Nyírvidék, 1909 (30. évfolyam, 27-52. szám)

1909-11-14 / 46. szám

2 46 ik szára. N Y I R V I D E K 1909 november 14 némi kivitelünk. Szerbiát elzárták előlünk, pedig ez volt egyetlen déli piacunk soksok ipari termékeinkre nézve. Összegezzünk! Lassú tervszerű munkálatokkal északon és délen, keleten és nyugaton olyan bástyákat emeltek és emelnek folyton a mi rovásunkra, hogy nemsokára ki leszünk szolgáltatva kegyelemre. Lám, ez a bojkott. Ausztria valósággal bojkottál bennünket, lassan, de biztosan haladva végromlásunk elérésére. Ha ilyen munkára szervezhető a magyar nemzet, annak minden gazdasági tényezője, a társadalom, az iparos, de legfőkép a kereskedő világ; akkor lehet reményünk arra, hogy egy jól alkalmazott bojkott, mely nem frázisokra, szólamokra, hanem alkotásokra van alapítva — meghozza nekünk is a szabad mozgást Amíg a magyar társadalom csak külsőségekkel, apró-cseprő tűszúrásokkal, tüzes beszédekkel akar bojkottot teremteni, mindenkor mi húzzuk a rövidebbet, mert ha elmúlt a láz, megfizettetik velünk, a fogyasztóval, tízszeresen is azt a kárt, a mit okoztunk az osztrák iparnak röpke íölbuzdulásunkkal. Vájjon lemondjunk-e tehát, végképen a retorzióról? Bizony egyelőre nem bojkottal segíthetünk helyzetünkön, hanem csak egy módon: minden használható hazai iparterméket becsüljünk meg, azt keressük, azt követeljük mindenhol és mindenkor. íme, halottak napján milliókat adtunk selejtes osztrák gyertyákért, mécsesekért, koszorúkért, de hogy a magyar munkások keze által termelt hasonló cikkeket követeinők, keresnők, ahhoz gyengék vagyunk és gavallér természetűek. Első munkálatunk legyen tömöriteni zajtalanul a nemzetnek minden fiát a Magyar Védőegyesület kebelében, hogy itt nyerje meg mindenki azt a szükséges oktatást, amely nélkül bojkottról nem is álmodozhatunk Az egyesület kebelében a kereskedő és iparos, egymást megértve és buzditva, kéz a kézben a meglevőnek védelmére, a meglevőnek fölkarolására egyesülnének. Az egyesületek föladata fölolvasásokkal oktatni a társadalmat a védekezésre, kioktatni arra, hogy első szent kötelessége mindenkinek a helybeli iparost fölkarolni, amely cikk pedig otthon nem készül, az egyesület iielyi fiókja, vagy a budapesti központja útján keresni kell annak biztos honi forrását. Alakitandók helyi bizottságok a testvéregyesületek kebeléből, ezeknek föladata sorra járni a kereskedőket és magánosok házát, propagandát csinálni a honi termékeknek. Őrző szemekkel kötelessége az ilyen bizottságnak megfigyelni a kereskedőkhöz érkező küldeményeket, vájjon törekszenek-e a honi árúkat beszerezni és van-e haladó fokozatosság ilyen irányú tevékenységükben ? Á társadalom a teljes egészében legyen állandó harcban, nem a külföldi árú ellen, hanem a hazai iparért , és annak föivirágoztatása érdekében. Védjük meg a magunk házát, becsüljük meg a magunkét elsősorban. Ha kitartunk a hazai ipar mellett, úgy magától megtestesül a legideálisabb bojkott a külföldi iránt. A védelem nehéz munkájában vegyen részt a kormány nagyobb prespektivában. A parlagon heverő vízierőknek szabályozása, az ipar számára való lekötésük, vizi szállító utaknak megteremtése, fiumei vonalunknak árú szállítására való kiépítése, csatornahálózat, belföldi vasúti tarifáknak a hazai ipar javára való kidolgozása, a bányászat rendezése, az osztrák uj tarifaszabványok ellensúlyozása stb, csak parallel intézkedések lesznek hasonló láthatlan bojkottra, amilyent Ausztria ellenünk évtizedes gazdasági politikája révén megteremtett. Pénzintézeteink rendezkedjenek be a magyar Kereskedelmi és Ipari hiteligények kielégítésére, mert ma bizony az osztrák Landerbank és más osztrák pénzintézetek tartják a markukban nevesebb iparvállalatainkat. Érezzük a hideg szél fuvallatát, résen leszünk, hogy a hirtelen támadó bojkott nagyobb kárt nekünk, a mi gazdaságunknak ne okozzon, de újból hangoztatjuk előbb szervezkedjünk, nehogy védtelenül álljunk szemben az erősebb ellenféllel. Kereskedőinket pedig jó eleve figyelmessé tesszük a közeli földrengésre, melyet mi már seismográfunkról leolvasunk. Ők már most keressenek összeköttetést hazai termelőkkel, gyárosokkal, és iparosokkal, karolják fel a bazai ipart minden tőlük telhető erővel, nehogy váratlanul meglepetésszerűig érje őket az a kár, a mit idegen áruik miatt elszenvedni kénytelenek lesznek. Mutassák meg, hogy ők, akik a nemzet, anyagi erőforrásaiból táplálkoznak. ezeknek megvédéseért, saját érdekükben is harcolni és kitartani készek. Ha pedig mégis beáll a bojkott vagy a honi árut követeli majd egy egész nemzet, akkor ne használja föl senki az alkalmat a fogyasztónak zsarolására, a hon termékeknek lekicsinylésére és becsmérlésére A hamis tulipánárúkat, melyekből olyan sokat szállított a multakban hazánkba Ausztria, nem a magyar társadalom rendelte, sem a magyar iparos nem hozatta, hanem azok, akik ha a magyar ipar termékeit karolják föl, aleglöbb hasznot élvezik nemzeti virtuskodásunkból. És ahol valóban van hiány hazai termékekből, amit még nem állit elő iparunk, ezekre keressünk francia, angol, olasz és német forrásokat; az osztrákot e téren már kiküszöbölheti a magyar kereskedelem. Szervezkedjünk, lárma nélkül, egyesüljünk mindnyájan a Magyar Védőegyesület kebelében, ahol megfontolt tanácskozások utján még a bojkottig elérhetünk idővel. Addig is védjük meg a magunk iparát, karoljuk föl a magyar munkásnak keze munkáját, becsüljük meg azt és követelÉs ha az ember elképzeli ezeket a szobrokat a mint — ott állanak, a hová alkotójuk szánta őket: kint a kristályos levegőben Hellas derült ege alatt — a myrthus és babérerdökben — nem a muzeum homályos, zárt termeiben .... Hyppolite Taine az ő „juste milieux

11 elméletének bizonyításául azt irja a görög szobrászatról, hogy annak kialakulásánál és fejlődésénél — nagy szerepe volt az áttetsző, — kristálytiszta, páranélküli levegőnek, amelyben Hellas népe élt. Festményeikben még nincs távlat — nem ismerték a fény és árny játékait, hangulatait, — náluk csak fény létezett, főművészetük a szobrászat volt: a szabályos, pontos, határozott, derűs vonalaknak megeszményitése. Taine szerint a Parthenon homlokzatreliefjeit és szobrait Hellas legtávolabbi szigeteinek lakói is láthatták tündökleni a napfényben, az örökvidám ég alatt! S micsoda hatalom lehetett a művészet a Hellenizmus legvirágzóbb korszakában — ha ilyenek a töredékek és másolatok" — mint ezek itt Napoliban; micsoda varázserő lakott egy-egy emberkézben, mely élettelen, érzéketlen márványtömbből ilyen remekműveket alkotni képes volt .... Megtört szivvel távoztunk a márványszobrok közül — a bronzok közé .... Utunkban megbámultunk egy óriási márvány-pidló-mosaikot, amely Nagy Sándor egyik harcát ábrázolja Dariussal s majdnem elfoglal egy egész termet. Ez is Pompeiből való a .Faun házából." — A bronzszobrok nagyobb tömege Herkulaneumból származik ; azt állítják, hogy a patina különböző voltából lehet megismerni — melyik hová való ? Azért mondom : állítják, mert úgy tapasztaltam, hogy e téren talán az emberi fantázia is működik, mert az egyik custode egyebet beszélt, mint a másik; Pompeiben kint mást mondtak, mint a Baedecker ... De egészen mindegy, mert gyönyörűek voltak a sötétkék patináju szobrok — és csodaszépek a feketészöld patinájuak is ... . Emberfölöttien nagy — és paranyi miniatűré szobrok: — Gladiatorok — táncosnők, — istenek, — faunok, — Nymphák, — állatok — a legcsodásabb, legművészibb kidolgozásban — mutatták, mennyire elterjedt és magas színvonalon álló volt a bronzplasfúa a rómaiak idejében. ... De ránk — modernekre nézve mindennél érdekesebbek a mellszobrok : ezek nem az elképzelt, a hellenisztikus szépségideál megtestesülései — hanem császárok, államférfiak, tudósok és költők valóságos képmásai. Nem ideálok — egyének; több bennük a kifejezés, a subjektivitás, mint a görögszobrokban. Égy Nero mellszobra; egy Tiberius képmása, vagy Caliguláé — oly realistikus művészettel alkotva, hogy a bizarr környezetben, közvetlenül a hellen műremekek után — szinte anachronisztikusan hatottak . . . É -dekesek voltak némely bronzszobor ezüst szemei . . . szinte ijesztően világítottak ki a sötét arcokból . . . Most a félemeletre mentünk fel a Pompeiből elhozott falfestményeket megnézni. Óriási tömegben voltak — hol volt időnk arra, hogy egyeseket jobban megnézzünk ? Szépek voltak, szépek — de távolról sem olyan bájosak, mint eredeti helyükön — Pompeiben — technikájuk némileg — a távlat hiányában — hasonló a japán festészethez. A Wiking — Murczi nagy bosszúságára, bement innen a „titkos kabinetbe

u — a hová csak „felnőtt férfiak" — léphetnek — s bennünket nem ugyan faképnél — de a falképeknél hagyott — s mi szörnyen haragudtunk — miért nem maradtunk inkább, addig is a görög szobrok között .... Még hozzá — el is tévesztettük egymást a Wikinggel — — s a drága időből ismét lepergett par perc hiába, amig izgatottan egymásra találtunk ... Én már nagyon fáradt voltam, de rendületlenül felvánszorogtam az első emeletre, a hol a Piccoli Bronzi gyűjtemény van hét teremben — egyedül álló a világon! Mert ezek a bronzok: a kiásott házieszközök — használati tárgyak arról tesznek tanúságot, micsoda művészi ihlettől áthalott életet éltek ezek az emberek — ha a mindennapi, közönséges tárgyak előállítására is ilyen művészi gondot fordítottak . . Házioltárok. Tryposok, Kandeláberek, hordozható tűzhelyek, melegítő edények, Amphorák, / főzőedények, asztalok, fali szekrények stb. — Óh Istenem, —sóhajtottunk — csak legalább egy ilyen lábast hazavihetnénk — a szalonasztalra! — A „Piccoli Bronzi termeiből csigalépcső vezet a második emeletre .... Halálosan faradt voltam — és ki nem állhatom a csigalépcsőket — de örökké hálás leszek a Wikingnek, a miért nem engedte, hogy lenn maradjak, hanem fólvonszolt .... Ott fönt — elfelejtettem a fáradtságot — látva az antik ötvösművészet e csodáit, melyekkel hit szoba volt tele . . . Arany és ezüst ékszerek : Fibulaek, — Bullaek, — s másféle Amulettek, nyakláncok; mesés díszedények. Itt csodásan irisáló tányérok — amott egy kis vitrinában egészen fekete csésze, melybe arany szőlőfürt van berakva kék és zöld üvegintarsia-levelekkel . . . . Tükrök — piperecikkek — s egy ablaknál csodálatosan faragott, sötétkék ónix-edény gyönyörű reliefekkel: a hírneves Tasza Farnese . . . . Mind ez a művészi cizellálás — arany intarsia — olyan volt, mint valami titkos irás; hieroglyfek, amelyeket azonban mi egészen jól eltudtunk olvasni s ezt olvastuk ki belőle: — A művészet abban a korban mindennapi köntös volt; — napjainkban pedig parádés, ritkán