vállvetve igyekszik a felismert bajt orvosolni s a belőle származó nemzeti szerencsétlenségnek elejét venni. A jövőt illetőleg sok reményt nyújt az iskoláztatásnak általánossá tétele, melyhez legújabban a kötelező ingyenes oktatás törvénybe iktatása járult. Ha nem állami is az egész vonalon ez az intézményünk, kétségtelen biztosítékul szolgál arra, hogy az eddiginél nagyobb tömeget von majd a kultúra közösségébe. A jelen azonban múlttá válik, mire a jövőhöz érünk; nem várhatunk tehát azon kötelességünk teljesítésével, hogy felnőtt analfabétáink nagy számát, ha nem is teljesen megszüntetni, de legalább csökkenteni igyekezzünk. Több ízben volt alkalmam fejtegetni e kérdést lapunk hasábjain, és pedig nem kisebb célzattal, mint azzal, hogy a sokak előtt homályban lappangó ügyre némi világosságot derítsek s a semmi hasznot nem hajtó közönyt termékenyítő érdeklődésre változtassam. Most már a múlt tanév folyamán nálunk elért eredményre s az ebből levonható következtetésekre kívánom az érdeklődők figyelmét felhívni. Mindenekelőtt arra kell rámutatnom, hogy vármegyénk alispánja rendelet útján, tan felügyelőségünk hivatalos és magánérintkezései alkalmával, végül magam is részint a sajtóban, részint a vármegyei általános tanitó-egyesület közgyűlésén élőszóval igyekeztünk a nemes ügy javára megnyeri mindazokat, akiknek példája, buzdítása és munkája szükségesnek látszott a cél eléréséhez. Téli tanfolyamok létesítését sürgettük mindenütt, ahol számbavehető elmaradottság állapítható meg. Abban a meggyőződésben tettük ezt, hogy munkáknak sikerrel kell járnia; hiszen egyfelől nem volt okunk kételkedni néptanítóink vállalkozó készségében, mely nélkül hozzá se foghattunk volna a dologhoz, másfelől nem okozott fejtörést az anyagi eszközök előteremtése sem, mert az Országos Közművelődési Tanács nemcsak a személyi, hanem részben a dologi kiadásokat is fedezi. Részint ennek az előkészítő munkának, még inkább a lelkes tanítóság ügybuzgó fáradozásának tulajdonítható most már az az eredmény, melyet az utóbbi tanfolyam ideje alatt elérnünk sikerült. A vármegye területén 19 tanfolyam létesült, összesen 405 tanulóval; a tanfolyam elvégeztével zaróvizsgálat 12 helyen volt, mindössze 217 tanulóval. Ennek az a magyarázata, hogy a nagyrészben, sajnos, csak kényszerítésre jelentkezők közül bizony napról-napra többen elmaradoznak, s a tanítónak, de még a hatóságnak sincs elég büntető eszköze arra, hogy ezt a távolmaradást megtorolja. (Egyébként másütt szakasztott így áll a dolog.) Szóval 7 tanfolyam nem mutathatta fel a kivánt eredményt. Vizsgálat volt a napkori állami, kótaji g. k., kisvárdai állami, búji r. k., gégényi ref., tiszadobi ref., ibrányi r. k., újfehértói ref. és g. k., nagykállói g. k., kenézlői g. k. és máriapócsi g. k. népiskolában. E tanfolyamok vezetői Dömötör Ferenc, Radványi Sándor, Bán Lajos, Balicza József, Kiss Mihály, Szabó Károly, Hornyik János. Szentmiklóssy Gyula, Rektor József, Dani Mihály, Pávay Miklós és Szkiba Theofán tanítók voltak, kik között dr. Wilt György kir. tanfelügyelő az Országos Közművelődési Tanács utalványozása folytán 505 korona összegű jutalomdijat osztott ki. Ugyanez a Tanács a dologi kiadásokhoz is hozzájárult 95-30 koronával. A rendelkezésemre álló adatokból kitűnik, hogy az egyes tanfolyamnak vezetői 20—80 korona összegű díjazásban részesültek, és pedig nem a sikerrel vizsgázóknak száma arányában, hanem annak a buzgalomnak megfelelő mértékben, mellyel feladatukat a legnehezebb viszonyok közt is példás kitartással és törhetetlen igyekezettel végezték. Mindent összevéve kétségtelenül szép eredmény ez, hála érte mindazoknak, kiknek bármi kis mértékben is, részük van benne. A munka azonban még nem érte és nem is érheti végét, míg csak négyenöten is lesznek egy-egy községben, akik nem részesülhetnek a műveltség ezen áldásában. Folytatni kell e munkát egyre fokozódó lelkesedéssel, egyre növekvő munkaerővel. Fel kell ráznunk a népet abból az érzéketlenségéből, mely még a maga érdekét sem ismeri fel mindenütt, s rá kell vezetnünk arra az útra, mely az ismeretekkel párosult erkölcsi erők birtokában juttatja nagyobb tökéletességre és tökéletesebb boldogságra. E cél leghathatósabb eszköze továbbra is e tanfolyamok szervezése ugyanoly módon, mint az elmúlt évben, elsősorban a tanfelügyelőség utján, mely tökéletes útbaigazítással szolgál; nem kevésbbé fontos hellyel-közzel ismeretterjesztő népszerű előadások tartása is, melyeknek figyelembevétele és elismerő méltánylása magától a tanügyi kormánytól is várható. Ilyenek a múlt évben öt helyen voltak; ez idén ^remélhetőleg többen is lesznek. De ha késik is a jutalom, ha elmarad is az elismerés, ha gáncsol is a roszakarat: ti hatóságok, iskolafentartók, tanítók, egyenként és összesen, a nemzeti érdek szent nevében, jókedvvel, csüggedetlenül, minden áldozattal teljesítsétek a rátok váró nagy kötelességet! Dr. Yletórisz Józs

ef. A vármegye közgyűlése. Rákóczi arcképének leleplezése. Ünnepies hangulatban, nagy és szomora időkre való emlékezéssel nyilt meg a vármegye Őszi rendes közgyűlése e hó 11-dikén. Vay Tibor gróf főispán elnökölt a közgyűlésen, aki több elnöki bejelentés megtétele után fölkérte dr. Mezössy Bélát, hogy a nagyterem számára Vastagh György által megfestett Rákóczi kép leleplezése alkalmából az emlékbeszédet tartsa meg. Előbb azonban szép szavakkal parentálta el a főispán Uray Miklóst, kinek elhunyta felett a közgyűlés jegyzőkönyvében fejezi ki részvétét s megemlékezve Vas Mihály ref. esperesnek a mult vasárnap megtartott 25 éves jubileumáról, indítványára a közgyűlés a jubilánst jegyzőkönyvileg üdvözölte. Dr. Mezössy Béla gyönyörű beszédét egész terjedelmében itt közöljük: Sajátságos a magyar nemzet évezredes története. Nem azt a vér és könny-tengert értem, amelybe vágyódásainkat annyiszor fullasztották, hiszen másutt is igy született meg sz emberiség legdrágább kincse: a szabadság! A rabbilincs, mely egy-egy nemzet testét vaspáncélként övezi, lasanként pattan le és mindig a szolgaságból fakad ki a szabadság vérpiros rózsája. A népek fejlődésének ez a természetes életfolyamata! Előbb ideig-óráig tűrik a jármot és aztán lerázzák azt magukról és teli tüdővel szívja magába a gyönyörtől megittasodott nemzet az önállóság tiszta levegőjét. Csak a mi históriánk épen fordítottja ennek. Egy évezreddel ezelőtt nagy, hatalmas, független nemzet voltunk. És ma a múltnak annyi szenvedése után a sivár jelen azt mutatja: járszalagon vezetett erőtlen szegény nép vagyunk! Hiába: ez a mi végzetünk ! Önállóságunk évszázadok óta csak a képzelet világában él és vajh' ki tudja, hogy lesz-é a magyar nemzet számára a szolgaság éjjeléből valaha feltámadás t Rákóczy Ferencz kinek nemes arcvonásairól im lehullott a lepel — te azt hitted, hogy lesz! És e bitedért lettél a magyar szabadság legfennköltebb lelkű számüzöttje. Idegenben neveltek. Elszakítottak szerető anyád édes fészkéből. Jezsuita kolostorba zártak. Még az árva madár is elpanaszolhatja társának bánatát. Te nem tudtál kivel hazád nyelvén beszélni. Ki akarták irtani belőled a hűséget a magyarság iránt! Esztelen törekvés! Az első lehellet, amelylyel a honi levegőt beszívtad; az első falevél, amely vándor utadon lábaid elé hullott; az Mai liánnak 10 oldal.