Nyírvidék, 1910 (31. évfolyam, 1-24. szám)

1910-03-13 / 11. szám

2 11-ik szám. N Y J R V I D É K 1910. március 13 A tanitó egész valóját vallásos érzés hassa át. Ha ez hiányzik, lehet a tanitó akarmilyen paedagogus, fáradozhatik, munkálkodhatok, nem lesz eredménye. „Hiten alapszik a társadalom minden erénye" Hiten alapszik minden a világon. Miért ne hinnők el tehát Isten létezését, ki az emberiség atyja, jótevője és gondozója, kitől minden jó származik, kinek életünket és mindenünket, amivel rendelkezünk, köszönhetjük. Neki imádattal és hálával tartozunk. Imáinkat meghallgatja, segit rajtunk. Épen azért, mert olyan jó hozzánk, kötelességünk őt házában, a templomokban felkeresni és hozzá imádkozni, neki hálát adni, szorongattatásunk közepette segítségért hozzá fordulni, ki igazán segíthet rajtunk. Hit és vallásosság nélkül nem lehet nevelni. Ez a nevelés kezdete. Mindaddig mig a gyermekek lelkében a vallásosság maga el nincs hintve, az erkölcsösség alapja sincs letéve. Nigyon sok embert a végromlástól a gyermekkorában belecsepegtetett vallásosság mentett meg. A tanitó magasztos hivatásának betöltéséhez szükséges a vallássosság. Igazi vallásosig honoljon a tanitó egész lényén. Iskolai imák alatt olvassák le arcáról a gyermekek igazi mély vallásosságát. Hiába beszéljük, hogy a templom Isién háza, ott igy-amúgy kell viselkedni és azt a mikor tehetjük keressük fel, ha a tanitó jó példával nem járul elő. Ei a beszéd és figyelmeztetés semmit sem ér, ha nem jön meggyőződésből és ha az éles s emü gyermekek leolvassák a tanitó arcáról, hogy csak kényszerűségből megy a templomba. Mindig szent felelemmel szóljunk Istenről. Jó és rosz napjainkban teljes megnyugvást mutassunk Isten akaratában. A gyermekeknek érezniök kell Isten létezését. A vallásos érzelem becsepegtetése után gyakran tapasztaljuk a gyermekeken az átalakulást és vált.zást. A vallásosan nevelt gyermek mindig jobban szereti tanítóját, jobban megadja a tiszteletet és hamarabb ajándékozza meg bizalmával. Ettől azonban eltekintve, ha csak azt vesszük, hogy a vallásosan nevelt gyermek romlo'isígra kevésbé hajlik, a kísértéseknek inkább ellent tud állani, hiszen tudja, hogy Isten mindent lát és hall; már mondom ez is biztosítja nekünk a nevelés biztos alapvetését. A lelkes tanitó nemcsak betanítja és elmondatja kellő áhítat mellett mindennap tanulás előtt és után az imákat, hanem példa és jóakaratú figyelmeztetés állal rajta lesz, hogy a mely háznál az imádkozás nem szokás, az az iskolából oda is átszivárogjon, ez által a tanitó a gyermekek utján a családokba is bevezeti a vallás erkölcsös nevelést. (Folvt. köv.) A kulturális tényező velejárójaként fog jelentkezni. Amely pillanatban a községek országos szervezete megalakult, ez lesz Magyarország leghatalmasabb szervezete. Az ország lakosságának hetvenöt százalékát öleli fel. Xétségtelen, hogy működését is országos eredmények kisérik. Az iskolai nevelés befolyása a gyermek egyéniségére. Irta: Vargha Ferenc. IV. Most már nézzük milyen magatartást és módot kövessen a tanitó, hogy a gyermekek szeretetét és bizalmát biztosítsa magának ? „A milyen a tanitó, olyan az iskola". A milyen példát látnak a tanulók a mesterüktől, olyanok lesznek ői is. Az iskola minden tekintetben visszatükrözi a tanitó egész személyiségét. Miiyenek leg)enek a tanitó külső és belső tulajdonai, hogy helyét emberül megállva, lassan minden nehézségen győzedelm-skedjék, hogy igy iskolaja az ő tulajdonainak fényképe legyen? — A tanitó mindig rendesen öltözködve, tisztán jelenjék meg növendékei előtt. A ruházatban piszkos, rendetlen tanitó rossz benyomással van a tanulókra. Már azért is kívánatos és szükséges ez. mert a gyermekeket csakis igy lehet rendre és tisztaságra szoktatni. A növendékek nem sokat adnak a szóra, ha a példát nem látják. Hogyan követeljük, hogy a gyermekek keze tiszta legyen, körmeik alól a piszok ellegyen távolitva, ha a tanítóé nem tiszta. Midőn a gyermekek kezeit vizsgáljuk, ők nem a figyelmeztetésekre ügyelnek inkább, hanem a tanitó kezeit nézik. Ha azok rendesek, akkor már a kővetkező alkalommal tapasztalni fogjuk, hogy a nagy többségnek tiszta és rendes lesz a keze. Rongyos ruhát ne fürjünk az iskolában. Értessük meg velük, hogy a foltos ruha nem szégyen, de annál csúnyább és annál nagyobb szégyen a rongyos. Igy jönni iskolába nem illik. Persze ennek csak ugy lesz hatása, ha a tanitó öltözéke is rendes. A tanterem tisztaságára nagy gondot fordítsunk. Sáros lábbal bemenni ne engedjük őket. Tiltsa meg a tanitó papír daraboknak, gyümölcshéjaknak és ételmaradékoknak a tanterem padlójára való dobását; de viszont egyetlen egyszer se történjék meg, hogy a tanitó fölösleges papírdarabot dobjon a padlóra, mert akkor a figyelmeztetésnek nem lesz eredménye. Szoktassuk továbbá arra őket, hogy a padlóra köpni nemcsak nem illik, de egészségtelen is. hoery egészen addig, a hol sziklaüregben a Madonaa szobra áll Ne menj zerge-Margit, — elfáradsz nagyon!" — „Margit néni, szeretem, — ne menjen" .... biztatott Dóra. — Megyek ! — szóltam zordonan, — s mig ők lassan visszaindultak, — könnyű szívvel és lábbal haladtam előre Csavargott, kanyarodott a széles, kényelmes út, — fájdalom, sokszor kellett félreugrálni a fel- és legördülő kocsik miatt, — és most láttam, hogy az út mentében a tömérdek babér és Erikacserje között csakugyan van Arbutus (Földieperfa) is Arbutus! Mikor én ezt a cserjét először láttam Lussinban. . . . A babérhoz hasonló levelek között, — mint a narancsfán: virág és gyümölcs egyszerre. . . . Hófehér gyöngyvirágfürtök és sötétpiros, diónyi nagyságú, gömbölyű, ehető bogyók Itthon, Tirpákiában azt hitték: ezek az apró narancsok, a mikor küldtem belőle haza És most itt volt előttem, sóvárogva óhajtott kedvencem, de bimbói még fejletlenek, — gyümölcse még nagyon apró, zöld, színtelen. . . . És mire bűvöletes pompában fog itt parádézni, a többiekkel, — s a narancsfakkal együtt — hol leszek már akkor! Ilyen bánatos gondolatok kóvályogtak fejemben, miközben feljebb és feljebb haladtam Visszanéztem a magasból s láttam Ilonkát Dórával, — mint apró bábukat; ők is megláttak, s integettek, hívogattak vissza, — én csak mentem előre. ... A Solaro is hívott. . . . Mind tisztábban rajzolódtak a tiszta kék égre a bérc fantasztikusan csipkézett, gót ívei; a zöldelő hegyoldalon szénégetők tanyáztak, — még magasabbra hágtam s im! térdet hajtottam a hófehér Madonna előtt, ki ott trónol, virágokkal környezve a sziklaüregben. . . . Bizony, — öt hét előtt, — mikor kocsin száguldottunk itt el azonban a gyermekek ezt is teljesítsék és megszokják; szükséges, hogy a tanítótól lássák a példát. A tanitó pontosan jelenjék meg az előadásokra, mert csak igy lehet követelni, hogy a növendékek pori ;sak legyenek. A rendetlen iskolába jövés úgy a nevelés, mint a tanítás hátrányára van. A tanitó ügyeljen testének fesztelen és illedelmes tartására. Mozdulatai legyenek nyugodtak, járása egyenes, egyszerűséget de rendet é3 pedáns tisztaságot tüntessen fel mindig. A tanitó a növendékek előtt mások irányában legyen szerény, előzékeny, mindenkor és bármi körülmények között pedig illedelmes és udvarias. Látván a tanitó tisztelet-adását mások irányában, ők is igyekezni fognak ilyen tiszte letet adni tanítójuknak. Ezek az első dolgok, amiket a növendékeknek el kell sajátitaniok, hogy az iskola külsőleg jó képet nyújtson. Ezek kicsinységeknek látszanak ugyan, de a nevelésnek és tanításnak első kellékei. Ezen külsőségekről lehet következtetni az iskola beléletere. A tanitó arca legyen vidám még akkor is, ha bánata van, vagy beteg. Ura'kodnia kell magán a legnagyobb testi és lelki fájdalmak közepette is, mert a gyermek vidám arcot szeret s csakis nyájas arcú tanítóhoz lesz bizalmas. A mogorva arcú embertől fél és retteg. A tanitónak 1—2 heti szomorú és mogorva kinézése elég arra, hogy a gyermekek bizalmát elveszítse, legalább is megingassa. Lehet, hogy amely napokon komor volt, derült arccal egvikm.sik gyermek teljes bizalmát nyerte volna meg és igy pedig megtörténhetik, hogy azoknak is kiknek bizalmát már birta, jó időre elvesztette. Az iskolában mindig verőfényes napnak kell ragyognia. Ahol ez nincs meg, ott npm viseltetnek szeretettel és bizalommd a növendékek a tanitó iránt. Ezek után a legelső, legfontosabb és elmaradhatatlan a bizalom megnyerésére a tanítónak szeretete a gyermekek iránt. Ahol ez hiányzik ott nincs nevelés, hanem csak száraz tanítás. Csak ugy tudunk nevelni, ha növendékeinket iga7án szeretjük. Nincs rá eset, hogy a növendékek bizalommal legyenek azon tanitó iránt, aki n

3in sz reti őket. A tanitó értelmi és szakheli tekintetben pedig birjon észrevevő tehetséggel, hű emiékezet el, jó ítélő és következtető tehetséggel; legyen továbbá mindazon ismeretek birtokában, melyeket tanítania kell. Ha ezekkel bír, könnyen megnyerheti a gyermekek tiszteletét. Akit a gyermek tisztel, azt rendesen szereti is, a szeretet pedig a bizalmat hozza me». Wikingékkel, — nem mertem volna arra gondolni, hogy ilyen könnyű szer el jutok idáig — gyalog! Capri város már milyen magasan fekszik a tenger szine fö'ött, — és most micsoda hangyabollyá törpült A szigetet körülölelte a bűvös nápolyi öböl, — szemben volt a Vesuv és Sorrento szivárványos bércfoka; a keleti oldalon antik omladékok; a Solaro csú csán középkori rablólovagvárdok romjai s modern erődítmények lejjebb, a melyekkel az angolok akartak Capriból Kis-Gibraltárt csinálni a Napoleoni háborúk idején .... lent a völgyekben olajfák ezüst tömege narancs kertek buja zöldje s őszibarackfák rózsaszínű virágmosolygása; a bűvösen kék égen sebesen rohanó felhők és tükörképük a kék tengeren, — körülöttem fel a hegynek, és le a ragyogó zöld déli növényzet között, mely itt ezen az uton leggazdagabb egész Capriban, — a virágzó Erika milliónyi bájos, halványlila és piros ha rangocskái; a cserjék alatt, a zöld fűben mérhetetlen sokaságú nyiló ibolya, Anemona és Crocus: ez volt Anacapri utja azon a tavaszi napon . . . Mámoros voltam mindettől s most már nem is akartam visszafordulni, csak mentem, mentem előre, a mig csak a kanyargó útnak — mintegy gombolyag pamutnak — a végére nem értem s ott nem termettem Anacapri hófehér házai között . . . Elértem a Grand Café Molarot — s megpihentem ott, a csodálatos terrazzán, az óriási magaslaton, a mely alatt a Grotta Azzurra van . . . Már-már arra gondoltam, hogy itt fogok villásreggelizni, — s fölkeresem egyikét azon mesés sétautaknak, melyekről Sinibaldi beszélt — de azután mégsem mertem, nehogy megártson a sok a jóból ... Igy hát megindultam haza; lefelé még könnyebben tettem meg az utat, közben fel felmászva a sziklák közé Erikát szedni . . . Ez volt a legnagyobb mulatságom Lussinban is, — de tudja Isten — ott a szikla is szelídebb volt; itt a bokrok sűrűjében mindenfelé rejtett szakadékok tátongtak: félelem fogott el és volt is már elég Erikám, — hát abba hagytam. — Ugy tértem meg. mint diadalmas hadvezér, — megosztván virágaimat otthon. Örültem, hogy végre én is adhattam virágot a „néni"-nek, nemcsak ő . . . Sajnos — bucsuvirágok voltak — másnap költözött el a hotelből . . . Boldogan mondogattam a lunchnél, hogy ezután amig csak itt vagyunk, — mindennap elmegyek Anacapriba. És — sajnos — egyszer sem mentem el többet . . . Ahányszor csak elindultam ezen a bűbájos uton, — mindig visszakergetett egy zápor vagy szélvihar. Egyszer a kikötőbe, a Grandé Marinára is lesétáltam gyalog a kocsiúton, mely nem olyan szép, mint a többi, de rendkívül érdekes képet nyújt, Teljesen terrasseszerüen emelkednek a sziget házai. Legalul a Marina Grandé szine3 emeletes halászhajlékai, azután jóval magasabban egy sor romantikus, régibb épület és romai ívek maradványai; végül fent Capri város, ahol mi laktunk — és sokkal, sokkal magasabban, a távoiból, nyugat felől Anacapri fehérlik . . . Egy ideig ott ácsorogtam a kikötőben a Mólón — azután visszakúsztam a Funicolaren ... Ha sétálni nem lehetett, akkor a boltokat jártuk. Nagy befektetéseket csináltunk különböző koraitokba . . . Korallt árultak a Quisisana halljában, uton-útfélen s minden boltban. Vettünk mindenfelé — amig rá nem jöttünk, hogy úgyis mindegy. Olcsó — hiszen ott halásszák, — de egyenlő mértékben csapnak be mindenütt . . . A suszternél, hol fehér vászon cipőinket