Nyírvidék, 1909 (30. évfolyam, 27-52. szám)

1909-10-31 / 44. szám

Nyíregyháza, 1909. XXX. évfolyam, 44. szám. vasárnap, október 81. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek: Egész érre 8 kor., Fél évre 4 kor., Negyed évre 2 kor., Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: YÁROSHAZ-TER S. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyilt-téri közlemények dija soronként 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 40 fill., minden további szó 4 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. A paragrafus és az élet. Mottó: „Kettős úton halad az emberi élet; Egyik a gyakorlat, másik az elmélet, S minthogy az elmélet most ezúttal sáros: Hadd lám! a gyakorlat merre viszen már most ?" „Nagyidai cigányok "-ból. Tanügyi dologban van mondanivalóm. „Magam sorsa is bánt, de ez még csak semmi, Megszokná az ember végre föl se venni! Mas baj az, a mire nem lelek balzsamot!" S hol keressem e balzsamot, mint a kir. tan felügyelőségen ? Bizony, nem sikerült a dolgunk, nagyságos Uraro! . . . Odafent is azzal bocsátottak el, hogy nincs pénz iskolára, várjunk, mig ránk kerül a sor. Hiszen várni, csak várnánk mi, de a kir. tanfelügyelőség vár-e? A vármegye nem várt eddig, hanem sürgetett. Mindig sürgetett. Sohasem volt sem elég. sem jó az iskolánk, a népnevelésünk. Adná az Isten, hogy olyan erélye volna a kivitelben, mini a minő volt a sürgetésben! De mi lesz velünk most már, ha egyszer nincs pénz! Üres kamarának bolond a gazdasszonya, — azt tartja a példabeszéd is. A magyar országgyűlés hozott egy törvényt, melynek értelmében szabályozza a népnevelés ügyét, ugy a tanitók megélhetésére vonatkozólag, mint a tanitás és nevelés sikeres eszközeire nézve. Hozsánnáztak e törvénynek mindazok, akikben csak egy szikrája van az emberi jellegnek. Igazán orcapiritó, hogy már enne

k is Második utazásom a Nap országaiba. Pompei. VII. Minden rendszer nélkül bolyongtunk idestova az Imulaek kőzött — néha bekandikálva egy-egy kis ház nyitott Átriumába ahol némi falfestmény maradványok kapták meg futó pillantásomat a jellegzetes .pompeji" — vörös falakon — de ilyenkor felhangzott a Wiking riadója: .Tovább ! Tovább ! — Itt még ne nézzetek semmit — ez csak a külváros — ez semmi!" Megadással bandukoltam tovább és azt képzeltem, hogy fáradtabb már nem is lehetek — de most kijelentette zsarnokunk, hogy mégis csak jobb lesz vezetőt fogadni .... És így lőn. Vezetőnk typikus délolasz volt, a ki piperés hetykeséggel viselte ütött-kopott öltönyét s legelőbb is a kis Muzeumba vitt el bennünket, ahol üvegvitrinákban megkövesedett hullák hevernek . , . . Igy mondta ő — de később megtudtam, hogy csak ama régen szétoszlott holttestek gipszőntvényei . . . Elkövetkezvén kinhaláluk az Urnák 79 ik esztendejében aug. 24-ikén — a forró hamu, mely betemette őket — később megkövesedett — s mig az emberi testek porrá lettek — híven megőrizte képmásukat s haláltusájuk rémes kontorsióit ; ezeket a ^űwm-Bas-Reliefeket öntötték gipszbe s rakták ide közszemlére .... Ott van körülöttük : a kenyér, melyből ettek ; a gyümölcs, a főzelékek, a főzőedények — az amphorák, a sprlnypk ->ttkl»'rlibői jt'nfr — minden n-ifio-kövehozsánnázni kellett! De hát minálunk, szép Magyarországon, még ott vagyunk, hogy az eb adót is az ebek javára kell fordítani; az ember — az ebek után jön. Nevelünk mi mindent, országos segéllyel s csak a mindeneket tudó tudná megmondani, hányféle címen történik segélyezés, mind sürgős, mind elsőrendű, a legfelső operaballerináktól a legutolsó kosárfűzig! . . . ezért nem jut aztán az ember nevelésére. Hát még, ha az embert, mint magyar embert vesszük tekintetbe! Be igazán írja a mi szeretett főispánunk, a „Szabolcsvármegye almanachja előszavában: rNégyszáz év óta alig jött létre oly intézmény, mely a magyarság megerősítésére szolgálna!" Mert mi szolgálna ma jobban, mint a magyar nép nevelése?! S hogy vagyunk e nevelésügygyel] Hát ugy vagyunk, hogy a nemzetiségeknek építünk, szervezünk iskolákat, óvodákat, középfokú intézményeket, sőt az egyetem is erre gravitál már, de a magyar vidékek magyar népének művelésére — nincs pénz! Sőt bejönnek idegen szerzetek, „kiket — Shakesperevel szólva — csömörlött országuk magából kihány" — ezeknek is van hely, ajándék, évi bő dotáció; — a magyar . . . az ugy is magyar marad, ha élni való! Ha pedig nem való? hadd pusztuljon! Jól van-é ez igy, nagyságos Uram?! Az uj idők rontanak, bontanak, A régi mesgye, a régi határ, jórészt csak sedve ! — Aztán bejártuk a Forumot, a Bazilikát, ahol kereskedtek s bíráskodtak, a Thermakat, — (fürdők), a színházakat, a templomokat — s bementünk a legszebb házakba: ezek el voltak zárva s külön kellett látásukért fizetni persze — de micsoda balzsamos szellő volt az, amely most szellem-suhanással érintett bennünket? — Régen elmúlt idők mélyéből jött — nem a klasszikus kor saját letűnt, boldog gyermekkorunk egy édes, kedves emléke volt ez a szívderítő, balzsamos szellő: emlékezés arra az időre, amikor először olvastuk könypző elragadtatással .Pompei utolsó napjait." De akkor álmaimban sem mertem volna arra gondolni, hogy valaha még én magam is ott fogok állani Glaucus a „tragikus költö

u házában, malynek küszöbén márványmozaikban egy kutya s alatta e felírás van: Cave Canem! És Diomedes, a gazdag kalmár s leánya a szép Júlia villájában ; Sallustius — Pansa házában — ugy köszöntve őket, mint régi ismerős ! — Pansa háza — nem hiába volt Aedil ő kelme — egymaga foglal el egy egész Insulaet; küszöbén e felírás: Salve! — Sajnos, — a legtöbb házat rögtön kifosztották minden ékességétől, a mint napvilágra került — elvittek a nápolyi muze-umba mindent ami éitékes volt: ékszereket, — megbecsülhetetlen értékű műkincseket, márvány s bronzszobrokat ; márványmozaikokat és a hires falfestmények szinét-javát. Az a pár szobor amely a templomromok között látható: utánzat; eredeti csak egy csodaszép áldozati oltár Vetpasian templomának udvarán: márványból — egyik oldalin az áldozik az áldozattal — eev meg'törmelék már. A kálvinisták hires és nehéz időkben nemzetfenntartó önkormányzata, mint a rongyos zászló, csak a mult idők zivatarairól beszél. Egyházi szabadságuk, iskolai szabadságuk, állami dotációcskákkal, megnyirbálva, foszlánnyá tépve. Az az ur, aki fizet. Ha ugyan fizet! . . . Lássa, nagyságos Uram, minő ellenkezés támadt közöttünk, hogy merészeltünk 1908—1909. évre. meglevő zsúfolt iskolánk mellé, ideiglenesen, mig állami segélyt nyerünk, egy ideiglenes iskolát szervezni! Hogy felzudult ellene a paragrafus-igazság! Hogyan indult meg a hivatalos vizsgálat! Még most sincs vége ennek a vizsgálatnak. Majdnem ágyút szegeztek ellenünk, hogy a magunk módja és a lehetőség szerint akarunk művelődni. Pedig hát tanerőnk okleveles, tantermünk szabályos és fölszerelt s csak addig volt tervezve ez ideiglenes állapot, mig paragrafus szerint, államsegélyt nyerhetünk. És ha a szemenszedett rosszakarat útját nem állja törekvésünknek, a községi bizonyítvány visszatartásában, ma már rendben vagyunk, de elkésvén a folyamodványnyal, — dacára a törvény rendelkezésének, nincs pénz ! Dacára a törvény rendelkezésének! Ezen van a hangsúly, nagyságos Uram, Ugy mondták ugyan odafennt, a központi nagy palotában, hogy a törvény végrehajtása a miniszterre bízatván, ez azt teszi, hogy végrehajtja fokozatosan, amennyire lehet. Sohsem olvas koszorúzott szarvú bikával — a másikon babér és tölgykoszoru — gyönyörű reliefekben. Falfestmény azért van még elrg — s ha színeik halványabbak is — ott — saját eredeti helyükön hasonlithatlanul nagyobb hatást keltenek, s jobban elbájolják az embert — mint összegyűjtve a Museo Nationale falain. Utóbbi időkben belátják ezt, mert — az ékszereket kivéve — most már lehetőleg mindent a saját helyén hagynak és néhány házat ugy restauráltak, hogy teljesen hű képe a múltnak. Bájos volt a ,Casa degli Amortni dorati,

u — melyet azért neveztek el igy, mert falaiban apró aranyozott Amorinik vannak beillesztve üveg alatt világoskék stuck-alapon. Márványpompája s falfestményei épen, érintetlenül és Larariuma; antik módra restaurálva a kert. A Peristylos oszlopai között márvány — Masquera-reliefek ; Hyppocrates jelvérye : a kigyók s apró talismánok a falban átlátszó alabastromból, melyeknek rendeltetése volt a ház lakóit — rontástól, szemveréstől megőrizni! Talán még szebb, — még inkább ringatja a lelket mámoros csalódásba: a „Casa dei WettiiA Forticuson át a nggy Átriumba léptünk, melyrek lapos tetőzetén nagy négyszögletes nyílás van : a Compluvium: ezen át áradt be a fény, itt hullott alá ,az ég szelid esője" egy nagy vízmedencébe, mely éppen alatta volt: az Jmpluvium. mely körül lila Irisek himbálták karcsú száraikat. Innen nyilt a Tablinum — a .sálon* — a mint vezetőnk nevezte — ahol a házi ur az idegeneket s klienseit fogadta; a Triclinium, (ebédlő) s a (Jubicolumok (hálószobák.) A falak tele bájos — csupa mvthologia

i tárgvu Mai számunk 12 uldal.