Nyírvidék, 1909 (30. évfolyam, 27-52. szám)

1909-12-19 / 51. szám

2 5t-ik szám. nyosan ráakad a maga szívében is azon kis magocskára, melybői ez a mérges növény kicsii ázott. Tehát a jóindulat, ugy-e kedves Jegyző ur, még csupa önzésből is, meghozza kamatját. Ez a jóindulat tanácsolja, hogy hasznos dolog a Jegyzőre is, a községre is. ha a vezető elemeket, a javából igyekszik kiválasztani. Ez egy rendkívül fontos dolog. Igaz, hogy csak árnyék már egy falusi biró, az esküdtek, a képviseleti tagok, — csak ép' hogy ilyenek is legyenek, — de a melyik jegyző közhaszonra, közboldogulásra törekszik, igyekezni fog odahatni, hogy cl> Jel vából állíttassa be ezeket a szinekurákat is. Mód és alkalom van rá. Hiszen a szavazatok, akár nyíltak, akár titkosak, — ezek is csak formaságok. Van rá útmód, már a jelöléseknél, hogy a nem tetsző, vagy nem odavaló egyének, visszaveltesenek. Ez a mód lehet jó is, rossz is, — amilyen lelkű intéző használja. Hanem az bizonyos, hogy ha tudásra is, erkölcsre is, szorgalomra is, az arravaló egyének kerülnek a községi közigazgatás élére, — ez minden tekintetben nagy nyereség. Nagy uyereség, ha a képviseletben helyt foglalalnak lelkészek és tanítók. Főként a tanítóknak nem szabad volna kimaradni. A nép közművelődési ügyének ők a szakemberei. S a község közigazgatásában, lőfontosságu, a közművelődés érdeke. Éppenolyan, mint a közegészségügynél a községi orvos. Aztán közgazdaságnál értelmes gazdaemberek, iparosok. Szóval ugy kellene berendezkedni, hogy a község minden életmódja megtalálja a maga emberét. Az igaz, hogy az ilyen képviselők nem lesznek egyszerűen Fejbólintó Bálintok, de a község előhaladásának biztosabb eszközei lesznek, mint a liferált szavazólapok várományosai. Én legalább, hasznos eredményeket várok attól, ha a jegyzők a tanítókkal az egyetlen evezős — — — és az a kis díohej a hullámzó tengeren. ... És utravalóul a többi marinajo vigyorgása és figyelmeztetése, hogy siessünk, n.ehogy belekerüljünk a gőzhajó útjába, mert az óriási hullámokat ver ám. . . . Szerencsénkre: evezősünk komolyabb és tisztességesebb férfiú volt, mint a tegnapiak, — nem emlegette annyit a maccaronit, holott igazan becsületesen megdolgozott érette. . . . Izmos két karján ugyancsak megfeszültek az izmok, amint az evezőket forgatta — egyaránt vigyázva arra, hogy ne távolodjék el nagyon a parttol, és arra, hogy ne jusson túlközel a sziklafalhoz. . . . Csodálatos ez a vízi út nyugatra a Grandé Marinától a szédületes egyenes, meredek sziklafal mentében — a kék barlangig. Mosolyognom kellett, mikor eszembe jutott tervem, hogy fogok én a tengerparton sétálni órahosszat. . . . Csakhamar valami keskeny, nyaktörő lépcsőt vettünk észre a bércről le a tengerig — s lenn a perton antik omlaiékokat: liberius Imperátor fürdőjének romjait. ... Jó messziről vezethetett az a lépcső — Tiberius egyik villájának ma is latható romjai — mert lizenkettő volt neki, szegénynek a sziget legszebb pontjain — a Lo Capo előhegységen vannak — északkelet felé; allitólag a kék barlang is összefüggött ezzel a villával egy rejtett bércalatti úton, mely majdnem Izét ezredév súlya alatt eltűnt az emberek színe elől — talán összeomlott. . . . Magát a Grotta Azzurrát is — mint tudva vagyon — 1826-ban fedezték fel újra. Mikor észrevettem, hogy a hullámok ismét ellenséges indulattal közelítenek felénk, eszembe jutott, hogy mit csináltunk Lussinban, ha bizonytalanul éreztük magunkat a tengeren, s kaptam magam, leültem a bárka fenekére: igy nem láttam olyan nagyon jól a tarajos hulláN Y I R V I D É K bizalmas barátságban, minéltöbbet elbeszélgetnek az iskolai életről, az iskola nevelésügyi oldaláról, az iskolai kertészkedésről, — a mit a tanügyi hatóságok sürgetnek ugyan, és igazán szégyen, hogy még ma is megyei faiskolát, emlegetnek, a honnan gyümölcsfákkal kellene ellátni a községeket, holott az volna az igazi embernevelés, ha gyermekkortól felfele, okos és hasznos munkára képesítenék az embert. A betütudomány magában egy hajítófát sem ér! Ezekről kellene a községházában sokat beszélni, a beszéd után sokat cselekedni. Mindig arról, a mi nincs, ami lehet, amiknek nemlétében olyan sivár a falusi élet . . , Kimondhatlan hasznos dolgok a szö,veikezetek, amelyek nemcsak a napiszükség könnyű és gyors megszerzésére, nemcsak takarékosságra segítenek, h<nem a lakosság összetartozási érzetét fejlesztik, erősítik. A szövetkezeti élet aztán több olyan jó dolgot von maga után, a helyi viszonyok szerint, amelyeket előre nem is lát az ember. Köztisztesség, élnivalóság, építkezésben, lakásban, köztisztaságban, utcák, terek csinosításában, közéri elmiségben, vállalkozási szellemben és több ilyenfélékben, észrevétlenül is előhalad a falu lakossága s kiemelkedik abból a gyerekesen tehetetlen, együgyű, korcsmatöltelék állapotból, mely a falut oly utálatossá s az ügyeskedők buta eszközévé teszi. Hogy a falut szeressük — szeretetreméltóvá kell tennünk. S miért ne tehetnénk? Minden eszközünk megvan hozzá: fejünkben, szivünkben, kezünkben! Ne szidjuk mindig a minisztériumot és az istent. Alkotó munkában van emberi méltóságunk és igaz örömünk. Minő öröme és megnyugvása Nyirgyulaj községének, midőn jegyzője azt jelenti már november végén, hogy minden közteher be van fizetve, — jöhet a karácsony! Csak szebb dolog, mint ha karácsony hetében is hordják a rozoga butorok-it, cele-culát, megmokat — s nem éreztem annyira nyájas ringatásukat. Nem szédült úgy a fejem. . . . Coraggio per me ... . bátrabban néztem fel a félelmes sziklafalra .... ni, ott a kopár bércen a gyér moha között egy-egy kis legyezőpálma áll: merész szeszélye a természetnek; — és le a sziklafal tövébe: ott, hol a tengerár őrli, ostromolja szüntelenül, örökké — vörösesbarna, rozsdás a színe, kisebb-nagyobb nyílásokkal. ->pró barlangocskákkal, melyekbe dörgő zajjal törnek a hullámok «=» kérlelhetetlenül, mint a Fátum, — végezvén az Erosio munkáját Most elértük a sziget északi csúcsát és balra fordultunk. Már messziről láttunk vagy harminc bárkát vesztegelni: a kiránduló hajót várták. . . . A Grotta Azzurra bejárata előtt voltunk Milyen furcsa, — az ember csak olvasott és hallott itt-ott erről a híres barlangról; beszélt olyanokkal, akik voltak is benne, — és senki eddig egy szóval sem említette azt a végtelenül kínos érzést, a mitől alig szabadulhat vaiaki, aki — pláne: először evez be a csodabarlangba. Csak mostanában beszéltem egy úrral, aki nem gyáva fehérnép és mégis azt mondta: bele nem menne még egyszer Megvigasztalódtam : még sem én vagyok a leggyávább a világon — mert én belementem még egyszer. . . . ... A Baedecker azt mondja: meg kell kissé hajolni a bárkában ülőknek Hát ez nem igaz, kérem! — Le kell feküdni Nyáron, amikor többnyire nyugodt a Tyrrhenoi tenger — hagyján! de a többi évszakokban ez csak kivételesen fordul elő; éjszaki, vagy keleti széllel lehetetlen bejutni; nekünk csak Tramon tanánk volt — de igy is illetlenül nagy hullámok tetején táncolt a bárka, mialatt evezősünk rejtélyes előkészületeit megtette Előbb evezőit fektette végig a bárkában — azután 1909 december 19 felelő rongyos taligán s a községháza, akár egy ócska tollkereskedés . . . száll a pehej a zálogpárnákból . . . dunnákból. Bizony érdemes volna a vezetőséget meghempergetni benne . . . érdemkoszoruként! Szívemből, munkatársamként, üdvözlöm Önt, kedves Jegyző ur! Sok egyébről elhallgatok. A példabeszédre hivatkozom: Sipienti pauca! Anir''s«v KftlinAn. Gyermskjoyvéclaíam, Törvényhozásunk a mult évben megalkotta a Büntetőtörvény novelláját, melynek két különösen kiemelkedő része van, egyik a büntetés feltételes felfüggesztésére, a másik a í'iatalkoruakra vonatkozó rendelkezések. Ez utóbbival kívánunk foglalkozni ez alkalommal; mely különösen aktuális azért, mert Kovács István kir. törvényszéki elnök e hó 12-ére értekezletet hivott össze gyermek jogvédelmi egyesület létesítése céljából. A novella lényegesen eltér a régi büntetőtörvénynek a fiatalkoruakra vonatkozó rendelkezésétől. A régi törvény szerint fiatalkorúak 12—16 éves egyének büntethetősége attól függött, vájjon a cselekmény bűnösségének belátására kellő képességgel bírtak; a novella a fiatalkorúak korhatárát 18 évre emeli, a büntethetőséget attól teszi függővé, ha a büntethetőséghez szükséges értelmi és erkölcsi fejlettsége megvolt. De nemcsak hogy a büntethetőség feltételeit megváltoztatja s a büntethetőség eseteit megszorítja, de magát a büntetést is enyhíti; az individualisatió elvét különösen érvényesiti, fősúlyt a fiatalkorúak megjavítására fekteti. A törvényjavaslat e rendelkezéseinek alapgondolatai az indokolás szerint a következők: 1. „A büntetendő cselekményt elkövetett gyermekekkel és fiatalkorúakkal szemben nem a megtorlás, hanem a megmentés és nevelés szempontjait kell érvényre emelni. 2. Nem szabad fenntartani a jelenlegi törvényhozásunknak azt az álláspontját, hogy a bíróság, iiletve a közigazgatási hatóság a büntetőjogilag beszámítás alá nem eső (tizenkét éven aluli) de az erkölcsi romlásnak kitett vagy züllésnek indult gyermekek megmentése végett akkor sem tehet semmiféle intézkedést ha annak züllött környezetéről és erkölcsi romlásáról hivatalos tudomása van. 3. A novella módot nyújt arra, hogy a fiatalkorú 21 évéig t

art

assák javító^ nevelés wmmmm^^^mmmmmmm

mm ara

— • — • —

• mmm 11 m i i ~ bennünket sorba — azzal a jóakaratú és különösen megnyugtató megjegyzéssel, hogy teljesen mereven és mozdulatlanul feküdjünk mind hanyatt a bárkában és úgy merjük felütni a fejünket, hogy szétlocscsanhat az agyunk a sziklában: oly alacsony a boltozat nyílása Mialatt lefeküdtünk nagy keservesen, riadtan néztük — már mint az asszonynép — azt a vasláncot, amely a sziklába van ékelve a bejárat fölött kívülről — és belülről — keresztül a nyíláson . . . most megragadia az evezős ezt a láncot . . . s mialatt rémülten hunytuk le szemeinket s a lélegzetünk is elállt, azt hivén, — vegóránk érkezett el — erősen megrántotta azt és ezáltal nagyot lódított a bárkán; . . . . kinyitottuk a szemünket: bent voltunk a csoda barlangban. ... A szívünk csak úgy kalapált, a mig — remegve a kiállott rémülettől — hiszen at is csapott rajtuok egy erőszakos hullám — ismét felegyenesedtünk kényelmetlen helyzetünkből. . . . Lassan eveztünk előre .... egyedül voltunk szép Tündérországnak ebben az itt felejtett darabjában Egy óriási (12 mtr. magas, 30 mtr. széles, 54 mtr. hosstú) bolio?atos terem, kulisszaszerü sziklaboltivekkel; egyetlen látható nyílás az a kicsiny, szűk kapu, melyen át beeveztünk — — leírhatatlanul, bűbájosán kék: — a sziklafal — s a víz, mely halkan csobogva hullámzik a sziklafal tövében Ezt a kék szint leirni nem, — lefesteni alig, — elképzelni egyáltalában nem lehat annak, — aki nem látta Szép az égboltozat sugaras azúrja; — szép a tenger Dél napjának fényében; — szép az alpesi nefelejts, — és szép egy kék szempár, — de ihtt a kék színhez egyik sem, — semmi sem hasonlítható! Bűbájosán szép. Micsoda titkos erők keverik ezt a szint a természet rejtett palettáin — nein tudják egé-