Nyírvidék, 1909 (30. évfolyam, 27-52. szám)

1909-11-14 / 46. szám

47-ik szám. N Y I R V I D É K 1909 november 21. 3 jük bátran mindenkivel szemben és mindenhol, mert hála az égnek áll még Magyarország, mienk még e haza, melynek megvédésére a gazdaság mezején, köteles minden lélek, mely tápot és jogot vár a hazától. Cs. Gy. Szabolcsvármegye néptanítóihoz! A gyermekek erkölcsi nevelése. Az iskola egyik főfeladata, hogy az iskolába járó gyermekek erkölcsi érzületének fejlesztésére, azaz nevelő munkára is törekedjék. Elismerem ugyan, hogy ezen feladat nehéz terheket ró a sok oldalról igénybe vett tanitó vállára, különösen ha tekintetbe vesszük, hogy sok gyermek már a szülői háznál és a lelki benyomások felvételére legfogékonyabb korában oly környezetben kénytelen élni, hol a szegénységgel járó nyomorúságos életmód és lakásviszonyok következtében oly tapasztalatokat szerez, melyek az erkölcsi érzést eldurvítják, mindazonáltal a hivatásukat helyesen felfogó tanitók a hitoktatást teljesítő lelkésszel karöltve nagy mértekben előmozdíthatják a gyermekek erkölcsi színvonalának emelését, ha az alább felsorolt útbaigazításokat követik: A tanitó, ha a gondjaira bizott gyermekeknél bizonyos erkölcsi fogyatkozásokat tapasztal, igyekezzék azokat az erkölcstelen magaviselettől szeretettel a lelkükre beszélve visszatartani, a szülőket a gyermek viselkedésére figyelmeztetni, annak káros következményéről meggyőzve őket oly irányban befolyásolni, hogy gyermekük viselkedésére maguk a szülők is éber figyelemmel vigyázzanak. Amennyiben ezen eljárásuknak eredménye nem volna, kérjék ki a hitoktató lel kész közbenjárását is. Buzdítsák, sőt kötelezzék a tanitók a gyermeket a templomba járásra és e tekintetbe maguk is járjanak elől jó példával. Kísérjék a tanitók figyelemmel a gyermekek öltözködését és hassanak oda, hogy a gyermekek rendesen felöltözve járjanak az iskolába, nehogy a hiánytalan öltözködés szemérmet sértő tréfákra és viselkedésre alkalmat szolgáltasson a gyermekeknek. Akadályozzák meg a tanitók, hogy a gyermekek kőzött erkölcsrontó ponyvairodalmi termékek forogjanak kézen. Igyekezzek közöttük erkölcsös, vallásos, hazafias tárgyú olvasmányokat meghonosítani, azokat velük megkedveltetni. Ajánlatos ahol az keresztülvihető a fiuknak a lányoktól teljes elkülönítése. hasznait, kényelmetlen ünneplő rúna, amit joi elzárt szekrényben tartunk — benaftalinozva. Az idő letelt. Mialatt kifelé tartottunk, fájdalmas pillantást vetettünk egy óriási üvegszekrényre, amely telidesteli volt a legcsodálatosabb Cameok és Intagliokkal. Keresztül rohantunk nyolc termen — meg sem állva, amelyben csak vázák voltak : ó-górög; római — egyiptomi és a hires légi délolasz majolika-vázák; keresztülrohantunk a képtáron, mely aránylag a legszegényesebb — az utolsó teremig ahol pár Tizian előtt kegyeskedtünk megállani; azután a Cumana gyűjteményen ahol pedig csodadolgok vannak — be egy pár Gro&eíiw-terembe — ahol Wíkingék szerényen konstatálták, hogy ezek a gobelinek szebbek, mint a mi otthon a dolgozószobában függ s azután — fáradtan, szédülve, boldogan — és szomorúan — otthagytuk a muzeumot. Kint, mikor felocsúdtunk egy kicsit, azt is íszreveltük, hogy dél elmúlott immár — éhesek is vagyunk — és sietnünk kell! Kocsira ültünk — s híven az előre megállapított tervhez — ismét végigkocsiztunk a Posilipon — ki a Scoglio di Frisioba. Már nem volt szenzáció, mint előtte való este — s a nappal józanabb világításában nem hatott olyan csodamódon ránk — de nagyon jól éreztük magunkat s igen jól ebédeltünk. Aztán siettünk vissza a hotelbe — hová lelkek gyanánt csak hálni jártunk ; — Ilonkáért, Dóráért s podgyászunkért s még idejében értünk az Immacolatella vecchia kikötőbe, ahonnan ismét bajóra szállottunk. Tegnap ilyenkor még láttuk a Carmania büszke alakját a tengeren s búcsút intettünk feléje utóljára — — de most már a barázda is lesimult amit vont a hullámokon — azóta messze járt az Atlanti Óceánon Ruzsonyí Pálné. A tanítási órák közötti szünetekben kirándulások alkalmával mind a fiu, mind a lánygyermekek tanítójuk állandó felügyelete alatt legyenek. Az iskoláknál az illemhelyek — külön a fiuké, külön a lányoké — kellő távolságban legyenek és oda a fiukat és leányokat sohasem egyszerre, hanem mindig egyiket a másik után külön-külön bocsássák ki. Jelzem, hogy az itt felsorolt útbaigazítások végrehajtását iskolalátogatásaim alkalmával a tanitó uraktól számon fogom kérni, hogy azoknak eredményéről a vallás- és közoktatásügyi miniszter urnák jelentést lehessek. Végül jelzem, hogy az erre vonatkozó 78.395/909 sz. vk. miniszteri rendelet megjelent a Népt. Lapja f. évi 43. számában; onnan is kötelező tudomásul veendő. Nyíregyháza, 1909. október 26-án. Dr. Wllt György, kir. tanfelügyelő. Körlevél a felsőfzabolcsi református egyházmegye kötelékébe tartozó lelkészekhez, tanítókhoz s egyházi elöljárókhoz. Kedves Atyámfiai! Szeretett testvéreim, az Ur Jézus Krisztus által! .Kegyelem néktek és békesség. Istentől, a mi Atyánktól és az Ur Jézus Krisztustói!* .Áldott legyen az Isten a mi Urunk Jézus Krisztus aty a az irgalmasság atyja, és minden vigasztalás Istene, ki megvigasztal minket, minden mi szorongattatásunkban, hogy mi is megvigasztalhassuk azokat, a kik mindenféle szorongattatásban vannak, azon vigasztalásnál fogva, melylyel megvigasztaltatunk mi magunk, az Istentől.* (II. Kor. I. 2—4.) A nagy apostol ezen szeretetteljes szavaival köszöntelek, midőn az uj alakot öltött felsőszabolcsi református egyháznegye esperesi hivatalába történt beiktatásom után, szerény soraimmal először kereslek fel titeket. Kegyelem és békesség! Ez az én szívből fakadt fohászom a Mindenhatóhoz. .Akinek hatalma mindenre elégséges, s jósága megadja akinek mi szükséges." Kegyelem és békesség! Ezé' t esedezem tireátok, ezért esedezem magamra is, az uj élet küszöbén. Elhangzott az Ige: .Indítsad a te sarlódat és arass, mert eljött a te órád, hogy arass!* S tudjuk azt is, hogy az aratni való ugyansok, de az arató kevés.* Szeretett testvéreim! Midőn a nagy és dicsőségteljes multu egyházmegyét nem csekély szorongattatások között átadtuk a történelemnek, azon reménységgel tettük azt, hogy a törzséből fakadt uj sarjakban, elevenebb, pezsgőbb élet támad ; gyorsabb lesz a vérke ríngés; azon reménységgel tettük, hogy azt a zászlót, amely eddig oly magasan lobogott, nem engedjük porba hullani, hanem tovább lobogtatjuk, nyereségről-nyereségre. Szent örökséget vettünk tehát át, amely nagy es fontos kötelességeket ró reánk. Legszentebb kötelességünk, az anyaszentegyház külső és belső építése. Hiszen mi ezzel eleget teszünk, nemcsak mint egyháztagok, hanem mint hazafiak is, a reánk váró kötelességeknek. A mi egyházunk élete össze van forrva a haza életével: ,A nagy világon e kivül, nincsen számunkra hely.* Azonban itt is kétségbevonhatatlan igazság: ,Ép testben lakik ép lélek.* Nagyon jól tudom, hogy a nyomorgó, mindennapi kenyérért birkózó embernek, minden erejét leköti, az életfenntartási küzdelem, s a magasabb eszmék csak mint utólérhetetlen ábrándok röpkedhetnek körülötte. Igy van ez az anyaszentegyházzal is. De az is kétsegtelen, hogy a nyomor rendszerint ott szeret tanyát ütni, ahol hiányzik az élettevékenység, a szorgalmas munkásság, a becsületes igyekezet; ahol csak féktelen szenvedélyek, kielégithetlen vágyak uralják a szivet, de hiányzik a kötelességek lelki ismeretes teljesítése. Ha az anyaszentegyháznak minden arra hivatott tényezői, szervei, odaadó hűséggel fogják teljesíteni kötelességeiket, akkor nem lesznek nyomorban vergődő, pusztuló egyházaink. Az élettevékenység ereje, a természet törvényénél fogva, mindenütt épit; a tétlenség következménye ptdig, pusztulás, enyészet, halál. Egyházi elöljárók, lelkészek, tanitók, gondnokok, presbiterek, a szánalmat keltő templomok düledező iskolák, roskatag paplakok, azt kiáltják, hogy nem vagytok hűséges munkások az Úr szőlőjében. Ne nézzétek azért tovább, tétlenül a pusztulást. Ne hivatkozzatok gyöngeségeitekre, erőtlenségeitekre! Az Istennek hatalma van a ti gyöngeségeitekben, erőtlenségeitekben is megbizonyítani az ő erejét. Fogjatok a szent munkához, Istenben való erős bizodalommal s megvigasztalja az Ur Siont, megvigasztalja minden romjait és pusztáját olyanná teszi, mint az Éden és kietlenjeit olyatná, mint az Úrnak kertje; öröm és vigasság találtatik abban ; hálaadás és dicséret szava. (Ézsaiás LI. 5.) Hogy ezt elérhessétek, legyen gondotok, az egyház szerény vagyonának kezelésére, gyarapítására, mert hiszen ez az élettevékenység tápláló vére ! Azonban, ha felemelem szavaimat, az anyaszentegyház külső építése érdekében, ép oly buzgósággal óhajtom, annak belső megépítését is; óhajtom, hogy legyen az megékesítve a vallásos buzgóságnak, a józan felvilágosodásnak, a hitnek és szeretetnek drága kincseivel. Nem festett koporsókat kívánok .amelyek kivül ugyan szépeknek tetszenek, belől pedig vaknak, holtaknak tetemeivel és minden undoksággal !* (Máté XXIII. 27.) Nem. Hanem élő hitet, amely jó cselekedetekben munkás. Lelkész és tanitótestvérek! Ne nézzétek tétlenül, mint nő a vallástalanság, a hitetlenség; s az ezek nyomán fakadt rideg önzés miként pusztítja ki a vallás gyümölcseit, a tiszta erkölcsöket. A lelki egyensúly már is nagyon megingott a szivekben, mert hiányzik a hit iránytűje. Vegyétek kezetekbe az evangyéliom vezérlő világát s minden erőtökkel, minden tehetségetekkel munkáljatok, az emberiség megzavart lelki egyensúlyának helyreállítása érdekében! A tudomány fénye elkápráztatta a szemeket, a folyvást halmozódó ismeretek, a csábító fényűzési, pazar kényelmi eszközök, felkorbácsolták a vágyakat s felettébb megoldották az önzés kötelékeit, s elterelték a figyelmet a lélek tisztaságáról, a szív nemességéről. Ma csak a külső fény, csillogás, ragyogás hódit; a belső érték, nem keresett cikk; annak becse mintha alabb szállott volna. A szívben rejlő kincsek nem közkeletűek. Az irodalom, a sajtó a szívbánya hivatott munkásai, ott hagyták a drága kincsekkel telt tárnákat, s a szenvedély korbácsoló, idegizgató, lélekrontó, botrányhajhászó és trágár munkákat termelik legnagyobb erővel; s ezek piszkos lávafolyama, kétségbeejtően kezdi eltemetni a nemes erkölcsöket. A templomok s az iskolák hivatása első helyen, hogy gátat emeljen e fékevesztett árnak. Álljunk munkába azért, szeretett testvéreim! .Vegyétek fel az Isten minden fegyverét, hogy ellenállhassatok ama gonosz napon és mindent elkövetvén megállhassatok. Azért álljatok készen, felövedzvén derekaitokat igazmondással és felőltvén az igazság mellvasát és fel-aruzván lábaitokat a békesség evangyéliumanak készségével; mindezekhez felvévén a hit paizsát, melylyel képesek lesziek, a gonosznak minden tüzes nyilát kioltani. Az üdvösség sisakját is fogadjátok el és a lélek kardját, mely az Isten igéje.* (Efér. VI., 13-17.) Fel, azért a munkára szeretett testvéreim ! Hasztalan van bennetek hit, hasztalan tudomány, ha munkáitokban, cselekedeteitekben, nem bizonyosodik meg az. ,A hit, ha cselekedetei nincsennek, holt magában.* Mutassátok meg azért a ti hiteteket cselekedeteitekből! .Ha az Isten iránt való szeretet tölti be a szivet, egy feladat sem marad elvégezetlenül, egy kötelesség sem teljesítetlenül. Ha nem tudsz nekünk termést felmutatni, megvetjük szántóföldedet." Örök igazság rejlik Opzovmer eme szavaiban. Szeretett hazánk és anyaszentegyházunk felvirágoztatása s boldogabb jövője érdekében teljesítsük azért kötelességeinket igaz buzgósággal, egyező akarattal. Valósítsuk meg, a hozzánk fűzött reményeket! öregbítsük azt a tisztelt nevet, melyet a régi egyházmegye örökségül reánk hagyott. Ez legyen az áldozat, hitbuzgó, nagytevékenységü elődeink emlékének. Erre hívlak el, erre kérlek benneteket! S ha látni fogom, hogy meghallgatjátok kérésemet, hogy mindnyájatok előtt szent, zászlónk becsülete, az én megsokasodott terhem könnyű és gyönyörűséges lesz ; s könnyhullatás lesz kenyerem éjjel és nappal, ha feddőznöm, dorgálóznom kell, ha rendbírságokkal vagy a törvény súlyos szakaszaival kell a kötelességeikről megfeledkezőkkel szemben annak a szentügynek érdekeit megvé-