Nyírvidék, 1910 (31. évfolyam, 1-24. szám)

1910-05-08 / 19. szám

19-ik szám y N Y I R V I D É K 1910. május 8. 3 kapcsolatos érvényesülési törekvéseinek támogatására felkérjük a kereskedőket, gazdákat, tisztviselőket, a józan gondolkozású munkásságot és a polgári társadalom mindazon tényezőit, a melyeknek kívánalmaik érvényesítése körül viszont az iparosság áll szívesen rendelkezésre, hogy közös, vállvetett és kölcsönös támogatással mindinkább biztosíthassuk Magyarország gazdasági megerősödését és függetlenségét. Az iparosok országos politikai szervezetének nagybizottsága nevében: (következnek az aláírások.) Az uj villamos szerződős, Nyíregyháza város képviselőtestülete március hó 31-én tartott közgyűlésében tudvalevőleg elfogadta azt a pótszerződést, melynek a város és a nyíregyházi villamossági részvénytársaság között való megállapítását a kisvasút Sóstó fürdőig terjedő vonalának villamos üzemre való berendezése tett szükségessé. A képviseletnek e tárgyban hozott jóváhagyó határozata a 10-ikén, kedden tartandó vármegyei közgyűlésen kerül felsőbb elbírálás alá, még pedig az állandó választmány helybenhagyó javaslatával. Közöljük ez alkalommal a pótszerződésnek közérdekű pontjait. Pótszerződés tervezet a Nyiregyháza r. t. város és a Ganz és Társa Részvénytársaság között a villamvilágitás létesítése tárgyában 1894. december hó 6-án kötött szerződés kiegészítése gyanánt Nyiregyháza r. t város és a Nyíregyházi Villamossági Részvénytársaság, mint a Ganz és Társa cégnek e szerződésben jo. utódja között Nyiregyháza r. t. városa közgyűlésének 6046 sz. a. kelt határozata alapján a következőképen köttetett. 1. §• Nyiregyháza r. t. város kijelenti, hogy a Nyiregyházavidéki Kisvasutak Részvénytársaság és a Nyíregyházi Villamossági Részvénytársaság között kötött és másolatban ide fűzött áramszolgáltatási szerződést tudomásul veszi, és azon esetre, ha a Nyiregyházi Villamossági Részvénytársaság áramfejlesztő telepének akár megváltás, akár háramlás utján tulajdonába lép, a szerződést önmagára kötelezőnek elfogadja. 2- §. Nyiregyháza r. t. városa a Nyiregyházi Villamossági Részvénytársaságnak a vasúti áramnak a fenthivatkozott szerződés értelmében leendő előállítására és a város utcáin, és egyébb közterületein való továbbvezetésére, nemkülönben az ehez szükséges támszerkezetek felállítására az engedélyt megadja, kikötvén, hogy a támszerkezetek elhelyezése a városi mérnöki hivatallal egyetértőleg állapítandó meg, s hogy a vasúti vezeték számára a Széchenyi-tértől a Kossuth-utcáig vasbeton oszlopok lesznek felállitandók. 3. §. Megállapíttatik, hogy a Nyiregyházi Villamossági Részvénytársaságnak a vasúti áram termelésére szükséges létesítményei a meglevő villamos világítási áramfejlesztő telep tartozékát fogják képezni, s a kétféle berendezés csak egyidejűleg váltható meg. A megváltás a vasúti áram termelésére szolgáló berendezés üzembehelyezése utáni első tíz év alatt nem eszközölhető. 4. §. A villamos világítási berendezés megváltási módjára és árára vonatkozó eddig érvényben levő feltételek továbbra is érvényben maradnak. A tisztán vasúti célra szolgáló berendezések megváltási ára leend az üzembehelyezésnek tizedik éve után 40% becsáron télül, az üzembehelyezés 20°/o becsáron felül, az üzembehelyézés 30-dik éve után a becsár. 5. §. A vállalkozó köteles a magánvilágitási ár&m egységárát a jelen pótszerződést elfogadó közgyűlési határozat jogerőre emelkedése utáni hó elsejétől hektowatóránként 8 fillérre, az ezt követő második január hó 1-én pedig 7 fillérre, végül — ha a világítási áram eladásából származó bruttóbevétel a 200,000 koronát elérte, 6 fillérre leszállítani. 6. §. Az áramszámlálók után fizetendő évi bér, tekintet nélkül a kapacitásra, ha 1 (egy) koronában állapitattik meg. V. §. A vállalkozó köteles a meglevő 9 ampéres ivlámpákból évenként 6 darabot fokozatosan 12 ampéres modern hatás-ivlámpákkal kicserélni. A 710 darab 16 gyertyafényü izzólámpákat pedig a jelen pótszerzödést elfogadó közgyűlési határozat érvényre emelkedésétől számítót 6 hónapon belül 52 gyertyafényü fémszálas izzólámpákkal kicserélni, megjegyezvén, hogy ezekre nézve is úgy az áramszolgáltatas mint a lámpacsere az eddigi fizetett közvilágitási dijak felemelése nélkül a vállalkozó feladata leend. Megállapíttatik, liogy a jövőben rendelendő közvilágitási lampákra nézve az alapszerződésben a 16 gyertyafényü szénszálas lámpákra megállapított egységárak fejében a vállalkozó 32 gyertyafényü fémszálas lámpákat köteles szolgáltatni. A fennálló szerződés 3. §-ának harmadik kikezdése értelmében esetről-esetre a várost megillető 4 ingyenes ivlámpárá vonatkozó kötelezettség beszüntettetik, s e helyett megállapíttatik, hogy a magánvilágítás minden ?250 hektowattnyi megnövekedése esetén a vállalkozó a városi közvilágítást 2 drb 12 ampéres modern hatos ivlámpával vagy 20 drb 32 gyertyafényü féléjjeli ingyenes izzólámpával tartozik megnöveszteni. 8. §. A vállalkozó köteles a Városháztéren álló ivlámpa-oszlopok helyébe csinos vasoszlopokat állítani. Igaz-e hát e bűdszentmihályi kannibatismus. Rűdszeritmihály, 1910. május 6. A napi lapoknak Rostás Károly bűdszentmihályi illetőségű kóbor cigányról — mint embeievőről — terjesztett hírei a szenzációt kedvelők rosszakaratú informátióinak eredménye. Lehelellen, hogy a híresztelések valódisága kétséget ne tamasztana a XX. század embereinek Az eset röviden a következő: „Szabó Sándor bűdszentmihályi lakos, a nejétől orvosi műtéttel eltávolított gyermek hulla darabjait, már régebben elhalt gyermeke mellé temette el. Az anya az operáció után par nap múlva elhalt, gyermekei sirját bontották ki számára, a kibontásnál segédkezett Rostás Károly cigány is. A sírásók a munka befejezése után a déli órákban eltávoztak. Rostás később visszament s a kiásva levő sír fenekén egy kis faládikában elhelyezett még csak pár napos hulla darabokból a bal kezet kivette és elvitte s a temető helyhez közel tartózkodó cigány társait kezdte ijesztgetni vele, kik azonnal jelentést tettek a csendőr ségnél. Rostás a cselekmény elkövetése idején részeg volt. A csendőrség a tettest letartóztatta, ki a vallatás során azt állitotta, hogy neki a hulla darabot egy ember adta, mint juhhust és ő azt megakarta enni, mikor kijózanodott a részegségből, tettét beismerte s igen valószínű, hogy Rostást a cigányok kőzt élő ama babonás hit kesztette tettének elkövetésére, hogy egy meg nem született gyermek kis ujjának birtoklása különös szerencsével jar a birlalóra. A dadai alsó járás főszolgabirája Rostást tettéért, közegészségügyi kihágás címén 30 napi elzárásra ítélte és igen helyesen, mert hulld csonkit ásról, emberhusevésről — mint azt híresztelték — szó sem lehet.* Nem kell tehát félre verni a harangokat kellő ok nélkül s nem kell kétségbeesni azon, hogy Gsemegi Károly a magyar R. T. K. készítésekor elfeledkezett a hullacsonkitókról és emberevőkről megemlékezni és hogy még Szilágyi Dezső volt miniszternek .Adalékok a büntető törvény 1. §-ához" cimü commentárja alapján sem található rendelkezés törvényeinkben, az ismertetett esetnek bűntetté való minősítése tárgyában. Ugy a jogász körök, valamint az ügy iránt érdeklődő hírlapok egész bátran megnyughatnak a dadai alsó járás főszolgabirája vonatkozó ítéletének helyességén, mert ez az ítélet az állam büntetőjogi hatalmának érvényre juttatása mellett, a humanismus szem előtt tartásával — lehet mondani, hogy a világhírűvé vált francia bírónak. Magnaudnak szellemében lelt meghozva. s az esetnek az elbiralása teljesen bele illik a közigazgatási hatósag jogkörébe. Sokan a felhevülés első pillanatában, a terjesztett álhírek következtében bizonyára halálos ítéletet mértek a szerencsétlen cigány fejere, igaz ugyan, hogy az allam büntetőjogi hatalmanak kellőkeppen való érvényesítése leltétlen szükséges, mégis az adott esetben Rostást büntetőjogi felelősség alig terhelheti, mert neki minden bűne csak az, hogy cigánynak született, az állam pedig elmulasztotta az arról való gondoskodást, hogy Rostás és a többi hasonló csavargó cigány társai tisztesseges, becületes munkára szorít tassék, dacára annak, hogy ezer és ezer mod áll rendelkezésére. Az állam eme mulasztása — magasabb jogi szempontból, az igazság nevében — feltétlenül szükséges, hogy enyhítő körülményként jöjjön számításba a büntetés kiszabásánál. Legyen elég ennyi! Ezzel tartoztam az igazságnak. TÓTH MIKLÓS, OKi. jegyző. GiardLinettó. Gróf Vay Gáborné több, mint 200 kor. értékű könyvet ajándékozott a fogháznak, a fiatal korú bűnösök épülésére. Akad-akad, aki olvassa is és igy az elvetett jó mag, jó talajba is hull, hanem általánosságban most még kevesen érdeklődnek a jó könyvek iránt. Sőt, nem tudom az volt-e, aki a Ruzsonyi üzletébe tört be, vagy az aki a Surányi Imre nyári lakát több ízben szerencséltette látogatásával, avagy azok közül, akik a Török-féle nyaralóból emeltek el egyes nem nekik szánt dolgokat, de ezek közül valamelyik azt mondta a íőgházfelügyelőnek, hogy ő ezeknél soskal érdekesebb könyveket tudna ajánlani, a Nick Carter-féle füzeteket, mert azokban mindjárt az elején a dolgok közepén vannak. Gyarmathyné igy szólt: már elmegyek! Meghalt! Nyögik busán a vén hegyek, .Havasok alján* száz p-inasz fakad . . . Színes tolla : festő ecselje volt, Nekünk gyönyör s ott — kenyérdarab ! ósz volt. A tanitó ur bejött s megszűnt a zsibongás. Kérdi, ki hiányzik ? Felirt vagy 10 nevet, mert ilyenkor mindegyik nap több gyereknek hoz betegséget. Mindennap elmarad egy néhány. Feláll egy kis gyerek. — Tanitó ur, kérem, a Kertész JaDcsi olyan furcsán szuszog, az arca meg teli vau pattanásokkal. Jancsi kiáll. A vézna gyerek arca cserepes, szeme körül karikák és sápadt arcbőrén aprö, piros foltok. De azért azt mondja: Tanitó ur, kérem, nekem nincsen semmi bajom. A tanitó nem megy közelebb hozzá, de látja, hogy láztól remeg a kis test és a gyerekrém, a kanyaró foltjai ülnek ki arcán. — Hát az arcod? Honnan szedted ezeket a piros foltokat ? Jancsi nyög és hebeg: — Kiöntöttem a piros tintát, az arcomra öntöttem. A tanitó hazaküldi Jancsit, de az könyörög: — Tanitó ur, ne tessék hazaküldeni, nekem nem szabad betegnek lenni, mert elmegy a szoba ur. Nagyon fel a vörös cédulától. A tanitó nem engedhet. Jancsi sírva megy el. Alig fél óra múlva az anyjával jön vissza. — Tanitó ur — szólt az anya — ne tessék hazaküldeni a fiút, mert elmegy a szoba ur. Erős gyerek ez, kibírja. A tanitó remeg a keserűségtől. Szeretne elrohanni innen, itt hagyni a szegénységnek, nyomorúságnak, betegségnek ezt a tanyáját, hazamenni, átölelni gyermekeit, védelmezni őket az alattomos betegségtől. Itt elszórja munkáját s ha fáiadtan hazamegy, talán betegséget visz haza a saját családjának. Majdnem kikergette az asszonyt. Mikor megy haza az asszony a síró fiúval, a lépcsőn találkozik a szoba úrral. A csodálkozásra gyorsan mondja az asszony: A tanitó ur megharagudott a fiúra. Olyan indulatos ember az. De agyereknek kérem nincs semmi baja. S nagyot ránt titokban a gyerek ruháján. S az félig öntudatlanul dadogja: