Nyírvidék, 1909 (30. évfolyam, 27-52. szám)

1909-08-08 / 32. szám

31 -ik szám. N

T Y I R V I D É K 1909. augusztus 1. 3 kolera is. Mikor később megint a maltai kikötőhöz érkezett a hajó, nem érintkezett a parttal, mindamellett nagy mennyiségben lepték el a legyek. Erre a kolera is újból kiütött a hajón. Azután iimét a nyilt tengerre mentek, hol a legyek lassanként eltűntek és velük együtt a járvány is. Tudvalevő, hogy a járványok háborúkban különösen nagy hatalomra jutnak. Sőt az ujabban gyűjtött hiteles adatok arról tanúskodnak, hogy több ember pusztul el betegségtől, mini az ellenség fegyverétől. Nemcsak háborúban, hanem hosszabb hadgyakorlatok idején is beállanak effele esetek. 1898-ban az Egyesült-Államok összpontosított hadseregében valamennyi ezredben kiütött a hagy máz, míg pedig a bevonulástól számított nyolcz héten belül. Az egészségügyi szolgálat megfigyelése szerint a járvány főterjesztői a legyek voltak. A hevenyészett árnyékszekgödket ugyanis a legyek azonnal elleptek. É« mivel az a szokásuk, hogy folyvást nyugtalanul ideoda röpködnek, az ürülékről a legrövidebb idő alatt átrepültek a tábori főzőhelyekre és rászántak az ételekre. Hogy ezt minden kétségen kivül helyezzék, az orvosok abból a mészből, melylyel időnként a tábori árnyékszékek tartalmát hintették be, finomabb port szórtak az ott levő legyekre. Azután átmentek a tábori konyhákba es ott az ételeken hemzsegő legyek közt számos olyan példányt találtak, melyek még egészen mészporosak voltak. Ugyanakkor a katonatiszti sátorok bejáratai szúnyoghálóval voltak védve a legyek ellen, a közemberek satrai e'lenben nem. Ennek megfelelően a katonatisztek közt a hagymázos betegségek százalékszáma tetemesen csekélyebb volt, mint a közemberek és altisztek körében. Nem csupán a tipikus hagymázos betegséget terjesztik a legyek, hanem általában a gyomor és bél fertőzés utján keletkező bajait, külünösen a kis gyermekek hányással kapcsolatos hasmenését is. Az a kérdés tehát, vájjon lehetséges-e ez ellen a veszedelmes állat ellen védekezni? Lehet bizony! De előbb az szükséges, hogy az emberek általában kissé müveltebbeké, tanultabbakká legyenek. Különösen pedig az, hogy az iskolai tat itás alapja a természettudomány legyen. Az amerikai szakkörök legújabban a .házi legyet* már nem ezen a közkeletű néven nevezik, hanem a tifuszlégy (typhoid fly) elnevezést hozták forgalomba. Ezzel már jelzik veszélyességét és figyelmeztetik a népet a védekezés, az irtás szükséges voltára. Azt, hogy a tiluszlegyet (Musca domestica) — nevezzük ezentúl mi is igy — sikerrel lehet irtani, mi sem bizonyítja világosabban, mint a nagy városok középső részeiben való ritkasága, helyenként pedig teljes hiánya. Azért hiányzik, illetve azért van belőle kevés, mert a nagyvárosok rendezettebb részeiben nincsenek szaporodására alkalmas helyek. A házi légy, illetve a tifuszlégy, petéit trágyára szokta rakni; még pedig a lótrágyának ad elsőséget. Lárvája fehér kukacz, mely a trágyában nő meg, és ha megnőtt, vörösesbarna, tonnaforma bábtokká alakul át, melyből rövid idő multával kikel a légy. Annak tehát, hogy a nagyvárosok rendezetteb részeiben a tifuszlégy nem bír nagyon elszaporodni, több oka van: először is, nincsenek olt istállók, tehát nincsen trágya. Az árnyékszékek angol rendszerűek és tartalmuk a földalati csatornarendszeren át azonnal eltávozik a város területéről. Végre a konyhák is betonnal, keramittal vagy hasonló anyaggal vannak borítva, tehát szerves anyagok a burkolat alatt nem halmozódnak össze. Legfeljebb a szemetes láda fenekén maradhat valami, a miből légykukacz megélhet, ha a cseléd lusta és tisztátalan. Ai utcákon is a lovak ürülékét folytonosan takaritják. Persze a külső terfiletekeD, a hol már lóistállók is vannak, már más a helyzet. 0 t hemzseg a légy ! Éppen ilyen a helyzet a vidéki városokban és még inkább faluhelyen. Ez az oka annak, hogy kisvárosokban és falvakban, ha nyári időben tífuszjárvány üt ki, a baj olyan mértékűvé fejlődhetik, a minőre nagyvárosok tisztább részeiben egyáltalában nincsen példa. Könnyen érthető, hogy a nagyvárosok tisztább részeiben is lehet szórványosan hagymáz, még pedig télen is; mert hiszen annak a betegségnek a csiráit nemesak a legyek terjesztik, hanem terjedhet ivóvíz, tej, és az emberek személyes érintkezése révén is. Az a lény. hogy vidéki helyeken, falvakban sokszor olyan ijesztően nagy légyrajok vannak, sok emberbm azt a gondolatot kelthetné, hogy a tífusz-legy elleni irlóhadjárat lehetetlenség. D)» a helyzet nem olyan súlyos, mint a minőnek látszik. Sőt hatérozott valóság, hogy a tifuszlégy ellesi irtó hadjárat könnyebb, mint a szúnyogok elleni. Pedig a szúnyogok ellen, meg trópusokon is, már olyan sikereket ertek el, a melyeket az avatatlan ember itt nálunk valóban el sem tud képzelni. Annak, hogy a legyet könnyebb irtani, mint a szúnyogot, *z az oka, hogy szúnyog mindenfelé van a szabadban, még a legelhagyatottabb helyeken is; a tifusz-légy ellenben jóformán csak emberi és állati lakásokban és szomszédságukban él. Mi, a kik a legyeket a szabadban is tanulmányozzuk, tudjuk, mert a magunk szemével is látjuk, hogy az emberi telepektől távolabb eső hetyeken tifusz-légy (Musca domestica) alig fordul elő. Azok a fajok, melyek a legelőkön és általában künn a szabadban röpködnek, mindenféle más fajokból állanak. A 1 gyirtásnak tehát aránylag kis területen, a lakott helyek körében kell folynia. De még más körülmények is megkönnyítik ezt a munkát. A tifusz-légynek, mint a legtöbb légynek, fölötte hatalmas természetes ellenségei vannak ; nemcsak rovarok és pókok, rablók és élősködők, de járványos betegségek is pusztítják őket. Ellenségeinek annyira hatalmába van, hogy a szabadban e miatt nem tud boldogulni, csupán az emberi házak és a háziallatok istállóinak védelme alatt bir nagyobb számra vergődni. A harmadik fontos körülmény, mely a tifuszlégy elleni harcot megkönynyiti: nagyfokú nyalánksága. Czukrozott sörrel bekent deszkára vagy papirosra például mohón telepednek le és egyszerre nagy mennyiséget lehet ott megsemmisíteni. Az általánosan foganatba veendő irtó eljárásnak tehát már tavaszszal kell megkezdődnie, és a kitelelt legyeket, melyekből rendesen keves van még, nagy gonddal keli megsemmisíteni. Az irtó eljárás kettős irányban halad : 1. a lárvák ellen, 2. a már kiftjlődött szárnyas legyek ellen. A lárvákat csak úgy lehet csökkenteni, ha az állati és emberi ürüléket, különösen pedig a lótrágyát, nem hagyják az istállóban, vagy az udvarban, hanem mindjárt kiviszik a szántóföldekre és alászántják ; ott annyi légyellenség szokott lenni a talajban, hogy a légypeték és a iégylárvák legnagyobb része megsemmisül. Vannak, a kik azt ajánlják, hogy a trágyát chlórmészszel keverjék. Ezt azonban egyelőre költséges volta miatt nem lehet végrehajtani. A trágyát sem lehet mindig és mindenütt az istállóból azonnal a szántóföldekre kivinni. Egyelőre legtöbb sikerrel a már repülő, kifejlődött legyek ellen lehet irtó hadjáratot indítani. Ez nem is kerülne valami nagyon sok munkába. Vannak légyfogó üvegek, enyvezett légypapirok és lépvesszők valamint légymérgek, meljekkel sokat ártalmatlanná lehet tenni. De azért ezek csak addig tehetnek jó szolgálatot, a meddig valahol sok légy van. Válameünyit alaposan kiirtani nem lehet velük. Erre csak egy eszköz van: a lepkeháló. Lepkeháloval bármelyik szobában úgy össze lehet a legyeket fogni, hogy egyetlen sem marad szabadon. Az összefogáshoz szükséges idő, a helyiség nagyságától, részben a légy tömegtől is függ. 40—50 m

2-nyi alapterületű szobában valamennyi legyet 15—20 perc alatt összefoghatja az, kinek már némi gyakorlata van. Konyhában lassabban megy a dolog, ha már nagyon tömegesen vannak benne; faluhelyen például egy-egy nagyobb konyhában néha 2—3000 darab is zúg. Ehhez esetleg másfél óra is szükséges. Természetes azonban, hogy ha lakásunkat légytől mentesen akarjuk tartani, jól beillő kereteket kell az ablakokba csináltatnunk és ezeket a kereteket szunyoghállóval bevonni. A szúnyogháló egyébiránt napjainkban már elsőrangú higiénikus készítmény. Az EgyesültÁllamokban, különösen a déliekben, valamint egyéb tropikus és féltropikus országokban legújabban új iparág virult fel, mely sok ezer embert foglalkoztat, t. i. azoknak az iparcikkeknek gyártása, melyekkel a lakásokat védik a legyek és a szúnyogok betolakodása ellen. Maholnap a szúnyogháló éppen olyan nélkülözhetetlen alkotórésze lesz a lakóháznak, mint a konyhában a tűzhely, a fedélen pedig a kémény. Sokan, mikor a légyfogásról szóltam nekik, el sem tudták képzelni, hogyan vállalkozhatnék valaki olyan borzasztó munkára. Persze azt hitték a jó emberek, hogy minden egyes legyet, mikor a lepkehálóval megfogták, azonnal ki kell belőle venni és megsemmisíteni. Hát ez bizony olyan babrálás volna, mint a közmondásban szereplő zahhegyezés. Sokkal gyorsabban megy a dolog. Meg sem állunk a hálóval addig, mig több szobát, esetleg valamennyit is, meg nem szabaditottuk a betolakodott szemtelenektől. Csak ha már vagy kétszáz darab zúg és rajzik a hálóban, úgy, hogy a szövete a súlyuktól lógni kezd, akkor öljük meg egyszerre valamennyit. Még pedig benzingőzzel. E végből a háló alsó felét, melyet középen összeszorítunk, hogy az összefogott raj ki ne röpülhessen, valami széles nyílású üvegbe, melynek dugója van, vagy pedig bádogszelencébe, melynek födele van, toljuk bele. A háló felső fele kivül marad. Azután néhány csepp benzint öntünk a hálóra es az edényt a dugóval vagy fedéllel gyorsan bezárjuk. — A hálószővet olyan vékony, hogy nem szokta gátolni a dugó vagy fedél alkalmazását. Pár peic múlva valamennyi légy élettelenül hever és akkor legjobb őket papirosra kiönteni és vagy a papirossal együtt elégetni, vagy tűzbe önteni. Az elégetés azért szükséges, mert így a legyekben levő kórokozó csirakat, valamint esetleg már érett petéiket is megsemmisítjük. Ezek tudniillik a benzintől nem mindjárt pusztulnak el és még kikelhetnének. A benzin gyúlékony, sőt robbanó anyag; azért nem szabad esfe gyertya- vagy lámpavilágnál dolgozni vele, valamint égő szivar, pipa se legyen olyankor közel. Egy háztartásba ilyen célra egész nyáron át 40—50 fillérnyi benzin elég. Legjobb, ha a nagyobb üveget szekrényben tartjuk és a napi használatra csak pici kis orvosságos üvegbe öntünk belőle keveset. Talán egyik-másik olvasó különösnek találja, hogy lepkehálóban egyszerre annyi eleven légy lehessen és hogy nem repülnek ki belőle. Erre nézve megjegyzem, hogy addig, mig a halót a levegőben ide-oda himbáljuk, egy légy sem bir belőle kiszökni, ámbár a háló egészen nyitva van. Ha pedig kezünk megáll, akkor másik kezünkkel a hálózacskó közepét rögtön összeszorítjuk és ezzel a kijáratot elzárjuk. És mihelyt eleresztjük a szövetet, a hálót nyomban ismét mozgatjuk. Ismerőseim közt vannak olyanok, akik a legyeket mind röptükben fogják el és folyvást lóbáljak a hálót, mig a helyiség valamennyi hívatlan vendégét röptükben össze nem fogták. Ezt azért nem tartom jónak, mert a folytonos, heves hadonászással könnyen le lehet ütni valami törékeny tárgyat asztalról és szekrényről. — Efélék közelébe pedig jobb hálóval nem hadonászni. Én többnyire nyugodtan tartom az eszközt egyik kezemben, mialatt a masikkal a zacskó közepét összefogom. Csak az ülő legyekre vadászok; mikor alkalmas helyen vannak, közvetlenül fölöttük suhintok el a lepkefogóval és akkor biztosan benn is maradnak. Ahol sok van, ott egy suhintással húszat is lehet fogni. Könnyíthetjük a dolgot azzal, ha cukros szeszes italt kenünk fa- vagy kemény papiroslemezre. Erre a torkos népség mohón gyülekezik össze. Ha valamelyik helyiségben például konyhában, vagy olyan üzletben, a hol édes szeszes italok vannak raktározva, nagy légyrajok vannak, akkor a nagy tömeggel először úgy bánunk el, hogy rovarport (zacherlint) fujtatunk a légyraj közé a levegőbe. Eféle kis rovarporfujtatók minden najyobb üzletben kaphatók, a hol rovarport árulnak. A rovarportól a nagy légytömeg pár perc múlva lehull a padlóra. Ezeket össze kell söpörni és elégetni (mert sok csak elkábul); a maradékot azután lepkehálóval fogjuk össze. Fődolog tehát mindenekelőtt, hogy az emberek megtanulják, minő módon kaphatják a betegségeket és minő okok azok, melyek az életet megrövidítik. Ha majd ezek az igazságok szétterjednek és az iskola is tanitani fogja, akkor már nem lesz olyan nehéz dolog az általános irtásrá átmenni, mert akkor a nemzetek zöme fogja követelni. Egyébiránt annyi gyermek tölti idejét téthnül, vagy éppenséggel csinytevésekkel, hogy belőlük éppen ezen a téren hatalmas egészségügyi irtó hadsereget lehetne alakítani. Nemi jutalom fejében azután madárfeszkek pusztítása helyett legyeket irtanának, a mi olyan könnyű munka, hogy 4—5 éves gyermekek is végezhetik.