Nyírvidék, 1910 (31. évfolyam, 1-24. szám)

1910-05-08 / 19. szám

Nyíregyháza, 1910. XXXI. éyfoIyaiD, 19, szám. vasárnap, május 8, Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon, tlífizetési leltételek: Egész évre 8 kor., Fél évre 4 kor., Negyed évre 2 kor., Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: YÁRCSHÁZ-TSR 6. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyilf-téri közlemények dija soronként 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 40 fill., minden további szó 4 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. hi uj adótörvények éiÉeléptetsss. A választási küzdelem közepette elhangzóit kormánynyilatkozatokat nem kell túlságosan komolyan venni. A küzdeiem hevében s a különböző érdekcsoportok megnyerése érdekében az olyan ingatag talajon nyugvó kormány, mint a jelenlegi, sok mindenre ragadtatja el magát. Igy ha például nem Tisza István gróf volna a párt gerince és lelke, el is hinnők, hogy Székely miniszter ur — a közgazdasági ismeretek terén olyannyira előkelő idegen — által hangoztatott törekvéseket a gyakorlatban is megvalósítani igyekeznek, hiszen az agrárvámok hatásának tönkretételéért az osztrák körök legmelegebb elismerésére tarthatnának számot. Nem lehet a most elhangzott kormánynyilatkozatokat tragikusan venni azért sem, mert legalább is kétséges, hogy azok beváltása módjukban is lesz. A választási küzdelem horizontja nagyon felhős s ki tudja, mit hoz a jövő. Epp ez oknál fogva nem tulajdonítunk súlyosabb jelentőséget azoknak a nyilatkozatoknak sem, amelyek Rohonyi Gyula és Kálmán Gusztáv államtitkárok részéről hangzottak el az uj adótörvények életbeléptetése, de főleg módosítása tárgyában. Mert mily kritikával fogadjuk az olyan nyilatkozatot például, mint Rohonyié, amely szerint a koalíciós kormány suttyomban csempészte be az adóemelést. Igazán nem tudjuk elképzelui, hogy mit csinált XXI. Mint vándorló legények, kik könnyű szívvel és batyuval ma itt, — holnap ott ütik fel sátorfájukat, — vagy vakációs diákok, hátuk mögé dobva minden gondot és secunda elől való félelmet, oly jókedvűek voltunk, miden kocsink Sorrento piazzájáról vidám ostorpattogással kanyarodott be a nagy hegyek közé . . . Pedig este még riadtan olvastuk a lapokat a Vittoria olvasó termében: a háború szövéfneke már-már meggyulladt; — a távolság sem lett kisebb, mely elválasztott tenr.ücket otthonunktól . . . Azon voltam édes drágáim, hogy e lapokon lehetőleg híven leirjam hangulataimat a távollét hosszú, hosszú hónapjai alalt; elég gyakran számoltam be: milyen nyomasztóan hatott rám ez a nagy távolság, és igy azt sem hallgathatom most el, hogy abban a percben semmi más gond nem bántott, csak az: nem eredé meg az eső ? . . . Nem kell é majd felhúzni a kocsi födelét? — Nem izgatott semmi, csak a fenyegető felhők a látóhatáron . . . Nem szeretem a vasutat a lekescstől való félelemmel, tolongásával, kőszénfüstjével, a levegőtől félő utasaival, bezárt ablakaival, számtalan izgalmával és saját idegeskedésemmel; a kiiánduio hajók rendesen túlzsúfoltak; rám nézve valami rendkívüli, sajátos, vidám bájjal birt utazásunk, mióta Caprit elhagytuk, sajátos, subjektív módon vomott az a tudat: megyünk az ismeretlenbe előre. — e az államtitkár ur azalatt a nyolc hónap alatt, mig a Ház, s azalatt a legalább IV2 év alatt, mig az érdekeltség az uj adótörvényekkel foglalkozott. Mi gazdák nem vagyunk elragadtatva az uj adótörvények által. Mert igaz ugyan, hogy a földadókulcs 2572%-ról 20%-ra csökkent, de ezzel szemben az I. és II. osztályú kereseti adó eltörlése, az önálló pusztáknak a községi teljes terhek viselésébe való bevonása, a mivelési ágváltozások szigorú keresztülvitele folytán közvetve és közvetlenül jelentékenyen emelkedett a földbirtok terhe. Mit szóljunk a jövedelemadóról, most, midőn a földbirtok értéke oly hihetetlen arányokban emelkedett. Ez csak annak haszon, aki birtokán túlad, de nem annak, aki azt megvásárolja s nem annak, aki azt megtartja. A földbirtok jövedelmének megállapításánál ugyanis a vidék átlagos haszonbérei az irányadók. A haszonbérek pedig emelkedtek a föld árával egyetemben s igy az emelkedés terheit az is viselni fogja, aki birtokát megtartva, maga gazdálkodik. Pedig ez a túlnyomó többség. Ezek jövedelmi adója jelentékenyen nagyobb lesz, mint volt a fix tételben megállapított régi általános jövedelmi pótadó. Mi tisztában voltunk tehát azzal, hogy az uj adótörvények bizonyos mérvű adóemelést is jelentenek, de ennek tudatában fogadtuk el azokat, mert az államnak megnövekedett szükségletei fedezésére ez grandiózus és bájos vidéken, nyitott hintón, mely fölött feudális hatalommal uralkodhattunk három és fél órán át . . . bércek között, tenger mentén — amíg Amalfiba nem érkezünk . . . Most bezzeg nem kellett Dórának mondogatni: Margit néni, — legyen jókedve! Egy ideig magas kőfallal védett narancskertek között vitt utunk; éijel nagy szél volt s tömérdek „hullott" narancs hevert kívül . . . . az ut porában: sajátszerű látvány. De szégyeltük a cocchiere előtt, hogy leszálljunk s fölszedjünk belőlük, azért Ilonka is előkerítette a „Táskák anyját" — melynek sötét mélyében mindig rejtőzött valami elemózsia, és víg narancshámozás közben fordultunk ki Sorrentó narancserdői közül, hol Tantalus kínjait szenvedhettük volna, ha Ilcnka nem olyan előrelátó. ... A serpentin út mind jobban emelkedett, s mig a magas és zordon formatióju bércek közelebb jöttek hozzánk, — Sorrento zöld hegyoldala, színes házaival a narancs és gesztenyefák sötét lombjai között — mindjobban és mélyebbre szállt alá ; — tul rajta elétünt a lathatatlanná vált tenger és ... . nézd, nézd Dóra — ott néz rád ismét szembe a Vesuv ! A hírneves Pianó di Sorrento, — mely egyesíti magában mii da^t a vidámságot, deiűt sugárzó bájt, mely annyira megkapja az embert a -legelső pillanatban — ott volt előttünk a völgyben mélyen lent. ... A távolság tündöklőbbé tette derűjét — s eltakarta a felelmes hasadékokat s a sziklaoduban tanyázó nyomort Hol háttal fordultunk feléje s a komor pompájú bércekkel néztünk szembe, — hol elbűvölt lélekkel néztük raevoffó színeit, mig e^vszerre csak adóbevételi többletre szüksége van s mert az adótörvények egy egészséges kompro misszum eredményei. Régi panaszunk, hogy a. kereseti és társulati adó alá eső egyének és társulatok az adómorál teljes hiánya és a végrehajtás lazasága folytán aránytalanul csekély adóterhet viseltek. A jövedelem kikutatására nem adatván meg a mód, nagyjövedelmű orvosok, ügyvédek, kereskedők, iparosok pár száz korona jövedelem után lettek megadóztatva. Az uj adótörvényeknek épp az a legnagyobb előnyük, hogy ezeket a bujkáló jövedelmeket megfoghatja s megadóztathatja. Vagy nem nevetséges-e, hogy milliós jövedelmeket kimutató bankok és biztosító intézetek pár ezer korona adót fizettek adómentes papirkészletük révén. Igen helyes, maradjon e papirok jövedelme továbbra is mentes a kereseti adó alól, de fizesse a jövedelmi adót, mint minden más jövedelem. Nos, igen, ezek az adóletagadó urak és társulatok igenis jelentékenyen több adót fognak fizetni, mert ez az igazság, mert az egyenlő teherviselés elve ezt követeli s mert a mezőgazdaság az állami fokozódó kiadások terheit 'egyedül viselni már nem képes. Mit kiván az iparosság ? Négy évtizednél hosszabb időn keresztül Í

gérték politikai pártok és változó kor

mányok a eltűnt előlünk Sorrento, a nápolyi öböl s a Vesúv — és szemünkbe csillant a salernoi öböl . . . Kikanyarodtunk a tenger partjára és ott folytattuk utunkat a magasság és a mélység között ... a világ egyik legszebb és legnagyszerűbb útját. . . . Sziklákba van vágva ez az út és egyik oldalán a magasság: égnek törő, merész, gothikus csipkézetü bércek lánca; — a másikon a mélység: meredek lejtők, ásítozó szakadékok . . . azután a tenger . . . Némely helyen vigasztalanul kopár sziklák — másutt üde zöld pázsit; a hegyoldalon — s a meredek lejtőn szeszélyesen görbült, csavarodott olajfák, örökzöld kőtölgyek, agavek, szeder s fügefák; narancserdők hihetetlen magasban s szédületes mélységben piniák óriási sötét silhouetteje — és rózsaszínűén csillámló mandula vagy őszibarack fák. ... A bérceken itt-ott egy-egy regi castello vagy világító torony rumja, a tengeren egy-egy magános, száműzött scoglio — és a sziklacsúcsokról a mélybe alárohanó vízesések ezüst szalagjai. . . . Tenger és égboltozat csodálatos irizáló gyöngyszürke és türkizzöld színekbe öltözött, melyeknek végtelen finom clairobscuije feledtette velünk a bánatot: miért nem süt a nap. . . . Minden őt percben más és más csodálatos kép váltja fel az előbbit s az ember megdöbbenve, szinte megfélemlítve gondol azon titkos erőkre, melyek e csodálatos formatiókat létrehozták. Különben hallgatag kocsisunk néha megnevezett egy-egy helyet . . . s csodálatosan kifejezők ezek az elnevezések : az elröppent szó ugy hangzott mindannyiszor, mint valamely könyv pgy-egy fejezetének hangzatos és hű címe: Le Catacombe, . . . Ponté del furore stb. TerMásodik utazásom a Nap országaiba.' Amalfiba érkezünk . . . Mai számunk 12 oldal.