Nyírvidék, 1909 (30. évfolyam, 27-52. szám)

1909-12-26 / 52. szám

Nyíregyháza, 1909. XXI éYfbjfanj, 52. s^ám. ' szombat tember i. t mm A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szaboicsmegyei Tanítóegyesület Hivat^os Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek : Egész évre 8 kor., Fél évre 4 kor., Negyed évre 2 kor., Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség,és Kiadóhivatal: YÁHOSHÁZtTÉR 6. SZAHv Telefon szám: 139. Kéziratokat nim adunk vissza. Hirdetések: $rs»ihSs szeriitti^g^^K^HB A nyil -tcri kemények: dija .» . .^tónt 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 40 Hü.. míndoo fc.víüüá ,n 4 Hll

ér. Y;ist;fg be.tflvel sz»'dfti két-^wn^ xzáuiit. Karácsony. Megint egy karácsony, hogy ránk magyarokra a szeretet békességének áldása nem száll! Az angol, a franeia, a német, az orosz, az olasz, a spanyol, a norvég és a svéd, a szerb, a bolgár, a román, a montenegro a maga háza biztosságának nyugodalmával örvendezhet és vonulhat meg mélységes áhítatának nagy érzéseivel ezen a szent ünnepen: csak mi magyarok vagyunk azok az átkozottak, akiknek — ha van lelkünk és szivűuk — ezen a varázslatos ünnepen is, szinte átokra kell, hogy nyiljon az ajkunk. Ha ugyan van még közöttünk, akinek még hite van az átok fogantató erejében ! Kihez imádkozzunk 1 Ki ellen átkozódjunk ? Hiszen — talán meg is halt már a magyarok Istene! S átoknak lehet-e foganatja 1849. október 6-dika óta? Az a nagy, az az örök, az a mindenekre áradó Isten pedig büntető kezének súlyával nehezedik reánk 1 Hitünket vesztve a nemzet jövendője iránt, borul ránk a szent karácsony ünnepe, misticismusának csodás igézeteivel. Lehet-e templomot építeni: magyar földön, magyar hegyek szikláiból vett kövekből: hogy ott egy Istennek, a SÍIT agyarok IotenécBk oltára előtt egy fohászban, egy leg)t-n a magyar? A nemzeti érz^s ilyen együtt dobbanásának niccs olíára Magyarországon! Nem is voit eoba — Pusztátzer úts*. Gondoljunk csak Mohácsra, Má királyra és Korvip Jánosra utána, és? azután további nyomoruságainkra. Htez&n még József császár alatt sem voltunk egyek: magyarok. 1848 ban valamennyire igy volt. De még sem egészen. Mert nemzeti történetünk circulus vitiosusában a Bocfclajak és különösen Rákóczy Ferencz szabadságharcának a tanulságai már megrontották a nemzetet. Aíután meg megmint példás dó látványosságaiis voltak erre a megjárták : j861, 1867, 1875 T. i. arra, hogy f aki utánam jön, tegye be az ajtót! Ezeken a nyitva hagyott ajtókon át jutottunk el odáig, az • 909-ik esztendő karácsony havának 25-i * napjáig, amikorra épen megint fgztejidórifek a karácsonyi ünnepnapja következik: hogy mi ezen a nagy és szent ünnepen, amikor ctaláduuk körébe megvonulva, a szeretetnek minden érzésével összeölelkezünk és elárasztjuk egymást ennek a krisztusi tanításnak szent megnyilatkozásaival : ugyan akkor ökölbe szorult kézzel — — — — imádkozunk a magyarok Tstpnéhp?: Magyarok Istene, ha még meg nem haltál szégyen letedben, tégy csodát! É

reld O.v-x* egy uyajjá .«t á te , . - ít. Rií sé ismersz, hiszen ugy megszaporodott! De szavadnak egy hangján- így is egy. lesz megfojt! Ihleni meg'; a Haza ssst-r etjének igéjével! Amiért e//;/>/> meg keli haha és . . . azután élni eretto.I Mennyi sok ma^tTkisértet zörgeti rabláncát és talán még több csontvázzá aszott in agyár kiál t fel hozzánk donijainak" zörgetéaf'vel. t:ptín moít, Karácsony napjának szeretut jegyében született emlékezetén! Ilyen most a mi Karácsonyunk! Hitünket'vesztve a törvény erejében, az azt szentesítő, tehát — ami annél még több — törvénynyó emelő szó helytállásában, utolsó — dátum szerint utolsó függetlenségi harcunk sziute halvánnyá emelt, nemzetes? <óvk-avat ott hősünknek, az ő sirja mellé állott, tehát elvei őrzőjének praedestinálódott utódjának — — — rettenetes dekadenciája után, a Jézusüak és Krisztusnak a megszületésére való ezen emlékeztető napon, a Szeretet megva'ósulásának ezen a nagy ürnépén, nekünk magyaroknak. Hiszen, ha van még lelküuk és szivünk magyar: sínte átokra kell, hogy nyíljon az ajkunk! Álmok alkonya*) Egymagamba járom dérlepte mezőknek Elfonnyadt megsárgult, halott avarát, S bús őszi verőfény, szomorú verőfény Hullatja fejemre tünő sugarát. És amerre járok, Elfogynak az álmok, elszállnak az álmok, Nem marad belőlük csupa köd, csupa dér, Csupa köny s zokogás az emlékedér' . . . Mégis — Bár tétova célom el sohse is érem, Illatból, meg színből kötöm a füzéremBóditó illatú százszinü virágból, Harmattal ragyogó, ringó rózsaszálból, Köröskörül kötöm mind csillagsugárral Ugy küldöm tenéked hegyen völgyen által, Én legeslegelső S legutolsó álmom . . . Most az avart járom, — Hajh, nem igy volt régen! Aranyszínű lelhők szálltak fenn az égen, Verőfény kacagott a földön a fákon, Napsugáreső volt az egész világon, Lobogo tűz lángolt a vak éjszakába, S én megbabonázva indultam utánna . . . . . . Tégedet keresve, te utánad vágyva . . . Álmodtam magamnak egy külön világot, Milyen emberi szem még sohasem látott, Örök napsugárral, örök veröfénynyel, Amelyben a napot sohsem váltja éjjel. Ahol az emberek mind kaczagva járnak, Hire sincs, nyoma sincs boldogtalanságnak, *) Felolvasta szerző az Erdélyi Irodalmi Társaság legutóbbi felolvasó ülésén. Merre a szivekben minden érzés tiszta. Honnan, ki oda jut, sohse vágyik vissza, Hol a boldogságnak nincs kezdete, vége, — Ezt mentem keresni a nagy mindenségbe. Rajzott a lelkemben a jövendő álma, Sok színes tervemnek nem volt szere-száma, Rólad ezer gonddal népesült az éjjel, Álmodtam szüntelen kinos szenvedéssel A te két karodról, hófehér karodról, Beszédes szemedről, halavány arcodról. Meg arról a napról, amikor meglátlak . . . Olyan messze földet be tán sohse jártak, Mint amilyen messze elmentem voln' érted; S nem hallottak soha oly fergeteg éjet, Mit ne jártam volna mosolyogva játszva, Tégedet keresve, te utánad vágyva . . . Hogyha meg azt mondták : célom balga, dőre, — Kinevettem őket, s csak mentem előre . . . . . . Fáradt verébszárnynyal sasok útját járva, Éltetett, biztatott a jövendő álma. ... És jött egyszer egy nap, Sohse legyen mása, Álmok hervadása . . . Ezer éjszakának nincsen annyi réme, Ezer éjszakához másik ezer kéne, S ha mind összeforrna, ha mind egybefolyna, Annál az egy napnál gonoszabb nem volna! Özvegy lett az ajkam minden kacagástól, Özvegy lett a lelkem a nóta szavától, Ősz jött a tavaszra, elfogyott az álom . . . . . . S most puszta mezőknek Elfonnyat avarát Egymagamba járom . . . Nevlezky János. Második utazásom a Kap országaiba. Capri többi csodabarlangja. Mór majdnem egy hét óta időztünk a „Syrenek hazájában" — és a prémes kabátjainkat még egy ppreig sem nélkülözhettük. Végre valahára földerült egy nap — sugárzó verőfényben, langyos szellővel — lavaszi ihlettel — igazi vasárnapi hangulatban . . . Igyekeztünk is kihasználni a gyönyörű időt s pumpás jókedvvel indultunk neki — ezúttal kocsin — a Marina piccola felé vezető útnak, hogy annál ruganyosabb, pihentebb lélekkel és testtel bizzuk magunkat ismét a rengő kék hullámokra . . . Kiválasztottunk egy megbízható ábrázatú evezőst a Marinán s megértetve véle az útirányt, —• a megbízható talián rögtön azzal a meglepő indítvánnyal állott elő : — jtbb volna — ha gyalog , mennénk a Faraglioni sziklákhoz — ő majd „odahozza" a báikát — s onnan evezzünk a sziget csoda barlangjaiba . . . Meghatóan naiv volt e kicsiny terv — tekintve, — milyen messze voltunk aránylag a Faraglioniktól — és micsoda képtelen utakon kellett volna odasétálnunk (!) Ami a bárkát iileti — bizonyára vesztegeli a Faraglioniknai is egynehány — mi nem is tudtuk még, hogy oda is vezet ut — ott í* lehet tengerre szállani — de akkor nem kellett volna ide jönnünk a Marina piccolara . . . Fent a sziklatetőn kecskék szökdeltek, de mi nehézkes ungheresik vagyunk — mondtuk a taliánnak — s nem kecskék, mi nem akarunk szőkaellni — hanem bárkába ülni és pedig rögtön. Erre KI ITlíJP mnet ronrlolin_mnf* niillHirA h»>"»

u