Nyírvidék, 1910 (31. évfolyam, 1-24. szám)

1910-05-01 / 18. szám

194 13-ik szám. N Y I R V I D É K 1910. március 27. Mindenek előtt a társadalmi gyűjtés megindítása kell, hogy sorra kerüljön. Az elmúlt évek mulasztásait kell pótolni ezen a téren, mert hiszen alig szenvedhet kétséget, hogy ha a gyűjtés a Kossuth Lajos születése napjának száz éves évfordulója alkalmából kigyúlt és magasan lángoló közlelkesedés közepette indul vala meg, kevesebb idő alatt nagyobb eredmények lettek volna elérhetők s talán ma gondolkozni sem kellene azon, hogy honnan és miként teremtsük elő a szobor létesítéséhez még hiányzó összeget. Hanem azért talán szabad remélni ma is, hogy az a közmondás, amely szerint ami késik, nem múlik, nem hagyja cserben a szobor létesithetésének kérdését sem. És ha késlekedtünk is ez ideig, fogjunk hozzá most teljes erővel. Erős elhatározással, erős akarattal, következetes és kitartó munkával még mindig elérhetjük, hogy a nagy halhatatlan születése napjának száztizedik évfordulójára készen álljon diszes keretében az az emlékmű, aminek létesítését a századik évforduló alkalmából elhatároztuk. Az iskolai nevelés befolyása a gyermek egyéniségére. Irta: Vargha Ferenc. VIII. A szeretet, tisztelet és bizalom hatása a nevelésre és tanításra. A nevelés csak akkor válik igazi művészetté ha kellő nevelői tapintattal, rátermettséggel és észszerűen kezeltetik. Tőkéletesbitése, fejlesztés minden tanitó kezében sok gyakorlat, nagy tapasztalatok, folytonos tanulmányozás, egyes bűnök és hibák kiirtása, biz nevelési módok elsajátítása és az egyedi nevelésre fordított különös gond után érhető el. Azonban mint már előbb is kifejtettem, eredményessé csak akkor válik, ha a tanitó birja a növendékek szeretetéi, tiszteletét és bizalmát. Fontosak-e ezek a nevelés további folyamatára? Szükséges-e ezek birtokába jutni, hogy a nevelés sikeresen alkalmazható legyen? Azt hiszem minden gondolkodás nélkül megadhatjuk reá a feleletet, miszerint annyira szükséges ez

ek birtokába jutni, — Miért kérdi, nagyságos asszony ? — Miért? Hisz ugy éneklik: „Kidőlt a fa . . . Mandulástól . . . — Nem értjük . . . — Csodálatos! Hát azt értik: Nemzeti dal Petőfitől; Himnusz, Jókaitól; A családi kör, Aranytól, ezt meg nem értik ? . . . Alig tudták fölvilágosítani, hogy ez azt jelenti: kidőlt a fa a mandulával együtt. — Hát a fának is van mandulája ? Én azt hittem, hogy csak az embernek van . . . Tóbiás pedig ezalatt folyton Petőfi ismert sorait hajtogatta : A szerelem, a szerelem, A szerelem sötét verem ; Bele estem, benne vagyok, Nem láthatok, nem hallhatok. Végre valami tárgyat vett észre, amint féllábát óvatosan körülforgatta. Majd félénken lehajolt s egy teknőt érzett a keze alatt. Azonnal elhatározta, hogy mentő csónali hiányában a mentő teknőt veszi igénybe. Még pedig rögtön, mert irva van : amit ma megtehetsz (ő különben rendes körülmények között: megehetsz-nek mondja ez igét), ne halaszd holnapra! Nem húzta-halasztotta tehát a dolgot, hanem csupán húzta. Mikor már föl tudta állítani, a falnak (helyesebben a földnek) támasztotta a teknőt s fölmászott a tetejére, majd kibujt a föld méhéhől, mint Adám és Lucifer a phalanszter udvarán. A kertben éppen béresek foglalkoztak, kik meglátván a fekete valakit, vasvillára kaptak s üldözni kezdték. Tóbiás, ki eközben észrevette, hogy a teknő, m lynek segítségével a szabadba jutott tele volt korommal, (mit a fák bemázolására használtak) mely anyaggal aztán ő lett hogy e nélkül sikeres nevelés nem is képzelhető. A bizalom és szeretet megnyerése nélkül növendékeink sok hibája és bűne maradna ismeretlen előttünk. A bizalom és szeretet hiánya kizárja a biztos gyógyítást. Kérdem, lehetséges-e az önszeplősitést, hazugságot, lopást stb. kiirtani bizalom nélkül a gyermek lelkéből? Azt hiszem erre mindenki csak nemmel felelhet. A szeretet, tisztelet és bizalom birása biztosítja a nevelés további sikerét, ezek lesznek segítségünkre a hibák kiirtásánál és biztos gyógyításánál. Ezeknek birása könnyíti meg további munkánkat. Ezek azok, melyeknek segítségével eredményt érhetünk el. Ha a tanitó tekintélye hiányzik, fogják-e a növendékek parancsait te>jesiteni ? Ahol a tanítónak tisztelettel nem adóznak a gyermekek, vájjon lesz-e előttük értéke a jutalmazásnak és büntetésnek ? A nővendékek szeretetének hiánya ad-e melegséget a nevelésnek ? A bizalomban való szűkölködés, vagy annsk megnyerése nélkül elérjúk-e a nevelés célját ? Mind olyan kérdések, melyekre a határozott és korrekt feleletet csak a nem szócskával adhatjuk meg. „Ahol a tanitó tekintélye, a gyermekek szeretete és tisztelete tanítójuk iránt meg van, ott nem kell prédikálni, az ő csendes, nyugodt ottléte melegít.* Természetes, hogy ezek birása akkor fogja biztosítani az eredményt, ha a nevelés további folyamatánál a tanitó kellékei meg vannak. Szükséges a biztos alap lerakásánál, hogry a tanítóban meg legyen a gyermekek iránti odaadó szeretet, hivatalszeretet, kellő műveltség és rátermettség. Ha az előbbenieket birjuk és bennünk e kellékek megvannak, akkor a siker el nem maradhat. Amennyire szükséges a tisztelet, szeretet és bizalom birása a nevelésnél, éppen annyira bizto.-itják ezek a tanitás sikerét is. A növendékek különösen az alsóbb osztályokban nem birnak tudatával annak, hogy valaha a tanultaknak hasznát veszik, mégis figyelnek tanítójukra, lesik szavát, ügyelnek arra, hogy mindent elsajátítsanak és következő alkalommal a jó felelés által tanítójuk teljes megelégedését érdemeljék ki. Mi indítja őket a versengésre ? Nem más, mint a jó nevelés hatása, a tanitó személye, tekintélye és az iránta érzett szeretetük és tiszteletük. Bizonyítja azt a tanítónak „derék fiu, derék leány vagy" egyszerű jutalmazó kijelentése. E három szó örömmel tölti el egész lényét és jól esik, hogy tanítójának megelégedését láthatja. Tehát a tanitó tekintélye, iránta tanúsított tisztelet és szerelet vezérli és serkenti a növendékek nagy többségét a jo tanulásra. Ha már most az egyes tantárgyakat úgy kezeljük, hogy azok a növendékek érdeklődését felkeltsék. akkor 3 népiskola bár első sorban tele, nem vette tréfára a dolgot, hanem futni kezdett. A kutyák vonitva utána. Végre is Tóbiás, kinek nyilván osztrák vér is kering az ereiben, mert ugy vélekedett, hogy szégyen a futás, de hasznos, mit tehetett mást, hirtelen fölkapaszkodott egy fára, melynek dús lombozata eltakarta. Az üldözők látván, hogy a fekete valakinek nyoma veszett, azaz nem látván semmit, mert már meglehetős sötét volt, takarodót fúvattak s visszahívták a szertefutó és csaholó kutyákat. A társaság ezalatt kisétált a mezőre s már éppen visszafelé tartott, midőn Balkezü Ágostonnak eszébe jutott az ő kedves barátja. — Ejnye, ugyan hol lehet az a szerencsétlen Tóbiás? A kérdés a házigazdának nagy szeget ütött a fejébe, melyet (mint Detre a nyilat) mindaddig ott hordott, mig csak ki nem húzták onnan. Mezei Szarkaláb azután — aki némileg az orvosi tudományokhoz is ért, mert hiszen már ismételten elbukott a halottkém-vizsgán — bort öntött a sebbe. Midőn ezt tette, nem az irgalmas szamaritánus példáját akarta követni, ki arablók által összeszurkált embernek „bekötözé sebeit, olajat és bort öntvén azokba," hanem a legmodernebb sebészet szabályait alkalmazta, mely azt írja elő, hogy a sebet (fertőtlenítő szer hijján) tiszt* vizzeí kell kimosni. De miért mosta akkor borral ? — kérdik a kritikus természetűek. Kijelentjük, hogy ezt mezei Szarkaláb azért tehette, mert az orvosi célokra használt, vagyis gyógyborról dr. Sóczky bácsi törvényszéki borszakértő és borszagérző kategorikusan kijelentette. — Ez is bor? Ez? Hiszen ez tiszta viz. E kellemetlen epizód után újra Tóbiásra terelődött a közfigyelem. Néhányan lementek a pincébe, hogy vájjon nincsen-e ott, mások a nevelő-intézet, — annak is kell lennie, — azért ismeretek nyújtásában, — szorgalmas, munkaszerető és jó tanulók képzesében is megfogja állani helyét. A népiskola feladata első sorban valláserkölcsösen nevelni, csak másodsorban következik a tanitás, de ez nem zárja ki azt, hogy azért a növendékek a szükséges alapismeretek birtokába jussanak, mert a jó nevelés, a tanitás és tanulás előnyére válik és igy a népiskola mindkét tekintetben betölti feladatát. * Az iskolai nevelés hatása az életre. Bár betekinthetnék a jövőbe, hogy lássam az uj generációt, melyet azon népiskola adott, mely teljesen megfelelt nevelői f ladatának, akkor talán hűen tudnám lefesteni az iskolai nevelés hatását. Hogy az iskolai nevelés nagy hatással van a gyermek későbbi életére, az bizonyes. Nézzük igaz-e ez ? A népiskola 4—5, illetve 6 évig gyakorolja nevelői hatását. Ezen idő alatt a gyermekeknek vérévé válik a tisztaság, rend. pontosság, munkaszeretet, szorgalom és tudás iránti vágy. Megtanulja Istent félni, szeretni, felebbvalókat és öregeket tisztelni, felebarátot szeretni, misokon segíteni stb. E'.ek mind tulajdonít képezik mikor a népiskolát otthagyta. Már most tegyük fel, hogy az életben a legborzasztóbb körülmények közé kerül, ahol csak a roszat látja, hallja, ahol folytonosan kivan téve különféle kísértéseknek, mi lesz belőle? Talán elfog zülleni ? Az iskola falai közt nyert jó tulajdonok egy pillanat alatt megsemmisülnek és környezetéhez hasonló lesz ? Az lehetetlen ! A tanitó lelkiismeretes, odaadó fáradozásának, nevelésének ez lenne az eredményei? ki van zárva ! Hanem igenis a tanitó vezetése folytán enynyi jó tulajdonságnak alapos birtokába jutása védő paizsul fog szolgálni az életben a kísértések ellen. Az a gyermek aki ennyi jó tulajdonsággal láttatott el, az későbbi éveiben is jó és nemes lesz. Azon nem fog a rozsda E ég fegyverrel fog rendelkezni, hogy minden nemtelen dolog — mely józan eszével ellenkezik, — továbbá «z erkölcstelenség és gonoszság ellen harcolhasson. A tanitó szeretettel párosult nevelése mindig szeme előtt fog lebegni. Azonban a növendékek csak egy bizonyos százaléka jut ilyen sanyarú körülmények közé. Ha a növendékek a rendet, tisztaságot a népiskola falai közt megszokták, rendes és pontos emberek lesznek az életben is. Ha a tanitó arra törekedett, hogy növendékei a munkát és tanulást megszeressék, munknszerető és szorgalkazlak tetején (melyek szintén kedvenc tartózkodó helyei valának a magasba törő szellemű férfiúnak) keresték, mások a speizba néztek be, de — hiába. Ekkor a házikisasszony meghúzta a vészharangot, mire rohanva jöttek a cselédek minden oldalról vasvillával, létrával csáklyával, kézifecskendővel, sőt 6 ember ejy vizipuskát, másik kettő pedig egy kis szivattyút húzott. Tóbiás, ki a fa tetejéről pompásan látott mindent, ami az acetylen lámpával kivilágított udvaron történt de a hangok zűrzavarából nem értett meg semmit, igen megijedt. Azt hivén, hogy őt akarják megkeresni, lehúzni, vagy lehozni és megmosdatni e borzasztó szerszámokkal, lekúszott a fáról s kereket oldott. Ez annál könnyebben ment, mivel a kerék ott volt közvetlen közelében (ő maga lévén az). A házigazda felvilágosította a béreseket (amire ilyen sötétben szükség is volt), hogy nem tűzvész miatt hivatta össze őket, hanem azért, hogy nem látta-e valaki Leső urat ? — Én láttam! — szólt az egyik. — Hol? — A kocsin, mikor jöttek. — D; nem azt kérdezem, hogy a kocsin láttad-e, hanem, hogy másutt láttad-e? — Igen ! — Hol láttad? — A homokvári vásáron . . . — Mikor, te ostoba ? — Tavaly! — De most, ma délután vagy estefelé nem láttátok-e. azt kérdezem ? — mondta nem éppen enyhe szellő szerűen suttogva a házigazda. — Nem. — Volt az egyhangú felelet. — Milyen ruhában volt? — kérdi az egyik. — Szürkében. — Akkor nem az volt !