Nyírvidék, 1909 (30. évfolyam, 27-52. szám)

1909-08-29 / 35. szám

4 34-ik szám. N Y I R V I D É K 1909. augusztus 22. homoki földjeiket szőlőtelepítés helyett más, esetleg jövedelmezőbb mezőgazdasági üzemre fogják felhasználni. Ezzel szemben azonban » már meglevő homoki SMÖlők mivelésére irányuló ssakértelem fejlesztése, az okszerű borkezelési ismeretek terjesztése s a bor értékesítés előnyös megoldásának kérdései a hegyi szőlőkhöz hasonló és teljesen egyforma elbánásban részesülnek a föld mivelésügyi kormány részéről, illetőleg minden különbség nélkül ugyanaz a jóakaratú támogatás nyilvánul meg a homoki szőlősgazdák érdekeinek előmozdítása érdekében, mint amilyenben a hegyiszőlők tulajdonosai részesülnek. Hogy pedig a szőlők állapotára és a termés becslesre vonatkozó adatok közlésénél a nyiri szőlőkről valamelyik fővárosi lapban nem tétetett emlités, ennek forrása a legtávolabbról sem a hivatalos mellőzés volt, amennyiben a Nagyméltóságú Fóldmivelésügyi Minisztériumhoz ugy a julius havi, mint az előbbi hónapokban felterjesztett jelentéseimben a vezetésem alatt álló felügyelői kerülethez tartozó Bereg, Ung és Szabolcsvármegyék szőlőinek állapotát külön-külön és részletesen kifejtettem. Ezeket a jelentéseket az egyes napi lapok kivonatban különbözőkápen szokták leközölni, némelyek részletesebben, mások rövidebben, amely kivonuiolás mindig az illető lap felfogásától függ s azokéit a hivatalos szakközeg nem vállalhat felelősséget. Például az egyik nagyobb napilap erre vonatkozólag csak annyit jelzett, hogy a beérkezett jelentésekből a következőkben közöljük az ország nevezetesebb borvidékeinek állapotára és a termés kilátásokra vonatkozó adatokat s ezen közléséből Bereg, Ung és Szabolcsvármegyéket egyszerűen kihagyta. Viszont a „Borászati Lspok" folyó évi augusztus ho 8-án megjelent számában a beküldött jelentésemből a következőket kivonatolta. nA munkácsi szől. és bor. felügyelő jelenti, hogy Bereg, Ung és Szabolcsvármegyékben a szőlők virágzása általában kedvezőtlen lefolyású volt mely részben a virágzás idején uralgott hűvös esős időjárásnak volt a következménye, részben pedig mivel a peronoszpora a szőlőket már virágzásuk alatt megtámadta. A peronoszpora elterjedését elősegítette a folytonosan tartó nagy esőzés. Nagyon gyenge, a mult évinek legfeljebb egy negyed részével felérő termés várható." Végül legyen szabad kiterjeszkednem a „Hivatalos negligálás" cim alatt megjelent közlemény azon részére, mely szerint van e egyáltalán Szabolcsvármegyénekszőlészeti felügyelője és ha nincs, ez nem is olyan nagy baj. Erre vonatkozólag bátorkodom röviden kijelenteni, hogy Szabolcsvarmegyénck igenis van szőlészeti és borászatt felügyelője, s hogy tényleg baj volna ezen nagy Jelentőséggel biró szőlőmivelő vidékre, ha az egyik felügyelői kerüle'.hez sem tartoznék. Hivatkozhatnék a Szabolcsvármegyei szőlősgazdák nagy részére, a kikkel a szakkérdésekre vonatkozó állandó személyes és levélbeli összeköttetést fenntartom, továbbá azokra, akik hozzám számlalan alkalommal Írásbeli megkeresést intéztek s a kiknek szaktanácsokat es felvilágosításokat mindig készségesen nyújtottam. Hivatkozhatnék azokra a szabolcsmegyeí községekre, a melyekben a téli sorozatos előadásaimat a folyó évben megkezdettem, s ahol mindenütt legnagyobb örömömre meglepően szép érdeklődés nyilvánult meg. De ugy az egyes személyek, mint a községek felsorolását ez alkalommal mellőzöm, bár hajlandó vagyok az adatokat bárkinek rendelkezésére bocsájtani s most egyedül csak a Vármegyei Gazdasági Egyesületet, mint legilletékesebb tényezőt hivom fel nyilvánosan tanúnak, hogy Szabolcsvármegye szőlészeti és borászati ügyeinek érdekeit mindig szem előtt tartom, az erre irányuló minden mozzanatot állandó figyelemmel es érdeklődéssel kisérem s minden alkalommal arra törekedtem, hogy a nevezett egyesülettel vállvetve közös erővel a vármegye szőlészeti és borászati ügyének felvirágoztatásán munkálkodjunk. Ebben a tekintetben mondhatom, hogy a Gazdasagi Egyesületben igen dicséretes támogatót és szövetségest találtam. A fellépett peronoszpora járvány idején Szabolesvármegye nagyon sok községét személyesen bejárva, a szaktanácsokat a helyszínén megadtam s ugyanazon időben a nagyméltóságú Fóldmivelésügyi Minisztérium által erre vonatkozólag kiadott .Figyelmeztetés" cimü lapokat, valamint az értékes színes ábrával illusztrált Peronospora füzeteket ezen vármegye minden fontosabb szólőmiveléssel biró községének megküldöttem. A szőlők bejárása alkalmával a már általam korábban észlelt tőke pusztulást a folyó évben már annyira komoly jelenségnek találtam, hogy a Fóldmivelésügyi kormánytól a központi szőlészeti kísérleti állomás és ampelológiai intézet szakközegének sürgős kiküldetését kérelmeztem, akivel a szőlőkben a helyszínén behatóbb vizsgálatokat végeztünk s a fellépett baj mikro«kopikus vizsgálata végett a nevezett intézethez nagyszámmal kiásott tőkéket küldőttünk fel azon célból, hogy a tőkepusztulás okozójának mibenlétéről az érdekelt homoki szőlősgazdákat minél szélpsebb körben felvilágosítsuk s a védekezést illető szaktanácsokkal ellássuk. Ép ín ezen hivatalos utazásaim alkalmával olvastam egyik községben a hivatalos mellőzésre vonatkozó s a „Nyírvidékiben megjelent közleményt, melynek hatása alatt adtam meg jelen válaszomat és ismételten kifejezést adva a mélyen tisztelt Szerkesztőség igazságérzetébe vetett bizalomnak, kérem, hogy azt egész terjedelmében közölni szíveskedjék. Egyben, mivel meg vagyok győződve arról, hogy a hivatkozott közlemény csak téves informatiók alapján kerülhetett ezen általam komolynak ismert s mindig a közönség érdekeit szolgáló lapba, kérem, hogy jövőben a vármegye szőlészeti és borászati ügyeit érdeklő minden olyan kérdésben, amelyra nézve a mélyen tisztelt Szerkesztőségnek kételyei volnának, kegyeskedjék előbb bizalommal hozzám fordulni, illetve hivatalos működésemben jóindulatával támogatni. Ifj. Tóth Károly, m. kir. szőlészeti és borászati felügyelő. G-iardinettó. Nehogy valahogy elkéssünk s előttünk más valaki fedezze fel — mint a vízvezetéket — sietünk olvasóinkkal egy ujabb hasznos intézmány létesítését ludatni. A bujtosi árok beboltozásának eszméjéről a városi tanács lemondott. Sokkal több érzéke van ugyanis a mi hatóságainknak a helyi specialitások értéke iránt, semhogy oktalan, mindent uniformizáló törekvéssel helyrehozhatatlan pusztítást vigyen véghez városunknak amúgy is gyér természeti szépségeiben. A Bujtos hatalmasan épülő főutcáját tudvalevőleg egy pompás folyam öntözi, melynek illata legalább is annyi mérföldre elhat, mint a Niagara zúgása. Ugyanez a folyam másrészt a Nílust juttatja az ember eszé'e, mert az esős időszakban hatalmasan megdagadván kiönt s a kél partján elterülő burgonya és tengeri földeket dúsan termő illatos iszapréteggel vonja be. Hogy ebben a folyóban krokodilusok és vízilovak helyett patkányok lubickolnak, az csak emeli különlegességének varázsát. A civilizáció már rá vetette szemét erre a szép vidékre; itt is terjeszkedni és pöffeszkedni akar. Esténként villanyoskörték szórnak káprázatos fényt a Szagos-Nílus hullámaira s ezzel örökre letűnt az a romantikus korszak, mikor a bujtosi csendes éjszakákat csak a havi részletekre dolgozó hold meg a szentjános bogarak világították be. A civilizáció e romboló hatásával egyesek nem érték be, kövezetről, miről kezdtek ábrándozni s ily célból minden követ megmozdítottak; de örömmel halljuk, hogy eredménytelenül. A Bujtos úgy marad, ahogy van; csupán csak annyi változás lészen, hogy tekintettel a Bujtoson lakó iskolás gyermekeknek jelentékeny számára, a város az esős időszakban, valamint a tél folyamán kötélpályán fogja az iskolás gyerekeket a Bujtostol a városba beszállítani, hogy e jövendő m. kir. adóalanyok valahogyan a sárba, illetve hóba ne fulladjanak. A kötélpálya egyik állomása Karrier Vilmos fakereskedése előtt lesz, a másik a városházán, ahol e célra az erkélyt már alá is támasztották, tetején pedig már meredeznek a pályatartó vasoszlopok. Aki nem hiszi, álljon a városháza erkélye alá. * Egy társaságban arról a híres hollandi festőről (alighanem Van Dikről) beszéltek, aki egy rcsetvonással homlokegyenest ellenkező kifejezéseket tudott adni képtanulmányainak. Így például egy rcsetkanyarintással a nevető gyermekarcból siró gyermekarcot csinált. — No, nagy mesterség is az, — mondja egy sokgyerekes mama — én ezt egy nádpálca suhintásával is megcsinálom! Egyik helyi lap mult vasárnapi számából vesszük át a kővetkező dörgedelmet: „Szahara az utcákon. A mi városunk tulajdonképpen nem nagy város. Az utcák a Szahara sivatagjára emlékeztetnek, kivált igy nyár derekán. Egész napon átal nem lehet látni a negyven fokra fel hevített utcák forró homokján egyetlen vizes lajtot tova vánszorogni. Nem locsolják ezt az afrikai hőségbe beieszáradt várost, csak a városháza előtt, anuak is csak egy kis részén. Akik nem birnak menemlni a foglalkozásuk igájától, kénytelenek a száraz port s a tikkadt levegőt tüdejükre szivni és verejtékező homlokkal loholva keresni az árnyékos oldalt. Nyir• gyházát ugy látszií, augusztus havában, mivel az nem az öntözők hónapja, a rendészet, a napfürdőzök kénytelen városává avatja. Fényben és sugárban, valamint hőségben és porban van túlságos részünk, azért ezek ellenében locsoást kélünk. Ra már víztakarékosság szempontjából az utcai vízhálózatot nem nyitják meg locsolásra, lajtokat lássunk legalább döcögni, azoknak a hulló, hűsítő vizcseppjeivel is beérjük — szerénységünkben." Lám, lám, hát van nekünk elrejtve vízvezetékünk, bizonyára a föld alatt. És miután laptársunk kipattantotta ezt a nagy titkot, hát most már mindenki joggal elvárhatja a nemes tanácstól, hogy nyissa meg a vízvezetéki csapokat, árassza el vízsugarakkal poros utcáinkat, ahelyett hogy azon töri a fejét, hogy vagy 10—20 év múlva, hogy lehetne megvalósítani 3—4 millió költséggel a város vízvezetékét! * Vályogvető cigányok dolgoznak egyik birtokon. Mikor a munkát ellenőrző köíeg kiment megnézni őket „kérvénynyel" járultak elébe — „Tekintetes úr, tessek egy kis szalmát meg fát adni csináljunk egy kis kunyhót magunknak.* — Minek az nektek? Ott van az üres szin, istálló, iskola, hát minek akkor a kunyhó ? — Jaj tekintetes úr, tele van azs poloskával, nem vagyunk mi ahoz hozzászokva! Míg aztán ott mindég ijesztget valami frász bennünket! . . . * Két apró gyermek megy az utcán. Egyforma nagyok, a hajuk, szemök egyszínű, sőt arcra is ugy hasonlítanak egymáshoz, mint egyik tojás a másikhoz. Egy úrnak aki szemközt megy velük az utcán, feltűnik a két gyermek nagy hasonlósága és barátságosan megkérdezi tőlük: — Ikrek vagytok, gyerekek? Mire a két gyerek engedelmesen feleli : — Nem : — zsidók! . . . TANÜGY. Értesítés. A nyíregyházi közs. polg. leányiskolában a beiratások, továbbá a felvételi és javitó vizsgálatok a következő sorrendben fognak megtartatni : Augusztus 31-én d. e. 9 órakor és folytatólagosan d. u. 3 órakor felveteli vizsgálatok. Szept. l-én d. e. 9 órakor az I. osztály beiratása. „ l-én d. u. 2 „ az I. oszt. javitó vizsg. „ 2-án d. e 9 „ a II. oszt. beiratása. „ 2-án d. u. 2 „ II. oszt. tan. jav. vizsg. „ 3-án d. e. 9 „ a III. oszt. beiratása. „ 3-án d. u. 2 „ III—IV. o. tan. jav. v. „ 4 én d. e. 9 „ a IV. oszt. beiratása. Tandij egész évre 40 korona, melynek fele a beiratás alkalmával, másik fele február hó l-én fizetendő. Felvételi díj 2 korona, könyvtár díja 2 korona, tanitói nyugdíjra 30 fillér. Bairalás alkalmával az iskola kötelékebe újonnan belépő tanulók kötelesek keresztlevelüket, illetőleg anyakönyvi kivonatukat és az újraoltást igazoló bizonvitvanyukat is bemutatni. Nyíregyháza, 1909. aug. hó. Gáspár Gézáné, igazgató. Értesítés. A nyíregyházi iparostanonciskolában az 1909 — 10. tanévi beiratások szeptember hó 5, 8, és 12-én a róm. kath. iskolahelyiségében délelőtt «J —12. délután 3—5. eszközöltetnek. A beírásra kitűzött, ezen időben tanulóját minden iparosmester, még azon e«etben is köteles beíratni, ha az próbaszolgálaton van. A ki tanulóját később íratja be, vagy szeptember 13-tól nem küldi pontosan az előadásokra s ezen mulasztását nem tudja kellően