Nyírvidék, 1909 (30. évfolyam, 27-52. szám)

1909-12-26 / 52. szám

10 50-ik szám. N Y I R V I D É K 1909. december 12. Az egyfolytában való tanításról. Irta: Zimmermann Rezső tanár. IV. Néhány iskola, mely az osztatlan tanítást lelkiismereti kérdés tárgyává tette, figyelmeztet arra, hogy az osztatlan tanitás mellett nagy gond fordítandó az órarendre, mert miga az osztatlan tanítással összekötött 5 órai ülés és tanulás túlságosan igénybe veszi a tanulót. A kerdésnek ez az egészségügyi (hygienikus) oldalához vezet. Mielőtt azonban arra áttérnék, ki kell térnem arra, hogy maga az órarend a mi intézetünkben miként van megalkotva. * Ami órarendünk a kötelező nagyszámú órákat lehetőleg délelőtt tartja meg, ezzel nyilván gyakorolja azt a fontos paedagógiar elvet, hogy a napi munka súlya a pihent elmére és friss erőre essék. De megalkotoi bölcs mér^Ueíte) belátták, hogy minden terhet délelőtt ne™iehet s nem szükséges lerázni. Nem is mertek volna arra gondolni, hogy a tanulónak minden délu tánt szaba időtöltésre és foglalkozásra bocsássanak. Ellenben viszont belátták és fapasztalták egy-két szabad délutánnak jótékony hatását s ezért engedélyezték eredetileg mérséklettel a szabad szerda és szombat délutánokat, melyeket csak azóta raktak meg egyéb, de még mindig szabad, tehát terhelőnek vagy ölőnek nem mondható foglalkozásokkal. Az okos mérsékletet főleg abban kell megláinunk. hogy a délelőttöt teljes mértékben kihasználták ugyan, de annak természetes határán tul nem mentek. Ez által rendkívül kedvezővé tették az ifjúságnak a helyzetét a szabad foglalkozásra és a másnapi munkára való előkészületre. Mert hetenként csak 4 délutánt s azt is csak egy-egy órával kötöttek le, a mely órák, ha talán nehezebbek is, mint hogy elvi szempontból helyeselhetök volnának, ennek az az oka, hogy a nehéz tárgyak óraszáma nagyobb, mint a könnyüké. Vegyük továbbá figyelembe, hogy a mi iskolánkban szinte parancsolólag követelik a felekezeti viszonyok, hogy a vallásórák az első és utolsó délelőtti, és a délutáni órákra essenek. Nálunk az egyfolytában tanitás először a délutáni vallásórákat hozná at délelőttre, miált.l ezen órák alatt a tanulók egyrésze ablakórát kapna. Ehhez a 4 ablakórához járulna két ének óra, mely szintén csak ablakkal volna elintézhető. Ez összesen 6 óra, amely azt hiszem, elég lármára adna alkalmat az ablakórát élvező tanulóknak ; mikor most is, — ablak óra nélkül — sokszor zaj van az első vallás óra alatt a folyosón ácsorgó tanulók miait. Ez olyan fontos — szegény — belátva, hogy csalódott bennünk — legott előkerítette a bárkáját. A nap melefen sütött; hová lett a bősz, a vad tengermoraj P Eltűnt, elrejtőzött valamely rejtett sziklabarlangba .... melodikus, halk, gyöngéd mormolással simultak bárkánk oldalaihoz a hullámok ... „Kisértő ! — gondoltam— eléggé megmutattad haragos arcodat — ugy-e? — — — s most azt akarod, hogy elhigyjetn : te mégis aa vagy, akit szerettem . . . . s hogy tudod te is szerelmesen ringatni az embert s a napsugarat . . . Sok szívet törsz meg évente . . . s millió ezüst csillaggá törőd az aranysugarakat csakhogy a pajkos sugár kifog rajtad s — tovább siklik: de ha az emberszívet egyszer hatalmadba ejted s megtörőd, az nem szabadul tőled soha többé . . . elviszed, elrejted, betakarod hullámaid kék szemfödelével" — S a nagy kisértő, — a nagy Gonosztevő — akinek öléből támadt mindent, ami él — csábítóan hullámzott körülöttünk A Dél szinei intenzivebben ragyogtak fel: a sárga sziklák, a sötét kőtölgyek, a füge-kaktusz szeszélyes ág-bogai a sziklákon, s a csalfa hullámok — emitt a szikla árnyában smaragdzölden tündökölve, — azurkékségük diadalmas fényében ott, hol bárkánk us*ott lágyan, — míg távolabb, a nyilt tengeren — gyöngyharmatos fátyol borult rá : a Tavasz sejtelmes ihlete !... Rengő-ringó kék selyemfodrokon siklottunk előre — számtalan, kisebb-nagyobb grotta mellett haladva el ... . Mindnek van neve, mindhez fűződik valami rege vagy pajkos mende-monda. Itt a Grotta dtl Matrimonio — ahol házasodnak nyáron 1 — mond hunyorgatva az evezős ; tovább evezve — kisebb ágyudörejhez hasonló hang ütötte meg füleinket — Grotta del Arsenale, mellyel évezredek óta játszik a dolog, hogyha nálunk az egyfolytában tanitás behozatnék, legtanácsosabb volna a vallás órákat egészen a délelőtti utolsó és a délutáni órákra szorítani. Másrészt azért, hogy a tornaórák délután vannak, ezáltal mi a lehetőségig megkönnyítjük a minndennapi munka terhét, a délelőtti tanitás által esetleg már kimerült tanulóknak. Merem állítani, hogy paedagogiai szempontból sokkal jobb órarendünk van, mint az egyfolytában tanitó iskoláknál. Msrt a délelőtti utolsó, és a délutáni egyetlen egy órára vallást, magyart, történelmet, természetrajzot, tórnát tehetünk, tehát 5 osztályt a két utolsó órában könnyű tárgyakkal láthatunk el. Tehát sokkal nagyobb könmebbséget szerzünk a tanulóknak, mint ha 11- és 1 kőzött egymásután adjuk nekik e két órát. A többi órákor, pedig a többi tárgyakat alkalmasan variálhatjuk. De térjünk immár az egészségügyi érdekek vizsgálatára. * * * A szem mindnyájunknak drága kincse. De láttuk, hogy a gyertya mellett való tanulást tanulóink legnagyobb része nem fogja kikerülhe'ni, tehát ezen a bajorv mi az osztatlan tanitás behozatala által nem fogunk segíthetni. Mivel pedig délután 2-től 3-ig tanilunk csupán, tehát akkor, mikor a ftappal a legvilágosabb, mi a szemek rontásához a mi órarend beosztásunkkal igazán a lehető a legcsekélyebb mértékben járulunk hozzá. Arról pedig mi nem tehetünk, ha egyes felekezetek 3 óra után is foglalkoztatják a tanulót. Sem a privát órák szemrontó hatása minket nem terhel. Nem terhel az sem minket, ha valaki természettől fogva rövidlátó; nem terhelnek a szembetegségi esetek sem, m rt évek múlnak el, mig iskolánkban szembetegség esete, csak egy is, — előfordul. Azt hiszem, ezek után méltán csodálkozhatunk azon az állításon, hogy az osztatlan tanitás által valahol 4i°/e-ról 17%>-ra esett a szembetegségi esetek száma. * Ami az általános egészségügyi viszonyokat illeti, tudjuk, hogy Magyarországon a közélet tespedtségét az egyénekben is nagyszámú testi és lelki betegség kíséri, az emberekben százféle betegség lappang, ront, s világos hogy ezek nagy része a gyermekekre átöröklődik. Mi tehát betegsegekre hajlékonyabb, gyenge gyermekeket nevelünk, s ide sorozhatjuk tanulóinknak jó nagy százalékát. Bizony vigyáznunk kell. hogy ha valamiképen tehetjük, inkább építsük egészségüket, mint rontsuk. Csakhogy ne feledjük el, hogy minekünk mindenkitől meg kell kívánnunk az ismeretekből egy bizonvos mininumot, amit hullám ágyudörejt — azt a ,játékot' —melyet Kipling szerint a .Nagy Varázsló" parancsára .öröktől fogva játezania kell « Most iött a Grotta del Naso — s nagy sugarban lövellt k i a viz egy szikla orlyukain: azután a Grotta rossa, (vörös barlang), melyet én inkább Grotta multikorinak neveznek, mert márványredői a szivárvány minden szinében csillognak s csak lenn — ott, hol a hullám mossa alá falait: lilásvörös; a hullámok is szivárványszínűek a mint visszatükrözik a sziklák színeit E bájós sceneria közben elérsezénk a Solaro lábaihoz — ahol a Grotta verde (zöld barlang) rejtőzik szemérmesen .... bájos csodája e csodás szigetnek . . . Nem oly impozáns nagy-águ terem, — mint a kék barlang — de nem is kellett ám szívszorongató aggodalmakat kiállani — hanyatt feküdni a bárkában — hogy bejuthassunk; . . . nem fogja míg az embar lelkét olyan megdöbbentő varázs; nem itilati meg ugy a titok — de oly bájos — oly kedves, oly elragadó: sohasem felejthetem el — milyen boldog voltam ott! A Grotta Azzurában, mintha a föld rejtett méhében lettünk volna .... titokzatos hatalom nyűgözte le, — zsibbasztotta meg erzékeimet; — ha sellő volnék, nem szeretnék ott lakin — mert sziklabflrtön az — ha még oly csodaszép is . : . de a Grotta verde nyájas — elragadó smaragdzöld hullámain lebegve — a smaragdzöld fényű sziklabolt és falak közül kilátni a szívderítő sugárzó, verőfényes kék tengerre s beszökellnek az arany napsugarak s ott járják pajkos táncukat a — hol világosabb — hol sötétebbzöld falakon . . Nem halott kő a szikla — élő — eleven ebben a tündéri táncban — s amint körülereztük párszor a kettős barlangot — alig még betegség cimén sem engedhetünk el senkinek. Azt mondják tehát nekünk az osztatlan tanitás pártolói, hogy délután a tanulók nyugtalanabbak, mint délelőtt. Ezt elhisszük nekik egy szóra, mert láttuk fentebb, hogy ugyencsak vitézkednek, kiabálnak, ugrálnak, fütyölnek, szinte a dubajságig készek elmenni. Csakhogy ők nem igy értik — felelik rá, hanem ugy, hogy délután a tanár és tanítvány idegesebb, mint délelőtt; hogy a 12-től l-ig lefolyj éra alatt élénkebb (értsd tánulásra alkalmasabb) a tanuló, mint délután, még ha délután vallás, történelem, torna, szépírás van is; — hogy a tanulóra nézve a 12-től l-ig váló óra értéke legalább is annyi, mint a délután 2 tői 3 ig való óra; végül azt is mondják, hogy a délutáni órákon több a kedvetlenség. Különösen, ha egy némely tan.iványunknál észrevehető délutáni alvásra való hajlandóságra gondolunk. a kedvetlenséget menten elhisszük. A többit pedig összefoglalva mondjuk ki, hogy az osztat'an tanítást helyeslők azt állítják, hogy egyfolytában végzett 5 órai munka nem merití ki annyira a tanulót, mintha az 5 órát két részre osztjuk, mint ahogy mi tesszük, 4+1 órára. Noha ez az állítás abszurdumnak látszik, mivel mi ugy tudjuk, hogy a legnehezebb munkát is részekre osztás által könnyebben meg lehet győzni, mint egészben véve; s a világon mindenütt ugy bánnak el a dologgal, hogy részekre osztják; továbbá a tapasztalati lélektanban régen megállapított tény, hogy minden uj ismeretnek bizonyos idő kell arra, hogy az emlékezetben megszilárduljon; mert a folyton egymásra tuluió ujabb ismeretek a régi, de meg nem rögzített ismeretet az emlékezetből kiszorítják ; ennélfogva az volna az ideális tanitás, ha minden uj ismeretnek az elmében való helyfoglalása után kellő ideje és alkalma maradhatna az emlékezetben való megrőgződésre, mert külőmben a paedagógus szüntelen azon bajjal kínlódik, hogy a már egyszer közölt ismeretet még egyszer kell tanítani; — tehát ebből a szempontból a minél osztottabb a tanitás a legajánlatosabb paedagogiai módszer; továbbá tapasataljuk azt is, hogy délelőtti 4 órai munka után ugyancsak hajt mindnyájunkat az éhség a munka megszakítására; s végül a fentebb mondottakból is az következik, hogy tanácsosabb délutánra is munkára felügyeletünk alá hivni az ifjúságot, mint szélnek eresztenünk: mindamellett itt ujabb érveket hoznak fal az egy folytában való tanitás hivei. « Egyik érvük a ,plenus veuter". Ezt mindnvájan ismerjük első gimnazista korunk óta. bírtunk megválni tőle . . . S mikor kiértünk: táncukat ott folytatták a pajkos, játszi napsugarak kint a sárgás sziklafalon — színes csillogó refiexekkel elevenítve meg azt . . . Látni kell mindezt látni e táj sajátságait — — — hogy megértse az ember: valaha görögök éltek itt — s képzeletük innen nyert ihletet — csak itt — és ehez hasonló tájakon — teremthette meg regéik játszi és paradox alakjait ... A kék barlang valamelyik föniéges és magasztos istenség szülőhelye lehetett — a zöldben — pajkos nymphák — faunok —» és sellők űzték játékukat ... A syrének — s az an'hitherisek hazája es itt . . . A bájos tündért a zöld barlangot komor sziklaóriás őrzi: a Solaro! A kopár rideg bérc mellett közvetlenül — a legbujább növényzet!. .. A vigasztalan, szürke kőhalmazok mellett a sugárzó, tündöklő tirrtienoi tenger . . . Mint egy valóságos syrén — oly hizelgően, oly lágyan, oly csábítóan, oly szerelmesen ringatott bennünket . . . ki -sejthette volna — milyen viharok rejteznek syréamosolya alatt . . . hogy hosszuhosszu hetekig egyetlenegytzer secn lehat többé részem ebben az isteni élvezetben . . . Édes lágy tavaszi szellő simogatta arcunkat, — ki gondolhatott volna arra, hogy szörnyeteg szélvész magja rejlik e lágy szellőben . . . jégzápor s felhőszakadás váltja fel a mennybolt tiszta azúrját . . . Kimondhatatlanul jól éreztük magunkat. Vasárnap volt lelkünkben, ünnepi derű, eredendő optimizmusom — mint kába, botor kis tavaszi virág a jég és hótialmazok közt — az első csalfa napsugár érintésére mir felemelte, kidugta fejet — hogy dermedten, megsemmisülve hulljon vissza a h6 alá . . . De még Vasárnap volt s tavaszi sugárzás bel-, dog önfeledségben — mintha elveiztettem vol na