Nyírvidék, 1909 (30. évfolyam, 27-52. szám)

1909-11-14 / 46. szám

2 46 ik szára. N Y I R V I D E K 1909 november 14 némi kivitelünk. Szerbiát elzárták előlünk, pedig ez volt egyetlen déli piacunk sok­sok ipari termékeinkre nézve. Összegezzünk! Lassú tervszerű mun­kálatokkal északon és délen, keleten és nyugaton olyan bástyákat emeltek és emelnek folyton a mi rovásunkra, hogy nemsokára ki leszünk szolgáltatva kegye­lemre. Lám, ez a bojkott. Ausztria való­sággal bojkottál bennünket, lassan, de biztosan haladva végromlásunk elérésére. Ha ilyen munkára szervezhető a magyar nemzet, annak minden gazdasági ténye­zője, a társadalom, az iparos, de legfőkép a kereskedő világ; akkor lehet reményünk arra, hogy egy jól alkalmazott bojkott, mely nem frázisokra, szólamokra, hanem alkotásokra van alapítva — meghozza nekünk is a szabad mozgást Amíg a magyar társadalom csak kül­sőségekkel, apró-cseprő tűszúrásokkal, tü­zes beszédekkel akar bojkottot teremteni, mindenkor mi húzzuk a rövidebbet, mert ha elmúlt a láz, megfizettetik velünk, a fogyasztóval, tízszeresen is azt a kárt, a mit okoztunk az osztrák iparnak röpke íölbuzdulásunkkal. Vájjon lemondjunk-e tehát, végképen a retorzióról? Bizony egyelőre nem boj­kottal segíthetünk helyzetünkön, hanem csak egy módon: minden használható hazai iparterméket becsüljünk meg, azt keressük, azt követeljük minden­hol és mindenkor. íme, halottak napján milliókat adtunk selejtes osztrák gyertyákért, mécsesekért, koszorúkért, de hogy a magyar munkások keze által termelt hasonló cikkeket köve­teinők, keresnők, ahhoz gyengék vagyunk és gavallér természetűek. Első munkálatunk legyen tömöriteni zajtalanul a nemzetnek minden fiát a Magyar Védőegyesület kebelében, hogy itt nyerje meg mindenki azt a szükséges oktatást, amely nélkül bojkottról nem is álmodozhatunk Az egyesület kebelében a kereskedő és iparos, egymást megértve és buzditva, kéz a kézben a meglevőnek védelmére, a meglevőnek fölkarolására egyesülnének. Az egyesületek föladata fölolvasá­sokkal oktatni a társadalmat a védeke­zésre, kioktatni arra, hogy első szent kötelessége mindenkinek a helybeli ipa­rost fölkarolni, amely cikk pedig otthon nem készül, az egyesület iielyi fiókja, vagy a budapesti központja útján keresni kell annak biztos honi forrását. Alakitandók helyi bizottságok a testvér­egyesületek kebeléből, ezeknek föladata sorra járni a kereskedőket és magánosok házát, propagandát csinálni a honi termé­keknek. Őrző szemekkel kötelessége az ilyen bizottságnak megfigyelni a kereske­dőkhöz érkező küldeményeket, vájjon tö­rekszenek-e a honi árúkat beszerezni és van-e haladó fokozatosság ilyen irányú tevékenységükben ? Á társadalom a teljes egészében legyen állandó harcban, nem a külföldi árú ellen, hanem a hazai iparért , és annak föivirágoztatása érdekében. Védjük meg a magunk házát, becsüljük meg a magunkét elsősorban. Ha kitartunk a hazai ipar mellett, úgy magától megtes­tesül a legideálisabb bojkott a külföldi iránt. A védelem nehéz munkájában vegyen részt a kormány nagyobb prespektivában. A parlagon heverő vízierőknek szabályo­zása, az ipar számára való lekötésük, vizi szállító utaknak megteremtése, fiumei vonalunknak árú szállítására való kiépí­tése, csatornahálózat, belföldi vasúti tari­fáknak a hazai ipar javára való kidolgo­zása, a bányászat rendezése, az osztrák uj tarifaszabványok ellensúlyozása stb, csak parallel intézkedések lesznek hasonló láthatlan bojkottra, amilyent Ausztria ellenünk évtizedes gazdasági politikája révén megteremtett. Pénzintézeteink ren­dezkedjenek be a magyar Kereskedelmi és Ipari hiteligények kielégítésére, mert ma bizony az osztrák Landerbank és más osztrák pénzintézetek tartják a markuk­ban nevesebb iparvállalatainkat. Érezzük a hideg szél fuvallatát, résen leszünk, hogy a hirtelen támadó bojkott nagyobb kárt nekünk, a mi gazdaságunk­nak ne okozzon, de újból hangoztatjuk előbb szervezkedjünk, nehogy védtelenül álljunk szemben az erősebb ellenféllel. Kereskedőinket pedig jó eleve figyel­messé tesszük a közeli földrengésre, me­lyet mi már seismográfunkról leolvasunk. Ők már most keressenek összeköttetést hazai termelőkkel, gyárosokkal, és iparo­sokkal, karolják fel a bazai ipart minden tőlük telhető erővel, nehogy váratlanul meglepetésszerűig érje őket az a kár, a mit idegen áruik miatt elszenvedni kény­telenek lesznek. Mutassák meg, hogy ők, akik a nemzet, anyagi erőforrásaiból táp­lálkoznak. ezeknek megvédéseért, saját érdekükben is harcolni és kitartani készek. Ha pedig mégis beáll a bojkott vagy a honi árut követeli majd egy egész nemzet, akkor ne használja föl senki az alkalmat a fogyasztónak zsarolására, a hon termékeknek lekicsinylésére és becs­mérlésére A hamis tulipánárúkat, melyek­ből olyan sokat szállított a multakban hazánkba Ausztria, nem a magyar tár­sadalom rendelte, sem a magyar iparos nem hozatta, hanem azok, akik ha a ma­gyar ipar termékeit karolják föl, aleglöbb hasznot élvezik nemzeti virtuskodásunk­ból. És ahol valóban van hiány hazai termékekből, amit még nem állit elő iparunk, ezekre keressünk francia, an­gol, olasz és német forrásokat; az osztrákot e téren már kiküszöbölheti a magyar kereskedelem. Szervezkedjünk, lárma nélkül, egyesül­jünk mindnyájan a Magyar Védőegyesület kebelében, ahol megfontolt tanácskozások utján még a bojkottig elérhetünk idővel. Addig is védjük meg a magunk iparát, karoljuk föl a magyar munkásnak keze munkáját, becsüljük meg azt és követel­És ha az ember elképzeli ezeket a szobro­kat a mint — ott állanak, a hová alkotójuk szánta őket: kint a kristályos levegőben Hellas derült ege alatt — a myrthus és babérerdök­ben — nem a muzeum homályos, zárt termei­ben .... Hyppolite Taine az ő „juste milieux 11 elméletének bizonyításául azt irja a görög szob­rászatról, hogy annak kialakulásánál és fejlődé­sénél — nagy szerepe volt az áttetsző, — kristálytiszta, páranélküli levegőnek, amelyben Hellas népe élt. Festményeikben még nincs távlat — nem ismerték a fény és árny játékait, hangulatait, — náluk csak fény létezett, főmű­vészetük a szobrászat volt: a szabályos, pontos, határozott, derűs vonalaknak megeszményitése. Taine szerint a Parthenon homlokzatreliefjeit és szobrait Hellas legtávolabbi szigeteinek lakói is láthatták tündökleni a napfényben, az örök­vidám ég alatt! S micsoda hatalom lehetett a művészet a Hellenizmus legvirágzóbb korszaká­ban — ha ilyenek a töredékek és másolatok" — mint ezek itt Napoliban; micsoda varázserő lakott egy-egy emberkézben, mely élettelen, érzéketlen márványtömbből ilyen remekműveket alkotni képes volt .... Megtört szivvel távoztunk a márványszob­rok közül — a bronzok közé .... Utunkban megbámultunk egy óriási márvány-pidló-mosai­kot, amely Nagy Sándor egyik harcát ábrázolja Dariussal s majdnem elfoglal egy egész termet. Ez is Pompeiből való a .Faun házából." — A bronzszobrok nagyobb tömege Herkulaneumból származik ; azt állítják, hogy a patina különböző voltából lehet megismerni — melyik hová való ? Azért mondom : állítják, mert úgy tapasztaltam, hogy e téren talán az emberi fantázia is műkö­dik, mert az egyik custode egyebet beszélt, mint a másik; Pompeiben kint mást mondtak, mint a Baedecker ... De egészen mindegy, mert gyönyörűek voltak a sötétkék patináju szobrok — és csodaszépek a feketészöld patinájuak is ... . Emberfölöttien nagy — és paranyi miniatűré szobrok: — Gladiatorok — táncos­nők, — istenek, — faunok, — Nymphák, — állatok — a legcsodásabb, legművészibb kidol­gozásban — mutatták, mennyire elterjedt és magas színvonalon álló volt a bronzplasfúa a rómaiak idejében. ... De ránk — modernekre nézve mindennél érdekesebbek a mellszobrok : ezek nem az elképzelt, a hellenisztikus szépség­ideál megtestesülései — hanem császárok, állam­férfiak, tudósok és költők valóságos képmásai. Nem ideálok — egyének; több bennük a kife­jezés, a subjektivitás, mint a görögszobrokban. Égy Nero mellszobra; egy Tiberius képmása, vagy Caliguláé — oly realistikus művészettel alkotva, hogy a bizarr környezetben, közvetlenül a hellen műremekek után — szinte anachronisz­tikusan hatottak . . . É -dekesek voltak némely bronzszobor ezüst szemei . . . szinte ijesztően világítottak ki a sötét arcokból . . . Most a félemeletre mentünk fel a Pompei­ből elhozott falfestményeket megnézni. Óriási tömegben voltak — hol volt időnk arra, hogy egyeseket jobban megnézzünk ? Szépek voltak, szépek — de távolról sem olyan bájosak, mint eredeti helyükön — Pompeiben — technikájuk némileg — a távlat hiányában — hasonló a japán festészethez. A Wiking — Murczi nagy bosszúságára, bement innen a „titkos kabinetbe u — a hová csak „felnőtt férfiak" — léphetnek — s bennünket nem ugyan faképnél — de a falképeknél hagyott — s mi szörnyen haragud­tunk — miért nem maradtunk inkább, addig is a görög szobrok között .... Még hozzá — el is tévesztettük egymást a Wikinggel — — s a drága időből ismét lepergett par perc hiába, amig izgatottan egymásra találtunk ... Én már nagyon fáradt voltam, de rendületlenül felvánszorogtam az első emeletre, a hol a Piccoli Bronzi gyűjtemény van hét teremben — egyedül álló a világon! Mert ezek a bronzok: a kiásott házieszközök — használati tárgyak arról tesznek tanúságot, micsoda művészi ihlettől áthalott életet éltek ezek az emberek — ha a minden­napi, közönséges tárgyak előállítására is ilyen művészi gondot fordítottak . . Házioltárok. Tryposok, Kandeláberek, hordozható tűzhelyek, melegítő edények, Amphorák, / főzőedények, asztalok, fali szekrények stb. — Óh Istenem, —­sóhajtottunk — csak legalább egy ilyen lábast hazavihetnénk — a szalonasztalra! — A „Piccoli Bronzi termeiből csigalépcső vezet a második emeletre .... Halálosan faradt voltam — és ki nem állhatom a csigalépcsőket — de örökké hálás leszek a Wikingnek, a miért nem engedte, hogy lenn maradjak, hanem fólvonszolt .... Ott fönt — elfelejtettem a fáradtságot — látva az antik ötvösművészet e csodáit, melyekkel hit szoba volt tele . . . Arany és ezüst ékszerek : Fibulaek, — Bullaek, — s másféle Amulettek, nyakláncok; mesés díszedények. Itt csodásan irisáló tányérok — amott egy kis vitrinában egészen fekete csésze, melybe arany szőlőfürt van berakva kék és zöld üvegintarsia-levelekkel . . . . Tükrök — piperecikkek — s egy ablak­nál csodálatosan faragott, sötétkék ónix-edény gyönyörű reliefekkel: a hírneves Tasza Farnese . . . . Mind ez a művészi cizellálás — arany intarsia — olyan volt, mint valami titkos irás; hieroglyfek, amelyeket azonban mi egészen jól eltudtunk olvasni s ezt olvastuk ki belőle: — A művészet abban a korban mindennapi köntös volt; — napjainkban pedig parádés, ritkán

Next

/
Thumbnails
Contents