Nyírvidék, 1910 (31. évfolyam, 1-24. szám)

1910-02-20 / 8. szám

nyíregyháza, 1910, XXXI. éYfolyam, 8, szám. vasárnap, február 20. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. CWizetési feltételek: Egész évre 8 kor., Fél évre 4 kor., Negyed évre 2 kor., Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: VÁROSHÁZ-TÉR 6. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyilt-téri közlemények dija soronként 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 40 fill., minden további szó 4 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Magyarország gyászfátyola. Van Magyarországon egy vérből és könnyből szőtt csodálatos fátyol, amelyet azonban közönségesen csak a „multakra, vetett iátyol"-nak neveznek. Ez a „multakra vetett fátyol" a magyar nemzet sok évszázados gyászfátyola. Titokban ott viseli ezt a gyászfátyolt minden magyar ember a lelkében. Azért zokognak ugy a néplélekből fakadt magyar dalok, azért „vigad sírva" a magyar. A magyar ember legsajgósabb sebére, a magyar lélek legégetőbb fájdalmára: sohasem szabad igazi gyógyirt, igazi enyhítő balzsamot rakni, mert az egyetlen legfelsőbb jóváhagyással engedélyezett és szabadalmazott gyógyító balzsam a multakra vetett fátyol . . . Ha kegyetlen osztrák zsarnokság és vad északi hordák porba tiporják a magyar szabadság vérből sarjadozott zsenge virágait — mi más orvosság volna rá: „vessünk fátyolt a múltra" . . . Ha a nemzet legjobbjait börtönbe csukják vagy földönfutókká teszik ; ha a nemzet legnagyobb hőseit bitóra vagy vérpadra hnrcolják — vájjon mi egyébbel csillapíthatnék le égő fájdalmunkat: „vessünk fátyolt a múltra" . , . Mit nekünk Zrinyi, Frangepán és Nádasdy vértanusága, mit nekünk a földönfutókká tett Rákóczi és Kossuth; mit nekünk a nagy „tizenhárom" kihulló vére és az aradi Golgotha? — „vessünk fátyolt a múltra" . . . Az áruló nemzetiségek és áruló „ horvát testvéreink" föllázadtak ellenünk? — jogot, nemzetiségi törvényt és „fehér lapot" nekik . . . „Vessünk fátyolt a múltra" . . . Szent István birodalmában üldözik, gúnyolják, gyalázzák a magyart? — „vessünk fátyolt" a jogra . . . A magyar pénzen és magyar vérből fönntartott hadseregben magyar vezényszót és magyar jelvényeket akarunk ? — „vessünk fátyolt" a hadseregre . . . ígéretek fejében kvótát és ujonclétszámot emeltetnek velünk ? — : „vessünk fátyolt" a sérelmekre . . . A szentesített törvényekkel körülbástyázott önálló vámterületről és önálló nemzeti bankról, akarva, nem akarva, le kell mondanunk? — : „vessünk fátyolt" a törvényszegésre . . . Vágyaink, kívánságaink, nemzeti törekvéseink vannak? — „vessünk fátyolt" e bohóságokra . . . Nagy volt egykor a magyar; történelmében csodás, dicső tettek vannak megörökítve ; Európának három századon át védőbástyája volt? — : „vessünk fátyolt a - múltra " Visszaérkezünk tehát oda, a honnét kiindultunk : — Vessünk fátyolt a múltra. Négy évtizeddel ezelőtt legalább még ez volt a jelszó: Ma ? — Ma már ez is módosult. A mai megalkuvásos jelszó már szomorú temetési éneknek is beillik: „— Vessünk fátyolt a múltra, vessünk fátyolt a jelenre és vessünk fátyolt a — jövőre is!" Szegény lefátyolozott, szegény fátyolba gubózott magyar nemzet! Vájjon mikor törsz ki végre selyemgubó sirodból, vájjon mikor érkezik el végre az ébredés és újjászületés tavasza, amikor végre megunva sok százados gubós álmodat, gubós sirodból diadalmasan fog kitörni: lelkednek szabadon csapongó diadalmas turulmadara! ? . . . Az iskolai nevelés befolyása a gyermek egyéniségére. Irta: Vargha Ferenc. II. A mai kor családi nevelése. Azt hiszem nem végzek haszontalan munkát akkor, midőn az előbbi fejezet ntán nem kezdem mindjárt az iskolai nevelést és annak hatását a gyermekek későbbi életéi e tárgyalni, hanem először a m .i családi nevelést nagy körvonalakban óhajtom festeni. Milyen a gyermek lelkülete midőn a tanitó keze alá kerül? Vájjon a családok elhintették-e azt a magot, amelyet az is kólában tovább kell fejleszteni ? Milyen körben és milyen körülmények között nőtt hat éves korig a gyermek ? Vájjon a mai családi nevelés jó és biztos alapon áll-e? Segítségére vannak e a szülők a tanítóknak munkájokban, vagy pedig amit a népnevelő alkot egy hónap alatt, nem rombolja-e szet a család egy nap, egy óra, vagy pedig egy perc alatt ? Azt hiszem, hogy ez mind olyan fontos kérdés, melylyal ha nem számolunk s nem kutatjuk, akkor az iskolai nevelés. — bárMásodik utazásom a Kap országaiba. Látogatás Polyphemosnál . . . XVII. — „Menjünk a macskáékhoz ! — Kérdezzük meg az öreg macskától ..." — ilyen s más, hasonló rejtélyes felkiáltásokat hallott volna az, ki az időtájt véletlenül íüllanuja lesz beszélge téseinknek Capriban . . . Nem evett Dóra dél ben: menjünk a macska nénihez .... lehet-é ma tergrrre szállani — : majd megmondja a macska ... A „Kater Hidigeigei" tulajdonosait, a jó Morganoekat illettük e közős cin mel s — különösen Ilonka — utoljára már egy lépést sem tett a nélkül, hogy meg ne kérdezze „a imacskát" . . . Pénzt kaplunk hazulról, — halló ! Valamelyik macskának kellett velünk jönnie a postára, — mert bizony a mi szép szemeinkért nem adták ki — még ha útlevéllel bizonyítottuk is, hegy csakugyan azok vagyunk, akiknek állítjuk magunkat ... A macskánál mindig kap tunk kalácsot és tanácsot ... Olt szereztük be naponta ami szükségletünket, — ami nem csekély vala; ott üldögéltünk, ha esett az eső, — s ha valahonnan hazajöttem — biztosan megtaláltam olt a népemet . . . Gyakían találkoztunk olt a Kossuth-szakállu férfiúval — és a bájos, rövid szőke fürtös leánykával — a kii csak hajador fővel lehetett látni — s többnyire a p'ci majom társaságában . . . Németül beszéltek egymással . . . pedig mi erősen gyanúsilottuk, hogy ez az ur volt a hushagyókeddi ,kézit csókolom" szerzője . . . így eldegéltünk csendesen, egyik napról a másikra — kedélyünk az otthoni híradások, — no meg az időmérő után igazodván. Kószáltam egész nap, mint egy bolygó lélek, — hol hármasban — hol egyedül, tanultam olas?ul olyan módon, hogy szóba álltam minden hajóssal, — minden gyerekkel . . . minden kecskepásztorral. . . . Mindig tele volt soldóval minden zseb; m. . . . Nem bosszantott már a „maccaroni", — láttam, hogy erre van itt alapítva minden; — a markát tartja itt mindenki Egy kis kecskepásztor a kinek pár soldot adtam néhány szál virágért, — kijelentette, hogy én vagyok a legszebb egész Capri szigetén .... Egyszer meg a mint hazajöttünk az Arco Naturale felől mind a hárman, a keskeny sikátorokban egy kapu alatt, mgyon kedvesen mosolygott Dórára egy fiatal leány ... A gyermek visszamosolygott . . . erre a lány kinyújtotta a markát és keresetlen őszinteséggel e szavakat mondotta: „Prego una soldo" Szemmel láthatóan a mosolygását akarta megfizettetni . . . Ilonka keze ugyan igen könnyen megtalálta az utat a zsebéhez, — de most az egyszer még sem cselekedte meg ezt . . . A tengerre, sajnos, igen-igen ritkán lehetett szállani. M ndig bizonytalan volt az idő -s leggyakrabban szeles ; majdnem eljöttünk a szigetről a nélkül, hogy Ilonka látta volna a Grotta Azíurrát ... De a zöld barlangba előbb eljutottunk már egy kivételesen nyugodt délelőttön . . . bárkánk Dóra az idő szerinti legnagyobb őrömét, egy, a macskánál vásárolt kis birkát vontalván nifiga után . . . Mikor vi=sza tértünk a gyönyöiü kirándulásról, élénk beszélgetést folytattunk a bárkással, aki köpenyegeinket cipelve a forró déli órában, visszakísért bennünket a Via Kruppon, — s a csódálatos ut egyik fordulójánál a sziklába vágott — és bezárt — ajtóra figyelmeztefett ... Ez a Villa Krupp bejárása. — Ott volt előttünk, a mit annyiszor kerestünk, s most láttuk, hogy az ajtón tul a sziklába vágott útnak folytatása van s egészen a tengerpart felé vezet — meredek, — a tengerből egészen függélyesen kiemelkedő sziklán végződve el — sötét ciprusok és fehér márványoszlopok között .... Ott volt a hírhedt villa: bent a sziklában egy óriási terem, a hol azokat a híres lakomákat ülték . . , . . rejtve minden hívatlan szem elől: sziklaboltozat alatt, tengermoraj mellett .... De Luigi még haló poraiban is áldást mondott az elhunyt milliárdosra . . . Nagyon sok jót tett a szegény — de milyen szegény lakosokkal .... bár most is élne még . . . ő, — Luigi — nagyon sokszor vitte bárkáján, — és két gyerekének keresztapja volt a néhai . . . Hát hány gyereke van? — kérdeztük; — „Hát bizony, kilenc! — Annyi van itt majdnem mindegyik hajósnak, — akinek kis termetű a felesége". . . . Hát azért ? — „Si. Signori, — le piccole femme sono come le piccole galline!" — És rokonszenvvel nézegette : — Ilonkát .... Egyetlen utja van Caprinak, amely nem emelkedik: a Via Tragara, — amely a Puncta Tragara, Capri délkeleti előhegysége felé — s egyenesen a gyönyörű Faraglioni sziklákhoz vezet. Erre van a villanegyed. C-odaszép kertek Mai számunk 14 oldal.