Nyírvidék, 1910 (31. évfolyam, 1-24. szám)

1910-05-01 / 18. szám

Nyíregyháza, 1910. XXXI, évfolyam, 18, szám. vasárnap, május 1. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek: Egész évre 8 kor., Fél évre 4 kor., Negyed évre 2 kor., Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: YÁHOSHÁ2-TÉR 6. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyili-téri közlemények dija soronként 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 40 fill., minden további szó 4 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit

. Kossuth szobra Nyiregyházán. Szabolcsvármegye törvényhatósági bizottsága Kossuth Lajos születése napjának századik évfordulója alkalmából 1902-ben elhatározta, hogy a közművelődési alapból 1903-tól kézdődőleg tiz éven át évenként 500 koronát pénzintézeti betét gyanánt gyümölcsözőleg elhelyez egy a vármegye székhelyén felállítandó Kossuth szobor alapja javára. Ugyanakkor Nyíregyháza város képviselőtestülete hasonló határozatot hozott s a Kossuth szobor alap részére 1908-tól kezdődőleg évenként 1000 koronának a gyümölcsöző elhelyezését rendelte el, kimondván egyidejűleg azt is, hogy a szobor alap növelésére társadalmi uton is gyűjtés indíttassák. E határozatok meghozatala óta idestova nyolc év telt el. A szobor-alapnak más forrásokból való növelésére azonban ez alatt a nyolc év alatt mindössze annyi történt, hogy egy március 15-iki közvacsora alkalmával rendezett gyűjtésből begyűlt pár száz korona szintén gyümölcsözőleg helyeztetett el a takarékpénztárba. Mikor a Nyiregyházán felállítandó Kossuth szobor eszméje megpendült, szinte önkénytelenül, mintegy természetszerűleg, vele együtt és egyidejűleg vetődött fel és érlelődött meg az a gondolat, hogy a szobor a városháztéren állítandó fel, Annyira természetesnek találta és találja ezt mindenki, hogy más hely szóba se kerülhetett. Multak az évek. A régi római katholíkus templomot elbontották. A városház térnek a városháza előtti része teljesen szabaddá lett. Ugy is állott hosszú ideig, éveken keresztül, rendezetlenül. Végre ez év tavaszán hozzáfogtak a tér rendezéséhez. Európai hirü városrendezőnk, Palóczi Antal budapesti épitész tanár eszméi és irányítása szerint, a város felmérésével és szabályozási tervének készítésével megbízott Szesztay László műegyetemi magántanár által készített terv alapján egyelőre a közkert létesítése tétetett folyamatba, melyet a törvényhatóság jóváhagyása után nyomon követ a tér többi részének teljes kiburkolása. A városháztér rendezési terve már szintén figyelemmel volt a felállítandó szoborra. Részére a térnek úgyszólván legelőkelőbb pontját jelölte ki. A közkertnek mintegy középpontján, a városháza és az uj római katholikus templom tengelyének vonalában fog a szobor állani. De mikor? Ez a kérdés tolul most mindenkinek ajakára, aki a városháztéren folyó munkálatok iránt érdeklődik. Pedig sokan érdeklődnek. Mindenki, akit utja arra visz. Ezzel a kérdéssel foglalkozott nemrégiben a város képviselőtestülete is. A számitások azt mutatják, hogy a vármegye és a város által tiz éven át elhelyezett összegek a tíz év elteltével időközi kamataikkal együtt alig haladják meg a tizennyolcezer koronát. Ez pedig a szobor felállítására édes kevés. Annyira kevés, hogy ha más források meg nem nyílnak, a szobor létesítésére a további kamatokkal együtt csak vagy 20—25 év múlva lehetne gondolni. Mert egy olyan szobor' mint például a miskolczi Kossuth-szobor, a mostani viszonyok között mintegy 40—45000 koronába kerül. Azt az időt, amikor a nyíregyházi Kossuth-szobor a vármegye és város által tiz év alatt elhelyezett összegekből felállítható lenne, aligha érné meg azoknak legnagyobb része, akik az 1902-iki határozatok meghozatalában részt vettek. Pedig bizony sokan szeretnék, sokan szeretnénk még megérni, sőt mennél hamarább látni. Arról szó sem lehet, hogy érjük be olyan szoborral, amilyenre telik. Olyan mellszobrocskákkal, aminőkkel igen kis községek igen eldugott kis terecskéi is el vannak látva. Ez sem Szabolcsvármegyéhez, sem Nyíregyháza városához nem volna méltó, legkevésbbé a Kossuth Lajos emlékéhez. Nagyon helyesen cselekedett Nyíregyháza város képviselőtéstülete, mikor a szobor létesítésének kérdését szőnyegre hozta, kiküldvén megbízottjait a szobor bizottságba s felkérvén Szabolcsvármegye alispánját a törvényhatósági bizottság elé hasonló előterjesztés megtételére. A megalakuló bizottságra vár az a feladat, hogy a szobor mielőbbi létesítésének kérdését dűlőre juttassa. Tavasz. Tavasz fénye, szebb napok varázsa Felgyújtották forró véremet, Fölfelé von lelkem szárnyalása, Jövendőbe hív a képzelet. Szép kikelet fakadó virága, Csörgő patak bércek oldalán, Vándorfecskék vidám csattogása. Meghozták e tavaszod hazám ? Rónáidnak zsendül még kalásza, A bérc, a völgy termést hiven ad, De szép földed aki megmunkálja, Mért bujdos el, annyi hü fiad ? Lesz e tavasz, lesz e még virága ? Termő nyár, mely dus gerezddel int ? Éj után nap, melynek lángsugára Feléleszti hon, reményeid ? Fájva nézem, mint sorvad el törzsünk, Fájva nézem hon, virányidat! Vészmadár sir, suhog bár fölöttünk: Büszke daccal várok uj tavaszt! Elcsüggedni nem birok hazámon, Él szivemben, lángol a remény, Csüngve csüngök merész Messiáson, Uj Messiást várok, esdek én ! Uj Messiás lelkesült szavára Fölél majd e fásult rabvilág! Átkot szór a rab mind zsarnokára, Átkot, halált s rut fejökre hág. E nép akkor széttörve bilincsét, Felvillámlik újra fegyvere S rád mennydörgi forró esküvését Szabadságnak véres Istene! Zahonyay Ferenc. A kirándulás. in Valahol azt olvastam, hogy nappal is lehet csillagot látni, (hogy félre ne értsék, mindjárt hozzáteszem, hogy az égboltozaton), ha az ember egy mély szakadékból, kútból vagy más ilyen helyről fölnéz. Már sokszor próbáltam ez állítás igazságáról meggyőződni, de sikertelenül. Valószínűen igen mély kútnak kellene lennie, amelyből nappal kitekintve, csillagosnak látná az ember az eget. Annál különösebb a Tóbiás esete. Nem bukott száz méterekre, sőt föl se nézett az ég felé, mégis csillagokat látott. Amint a csillaghullás (s az ő hullása, valamint szeméből a könnyek hullása) megszűnt. Tóbiás körülnézett és felsóhajtott. — Azt mondja a közmondás : aki másnak vermet ás, maga esik bele. Pedig e vermet én nem ástam másnak, sőt nem is én ástam, mégis én buktam bele. Majd hirtelen nem épen kis büszkeséggel fűzte hozzá: — Most már igazán boldog vagyok! — Mondja csak valaki rám : „Gyáva !", nem azzal fogom letorkolni, amivel idáig szoktam : ,,Dejszen, volnánk csak itt öten olyanok, mint ön, majd megmutatnék mi önnek, hogy ki a gyáva !'

4 Ezután azt fogom neki mondani, hogy én igazi hős vagyok, mert a tragédia ugyebár a hős bukásával végződik. Nos, az én tragédiám ma már ismételten az én bukásommal, a hős bukásával végződött. (Hogy egyszer, fölfelé, aztán lefelé buktam, az egész természetes, mert azt már egy régi bölcs is megmondta (a nevére nem emlékszem, csupán azt tudom, hogy nem Cooknak hívták), hogy a kerék is hol lefelé fordul, hol fölfelé. Én ugyan nem gondolnám, hogy kerék volnék, de mivel már gyakran mondták rám, hogy: .Ötödik kerék!", ennélfogva mégis csak kerék vagyok. Mig Tóbiás törte a fejét, hogy ha most kitörte volna a nyakát, lábát, most nem törné a cipő, mondom — mig ő e circulus vitiosusban keringett, mint A Nap, a nap s az éj egyre lejjebb ereszkedett (pedig azt mondják, hogy e két dolog éppen ellentéte egymásnak). Amidőn pedig a nap, az éj és a hőmérő lejjebb, ugyanakkor a vidáman mulató társaságnál a jókedv egyre följebb szállt. — Vigan dalolták : Kidőlt a faaaa Mandulástól . . . Csaposné, aki éppen most egy félórája érkezett a vigalom színhelyére (valahogy ugy ne tessék érteni, hogy ahol színje volt, vagy lesz a vigalomnak) megkérdezte : — Mandulás irta ezt a dalt? Mai számunk 12 oldal.