Nyírvidék, 1909 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1909-12-12 / 50. szám
Nyíregyháza, 1909. XXX. éYÍolyam, 60. szám. vasárnap, december 12. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek: Egész évre 8 kor., Fél évre 4 kor., Negyed évre 2 kor., Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: YÁROSHÁZ-TÉR 6. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyilt-téri közlemények dija soronként 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 40 fill., minden további szó 4 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Nyílt válasz Mikolay György jegyző úrhoz. Ezúttal a mi falusi életünk második tengelyéről, nevelésügyünkről óhajtok egyetmást elmondani. Egy kissé nyikorog ez a tengely — sok ok miatt. Első és legfőbb oka, hogy a mi egész oktatásügyünk, a messzemultból ránk szállott, — elég rossz hagyaték. Tulajdonképen, élettani szempontból, emberi társadalmunk legelső és legfőbb célja: — az embernevelés. Azaz, hogy ennek kellene lenni! De a dolog ugy áll, hogy mindenféle nevelők között, az embernevelők állanak majdnem a legalsó lépcsőn. Ezt bizony, nagyon kellene szégyenelnünk. Szégyelünk mi sok mindenfélét, de a magunk lebecsülését még nem tanultuk meg szégyeneim. Majd megjön ennek is az ideje, mint megjött a gőznek, villunynak, motornak és léghajónak ! . . . Szóval: — a mi falusi iskoláink . . . Ezek az iskolák olyan műhelyek, hol a leendő embert azon intézmény eszközéül alakítják, amely intézmény az iskolát fenntartja . . . Legtöbb iskolát tartanak fenn az egyházak s ezekben egyháztagokat alakítanak. Az állami iskolákban, államtagokat alakítanak. Az egyház egy hatalom ; az állam is egy hatalom. És mindenik az is akar maradni. És pedig ugy az egyházi hatalom, mint az állami hatalom: — kevesek uralma a sokaság felett. Igy ezt a sokaságot kell fenntartó erőül alakítani a mi iskoláinkban . . . Majd eljön az idő, midőn ez a sokaság ember-mivoltának tudatára ébred s egy szebb, boldogabb emberi élet eszközeit teremti meg iskoláiban. Legyünk rajta, kedves Jegyző úr, hogy e jobb kor, általunk is, gyorsabb tempóban, közeledjék. A mi református egyházunk, azon kedvező szervezettel bir, hogy minden gyülekezet, a maga körében, elegendő szabad mozgással munkálhatja az egyetemes emberi jót. Nekünk nem kell, minden kicsiségért egyházhatósági jóváhagyást kunyorálnunk. Férfiasabb, felelősségteljesebb életet élhetünk, egyházi keretünkben is. Ez egy megbecsülhetlen emberi kincsünk. Bibliánkban, az embernev2lés, egyetemes élettani alapon van mintázva. Mintázója a Jézus, a legbölcsebb-^ és legigazabb népnevelő. Én átolvastam sok nevelésügyi munkát életemben, magam is foglalkoztam neveléssel, a különböző mult és jelen államok és szervezetek nevelésügyét is tanulmányoztam, de utóvégre is abban állapodtam meg, hogy a Jézus nevelési módszere a legtermészetesebb és legcélszerűbb. Tisztelettel figyelmébe ajánlom minden gondolkodó embernek, hogy ezt a fenséges munkaerőt, a Jézust, ne mindig a dogmatikus képzelgések szerint tekintsék, hanem ugy, a hogy a maga korában él és munkál, a hogy a biblia leírja. Szóval : Jézus előtt az ember — minden ember kivétel nélkül — isten munkatársául van jelezve. Arra kell hát nevelni minden embert, hogy isten munkatársa lehessen. Mai korunk már pedzi ezt a célt. Miniszteri rendeletek, hatósági rendeletek, társadalmi mozgalmak, egyesületek, könyvek, iránycikkek, — az ébredés jelei. Még ma is vannak ugyan mammuthkorabeli aszalványok, olyan bölcsességgel, hogy minek a népet nevelni ? hát ki fog majd dolgozni? Ez a mumia-bölcsesség abban látja a nevelés föladatát, hogy a munka alól mentesítsen. Lealacsonyítsa az embert egyszerű evő, ivó, öltözködő géppé, vagy egy sőreistálló boldog kérődzőjévé! Hát. vannak ilyen példányok is. De ma már tisztában van azzal minden látó lélek, hogy minden rendű rangú iskola egyedüli célja, testi-lelki erőinknek alkotó munkára való nevelése. Báró Eötvös József mondja valahol' hogy a dologtalan ember értékét legtalálóbban fejezi ki a magyar nyelv, midőn a dologtalan embert haszontalannak titulálja. Tény és való, hogy minden élet-erték, hasznossági foka szerint állapitható meg. Magában is érzi az ember, önkénytelenül. Nemes önbecsérzete emelkedik, ha valami jót tesz. Az üres és léha gavallér — egyszerű utcaszemét. Második utazásom a Nap országaiba. Capri. A Maccaroni. XI. Amint kicsomagoltunk és elhelyezkedtünk a Quisisanában, elrohantunk a postára, ahol poste restante leveleink — lehettek volna . . . Még egy sor irást sem láttam hazulról, mióta eljöttünk Budapestről — pedig azóta már épen egy hét telt el. . . . Nyugtalan sejtelmek szorengattók a lelkemet: a távolság érzete kezdett nyomasztóvá lenni . . . gyötörni. . . . Fáradt voltam . . . szédült a fejem — bár éreztem arcomon Capri levegőjének simogatását, amely már az ókorban is hírneves vala s — nem hiába. Az egész sziget 10'4 kilométer — szabadon száguldanak a szelek rajta át s hordják egyik oldalról a másikia a hullámok izenetét .... Magaslati — és tengeri levfgő — s belévegyül az olajfa — és nararcs-erdőcskék illata. Ezt az üde. balzsamos tisztaságot — senmíféle más levegő nem közelitheti meg, gmit eddig beszívtam. ... És mégis szédült a fejem . . . . ijesztett ez a fdelmes, vad vidék . . . szorongó sávvel járkáltam a fárasztó, sziklakba vágott örökösen emelkedő utakon .... Elégedetlen voltam, amiért ide jöttem — hiszen itt csak a kecskék sétálhatnak kedvükre nem ok nélkül volt már az Ókorban Capreae e helynek neve : Kecskesziget. Élénken élt lelkemben Lussin bájos tengerparti sétáinak emléke — de hogy jutni itt a tengerig ? ... . Látható — minden oldalról — bár merre is jár az ember — látja a mélyben lenn a kék hullámokat, ... de én közelről akartam látni a kék hullámok játékát, . . . reggeltől-estig, — s amint hab torlódik bab fölé, . . . ugy temetni el egyik percet — és egyik gondolatot — a másikba . . . Wikingék ellenben egyik elragadtatásból a másikba estek. Igaz, hogy a mint megállottunk egy-egy mély szakadék előtt — nem is nagyon a szélén — bátjukám mindkettőnket szorosan átkarolt — nehogy elszédüljünk — innen tudom, hogy még ő sem volt teljesen mentes attól a sajátos, aggodalmas érzéstől, amit Capri az első napokban belőlem kiváltott . . . Szinte megkönnyebbültem, mikor első sétánkból hazatértünk a hotelbe. ... A parkba menekültem szorongó szivemmel, — a virító hófehér violák — lila Irisek — sárga nárcisok és bíborvörös Anemonák közé a zöld pázsitra — a hatalmas cédrusok és pálmák, a halványsárga virággal borított Mimosák remegő ágai alá ... A lunch után, a melyet igyekeztünk jónak találni — tengerre akartunk szállani . . . Lementünk a hallba, megkérdezni a mindenható Portás véleményét, aki öles magasságú, szép, hosszú szőke szakállú öreg Teuton vala: Symboluma annak a körülménynek, hogy a Quisisanában is — mint Capriban mindenütt — a vendégek báromnegyedrésze: német! Hamisítatlan berlini kiejtéssel beszélt az öreg, aki különben egy Herr von . . . Felvilágosított bennünket, hogy bizony a Orotta Azzurrába — ma nem lehet menni; nem olvan a szél járása, hog\ a Marina grandén (nagy kikötő, ahol kikötött a hajó, mikor megérkeztünk) — bárkára lehessen szállani s a sziget éjszaki részére evezni — ahol a mesés kék barlang van Hanem a Marina piccol« felől talán lehelő lesz a Faraglionik felé menni . . . Elindultunk tehát a Marina piccola (kis kikötő) felé a Via Kruppon, — ezt a nagyszerű útat a sziklákba — változatos fordulatokkal — le a tengerig — a hires sőt hirhedt ágyumilliomos: Krupp Frigyes vágatta ő kezdte meg a nagynémetek exodusát Capriba s neve köré sajátos legendakör fűződik ott, — kissé ködös, homályos legendák ... Mi is roppantul kíváncsiak lettünk a Villa Kruppra — amelyet a milliomos családja nem látott soha .... Miközben mentünk, mendegéltünk a gyönyörű úton, amely pár lépésre a Quisisana után kezdődik — ... találgattuk is egyre — hol és merre van ? Ott fenn azon a bércormon ? . . . mert hihetetlen magasban látszott egy-egy villa vagy ház (Ilonka szerint a bolond taliánoknak sohasem lehet elég magosan fekvő a házuk — nékik a negyedik emelet a bel-étage) — de ha kérdeztük valakitől — mindig csak tagadólag rázta a fejét. Utunk két hatalmas kő-oroszlán között vezetett el — s ott ékeskedett e felírás: Villa Krupp — de villának nyoma sem vala. . . . . Mert ez a szó is egyike azoknak, amelyeknek valódi értelmét nem ismerik ; villa lehet egy nagy park is — ház nélkül. A kőoroszlánok mellett, melyek egy hídfőnél állottak — mélységes szakadékot hidalva át — szép kis park Mai számunk 14 oldal.