Nyírvidék, 1910 (31. évfolyam, 1-24. szám)

1910-04-24 / 17. szám

Nyíregyháza, 1910, XXXI. évfolyam, 17. szám. vasárnap, április 24. Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek: Egész évre 8 kor., Fél évre 4 kor., Negyed évre 2 kor., Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: YÁROSHÁZ-T3R Q. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyilt-téri közlemények dija soronként 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 40 fill., minden további szó 4 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Iparvédelem. (F. É.) Ne ijedjünk meg. Nem rólunk, magyarokról esik most szó. Nem! Nálunk nem védelmezik az ipart. Segélyt, szubvenciót adnak holmi gyárosoknak, nagyiparosoknak, akiknek összeköttetéseik vannak, meg is kapják azt, noha épen nékik nincsen arra szükségük, de az ipart, az igazi, küzködő, nyomorgó, senyvedő magyar ipart nem védi semmi és senki. Az ebek harmincadjára vetették, kiszolgáltatták az osztrák iparnak, melynek évszázados múltja már egymaga is oly erősséget szolgáltat, melynek leküzdésére a mi gyenge, kezdődő, de mindenesetre fejlődő iparunk nem képes s ilyen viszonyok mellett nem is lesz soha. A román kormány iparvédelmi akciójáról akarunk beszélni, arról, hogy ebben a kis országban, melynek az összes lakossága csupán 6 millió, mely ennek dacára önálló, független, saját ügyeit önmaga intézi, mely képes olyan védvámrendszert meghonosítani, mely iparát, kereskedelmét a nálánál ezerszerte nagyobb ipari s kereskedelmi tekintetben hatalmasabb államok versenyétől megvédelmezni. Amely érvényt tud szerezni annak az egyetlen, feltétlen szabálynak, melyet egy élni óhajtó nemzet sem nélkülözhet, hogy a sajátját óvni kell, még a szellőtől is, a másét pedig kíméletlenül üldözni, elnyomni, hogy a saját is érvényesüljön. A román kormány legújabban egy olyan törvényjavaslat előkészítésével fogA kirándulás. ii. — Urak, ha ugy tetszik, sétáljunk egyet, mig az asszonynép elkészül az ebéddel! — indítványozta a házigazda. Az előterjesztést mindnyájan helyesnek találták. Különösen Tóbiás igyekezett érzelmeit tolmácsolni, az indítványt kitörő őrömmel és nyaktörő ugrándozással fogadván. A kuvasz azonban (mit várjon az ember egy tanyai kutyától !) félremagyarázta az öröm elemi erejű (tehát nem akadémikus) megnyilatkozását s mivel látta, hogy Tóbiás ugrál, tettének : az ugrálásnak rugóját azonban nem látta, diskrét módon kiakarta puhatolni, vájjon birja-e sokáig e mozgást Tóbiás, vagyis elég erősek, elég kemények-e a lábizmai. A házigazda éles szeme rögtön fölismerte a helyzet kritikus voltát. Belátta, hogy itt baj lesz, ha közbe nem lép. E ténykedésnek azonban két módja van: a szó és a tett. Midőn épp megakarta kérdezni dr. Sóczky bácsit, hogy melyiket válassza a kettő közül, hirtelen eszébe ötlött a Petőfi gyönyörű mondása: .Minden Demosthenesnél szebbtn beszél a tett!* Azonnal elhatározta, hogy most nem folyamodik az ékesszólás fegyveréhez, hanem tenni fog. Á következő pillanatban a kutya vonitva távozott. Gazdája ugyanis a pincérek ismert mozdulatát, (melyet fizetni nem tudó vendégeken szoktak gyakorolni) alkalmazta vele szemben (azaz, hogy nem szemben!

) lalkozik, amely egyszer és mindenkorra kimondja, hogy a román állam védelme alatt álló iparágak, tehát az összes iparágak, kivétel nélkül, csakis román munkásokat foglalkoztathatnak. Egyelőre, 75 százalékát a munkásságnak, de amint ujabbakat szerződtetnek,; azoknak már kivétel nélkül román állampolgároknak kell lenniök. A munkásság fizetésének 75 százalékát szintén román munkásoknak kell kifizetni s igy már eleve útját állják annak az esetleges visszaélésnek, hogy a 25 százalékot kitevő idegen munkást jobban fizessék, a román munkásnál. S emellett tudvalevő dolog, hogy a román ember természeténél fogva földmivelő nép, akinek nincsen semmi kedve az ipar és kereskedelem művelésére, de a kormány, mely belátja, hogy ipar és kereskedelem nélkül egy ország nem haladhat előre, szinte erőszakkal reá kényszeríti a lakosságra az ipar és kereskedelem megkedvelését, űzését, kultiválását. A román gyárakban és ipartelepekben tehát ezzel a törvénynyei azt érik el, hogy rövid időn belül az idegen munkásságot teljesen kiszorítják és csakis a benszülött román lakosság fog foglalkozni avval a hasznos és gyümölcsöző tevékenységgel, amely egyedül képes egy ország jólétét, gazdagodását, prosperálását előmozdítani. A románok tehát, ez a kis, igénytelen ország, kézzel-lábbal igyekszik, hogy állampolgárainak jólétét, megélhetését, minél hathatósabb eszközökkel előmozdítsa, — Látod, kedves Tóbiás pajtás — szólt mezei Szarkaláb —, most újra életveszedelemben forogtál! Balkezü Ágoston, aki a Laboda-család hölgy tagjaival jóval a dr. Sóczky bácsiék bevonulása után és kevéssel ezelőtt érkezett (jóval érkezett, mert finom édes pálinkát hoztak és kevéssel, mert csupán 3 liternyit adtak át a szíves házigazdának, aki nyíltan megmondta, hogy a társaság ötször annyit is kevésnek találna), kíváncsi volt az első életveszedelemre, melynek Tóbiás majdnem áldozatául esett. — Nagyon szabatosan beszélsz, kedves pajtás! — mondá drégeli Varga — mert szeretet barátunk majdnem áldozatul esett. Mert esett. Még pedig a ló hátáról. A jó puha szántóföldre. Mikor fölakartuk locsolni, bort kért. Nem tudtunk mit tenni, mert nem volt borunk, csupán szódavizünk. Végre Szökésnek mentő ötlete támadt. Igy szólt szerencsétlen bajtársunkhoz. — Tóbiás, hallottál már te arról, hogy a borba szódavizet eresztenek. — Igen! — szólt a remegő válasz. — Talán már ittál is olyan bort! — Ittam — feleié Tóbiás — és cseltintett a nyelvével. — Hát látod, édes barátom, nemcsak a bor készül szódával, hanem a szíkvizet is borral csinálják. — Ól — hangzott a kétkedés és a remény határain andalgó lelkű Tóbiás ajkáról. — Például ez is olyan szódavíz . . . minden téren odatörekszik, hogy azok érdekeit viselje a szivén, akikből az ország románsága csakis nemzeti erősödést válthat ki s nem nézi azt, hogy egy szomszédos állam érdekei ezzel mennyire s minő fokon sértetnek meg. Nálunk ?! Az iparvédelmi akció csak addig terjedhet, ameddig az az osztrák ipar érdekszférájába belé nem vág. Mihelyt osztrák érdeket sértene, amely nélkül pedig a magyar érdekek megvédése el sem képzelhető — azonnal lefújják illetékes helyről az egész akciót, s nékünk tovább kell küzködnünk, tovább kell erőlködnünk egy olyan erős versenytárs legyűrésén, amelynek ipara ezerszerte gazdagabb, ezerszerte erősebb a miénknél. S igy szemmel láthatólag el kell buknunk abban a küzdelemben, melyet a mi kezdetleges iparunk a fejlett osztrák iparral folytat. El kell buknunk könyörtelenül, a reménység leghalványabb kilátása nélkül. Nem segíthet rajtunk semmiféle iparvédelmi akció, sem állami segély, sem szubvenció. Ameddig az osztrák versenytársat le nem rázzuk a nyakunkról, ameddig lehetetlenné nem tesszük az egyenetlen versenyt, addig a magyar ipar fejlődéséről, előrehaladásáról, győzelméről nem beszélhetünk. A kis Románia ime példát mutat, hogy miképen kell az ország érdekeit, kímélet és tekintet nélkül a szomszédokra megvédelmezni. Ha a magunk kárán nem tudunk okulni, tanuljunk legalább a más — Ó ! Ó! — sóhajtott a derék férfiú. Szökés bátran és lelkesen folytatta. — Látod itt ezt a bogarat. Ebből a borral kevert szódavízből ráeresztek egy keveset és meglátod, azonnal be fog rúgni a bornak már az illatától is ! Tóbiás kidülleszté szemét és várt. Szökés pedig gondosan célba vévén a gyanutlanul mászó állatkát, megnyomta a csapot. A bogár a következő pillanatban hátára fordulva, ég felé meresztett lábakkal kapálódzott. — Éljen! Nagyszerű! Milyen hamar berúgott ! — kiabált Tóbiás lelkesülten. — Hamar, adjatok ide 3 üveggel abból az isteni italból! Dictum-factum, a három üveget odaadták Tóbiásnak, ki szemét lehunyva, az üveg ólomcsővét szájába illesztve, szopogatta a finom itókát. A többiek — a jelenet hatása alatt s a Tóbiás eljárása fölött — nevetőgörcsöt kaplak s alig birtak a lábukon állni. Tóbiás föltekintvén, ezt — a szódaviz bortartalma szempontjából — rendkívül kedvező jelnek találta (azt hitte ugyanis, hogy ezek is ittak a pezsgő folyadékból és berúgtak tőle) s még nagyobb kéjjel szívta a szénsavval telitelt vizet. Midőn a 3. üveggel is megitta, talpra állt s kijelentvén, hogy pompásan érzi magát, felült a kocsira. A többiek is elhelyezkedtek s a menet megindult . . . Alig fejezte be szavait drégeli Varga, a társaság hatalmas püffenésre és keserves nyögésre lett figyelmes. Odanéztek s borza

dva Mai tiámnnk 12 oldal.