Nyírvidék, 1909 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1909-12-19 / 51. szám
51-ik szám. N Y I R V I D É K 1909 december 19. 3 alatt, valamint megengedi azt, hogy a fiatalkorúak fogházában állja ki a fogházbüntetést az oly elitélt is, aki 18-ik életévét meghaladta, de a 21-ik életévét még nem töltötte be. 4. Végül — s ez a legfontosabb — módot nyújt a bíróságnak és a fiatalkorúak ügyében itélő közigazgatási hatóságoknak arra, hogy a büntetendő cselekményt elkövetett kiskorúval szemben a rövid tartamú szabadságvesztés büntetést, amely a gyakorlati esetben sokszor az elitélt erkölcsiségét veszélyeztette, lehetőleg mellőzhessék és ha a fiatalkorúnak a büntethetőséghez szükséges értelmi és erkölcsi fejlettsége meg van az egyéniesités helyes elvének megfelelően különböző intézkedéseket tehessenek. A fiatalkorú bűntettes megdorgálható, próbára bocsátható, vagy ellene javitó nevelés rendelhető és csak ha szigorúbb intézkedés mutatkozik szükségesnek, akkor rendelhető el ellene fogház vagy államfogház büntetés. A fogházbüntetés a fiatalkorúak részére berendezett külön fogházban hajtandó végre. 4 A fiatalkorúak büntetési rendszerének lényege a javitó nevelésben rejlik, ennek legrövidebb tartama egy év, de a huszonegyedik életév betöltésén tul nem terjedhet. A javitó nevelést vagy állami, vagy az igazságügyminiszter által alkalmasnak talált más intézetekben hajtják végre. Tekintettel Szabolcsvármegye agrár jellegére, itt a javitó nevelés céljaira talán egy gazdasági iskola volna létesíthető, hol a fiatal korúak nemcsak erkölcsileg megjavulhatnának, hanem a földmivelés, szőlő és kert-gazdasági ismereteket is elsajátitnák. A törvényjavaslat indokolása is reá mutat arra, hogy számit a társadalom humánus, szeretetteljes közreműködésére, a patronage egyesületekre, a gyermek jogvédelmi társulatokra. Az állam és társadalom vállvetett munkájára van szükség, hogy eredményt érhessünk el; az ujabb kriminálpolitikai irány nem a megtorlást tartja főcélnak, hanem a biincselekvények elkövetése ellen való védekezést a kiskorúakkal szemben követett helyes eljárást. Ha a társadalom tudatára ébred annak, mily fontos feladat vár reá, ha meddő szóharcok helyett komoly szociális alkotások terére lép, ha szem előtt tartja, hogy az esetleg eltévedt fiatal korú bűnösnek jó útra terelése, megjavítása, helyes irányban nevelése nemcsak az illető egyénnek válik javára, hanem a társadalmat és államot egy közveszélyessé válható egyén veszedelmétől és annak contagmmától mentheti meg; akkor társadalmunk intelligentiája seregestül fog sorakozni a gyermek jogvédelmi egyesület zászlai alá, szívvel, lélekkel, m unkáss ág gal és an yagi áldozatokkal is előfo gja mozdítani annak nemcsak létesithetését, hanem fennállását és azt, hogy szeretetteljes hivatását mennél intensivebben megvalósíthatja. Az emberbarátoknak hálás tér nyílik a jótékonyság gyakorlására, mert kétségtelen, hogy annál több fiatalkorút lehet majd megmenteni, mennél több anyagi erővel rendelkezik majd az egyesület. Célszerűnek tartanám, ha a Nyiregyházán létesítendő szabolcsmegyei jogvédelmi egyesületnek a megye minden egyes községében volnának szervei; egyébként bízom abban, hogy az intézöség gondoskodni fog a legcélszerűbb szervezetről. Dr. Z'nner Samu. Fiatalkorú bűntettesek pártfogása. Folyó hó 12-én alakult meg a nyíregyházi kir. Törvényszék főtárgyalási termében a fiatalkorú bűntettesek védelmére hivatott jogvédő bizottság. Ennek a társadalmi mozgalomnak a megindítására az Országos Gyermekvédő Liga adta meg az impulzust. Közvetlen oka pedig az a törvényhozási intézkedés, mely szerint a büntető Novellának a fiatalkorú delinquensekre vonatkozó uj büntetési rendszere 1910. január 1-én már életbe lép. Az értekezletet Kovács István kir. törvényszéki elnök nyitotta meg, ismertetvén az alakulás célját. Rövid, de annál tartalmasabb beszédében élesen rávilágított a fiatalkorú bűntettesek társadalmi felkarolásának mélyreható szociális és büntetőjogi jelentőségére. Gríf Vay Gáborné szólalt fel ezután. Azzal kezdte, hogy mindössze néhány szubjektív észrevételt akar fűzni a fölvetett kérdéshez. Azonban tanulmányszámba menő szakszerű előadása csakhamar arról győzte meg az élénk érdeklődéssel figyelő hallgatóságot, hogy a humánus gondolkozásáról, széleskörű műveltségéről közismert grófnő a társadalmi, sőt jogi tudományok mélységeiből is gazdag szellemi kincseket aknázott ki. Ezután dr. Bodnár István adta meg az alakuláshoz szükséges direktívákat, mire a tisztikart az értekezlet egyhangú választással a következőképen alakította meg: Díszelnökök: Grof Vay Gáborné, dr. Meskó László Elnök: Kovács István. Társelnökök: Mikecz Dezső, Májerszky Béla. Alelnökök: dr. Bodnár István, Halasi János Titkárok: dr. Bartos Sándor, dr, Sarvay Elek. dr. Török Béln. — Választmányi tagok: Básthy Barnáné, Báthory Istvánné, Bodnár Istvánné, Burger Pálné, Dobos Imréné, Dohnál Józsefné, Flegmáim Jenőné, Groák Ödönné, Halasi Jánosné, Józsa Rózsa, Juhász Eteléné, Kállay Rudolfné, Kégly Szeréna. Klár Gusztávné, Kovách Elekné, Kovács Istvánné, Korányi Endréné, Meskó Lászlóné, Mikecz Dezsőné, gróf Pongrácz Kálmánné, Rosenthál Gyuláné, Sarvay Jánosné, özv. Soltész Gyuláné, Szesztay Zoltánné, Szikszav Györgyné, Szomjas Gusztávné, Wilt Györgyné. — Andrássy Kálmán, Bagdy Imre, Balla Jenő, Ballay Győző, dr. Bartók Jenő, dr. Bernstein Béla, Borbély Sándor, dr. Buday Gyula, Dobos Imre, dr. Dohnál József, Eckert Elek, Fejér Imre, dr. Flegmann Jenő, Glück Péter, Groák Ödön, Görömbey Péter, Hlatky-Schichter Gyula, dr. Hajós Sándor, Hoffmann Mihály, dr. Hoffmann Mór, Hrabóvszky Guidó. Imre János, Inczédy Lajos, dr. Járossy Sándor, dr. Kállay Rudolf, Kertész Bertalan, Kiss József, Klár Sándor, dr. Konthy Gyula, dr. Korányi Endre, dr. Kovách Elek, Kovách Győző, Kovách Lajos, Letfler Sámuel, Liptay Jenő, Márkus Károly, Mezőssy László, Mráz János, Olchváry Pál, dr. Okolicsányi Dezső, Orsóvszky Gyula, Palaticz Lajos, Paulik János, Petrovics Gyula, Péchy Gyula, dr. Prőhle Vilmos, dr. Róth Izsó, Rosenthál Ferenc, Ruhmann Andor, Ruttkay Gyula, Ruzsonyi Pál, dr. Sarvay János, Schvarcz Izidor, Simák János. Somlyódy János, Somogyi Gyula, dr. Sőrés János, Szabó László, Szesztay Zoltán, dr. Szikszay György, dr. Vadász Lipót, Vass Mihály, Váralljai Ferenc, dr. Vietórisz József, dr. Wilt György, Virányi Sándor, Zoltán István. Folyó hó 14-én Kovács István elnöklete alatt értekezletet tartott a jogvédő bizottság elnöksége, amikor is az ügyvezetés legközelebbi teendőiről történtek intézkedések. Az elnök bejelentette, hogy gróf Vay Gáborné és dr. Meskó László a díszelnökséget elfogadták. Elhatározta az értekezlet, hogy a vármegye összes bíróságaihoz közigazgatási és rendőri hatóságaihoz hivatalos értesítést küld a jogvédő bizottság megalakulásáról, továbbá felhívást intéz a vármegye összes ügyvédeihez, hogy a fiatalkorú bűntettesek védelmét díjtalanul vállalják el. Végül az ügyvezetés teendőit az értekezlet olykép határozta meg, hogy az első évben az ügyvezetést az alelnökök közül dr. Bodnár István, a titkárok közül pedig dr. Bartos Sándor látja el. fiz egyfolytában való tanitásról. Irta: Zimmermann Rezső tanár. III. Most tehát, tisztelt értekezlet, egy kérelemmel kell fordulnunk azokhoz a családokhoz, ahol „a család együttélése nyugalmasabb és bensőbb". Kérjük meg őket, hogy ha iskolánkba adják hozzánk fiaikat, egyelőre a többi családokra és által snos tásadalmi bajainkra való tekintetből engedjék hoznánk délután is fiaikat s biztassuk szen bizonyosan ; egynémely tudós szerint világító Infusoriumok és Baktériumok! valószínűbb az, hogy a sziklafal sajátságos alakulata — egyik oldalon egészen egyenes és sima s a mint lenyúlik a tengerbe: — alatta, a vizén keresztül szűrődik át a fény messziről, s idézi elő ezt a csodás szinhatást. . . . Azt tartják, csak napfényben szép a kék barlang — én voltam benne, teljesen borús időben, felhős ég alatt egyszer — és akkor még sokkal, hasonlíthatatlanul szebb volt, mint eiuttal — ragyogó napsütésnél. . . . Világosabb, tündéribb kék volt a viz — és a sziklakulisszák, mintha a hetedik égből ereszkedtek volna le Álomvilágban vél az ember lenni ott. . . . A bűvös kékség — a mélyben — mintha olvadt ezüstté változna át A barázda, melyet bárkánk vont a vizén: csillogó ezüstvonal; a szinezüst evezőről alápergő vízcseppek: ezüst baimatgyöngyök. ... A háttér „kék sötétségében" — egy fiu rejtőzött, ki egy fél líráért levetkőzött s ezüst szoborként merült a víz alá. .... Meseországban voltunk; — biztosan ott rejtőzik a kék sziklafüggőny mögött gyermekálmüink Lűvös „kék madara" ; — és a gyermekmfsék cscdás „kék virága" — amit annyian kerestek, kutattak — s nem találtak fel soha — talán itt tenyészik, itt virul e csodás kék színezetű hullámok alatt, e bűvös tenger mélyében. ... Jó volna leszállani, lesülyedni és megke lesni e mesés kék virágot, amit nem nevezhetett a magáénak még soha senki. . . . Egyszerie csak — ragy locsogás és lárma oldotta fel a varázst, mely lekötve tartott; — — — megérkezett a kiránduló hajó s most — egyik a másik után — bejött az a harminc báika, amelyik ott vesztegelt a barlang elől' eddig. — — A sok evezőa lármázott, — a ki rándulók szajkó-módra fecsegtek az őssze,európai nyelveken — a sok bárka tllepte a bűvös vizet, s mig mi — fölfedeztük magunk ban az „örök nőiest" — és kajánul nézegettük egyik-másik hölgykiránduló tollas kalapját — amelynek fölötte használhatott a fekvés a bárkában ; — a Wiking diadalmasan taszigált ben nünket könyökével: ugy-e, hogy mégis jobb volt előre jörni bárkával — s nem a többi csőcse lékkel ?* — Bocsánat, — de igy mondta. Alázatosan beismertük, hogy igaza van — s hogy mi csak „gyönge nők" vagyunk ; — most hozzáteszem még — ha valaki csak igy — Isten tudja, hanyadmagával — volt bent pár percig: az csak arra való, hogy elmondhassa: volt a „Grotta Aezurrában u is Legelébb jöttünk be igyekeztünk, hogy ki is juthassunk legelébb. A gőzhajó útjába már bele kellett esnünk — azt már remikerülhettük ki — de én sokkalta vidámabban s könnyebb szívvel ültem a bárka — fenekén. „Coraggio per me." Könnyebb is volt evezni visszafelé, — oda háromnegyed óráig — vissza alig fél óráig tartott az ut. Baj ; nélkül kötőttünk ki a Marina grandé mólóján — egyszerre érkeztünk a gőzhajóval, amely kettős-hármas sorokban vontatta maga után az összes bárkákat, a melyek nngy élelmesen odakötözték magukat Bucsut vettünk a hűségesen kiszolgáltatott maccaroni adag után dei ék evezősünktől, a ki fáradtan tőrülgelte veritékes homlokát — s ismét hazakusztunk a hotelünkbe . . . Lur ch után Wikingék felmásztak tak a Tiberins villájába — oda már nem birtam követni őket — mikor pedig pár óra múlva visszatértek — Ilonkáékkal együtt átkocsiztunk Anacapriba. Csodaszép ut ez: a bércbe vágott rengeteg serpentin utakon, előttünk mindig közelebb az óriás sziklafal: a Solaro; a merre fordítottuk a fejünket — mindenütt vége volt a világnak, — mindenfelé kéklett a tenger; előttünk fenn, a sziklák kőzött — • alattunk mélyen lenn az örvénylő sziklahasadékokban — embermagasságú Erika, — babér, myrthus. Capri városa — már csak darázsfészek — s mind feljebb-feljebb a hegyi uton egy természetes üregben — a Madonna hófehér szobra . . . Majd Anacapriba értünk s hófehér házai közül kiválasztottunk egyet a Café Molarot s bementünk theázni. Csodálatos terrazzára ültünk ki s láttuk, hogy ismét ott vagyunk, ahol délelőtt voltunk : a sziget éjszaki csúcsán, a sarkon, csak hogy az óriás sziklafal tetején amely alatt a Grotta Azzurra van Csodás volt a kilátás — de jeges szél kezdett fújni és sietve kotródtunk Dórával a kocsiba és haza Megjött a posta. S levelet hozott nekem otthonról — tele szemrehányással: még egy sor irást sem láttak tőlem Akár én . . . . pedig ők irtak már többször; — és én irtam eddig nap-nap mellett — halálra fáradtan is Leveleink — mint világtalan galambpár — elrepültek egymás mellett talán — vagy egymástól távol: eltévedtek idegen világbt De megtudtam végre, hogy semmi baj sincs otthon .... csak a fiamurammal nem birnak Na megállj ! Legyek csak egyszer otthon ! Ruzsonyi Pálné.
