Nyírvidék, 1910 (31. évfolyam, 1-24. szám)

1910-02-13 / 7. szám

2 7-ik szám. N Y I R V I D É K 1910. február 13. Nyiregyháza városáról 'csak az 1869. és 1900-iki népszámlálás összehasonlító adatait találjuk a kötetben. 1869-ben 1900-ban Rom. kath. 4351 (19*9%) 7304 (22'1%) Gör. kath. 2408 (1 1-0%) 3760 (11-8%) Ref. 1269 (5-8%) 3101 (9-7%) Ág. h. ev. 12740 (58-2%) 14739 (46-3%) Izr. 1128 (5-1%) 2961 (9-3%) Egyéb - - 10 — A népszámlálások legbizonytalanabb adatai az anyanyelvre vonatkozó adatok. Ahány számlálóbiztos, úgyszólván annyiféleképen fogja fel azt a kérdést, hogy mi az az „anyanyelv." Idevonatkozólag a vármegyére a következő adatokat találjuk: 1880-ban 1890-ben 1900-ban Magyar 194388 234920 283777 Német 1865 1357 707 Tót 13638 6897 2055 Oláh 1735 714 71 Ruthén 1770 596 154 Egyéb 621 461 537 Nyiregyháza városában ezek az adatok a következők: 1880-ban 1890-ben 1900-ban Magyar 14367 22576 30656 Német 413 196 171 Tót 9211 4184 934 Egyéb 113 56 114 Mindenesetre jelentősebb és megbízhatóbb ezeknél az adatoknál az, hogy az egész vármegyében csak magyarul tudott 1880-ban 79'9%, 1890-ben 84-8%, 1900-ban 86-1% és tudott magyarul 96%, illetve 98-6%, illetőleg 1900-ban 99-5%. Nyiregyháza város magyarosodásának előhaladásáról pedig azok az adatok tanúskodnak, hogy mig 1880-ban az összes polgári lakosságból csak 76°/o tudott magyarul, addig 1890-ben 91'2o/o, 1900-ban pedig 98-1%. Az irni-olvasni tudás tekintetében az egyes felekezetek szerint vannak feltüntetve az adatok. Ezek szerint Szabolcsvármegyében irni-olvasni tudott: 1880-ban 1890-ben 1900-ban Róm. kath. 25-4% 31-9'/. 39-5'/» Gör. kath. 16-3% 22-8'/. 32-1'/. Ref. 35-1% 42-1°/. 49*0'/. Ág. h. ev. 58-2°/. 61-8°/. 68-0% Izraelita 48-1% 57-4% 64-8% Az irni-olvasni nem tudók között a 6 évesnél fiatalabb gyermekek is ott vannak. Ezeknek átlagos arányszáma Szabolcsvármegyében 18'3

0'». Ha tehát ezt a számot a fenti számok mindenikéhez hozzáadjuk s az igy előálló számot levonjuk 100

a »-ból kapjuk meg azt az eredményt, hogy a 6 éven felüli népességnek hányadrésze nem tud irni-olvasni. Az eredmény nagyon lehangoló. Mert csak az ág. h. evangélikusoknál marad alul a 14 s az izraelitáknál a 17^-on az irni-olvasni nem tudók száma. Ellenben a reformátusoknál 3á'7°/«, a római katholikusoknál 42-2

0

/», a görög katholikusoknál 49-9°/» a 6 éven felüli lakosságból nem tudóit irni-olvasni az 1900-iki népszámláláskor. Ami az országos átlagot — a görög katholikusokét kivéve — messze felülhaladja. Az 1900-iki népszámlálásnak ez a legszomorúbb tanulsága Szabolcsvármegyében. Különösen ha leszámítjuk Nyíregyházát, mert akkor meg az lesz az eredmény, hngy a vármegye területén a 6 éven felüli összes lakosságból 47-3

0/» nem tudott irni-olvasni. Remélhetőleg az 1900-iki népszámlálás után nagy arányokban szaporított népiskolák már az 1910-iki népszámlálás eredményében is éreztetni fogják hatásukat. Mozgófényképek a páholyok titkaiból. L A szabadkőművesek zárt ajtók mellett építenek s a profánokkal szemben szavaikat s tollaikat is arra használják, hogy gondolataikat céljaikat eltakarják. — Mit beszélnek egymás közt zárt ajtók mellett ? Dr. Bakonyi Samu igy óhajt építeni: „Nézzünk szét az országban, nincs talán mit építenünk ? Leromboltuk-e már as előjogok és privilégiumok büszke várait ? Nincs-e már senki sem az országban, ki bíborban születik s ezért törvényi szab a kunyhók gyermekének % .. . És aki azt hiszi, hogy a születés adta előjogokról politizálás nélkül nem beszélhetünk, attól kérdezem: mi a mi (szabadkőműves) létjogunk, ha nem az emberi szerencséért folyó harcnak örökös háború joga ? . . . Nem szükséges, hogy a harcot mi vezessük." Tehát strohmannok háta megé bújnak a hős rombolók. „A szabadkőművesség létjogosultságáról" de Marmond magasrangu francia szabadkőműves igy ír: , A páholy erkölcsi nevelésének valósággal nincs más célja, mint a vallásos eszmével való küzdelem, magával az eszmével és nem egyik vagy másik formájával (protestáns, katho

!ikus vagy zsidó). A vallásos eszmének az eltüntetése az első cél, melyre a szabadkőművesség törekszik." A „Kelet" 1909. évi 9. számában Mikusay József igy ir : „A körzetükön kívül állók gyűlölete tette és teszi örökre képtelenné a felekezeteket, hogy velük s általuk az emberiség igaz boldogsága megteremthető lett volna, vagy megteremthető lenne. . . . Be kell a köztudatba vinni, hogy a felekezetek az emberek boldogitására képtelenek. Keresztény tanitás: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat Szemforgató üres beszéd, e szerint cselekedni sohse fog senki. Az egyház sem vette komolyan, de nem is kell a szeretet minden emberrel szemben * A „L'Ossernatore Romano" lap irta annak idején, hogy Zola S. A. magas állású szabadkőműves két hónapi előkészület után kilépve a titkos szövetségből, két tanú előtt a következő nyilatkozatot olvasta föl: „Alulírott Zola Szalvátor Avventor, volt nagymester nagy hierophant, szuverén nagyparancsnok, kijelentem ezennel, hogy mintegy 30 év óta a szabadkőművességhez tartozom és 12 év óta mint korlátlan szuverén állottam a rend élén, ennélfogva alkalmam volt eredetét s céljait, törvényeit, tanelveit megismerni. A szabadkőművesség azt állítja, hogy tisztán emberbaráti bölcseleti szövetkezet, melynek célja az igazság kiderítése, jótékonyság gyakorlása; állítja, hogy tiszteli minden egyes tagjának vallásos meggyőződését, azt erősiti, hogy nem politikai vagy vallásos szövetkezet, hanem az igazság, emberiesség és szeretet stb. temploma. — Ezzel szemben bizonyítom én, hogy a szabadkőművesség semmi sem abból, amit magáról el akar hitetni. Az a jó, amit állítólag a törvényeknek, szabályoknak tartalmazniok kellene, minden igazság hiányában szűkölködik. Hazugság az az állítólagos humanitás, emberszeretet és igazságosság. Ezek nem eléggé elárasztják az idegenek .... Csakhogy ezek: többnyire turisták, a kik kirándulnak egy napra, vagy pár órára Napoliból s alig látnak egyebet a szigetből, mint az ismert Grotta Azzurrát, — azt sem jól. Vagy — Heil ihnen im Síegeskronb.! — nagynémetek, akik túlsá gosan szerény igényűek s ez az oka, hogy nincs egy igazán modern Hotel, amely reklámozná jobban ezt a bűbájos szigetet ! Pro Capri! Ez a fölirás ékeskedik minden padon — de bizony, szegény az eklézsia ... És igy törtónt, hogy Wikingék elutaztak Capriból, a nélkül, hogy a sziget leggrandiózusabb és legszebb helyén lettek volna . . . , Én tudtam annyit, hogy létezik egy Arco Naturale; láttam is néhány anzix kártyát ilyen címűt, de fogalmam sem volt róla, a mig .... Egyszer aztán, egy szép, eléggé derült napon elindultam oda — egyedül, — azt mondták, lehetetlen az útat eltéveszteni. Szűk sikátorokon kellett átmenni, boltíves kapuk alatt, a hol zöldség és gyümölcshulladékok hevertek halomba ... A régi Cipri utcáin, a hol érdekes, fekete falak, fojtó kellemetlen szagok, — és nyomasztó érzés kisérik az embert . . . Egyik emeletes ház erkélyéről át lehet ugrani a szemközt lévő erkélyre. Kiérve e sikátorokból, — a Lo Capo hegynek fel visz az út: egy darabon ugyanaz, ami a Willa Tiberió és a szép Carmellina háza felé vezet . . . Évszázados, mohos falu kis templom, a S. Michele előtt márványtáblán e fölirás Via Mitromania — figyelmeztet az ut eltérésére. Balra kellett menni . . . Lassan gondtalanul mentem előre szétszórt házacskák és kertek között, — hátranézve olykor a napfényben fürdő olajfák ezüst lombjain áí Meg-megpihentem néha a fügekaktusz szeszélyes ágai alatt; — előttem mély völgy füstös házcsoporttal s egy zöldelő hegyorom: a Sanaphoro. Mind jobban emelkedett az út, a házak elmaradoztak, csak egy piciny fogadalmi kápolna állott ott' hófehéren; márványtábláján írva van: Mitromania álla madre dél divin amore. A keskeny, ide-oda kanyargó ösvény most fel, — egy szikla tetejére vezetett, — ott fordul erősen balra . ... s mikor felértem oda, — lábam gyökeret vert, — lélegzetem szinte elállt — a szívem szinte megszűnt dobogni áltól a megdöbbentően nagyszerű látványtól, ami váratlanul elém tárult. . . Egy óriási Amphitheatrum volt előttem; — mintha a Fóld méhébe jutottam volna, — rejtett mélyébe: zord és őrült szeszélyű sziklák katlanába . . . Titokzatos csendesség ; sehol egy élő lény, — madárszárny sem rezdül, csak a tenger örök moraja hallatszik, és csak a tenger, a Szent, a Mélységes, a Titokzatos, a Halálos: méltó arra, hogy körülövezze ezt a helyet . . . Túl a tengeren, balról a csodálatos panorámát zöldelő szabályosan vulkanikus formatíóju hegy határolja : Sorrento előfoka az. . . . Megilletődve, lassan ereszkedtem alá az ösvényen, a mig egy kis sziklaplateaura értem, ahol asztal s pár szék állott. . . . Hová tartozik ez, — — gondoltam bámulva, — hiszen háznak itt nyoma sincs, — és akkor vettem észre, hogy ház nincs, — de hajlék az van: egy sziklaüreg — osteríának berendezve. Mindig mélyebbre szálltam alá, . . . mind jobban dobogó szívvel, égő arccal: egyszer, csak egyetlenegyszer éreztem hasonló izgatottságot — a mikor először életemben állottam a Lomnici csúcs előtt, — a Tarajkán .... és először hallottam zúgni a tarpataki vízesést. . . Pedig ott a magyar hazában ama csodaszép bérc és völgy — és C ipri e kopár, zord szikla-panorámája kőzött a különbség: az élet és a halál. Az ott egy bűbájos élő, — ez egy halott világ ! Fölöttem égnek mered a bérc, mint óriási bástya, kopár, csipkézett ormaival — és körülöttem, mintha ősüorszakok ormotlan alakzatai, emberi és állati formák hevernének százezernyi változatban — kővé meredve ! Ott szörnyeteg testen óriási emberfej — itt a legendák hidrái, — merevségükben is va'ami titokzatos nyugtalansággal : mintha nem öröktől fogva lennének ilyen mozdulatlanok . . . mintha kárhozatos varázs tartani őket lenyűgözve, kővé válva... mintha még mindig és az idők vécéig várnák a megváltó tündért, aki eljön s rájuk locsolja az Élet vizét ... s ők ismét életre kelnek s elárasztják a világot az Apokalypsis rémségeivel . . . Vagy mintha fantasztikus, sötét, futó felhők ereszkedtek volna alá s meredtek volna kővé . . . Olyan érzéssel — mintha tiltott helyen jártam volna . . . szálltam mélyebbre . . . és mélyebbre . . . megkapaszkodva ahol lehetett, mert szédült a fejem, — le majdnem egészen a tengerig — es ott állott mesgyéjén e sziklavilágnak . . . közvetlenül a tengerből emelkedve ki: egy óriási, boltíves sziklakapu, az Arco Naturale! Leültem csendesen s néztem e sziklaboltiven át a suhanó felhőket — a tündöklő kék hullámokat . . . mialatt a sziklaboltról pillanatonkint ezernyi tündöklő cseppkő — ezernyi tündöklő csillag hullott alá a smaragd és saphir szinben hullámzó vízbe ott alant a szikla tövében — ne adja Isten, hogy ez a látvány emlékezetemből elenyészhessék valaha... Soká ültem ott. Fogva tartott titkos varázs éreztem, a mint meg kell éreznie mindenkinek, akinek lelke van, — hogy ez a hely mysteriamok számára van alkotva . . . Alig bírtam megválni tőle s azt hiszem, még ott maradok és elmuhsztottam volna a drágalátos jó luncheöt — ha nem féltem volna, hogy Ilonka aggódni fog miattam Mikor hazaértem, elővettem a Baedeckert, — csak egy csillaggal jelöli meg a kis kedves ezt a helyet, de: „lent, mélyen a sziklák között egy barlang van: Grotta di Mit-