Nyírvidék, 1910 (31. évfolyam, 1-24. szám)

1910-05-08 / 19. szám

6 2-ik szám. N Y I R V I ü É K 1910. május 1. magyar ipar támogatását, a magyar iparosság sorsának javítását anélkül, hogy óhajaink, kívá­nalmaink teljesültek, helyzetünk jobbra változott volna. A közjogi kérdések foglalták el az elmé­ket a közéletben s ennek az irányzatnak ipar és iparosság adta meg az árát első sorban, de megszenvedte azt következéseiben egész köz­gazdasági életünk. Most újra a választási urnák elé hívják a nemzetet. Itt van az ideje, hogy a magyar iparosság megállapítsa a maga kívánalmait, tö­mörüljön azok mellett és csakis olyan képviselő­jelölteket támogasson a szavazatával, akik eme kívánalmakat a magukévá teszik s azok érvé­nyesítése érdekében közremunkálni készek. Azért a munkaadó szövetségek kiküldöttei által Kolozs­várott tartott nagygyűlés bizottsága és az Ipar­testűletek Országos Szövetségének bizottsága együttesen megalakította az iparosok országos politikai szervezetét azzal a céllal, hogy az iparosérdekek hatékonyabb parlamenti képvise­letét kivívni igyekezzék. Ehhez képest legsürgősebb és legfontosabb kívánalmainkat az Ipartestületek Országos Szö­vetsége által megállapított akcióprogramm és a kolozsvári nagygyűlésen hozott határozatok figyelembevételével a következőkben összegezzük: Hogy a magyar iparosság számánál és súlyánál fogva a közügyekbe megfelelően be­folyhasson. tiszteletben tartva az iparos gyűlé­seknek e tárgyban hozott határozatait, kívánjuk a választójognak nemzeti és demokratikus alapon való oly irányú kiterjesztését, hogy minden ön­álló iparos választó legyen. Az ipari fejlődés Magyarországon másként nem képzelhető, csak ha a fejlesztés eszközei­ről Magyarország maga rendelkezik, kivánjuk tehát Magyarország önálló gazdasági berendez­kedését, vagyis az elkülönített vámterületet és az önálló magyar nemzeti bankot. Kivánjuk, hogy az igy berendezkedett állam az ipar fejlődését a közigazgatás minden esz­közével támogassa. Ezért követeljük a hatósági védelmet a magyar ipar részére, a kontárkodás megakadá­lyozását célzó rendeletek végrehajtását és uj megfelelő rendelkezéseket avégből, hogy leg­alább a tisztességtelen versenynek ezen módja ellen védve legyünk. Követeljük általában az ipari közigazgatás egyszerűsítését; követeljük, hogy az összes iparos-kormányzati szervekben, aminők: az ipartanács, iparoktatási, közlekedésügyi tanács, vámügyi tanács, stb. a kézmű-iparosságnak is megfelelő képviselet biztosittassék . mészetes traforokon (alagútak) mentünk néha ál, ... a tenger távolában, mint álombeli köd­alakok — a Sírén-szigetek: Li Galli, tűntek föl; a zöld hegyoldalon egy bájos városka: Positano terjeszkedett a tengerparttól fel a hegycsúcsig; színes hajlékai között olyan fekete romházakkal, hogy láttukra az ember szinte a baglyok huhogását vélte hallani azután több, festői apró helység, — Vettica Maiore, — Prajano, — Vettica Minőre; a he­gyek kék árnyba borultak már s ím ! — nyu­gat felé, — miután egész nap hasztalanul vias­kodott a felhők táborával, egy távoli, sárgás­barna sziklaóriás csúcsán örőmtüzet gyújtott üdvözletünkre Phoebos Apollon. . . . Egy bolt­íves, sziklába vágott kapu állt előttünk s azon keresztül aranyzománccal buvonva, ragyogott előttünk, — zöld hegyekkel háta mögött, — a türkiszszinü tenger előtte: bűvös ékkő gyanánt bűvös foglalatban, — páratlanul festői képes nyújtva, Italia egyik legérdekesebb, legroman­tikusabb régi városa: Amalfi! Phoebos örömtüze lobogva égett, és mikor kocsink begördült a város kapuján: tizenkét taracklövés dördült el, természetesen a mi tisz­teletünkre. . . . Csak az volt kár, hogy a Gr. Hotel Gappuccini goromba portása nem oszto­zott a közörömben, mert mikor kocsink a Hotel lépcsői előtt, pár lépésnyire csak a sziklakapu után megállott, s mi tengerre néző szobák után tudakozódtunk, nyers rövidséggel válaszolta, hogy egyetlen ftres szoba van, az sem néz a tengerre. . . . Megsértődve s büszkén intettünk a kocsisnak, hogy hajtson tovább. . . . Pedig ez a Hotel, a Gappuccini, egy hajdani szerzetes­kolostor, mely hetven méter magas szikláról néz le Amalfira, — már Cipri szigetén, hol számtalan képen láttuk és igen sokat hallottuk dicsérni, — vágyaink netovábbja volt. ... De féltünk is a fárasztó lépcsőktől, — itt nincs lift, Követeljük egy jó, a hazai viszonyoknak megtelelő ipartörvény sürgős megalkotását a képesítés elvének minél teljesebb kiépítésével. Ezt a törvényhozási és az ebből folyó egyéb közgazdasági intézkedést nyomon kell követnie a törvényhozás olyan intézkedésének, mely a munkaszabadságot teljes mértékben biztosítsa és garanciát nyújtson arra nézve, hogy fönnálló szerződések ideje alatt uj követelések cimén sztrájkok létrehozása büntető úton toroltassék meg. A dolgozni akaró munkás bántalmazása, a munkából való kiemelése stb. szintén büntető megtorlás tárgya legyen, egyébként azonban a sztrájkjog védelmi fegyverül meghagyható. Követeljük az ipari pöröknél a szóbeliséget, a bírósági eljárás egyszerűsítését, gyorsítását és olcsóbbá tételét. Követeljük, hogy a magyar államvasutak hálózata a külfölddel, különösen az erdélyi ha­tárokon át való kapcsolatok révén kiegészíttessék; hogy az államvasutak teherszállítási tarifája olyképen re formáltassák, hogy az az ipari ter­melést hathatósan előmozdítsa, uj iparágak lé­tesítését lehetségessé tegye, kivánjuk a közle­kedési eszközök kiterjesztését, a vizierők kihasz­nálását ipari célokra. Követeljük, hogy a gyorsabb közlekedés lehetőségéből a szegényebb iparos ne zárassék ki s ezért a gyorsvonatokhoz is harmadik osz­tályú kocsik is kapcsolandók. Követeljük az iparosképzés helyesebb irányba terelését, elegendő számú gyakorlati irányú ipariskola létesítésével. Követeljük a tanonc­képzés kötelezővé tételét gyárakra kiterjedőleg is és elegendő elemi iskola felállítását, hogy az iparospályára lépő ifjúság élte 12. évében az írás-olvasásban jártas lehessen. Ezzel párhuza­mosan követeljük a kisipar technikai és keres­kedelmi fejlesztését, mestertanfolyamok és tech­nológiai intézetek rendszeres fönntartásával ugy a fővárosban, mint a vidéken. Követeljük, hogy Magyarország ipara a közösügyi szállításokban a kvóta arányának megfelelő százalék szerint részesedjék s az összes közszállitásokban a kis- és középipar is megfelelő arányban részesíttessék és hogy erre nézve a kisiparosok érdekében megtelelő köny­nyebbitések (szakmák szerinti munkavállalás, óvadékkönnyitések, a számlák gyors elintézése) biztosíttassanak. Követeljük az iparosok termelő-, hitel- és egyéb szövetkezeteinek hathatós támogatását és az állam segítségét a szövetkezeteknek szakmák szerint való tömörülése és országositásának biz­tosítása körül. mint Sorrentóban, — de meg zsebeink is mintha lazasan tiltakoztak volna ellene, — félvén a Vittoriához hasonló áraktól — és igy nem is bántuk olyan igen nagyon: menjünk a Marina Riviéra Hotolbe, melyet a sorrentoi portás aján­lott nekünk azon esetre, ha nem kapnánk szo­bákat a Cappucciniben Az ellentét alig lehetett volna nagyobb; a Gappuccini felhők szomszédságában büszkélkedik ; a Hotel Marina, lent a kikötőben, a tengerparton all ugyancsak közvetlenül az előtte épült hullámtörő gát fö­lött. . . . Amaz tiszteletreméltó múltra tekinthet vissza, ez egy alacsony, kétemeletes kártyaház, melyet amalfibeli parasztok építettek. . . . Onnan, a bércfokról lenén az ember a városra s a ten­gerre ; innen fel a hegyekre, melyek ritkán teszik le felhőkoronjukat s egyik kép nem kevésbé csodálatos, mint a másik. Itt aztán — a szo szoros értelmében az orrunk előtt volt a tenger; ilyen közel akkor sem laktunk hozzá, mikor a Garmanián utaztunk, mert az sokkal magasab­ban emelkedett ki a hullámok közül, mint ez a kis Hotel. . . . Hotel ? Bizony nagyzási hóbort tőle e cimet viselni; szerény kis albergo az csak, s mint később rájöttünk, tulajdonos, főpincér, szobalány, szakácsnő, portás, mind egyazon famíliának tagjai s — Ilonka szavaival élve — nagy parasztok valának. ... A Páter Familias, a tulajdonos, a hotelier, határozottan kellemet­len benyomást tett, szúró szemeivel, pofaszakál­lával és zsebredugott kezeivel. ... De azt sem mondhatom, hogy a többiek rokonszenvesebbek lettek volna. . . . Mindannyinak a tekintetében vol*. valami alattomos, rejtett vadság. . . . Dj mit tehettünk ? A pensio nagyon olcsó volt: 7V2 líra fejenkint naponta mindennel együ't, és elhatároztuk, hogy ezen az éjszakán már mindenesetre itt maradunk. . . . Azt állították, hogy az első emeleten nincs üres lakás; igy a másodikra másztunk föl két kis szobába és ott Követeljük a vásárügy rendezését akképen, hogy a vásári jogosítványok a regále módjára megváltassanak; a házalás fokozatos megszün • tetését és a fegyenc-ipar kérdésének olyan meg­oldását, hogy a letartóztatási intézetek az adó­fizető iparosoknak jogosulatlan versenyt ne támasszanak. Követeljük a munkásbiztositásról szóló tör­vény sürgős módosítását s ez alkalommal az egész rendszer egyszerűsítését, a pénztári tiszt­viselőknek a munkás- és munkaadó-mozgalmak­ban leendő részvételétől eltiltását, a pénztári önkormányzatban a tényleges paritás keresztül­vitelét, az építőipari baleseteknek a fölosztó­kirovó rendszerbe való áttételét. Követeljük egy a mai kor igényeinek meg­felelő iparosnyugdij- és rokkant-törvény létesítését olyképen, hogy az minden iparosra kötelező legyen és hogy az e célra létesítendő alaphoz az állam hozzájáruljon és többek között az iparosok betegápolási pótadójából befolyó össze­geket is évről-évre ez alaphoz csatolja. Az ilyen intézkedések által életképesebbé és erősebbé tett magyar ipartól várjuk, hogy képes lesz az idő haladásához szükséges szer­vezeteket a maga erejéből létesíteni és kedvet kelteni a jövő nemzedékben az ipari pályák iránt, amire Magyarországnak oly nagy szük­sége van. Követeljük azonban, hogy az ilyen köz­hasznú ipari egyesüléseket a kormány pártoló intézkedésekkel erősítse. Az adózás terén követeljük a létminimum megfelelőbb megállapítása mellett az adóköte­lezettségben a tiszta progresszív rendszer be­hozatalát egységes jövedelmi adóval, külön ke­reseti adó nélkül és az adókulcs leszállításával olyan alapon, hogy az a magyar iparos-ág ver­senyképességét a külfölddel és különösen Auszt­riával szemben ne csökkentse; a kivetési eljá­rásban a zaklatások mellőzését és az érdekkép­viseleteknek megfelelő hatáskör juttatását. Követeljük a katonai szolgálat idejének leszállítását és oly intézkedést, hogy a fegyver­gyakorlatokra behívások ne a legszorgosabb ipari munka időszakában történjenek. Bizunk a magyar iparosságban, hogy ilyen alapon módjában lesz megerősödni és mint eddig, a jövőben sem fog elzárkózni megfelelő munkásvédelmi és munkásjóléti intézmények alkotásában való részvételtől, hogy igy a mun­kásság és a munkaadók együttes működésével teremtse meg az iparos Magyarországot. Végül pedig a magyar iparosság e rövid programmba tömörített kívánalmainak és ezekkel telepedtünk meg. . . . Szerencse, hogy az eme­leteit oly alacsonyak, mert a lépcsőfokok hatá­rozottan rokonságban voltak a Capri szigetén levő, boldog emlékezetű Royal hotel lépcsőivel. . . . Meredek és oly keskeny lépcső, hogy csupán egyenkint mászhattunk le és fel rajta, a kétes vilá­gítás mellett. ... De szobáinkból bűbájos kilátás, ésrögtönösen beleszerettem a Gampanile zöld üveg és márványmozaik kupolájába, amely csodásan hatott az alkony aranyfényében . . . Adáz har­sogással ütődött a tenger a hullámtörő gáthoz ott szemünk előtt, és most nagy néptömeg kö­zeledett s vonult el ott, bandával, lármás zene­szóval. . . . „Hál ez igazán szép Amalfitól" — mondtam nagy komolyan, és akkor nem fogott ki jókedvünkön semmi — vígan döcögtünk le az első emeletre: olt volt az „étterem" . . . . At sem kellett öltöznünk; kívülünk alig tolon­gott ott egy pár vendég és — kaptunk olyan kitűnő, gazdag és jó ebédet, — igazi olasz módra főzve, mint sem azelőtt, sem azután I aliában . . . Margarinnak nyoma sem; kitűnő liszia oliva-olajjal főzve. . . . Zöld paszuly ki­rántva . . . kitűnő apró crevettek (pici, páncél­nélküli rákok) broccoli (a karfiol egy neme slb.) . . . . pompás volt minden .... Ebéd után persze azonnal felmásztunk a skatulya lépcsőin — saját benső — skatulyáinkba Dórát lefektettük és soká ültünk még a nyitott ablak mellett; ... a csendes éjszakában, az enyhe levegőben, bősz zajjal közeledett a parthoz pil­lanatnyi szünetekben, hófehér tajtékoszlopokban a tengerár .... Milyen lehet ez, — ha vihar van ? — Hol maradt a lágy, ringató, bölcsődalt mormoló tenger . . . Ott simogatja Sorrentóban a sziklát ... de mi azért kitűiően aludtunk a hihetetlenül keskeny matrácos olasz ágyakon — a tengermoraj harcias danája mailett . . . Amalfiba való érkezésünk első éjszakáján . . . Ruzsonyi Pálné.

Next

/
Thumbnails
Contents