Nyírvidék, 1910 (31. évfolyam, 1-24. szám)

1910-05-01 / 18. szám

18-ik szám. N Y I R V I D É K 1910. május 1. mas emberek válnak belőlük, nem lesznek munkakerülő, henyélést szerető polgárok, nem fognak a szociálizmus szédületes elveinek hódolni. Azon növendékek kik a népiskolában kellő vallásossággal neveltettek, vallásos emberek lesznek nagy korukban is, nem fogja lelkűkből kioltani azt az fgyesek vallástalan beszéde és tette, hanem inkább sajnálattal fogják nézni ferde gondolkozás módjukat és tetteiket. A felebaráti szerelet ápolása nem maradhat nyomtalanul későbbi éveiben. Igyekezni fog bajban levő embertársain segíteni, kerülni fogja a kellemetlenségeket, jó egyetértésben lesz mindig munkástársaival. A hazaszeretet fejlesztése nagy korában hazafias tettekre fogja vezérelni. Nem szájhős válik belőle, aki mellét veri annak bizonyítására, hogy jó hazafi, hanem tettekkel fogja azt bizonyítani. — Szóval a hazának kitűnő polgára lesz. Az ilyen nevelésben részesült ember másokkal szemben udvarias, előzékeny, illdomos, felebbvalói iránt tisztelettudó, derék, becsületes, szóval olyan lesz, amilyennek lennie kell, hogy az ember elnevezést megérdemelje. Az ilyen tulajdonokkal rendelkező ember családja nevelő intézet lesz. Igyekezni fog mindazon nemes vonásokat gyermekeibe oltani, amit egykori nevelője neki nyújtott. Így a család előiskolája lesz a népiskolának. Meglesz a kettő között az összekötő kapocs. A családi nevelés segédkezet fog nyújtani a tanitó munkájának. Ha ez sikerülni fog, akkor a népiskolai nevelés hazánkban a tetőfokot érte el. Adja Isten ! Ha mi magyar tanitók azon leszünk, hogy az uj generációban a hazának olyan polgárokat neveljünk, akik valláserkölcsösség, munkásság, becsülelesség és józan élet tekintetében megállják helyüket; akkor utódaink munkája könnyebb és biztosabb lesz, a. hazának meg derekabb embereket nevelhetnek, a népiskola pedig egészen befogja tölteni nevelői feladatát es akkor bátran elmondhatjuk: „Magyarország nem volt, hanem lesz." (Vége) Nyíregyházi kiállítás és az iparos kongreszus! A nyíregyházi ipartestület f. évi ápr. hó 27-én délután 3 órakor Prok Pál ipartestületi elnök elnökségével ülést tartott, amelyen a nyíregyházi mezőgazdasági és iparkiállitás alkalmával rendezendő iparos kongreszus sorrendjét tárgyalták

. — Melyik ? — Aki a veremből kibujt. — Hát az milyen volt? — Egészen fekete. — Szerencsétlen! Biztosan ő volt az; nyilván belepottyant a verembe, hol egy teknőben korom volt, mellyel télire a fákat bt: szoktuk mázoltatni. A haditanács megállapította, hogy a veremből ki- és elmenekült fekete alak azonos a szürke (ruháju) Tóbiással. Elindullak tehát keresésére a ,szélrózsa minden irányába", bár azt se tudták, mi az a szélrózsa. (Ez élénk bizonyítéka, hogy tehet az ember olyat (pl. dr.-i vizsgát), amiről pedig fogalma, sőt sejtelme sincs). Majd csúffá tették az energia megmaradásának elvét hirdető s a csodák lehetőséget tagadó tudósokat, amidőn tűvé tették az egész rétet, legelőt, gyümölcsöst stb. (Csak az most a kérdés, hogyan fogják eredeti alakjukba visszavásárolni e tárgyakat!) Minekutána pedig hiába keresték légyen ö. Tóbiást, vacsorához ültenek. Vala pedig a menu: Krumplileves villával, savanyu krumpli héjjal, keserű kenyér héj nélkül, édes galamb fej nélkül, tojásos krumpli tejjel, töltött burgonya olajjal, töltetlen pohár bor nélkül, paprika téglával, bor egy hordóval és egy hordó borral. .Szavuk se igen van azalatt, mig esznek", hanem mindenki az esernyőjével van elfoglalva. A lámpa ugyanis, mely a háziasszony szavai szerint máskor mindig szépen, gyönyörűen égett, A debreczeni kereskedelmi és iparkamarát képviselte Szávay Gyula kamarai titkár, a szabolcsvármegyei gazdasági egyesületet Szikszay Sándor gazdasági titkár. Elnök az ülést megnyitja s üdvözli a kamara képviseletében megjelent Szávay Gyula kamarai titkárt, valamint Szikszay Sándor szabolcsvármegyei gazdasági egyesület titkárt. Előadja az ipartestület azon óhaját, hogy f. évi szeptember hóban a vármegyei gazdasági egyesület által rendezendő kiállítás ideje alatt Nyíregyházán kamarai iparos kongreszus volna rendezendő, felkéri a kamarai titkárt, hogy a kongreszus rendezését a kamara vállalja el és azt ismert szaktudásával kellőképen irányítsa. A kongreszus a kamara kerületébe tartozó hét vármegye iparosaiból állana. Kéri a kamarát, hogy állapítsa meg a kongreszus programját, melyen a nyíregyházi ipartestület 2 előadóval óhajt részt venni, továbbá eszközöljön ki a részt venni szándékozók részére kedvezményes utazási jegyeket. Az elnök javasolja, hogy a nyíregyházi ipartestület tagjaihoz felhívás bocsáttassék ki az iránt, hogy a kongreszus tagjainak díjmentesen szállást és ellátást adjanak, javasolja továbbá, hogy a május 5-én tartandó rendkívüli közgyűlésen 100 tagból álló ipartestületi előkészítő bizottság választassék meg. Az elnök indítványozza, hogy a gazdasági egyesület által rendezendő kiállításon a segédek és tanoncok munkakiállitási csoportjának sikere érdekében a május 5-én tartandó közgyűlésen külön bizottság választassék meg, melynek feladata az lenne, hogy a segéd és tanonc kiállítás Ízléses és versenyképes kiállítási tárgyakkal legyen képviselve, egyúttal indítványozza azt, hogy felkérendő az állam, a kamara, a város és egyesek, hogy a kiállítás céljait előmozdítsák és azt pénzbeli segélyekkel támogassák. Felkérendő ezenkívül a kamara, az országos iparegyesület arra is, hogy a kiállításon jelesebb munkával résztvevő segédek és tanoncok részére érmeket és okmányokat adományozzon, továbbá indítványozza, hogy a tanonc nevelés terén kiváló eredményeket elért iparostanonciskolai tanitók, valamint azok mesterei érmekkel és dicsérő oklevelekkel tüntettessenek ki. A nyíregyházi ipartestület pedig mindazon segédek és tanoncok, valamint mesterek részére, akik állami, kiállítási, kamarai és országos iparegyesületi kitüntetésekben nem részesittettek, ipartestületi elismerő okleveleket állítson ki. i,zek után Szávay Gyula kereskedelmi és iparkamarai titkár szólásra emelkedett fel és kijelentette, hogy őrömmel vette a nyíregyházi ipartestület a mai gyűlésre való meghívását és köszönetet mond a megjelent ipartestületi tag most annyira eregette magából a kormot, hogy a t. c. vendégek bár kenyesek. mégis kénytelenek voltak ernyőt tartani fejük fölé. Természetes, hogy borús volt a hangulat és hogy mindenki sötét színben látta a világot. . . . Midőn mindenki betelt a korommal s betelt a mérték, vagyis vége volt a vacsorának, akkor jutott valakinek eszébe, hát annak vájjon hogy juthat valami az eszébe, akinek nincs esze ?), hogy másik lámpát is lehetett volna behozni, ezt meg ki kelle't volna vinni. Ekkor már azonban késő volt. A kocsik előálltak s a társaság elhelyezkedett rajtuk. Mindnyájan elbúcsúztak a vendégszerető házigazdától. Dr. Sóczky szép álmokat, Szökés jó éjs7akát, drégeli Varga szerencsét, Balkezü egy pohár bort kívánt. Mikor kihozták (nem őt, hanem a bort), erőt, egészséget s még egy szivart kívánt. Mezei Szarkaláb pedig ekképpen búcsúzott: — Legyen szerencsénk máskor is! A válás bármennyire nehezükre esett is, végre mégis csak megindultak a vendégek, illetve a lovak. Azaz. megindultak volna, de nem bírtak. A házigazdanak ugyanis abban a pillanatban, hogy a kocsis a lovak közé csapott, nagy kő esett le a szivéről, egyenesen a kerekek ele. Mit volt mit tenni, mezei Szarkaláb maró gúnnyal részekre szedte a forgalmi akadályt s a kocsik elindultak. Rövid és velős (velőtrázó, de nem sikoltás, hanem mozgású) kocsizás után az állomásra érkeztek. Amint a társaság fájdalomtól megtört szívvel s bortól megtört tekintettel gondolt szerencsétlen tagjára, a rejtélyes módon eltűnt Tóbiásra, egyszer csak (hiába! nem jó az ördögöt a falra festeni) előáll az ördög, vagyis Leső Ó. Tóbiás. uraknak, hogy voltak oly szívesek ilyen szép számmal megjelenni. Az elnök által előadott indítványokat előzetesen tudomásul veszi és ígéretet tesz arra, hogy az iparkamara minden tekintetben azon lesz, hogy a tervbe vett kongreszus fényesen sikerüljön. Ami a kitüntetéseket illeti, már most határozottan kijelentheti, hogy a kamara az elnök által előadott indítványt elfogadja. Továbbá buzdítja az iparosokat, hogy a kiállításon mentül impozánsabban vegyenek részt, mert ez nézete szerint nagy szégyen volna a nyíregyházi iparosokra, hogy ha idegen iparosok vinnék el a dicsőség pálmáját.. Szikszay Sándor gazdasági titkár biztosítja az iparosokat arról, hogy a kiállítási végrehajtóbizottság minden tekintetben támogatni íogja a kiállításon résztvevő iparosokat, de egyben figyelmezteti a nyíregyházi iparosokat, hogy tekintettel arra, miszerint szabolcsvármegye más városaiból sokkal nagyobb az iparos részvétel mint a helybeli, legyenek azon, amíg nem késő, hogy a kamarai titkár úr által felemlített dicsőség pálmáját mások el ne vigyék. Tekintettel arra, hogy az építkezések május hó első felében kezdetüket veszik, azok az iparosok, kik hajlandók a kiállításon résztvenni, a bejelentésüket sürgősen tegyék meg, mert 3—4 hét múlva a legnagyobb sajnálatra bejelentésük nem lesz elfogadható. Prok Pál ipartestületi elnök felkéri Szávay Gyula titkárt, volna szíves a kongreszus napirendjére vonatkozó indítványát megtenni. Szávay Gyula titkár előadásra alkalmas témákat indítványoz : 1. Kézműipar jelene és jövője (előadja Szávay Gyula). 2. Az iparfejlesztés politikája. 3. Az ipartörvény félbemaradt revíziója. 4. Az iparűzésnek törvényes és törvénytelen terhei. 5. Munkásbiztositás. 6. Különféle indítványok. Azonfelül telszólitani kívánja a kamara területéhez tartozó ipartestületeket, hogy esetleg a kongreszus alkalmával általuk teendő indítványokat a kongreszus előtt jó előre adják be. Orsovszky Gyula ipariskolai igazgató köszönettel vesz tudomást arról, hogy a tanoncokról ugy a kamara, valamint a gazdasági egyesület és ipartestület atyailag gondoskodik, ő azon lesz, hogy felügyelete alatt álló tanonciskolák tekintélyes számban vegyenek részt a kiállításon. Több iparosnak az egyes tárgyakhoz történt hozzászólása után Piszer János kö

szönete

t mond Mindenki megrettent. Szökés borzadálylyal rebegte: — Minden jó lélek dicsérje az Urat! Tóbiás mélyen elsapadt (amilyen mélyen befeketedett előbb), majd egészen elfehéredett, megijedvén attól a gondolattól, hogy hátha igazán halott már Amint azonban elsápadt és elfehéredett, a többiek újra tündöklő tisztaságban látták őt maguk előtt. Bátorságot vettek tehát az állomás melletti boltban s megkockáztatták a kérdést. — Hogy kerülsz te ide, Tóbiás pajtás! A „pajtás" elmesélte bukását, menekülését s elmondá, hogy az út mellett húzódott meg, várván a kocsikat. Mikor aztán ezek arra jöttek, a másodiknak belekapaszkodott a tengelyébe, ráült s ugy jött idáig. — Hát miért nem ültél föl a kocsira ? — Először is a lovak és a kocsis, no meg talán ti is megijedtetek volna tőlem, másodszor: a kocsisnak borravalót kellett volna adnom. — Igazad van, barátom ! — mondá mezei Szarkaláb. Hanem mégis nagy baj, hogy utaink elváltak. Sok érdekes és szép dolgot láthattál volna délután. — Mit? — Hát pl. a „Tuloktelek" c., határozatlan időközökben megjelenő képes kőnyomatos, vagyis inkább litografált folyóirat. Hogy ez irodalmi termék hatalmas terjedelemben szokott megjelenni, eléggé igazolja a neve : folyóirat. Ha vékonyabb volna, bizonyára patákcsermely, vagy érirainak hivnák. De ez még semmi, hanem a képei és a hirdetései! Pl. egyik oldalon egy sáppadt sovány cigány leány, aláírva: ,0 jaj, megfojt ez az átkozott kőbögés." A lap másik szélén egy jóhusban levő . cigányleány, szájában füstölgő pipával, aláírva: „Éljen,