Nyírvidék, 1910 (31. évfolyam, 1-24. szám)

1910-03-13 / 11. szám

Nyíregyháza, 1910, XXXI. éTfolyam, 11. szára. vasárnap, március 13. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek: Egész évre 8 kor., Fél évre 4 kor., Negyed évre 2 kor., Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: YAROSHAZ-TBR 6. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratok" t nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyílt-téri közlemények dija soronként 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 40 fill., minden további szó 4 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit

. A falu. A pusztában álló magányos fát tépi, zúzza a vihar, de ahol a fák erdővé tömörülnek, a tömeg oltalmában a csenevész egyén is biztonságot élvez. Az emberek évezredek óta ismerik a szervezkedésben megnyilvánuló hatalmaserőt, a társadalmak alakulásában is ez a törvény érvényesítette befolyását. Tudománynyá azonban csak egy félszázad óta emelkedett. A szociális irók, legalaposabban Marx, ajándékozták meg az emberiséget ezzel a tudománnyal s mert a gyakorlatba átvitt elmélet óriási vívmányokat szerzett a munkástársadalomnak, a polgári társadalom is mihamar felismerte nagy horderejét. Ma már mindenütt megkeresik és megtalálják egymást az emberek, akiknek közös érdekeik vannak. Az arányok mindjobban megnövekedtek, a keretek kitágultak. A rokoncélokért szövetkezett egyének a rokonszervezetek között is sietnek megalkotni a kapcsolatot. Helyi érdekű egyesületek országos hálózatba illeszkednek. Megnő a látásuk, az öntudatuk és megnő az erejük. A vesszőkéve meséjét évezredek óta ismerik az emberek, de csak egy félszázad óta követik. A legújabb országos szervezetet a magyarországi községek alakítják meg. Tízezer magyar község! Anyagi és kulturális érdekeik csaknem minden vonalon azonosak. A panaszaik, a sérelmeik is közös

ek. A közigazgatási szervük pedig teljesen azonos. És ezek a községek mégis magukra hagyatva, elszigetelten állottak. Az ország lakosságának háromnegyedrésze községekben él. A mezőváros és falu képviseli az ország örök erőforrásait. A városi kultura is a falu erejéből táplálkozik. És a falu mégis a kuliura áldásaiból alig élvez valamit s az állami gondoskodásnak is mostoha gyermeke. A falu mindig csak áldoz, A falu a mesebeli tejelő tehén, amelyet gondozásban alig részesítenek. Csak a tejét, a húsát, a bőrét veszik. A tízezer magyar községből vegyünk el ezret. A megmaradó kilencezerben ősi állapotok uralkodnak. Csak az adóvégrehajtó érdeklődik iránluk és a képviselőjelölt, a választások előtt. Ilyenkor tyúkot és kalácsot Ígérnek a falunak, de az igéret mindig csak igéret marad Nem is a képviselő az oka. Aki anyagi és kulturális előnyöket akar élvezni, aki sérelmeinek orvoslását, sebeinek gyógyulását várja: az maga mozduljon meg. Minden képviselő akarhatja és keresheti a kerülete javát. Ez az akarás azonban ötletszerű, nincs benne egységes törekvés. Egyik a másikat rontja le. A községek megyei szervezete, amennyiben a megyei autonomia keretén belül fönnáll, szintén nem alkalmas a községek előnyének képviseletére. Ez a szervezet közigazgatási célokat szolgál. A falu gazdasági és kulturális érdeke külön képviseletet kiván Oly szervezetet, amely a falu nívójának és jólétének emelésére, súlyos terheinek apasztására egyetemes szempontokat keres és egységes alapon működik, mindamellett ugy, hogy minden egyes falunak speciális helyzetét is állandó gondoskodása körébe vonja. Tízezer község kebeléből kiküldött közös érdekképviselet rendelkezik is a szükséges erkölcsi és anyagi sulylyal, hogy kiküldetésének megfelelhessen. Nem csodavárásra létesül a szervezet. Csoda nincs, csak fejlődés van. A fejlődés utjain pedig akadályok tornyosulnak, a legtöbbször oly természetűek, amelyeknek léte senkinek sem használ és mégis oly mérvűek, hogy a falu. de még a megye sem tudja azokat elhárítani. Közöny és lanyhaság is marasztalja az akadályokat. A községek tele vannak jogos sérelemmel. A panaszukat el is küldik az illetékes fórumokhoz; de vajmi ritkán találnak orvoslást. A szervezetre vár a feladat, hogy a hatóságok hallását — és ez alól a minisztériumok sem képeznek kivételt — kiélesitse és a közöny helyébe érdeklődést hozzon. Ereje is, módja is lesz hozzá. Gyakran az is a baj, hogy a községek nem tudnak a sérelmeikre helyesen rávilágítani. A községek országos szervezetének a központja Budapesten lesz, mégis az lesz a legfontosabb teendője, hogy a gazdasági és kulturális boldogulás tényezőit megszaporítsa, hogy utakat és módokat teremtsen a falu anyagi erőforrásainak hasznosabb gyümölcsöztetésére. Ez a szervezet első sorban gazdasági szervezet lesz. Márciusi ének. Véget ért a pogány, hosszú álom . . . . . . Megmozdult az óriás vadon . . . A nagy ige felhőbontó szárnyon Felcsapott már büszkén, szabadon. Uj időknek rengető lökése Vad bérceken tört nagy, nyilt utat. Vérfagylaló, reményölő éjre Jött az ige! . . . eszme! . . . öntudat! , . . Megmozdult a Tainaronnak bérce, A láz angyal szikrát vitt a vérbe. Lángborától csodás, szent kehelynek Megittasult egész félvilág, Az emberek forró gőzt leheltek Hogy felbúgtak a szent harsonák. . . . Nézd a magyart! — viharát Keletnek — A lelkében gigászi erő, Szilaj lángja a sötét szemeknek, Mint dél napja forró, perzselő, Büszke szívnek dicsőség az álma, Fényes napok nagy rialmát várja. Talpra magyar! Szilaj esküvésre . . . . . . Hah ? . . . hogy zúg a hurokból elő. ... Mi ehez a fergeteg zenéje ? . . . Gyermek sírás . . . gyönge, reszkető. Hogy sülyedez a zsarnoki gálya . . . Árboc recseg 1 A kötél szakad ! Szent jelenés . . . Nagy napok királya. Festéséhez nincsenek szavak! Dante tolla, Rafael ecsetje, Gyönge voln', hogy leirja, lefesse. A nagy igék hármas szent helyének, Épit a nép gránit kőfalat. Búg az ajkán diadalmi ének, . . . Hisz egyenlő! testvér és szabad! Mint bősz viharnak siró jajgása, Nem bolyong már árván tétova ; Rátalált az üditő oázra Népszabadság hív zarándoka, Hol árnyával régen vár reája Szebb jövendő sugár pálmafája. . . . . . . Miért üvöltöz ugy a farkas tábor ? . . . Miért len acélt büszke Hunnia ? Hah! Most jött ki dohos barlangjából A zsarnokság komor daemona, Hogy vad dühvel — tövéből kivágja A szabadság büszke cédrusát, .... Robog már a szélvész paripája, .... Jajgat a bérc, nyög a rónaság, .... Hogy sikoltoz a fergeteg leánya, Menykövet szül szörnyű fájdalmába. Hogy robogtunk győzelmes csatákra! Lázba hozva délt és északot .... ... De megjött a sátánok csordája . . . S a regiment . . . egyszer . . . elfogyott. Néma a harc lantverő titánja! Nem bántja már őt „tgy gondolat" . . . Üvölt Néró vérivó sakálja, Rágva a szent hősi csontokat, . . . S a bujdosók viharvert csapatja Tört reményit borongva siratja. Béke lett De már megint tőrt élez A zsarnokság sötét daemona Hív volt bár a törvény szelleméhez S csak a jogát kérte Hunnia ... Hű e nép a törvények urához De csak addig . . . mig a honnak él . . . Ejh! de hogy ha más oltárnál áldoz S véle szemben rideg és kevély, Búsult szírét pogány dűh facsarja, Kering'ni kezd a vér a magyarba. Szent szélvésznek sebes zendülése Riadót ver lelke húrjain. . . . Kizöldül a szabadság vetése A vértanuk bús sirhalmain . . . Nagy ébredés haragvó titánja Dönget és sújt, tör nyilt utat . . . A koporsó fedelét bevágja . . . . . . Győz az ige . . . eszme . . . öntudat f Poklokra száll daemona a bűnnek, . . . Lesz még egyszer győzedelmi ünnep ! Keéky Pista. Második utazásom a Nap országaiba. XIX. Addio bella Capri. . . . ... És mindjobban fogytanak a napok. . .. Megannyi búcsúzkodás volt már valamennyi sétánk. Ibolyát szedtünk az anacaprii úton, a mikor is kijelentettem hogy én ma fölmesvek Mai számunk 12 oldal.