Nyírvidék, 1909 (30. évfolyam, 27-52. szám)

1909-11-07 / 45. szám

45-ik szám NYTRVIDÉK 1909 november 7. 3 szerette volna a könyveket megvenni, de az árt sokalta. Erre a Sibylla hármat a könyvekből elégetvén, a megmaradt hatért ugyanazon árt kérte. A király most már ingadozott, de a könyveket nem vette meg. S midőn végre a Sibylla három könyvet ismét elégetett s a megmaradt háromért ugyanazon árt kérte: a király megvette a könyveket Mi vagyunk a Sibylla. Kilenc könyvet kínálunk, de nem kell. No, majd báromért megkapjuk ugyanazt az árt! Majd eszökre térnek a becsi lakájok, csak késő ne legyen! S a magyar nemzetnek mi a kötelessége? Az első és legfőbb, hogy ne pártoskodjori. Végzetes kisértet előttünk, mögöttünk a párt, a párt! Tegye minden magyar ember szívére kezét s fontolja meg, hogy nem pártpolitikáról, nem 48-as, sem 67-es eszmékről, hanem a nemzet életéről és jövőről van szó! Ez a nemzet pedig élni akar! Fontolja meg minden törvényhozó, hogy midőn a nemzet bizalmából a magyar országházba lép: a nemzet felszentelt templomába lép; ahol ha vétkezik: Isten s a nemzet ítélőszéke előtt vétkezik! Nyújtsanak egymásnak férfiasan jobbot s kezüket a törvénykönyvre téve, védjék bátran a nemzet igazát. Olt leszünk mind, az egész ország! Az árulókat eltiporjuk, megsemmisütjük ! Jusson eszünkbe, hogy mit tettek elődeink ezért a hazáért?! Dolgoztak éjjel, nappal; feláldozták vagyonukat, családjuk boldogságát, elszenvedték a száműzetést, törtönt, golyót, hóhérbárdot, akasztófát. S mi mit teszünk? Ülünk, s ajkunkat egy bátor szóra törvényes jogaink védelmében felnyitni nem merészeljük, mert félünk, hogy aranysarkantyúink s rendjeleink khúllanak! Ám tegyék a szennyes szolgalelkek, de a nemzetben több az önérzet, semhogy a korbácsot, melyet rá emelnek, csókkal illesse! Ha üt majd az óra, együtt lesz az ország s a pokol szellemei sem veszlbetik el! Zahen>ay Ferenc. Termeljünk gyümölcsöt, de előbb Ültessük el fáját. „Teime'jűnk gyümölcsöt* címmel irt Demeter Bela közs. iskolai lanitó jó öreg Nyirvidékünk okt. 17. és 24-ikí szómában két terjedelmes és utolfó szaváig kétségbevorhatlan cikket, mely bizonyóra minden, köz iránt lelkesedő egyénnek tetszésével találkozott. Bór jövő évi kiállításunk nagy fája, melybe szereny fejszénket vágtuk, — erősen igenybe veszi csaknem minden percünket, mégis nem heg)hatom szó nélkül ez előbb említett cikket, nem miniha aDnak mirden szavát alá nem írnám, de sőt ellenkezőleg, mert azt bizonyítani, bővíteni és — ha lehetséges volna — éppen nagyon is közérdekű voltónál fogva, tovább is a felszínen tartani s annak igazságait a közérzésbe átvinni őszintén óhajtanám. Ezért, ha talán kissé unalmasnak is lünik fel, mégis részleteiben is hozzászólok. Nyíregyháza hatórában kétségtelenül sokkal több gyümölcsfa vjn 30.0(0 darabnál. De az is bizonyos, hogy ahány darab, annyi fajta. Gyümölcsteimelésünk teljes mértékben nélkülözi a szakszeiü, céltudatos gazdasági irányt. A létesítéseknél — beleértem a kis- és i agybirtokost egyaránt — és csak a fthér hollóhoz hascnló íitka kivételt nem vádolom azzal, a köztfeimelésre igen kórosan ható hibával — hrgy mindenki, egjrészt azon célból, hegy saját mtga, illetve háztartásának az év legnagyobb részében, álltrdctn es folytatólagosan mindig legyen különféle ennivaló g3fmö'cse, másrészt pedig, ta egyik v»gy n ásik nem terem, ugy a 3-ik és a többi teimése bizcnjáia pótolni fogja s'/ck hiányát — főként ana törekszik, hrgy sek fajta gjtmő'cse legyen. Ezen alap — intentíóral aztán megtették s helyesebben: tönkre tétték nemcsak saját, de az általános gyümölcstermelést is. A gyümölcsfajok megválasztásában ugyanis a legtöbbnyire minden pomologiai tudás hiányában — illetéktelen, sőt nem ritkán még lelketlen befolyási látunk érvényesülni, ami csak hosszú évek multával boszulja meg magát a telepítő gondossága mellett is, hasztalan lesve annak remélt szép sikerét. Akár a kisebb, de még a nagyobb termelőnek itten általánosan ismert telepítési eljárását is tekintjük igen sok hibára akadunk. Először is, a gyümölcsfa ültetésének ideje határozottan az ősz, még ha körülményesebb és költségesebb is; mer az elültetéstől a tavaszi vegetatio megindulásáig a talaj kellőképen a gyökerekhez tapadva, összeáll, a vigetatio kellő időbeni megindulásának semmi akadálya fenn nem forog ; mig a tavaszi ültetésnél ezt a legfőbb követelményt a legszakszerűbb és leggondosabb ültetéssel is, — csak többé-kevésbé megközelíteni lehet, — nem is szólva arról, hogy a tavaszi ültetésnél az átültetendő fát a legtöbb esetben a már megindult vegetatio működésében zavarjuk meg; ennek pedig káros következményeit talán fölösleges is fejtegetni. A gyümölcsfa tavaszi ültetése tehát csakis ott indokolt, ahol a gazda az őszi ültetést semmi képpen sem végezhette, de mégis időt óhajt nyerni. Helyi tavaszi gyümölcsfa piacunkat pedig — a közérdek szempontjából — nem csak, hogy rendezni tartanám szükségesnek, de a jelen formájában először is egyszerűen betiltani. Igaz ugyan, hogy közvetítő kereskedelmünk nem csekély keresettől esnék el, de viszont, minthogy termelőinknek úgyszólván semmi hasznunk sincs belőle, igy legalább a kárbaveszett költség és fáradságtól megmenthetnénk. A nagyobb kertészetekből helyi piacunkra került, nagyobbrészt hibás, másod- és harmadrendű, „eussehusz* oltványokat, minden elképzelhetlen névvel ellátva adja közvetítő kereskedelmünk tájékozatlan gazdakőzőnségünknek és pedig olyanként, mint amilyent éppen a gazda beszerezni kiván ; mert ha véletlenül éppen akad egy gazda, a ki tudja, hogy az arany parmen alma nem tartós téli faj, úgy rögtön talál az eladó más, oly cifrább nevű fajt részére, melynek termése akár újig is eláll. De éppen igy megkapja a homok és száraz terület tulajdonosa és a kötött, avagy mélyebb, nedves talaj gazdája is tisztán és kizárólag az ő talajában mesésen diszlő és termő gyümölcsfajokat, — bár nem ritkán egy- és ugyanazt. Mindezek mellett pedig — ha akár tudva, akár véletlenségből a valóban éghajlatunk, talaj és minden más viszonyainknak megfelelő fajból szép, egészséges példányt is sikerült kiválasztani, úgy, — eltekintve attól, hogy nagyon drágán kell azt megfizetni, — mindig bizonytalan marad a siker a leggondosabb kezelés melleit is, mert hiszen nem lehetünk bizonyosak abban, hogy mióta szárad e fa gyökere. Ha kissé elgondolkodunk a felett, hogy mikor vehette ki e gyümölcsfákat az azokat nevelő nagy kertészet, esetleg mennyi ideig és mily körülmények között feküdt már nála raktáron és fedetlenül, mily csekély gondossággal csomagolják a nagyobb megrendeléseket szállításokra, mennyi ideig hevertetett újból a vasúti állomásokon, közvetítő kertésznél, hányszor hozza ki azt piacra, szinte mesterségesen szárítva szeles, tavaszi napjainkon azok gyökereit, — úgy iga zán szinte igazságtalanság szegény agyonsanyargatott fától még azt is követelni, hogy az kihajtson, különösen pedig, hogy az életben maradjon. Mind e mizériákat régen látjuk, küzdünk is ellene, de sajnos, tehetségünk szerénysége folytán nagyon kevés eredménynyel. A nyiri gazdának túl jó dolga van. Nyomorúság nem készteti nagyobb tevékenység, — illetve gondosabb körűitekintés és céltudatos irányra. Nehéz megértetni, hogyha egy termelő a hel)i viszoryoknak jól megválasztott egy faj termését hozza mindég piacra, annak kőnyebh állandó biztos vevőjét megszerezni és megtartani, ennek jövedelméből pedig másféle szükséglétéit is busásan fedezni. Én is példakent mindég Recskeméire hivatkoztam és hivatkozom is, sőt egy alkalommal tanulmónjkirár.dulást is szerveztünk Kecskemétre. Ncgyveren felül jesenlkeztek e kirándulásra, de ezek tzáma az elinduláskor már szemoru de való nyolcéra apadt le. A nagyméltóságú m. kir. fóldmivelésügyi Miniszter úr jóvoltából és anyagi támogatásával, a téli hónapokban tartani szokott mezőgazdasági szak-előadásaink keretében különös gondot fordítunk — éppen a szóló és gyümölcstermelésre. Határozott előszeretettel fogadják kisgazdáink is Mácsánszky Lajos kitűnő pomológusunk előadásait, s mégis alig vehető észre némi haladás, gazdaközőnségünk indolentiája miatt; mert ha szívesen és simpathiával fogadjak is ez előadásokat, azok tanait ritkán elkövetik: hiányzik a komoly szándék. A vidékünkön a climatizált és jól diszlő gyümölcsfajták elárusitásának ellenőrzése tényleg rendknül szükséges volna; ámde az ajánlott med szerintem erre nem alkalmas, sőt önnek ellenőrzése csaknem lehetetlen. Minthogy a kőztermelést csakis a magánérdeket kizáró, önzetlen tevékenységgel lehet a helyes irányba terelni és abban megtartani, — egyedüli módnak tartom az egyesületünk által igen szerény keretek közt megkezdett actiót. Fóldmivelésügyi kormánytól néhány ezer magonezot kértünk és kaptunk, s ezeket vidékünkön bevált fajokkal nemesítve, előállítási árban hozzuk forgalomba. E nemesítésekből néhány száz jobban fejlődött példányt már a mult évben eladtunk; nagyobb része pedig most áll rendelkezésre gazdaközönségünknek és bocsátjuk eladásra. Minthogy saját terület hiányában e gyümölcsfaiskolát a könnyű hozzájuthatás, kezelés és ellenőrzés szempontjából drága bérleti területen kell fenntartanunk, igy azok önköltségi, illetve eladási ára is jóval nagyobb, mint minőnek annak nézetem szerint lenni kellene; de még mindig jóval jutányosabb, mint bárhol máshol besierezve, ha különösen számba vesszük azt, hogy a gazdák itt föltétlen fajtisztán, a cclimatizált fajokban és a vételkor iskolahelyükről kiásva kapják azokat s igy azok megeredése is biztosítva van. Ezen actiónknál, szintén a közérdek szempontjából, lehetőleg kevés feleségre szorítkoztunk, igy almában: téli sóvári, arany parmén, Jónathán és sikulai, kajszin barackban: kizárólag a magyar kajszin, szilvában pedig: Berbencei, Nagy zöld Ringlót és az itt u. n. „Barackszilva" fajokra. Ezekből jelenben együtt mintegy 4000 drb. 2 éves nemesítést bocsátunk eladásra termelő közönségünknek: 60—80 fillér darabonkénti árban. A venni szándékozók kizárólag a Szabolcsvármegyei Gazdasági Egyesület titkári hivatalában szerezhetik be az oltványok előzetes lefizetése ellenében az utalványt s ennek ellenében kapják meg az előbb emiitett kir. ügyészségi fogházkertészettől a gyümölcsfákat. Ez volna nézetem szerint egyedüli helyes módja gyümölcstermelésünk irányításának különösen ha erre elég nagy és jutányos terület állna rendelkezésre, hogy a legmérsékeltebb ár mellett adhatnánk a gyümölcsfákat, mert bármi más mód papiroson tetszetős lehet ugyan, de a valóságban vagy keresztülvihetetlen vagy céltalan. Szikszay Sándor, gazd. egyl. titkár. A Bessenyei-kör estéi. A saison-nyitó képkiállítás mintha élénkebb, lüktetőbb életet hozott volna be a mi kis társadalmunkba. Mindenütt a téli programmról beszélnek, minden társaskör lázas tevékenységgel állítja egybe a téli tervei sorozatát, — mindenütt mozgás állott be. Természetes, hogy a téli szórakozások között a legelső helyet a Bessenyei-kör immár hazaszerte ismert hangversenyei foglalják el, amelyek a világ leghirnevesebb zeneművészeit, és a zeneirodalom legbecsesebb kincseit teszik reánk nézve tanulságosan élvezhetővé. A Bessenyei-kör irodalmi szakválasztmánya e héten foglalkozott a téli esték programmjával és ebből már előre látható, hogy ezeket most is a már megszokott magas színvonal és változatosság fogja jellemezni. — A hangversenyek résztvevői között IJajdu Marcellné a fővárosi operában oly feltűnést keltett, hogy azonnal szerződéssel lett megkínálva. Szendy Árpádot a