Nyírvidék, 1909 (30. évfolyam, 27-52. szám)

1909-10-31 / 44. szám

°2 44 ik szám. NYIRVIDÉK 1909. október 31 tam, hogy a lófuttatások elmaradtak volna itt, vagy olt, azon okon, mert az állami versenydijra nem volt pénz! Igaz, hogy a lónevelés is közérdek, de talán a magyar nép nevelése is közérdek volna?! S még 191 l-re sincs kilátás, iskolai államsegélyre! . . . Igazán, szépen nézünk ki, nagyságos Uram ! Fogják-e még sürgetni az iskolaügyet? A fejlesztést? az építkezést? az ablakfüggönyöket? a köpőcsészéket? a tudomány-tölcséreket? és a többi . . . Hanem azt nem ajánlom senkinek, hogy államsegélyért folyamodjék, mert ugy jár, mint mi is jártuuk: — kivetették ránk az adót az uj állomás után, ott fennt a minisztériumban, ámbár uj állomás létesítését nem engedélyezték. Azt hiszem, a románokat nem részesítenék ily kedvezményben. Vagy bármiféle nációt szép Magyarországon. Azok rögtön európai körútra indítanák e kulturai állapotot, de mi szegény magyar kálvinisták, tudjuk a többi után. Egyébiránt mi még jobbacskán vagyunk, mint Ibrány községe, amely felépítette, sok fenyegetésre, tanyai iskoláját, 17000 kor. költséggel s most ott áll üresen, mert hát nincs pénz, nincs államsegély, nincs tanitó. Pedig megörültek a tanyasi népek a leendő iskolának s szívesen maradtak, vagy beszegődtek olyanok is, kik különben iskolázás miatt otthagyták volna a gazdaságot. S most mit mond a tanyasi nép az üres iskolára? Hát azt mondja, hogy mind huncut aki nadrágba jár, mert csak csalogatónak építettek, aztán úgyis beszedik adóba az árát, a szegény ember gyereke meg csak borjúnak marad! Ezt mondja a nép, nagyságos Uram, — jól van-é ez így ? ! íme a paragrafus és — az élet. Az élet megy a maga utján s ott szedi fel a művelődés elemeit, ahol találja. Mert nem az ám az iskola, amit az állam épít, vagy mi építünk ! Az élét utjain mindenütt leckét tanul az ember. Minden emberi lélek egy darab mágnes: járf-ttményekkel. Azlán a család szentélye: a Peristylos! Közepén nyitott — körül fedett oszlopcsarnok ; zöidelő bokrok és nyiló virágok között csodaszép márványasztalok és medencék; Hermák kecses oszlopokon — s óh! a sarkokban hófehér márvány (alapzaton sötétkék és zőldpatrináju, bűbájosán szép kis bronz gyerekszobrok, melyek valaha mind vizsugarakat löveltek szét a mesés márványmedencékbe. . . . . . . Ezek bezzeg nem utánzatok voltak ám! Jobbra a Peristylósból egy gyönyörű — mind kőzött a legszebb szoba nyílott, melynek falain fekete alapon szines Amorinok voltak tizezerszámra. Táncoltak, szüreteltek, áldoztak, koszorút fontak, olajbogyót szedtek ; az ókor összes foglalkozásait az Olympiadoktól kezdve a külőnböző mesterségekig — mind meglehetett itt találni a szines Amorinik játékában A Wikingre olyan hatással volt a Casa dei Wettii, hogy rőgtönösen azon elhatározásra jutott, hogy házat épít — antik pompéi — illetve római stílusban — Budapesten .... De mindnyájunkon csodálatos érzés vett erőt, amint egy kihalt világ ezen — bár halovány — de megrendítően hű és csodás tükörképeit szemléltük. A Vesuvnak kellett eltemetnie Pompeit s Herculaneumot, e két virágzó campaniai várost, hogy bamu és lávasirjukból majdan feltámasztva, egy késő utókor megtudhassa mégis: milyen volt egy antik város és milyen volt ott az élet! Mert mindezt hiven meg lehet látni ott — s a nagy világnak kevés olyan pontja lehet, amely sikeresen állaná ki a versenyt érdekességre nézve Pompeivel, egy művelt ember szempontjából I — S azt, hogy milyen művészi életet éltek, tulajdonképpen csak másnap, am kor a Museo Nationale termeiben láttuk Pompei\ kintában, keltében felszedi a neki való szemcséket és magába olvasztja. Bizony, a legbuzgóbb professzor is, sokszor süket füleknek prédikál. Azt hallja a lélek, amit meg akar hallani. Ebből azonban nem azt következtelem, hogy iskolákat ne építsünk. Hiszen éppen az a bajom, hogy nem tudunk építeni! Az élet arra tanít, hogy ugy segítsünk magunkon, a hogy tudunk. A paragrafus . ... ez egy görbe nyavalya. S mégis az a végzete, hogy az életet egyformásitani akarja Pedig az élet nem tűri az egyformásitást Sem alakban, sem mozgásban, sem színben. Az élet változatosság Az volt a legostobább és legzsarnokabb ember a világon, aki az egyformásitást kitalálta. Az élet legfőbb törvénye : — az egyéniség joga! Mindenütt az egyéniség joga, A só sós; a cukor — édes; a torma — keserű; a fenyőfa — puha; az acél — kemény; az éj — sötét; a nappal —• világos stb. stb., minden a maga természete szerint, egyénisége zárt körében marad és ott örvényesül. Hozzánk jött tavaly egy okleveles tanítónő és tanított buzgón, sikeresen, a maga örömére is, a mi örömünkre is, Akkor közénk állt a paragrafus, ez a görbe Mefisztó s gúnyos kacajjal szétválasztott Most nincs iskolánk, a tanítónő otthon tépelődik és szülei is, hogy tulajdonképpen miért is végzett ő, holott folytonos pályázat mellett sem képes alkal mazáet nyerni. A gyerekek pedig nőnek, mint a dudva, a paragrafus nagy örömére! Mert hát nincs pénz az államkasszában s a mi van, annak ezer helye van s az adóalanyok csak az ezeregyedik helyen következnek. „Négyszáz év óta, alig jött létre oly intézmény, mely a magyarság megerősítésére szolgálna!" . . . Ezért zárták be a berkeszi iskolát is! Ugye nagyságos Uram, ez a kivezető ut Ázsiából ? ? ! Andrássy Kálmán. cseit — akkor tudhattuk meg. És mennyi kincs lehet még odalenn, kiásatlanu!! Hiszen Herculaneumból tulajdonképpen alig ástak ki még valamit. . . . ... A Gladiatorok kaszárnyájába mentünk aztán s végbúcsut venni Apollon templomába. Megbámultuk még egyszer harmonikus arányait és korinthi oszloprendeit. Mély csend — kopár talaj — a szétszórt márványdarabok között egész Pompeiben csak asszu fű terem ; ékesség nélküli falak a oszlopok vettek körül, de valami mély, megdöbbentő érzést éreztem a lelkemben : látomás gyanánt jelent meg előttem élő pompájában a templom, — láttam az oltár körül az áldozó papok és papnők hófehér, tündöklő seregét az égboltozat dírüs azúrkék velariuma alatt — körül a nevető campaaiai sikság, de a háttérben a füstölgő Vesuv. A derűs, örökké kék ég: a Nietzsche nyilt, engedékeny igent mondó ege volt; a levegő langyos, érzéki s ilyen volt a nép: ezt látjuk falfestményeiből, d=> egyszerre csak a Vesuv azt mondta: Nem! És akkor az igent mondó menybolt elsötétedett és a hamu s a láva eltemette a bájos, könnyelmű városokat. . . . Oly furcsán hangzott, amikor vezetőnk azt mondta: most menjünk a temetőbe! Mintha minden lépésünk nem sírok fölött djbbant volna úgyis! A temető — mint a régieknél általában — a város kapui előtt volt az országút mentében: Strada de Sepolcri, de mi nem mentünk oda, időnk sem volt, csak egy magas dombra fel a temelői út kezdetén. . . . És ott fönt, a dombon leültem egy mohos lávakőre és elfelejtettem a halottakat és halott szépségüket, mert — onnan láttam magam körül egyszerre ismét Amphytrite bűvös palástját: Termeljünk gyümölcsöt! Azon reményben, hogy múltkori cikkem nem volt kiáltó szó a pusztában, hanem az érdekeltek figyelmét felköltötte, ma részletkérdésekbe bocsátkozom. Multi cikkem alapelve : Csak Nyiregyhá?án jónak bizonyult 2—3 fajta gyümölcsfát ültessünk, de abból minél többet. Egy ilyen kipróbált fajtára akarom mosta t. olvasóközönség figyelmét felhívni s ez a „Magyar Legjobb" kajszinbarack. Midőn az eszme megvillant agyamban, hogy a nagyban való termeles szószólójává szegődjem, azonnal követte azt egy második, t. i., hogy e célra a „Magyar Legjobb" kajszint ajánljam. Nyiregyházán a kajszinbarackot a nagybari való termelésre az praedestinálja, hogy 1. A kajszin általában homokon fejlődik legszebben. Példa rá Kecskemét, de példa rá Nyíregyháza is. Nyíregyházán csak egy baj van, hogy leginkább a vad — apró szemű — kajszinnal találkozunk. 2. A kajszin csakis a szőlő égalj alatt diszlik s ezért termelése korlátolt. Az északi országok kajszint egyáltalán nem termelhetnek. 3. De épen azért indokolt a termelése nálunk, mert az említett országok leghálásabb fogyasztóink lesznek. 4. A kajszin ára — épen korlátolt elterjedése miatt — meglehetős magas. 5. A ksjszin altalában erős növésű s hamar fordul termőre. 6. A kajszin levelét — kesernyés ize miatt — h«rnyó kevésbbé bántja. E'.en kívül a .Magyar Legjobb" még következő előnyökkel dicsekedhetik : 7. A „Magyar Legjobb" mézgásodásra kevésbbé hajlandó. 8. A „Magyar Legjobb" igen bőtermő. 9. A „Magyar Legjobb" gyümölcse a szélnek elentáll. 10. A „Magyar Legjobb" gyümölcse a szállítást igen jól birja. 11. A „Magyar Legjobb" a késői tavaszi fagyokat kibírja, mint azt az idén is tapasztaltam Ennyi előnye mellett azon hátránya, hogy aránylag rövid ideig, 15 — 20 évig él, (tudok ugyan ca. 40 éves barackfát is) figyelmet sem erdemei. Lim a dinnye meghozza a maga termését s elpusztul, de azért senkinek sem jut eszébe sopánkodni, miért is él a dinnye csak egy nyáron át. A kajszin barackkal is ugy vagyunk. Él 15 — 20 évet, a befektetett, tőkét busásan megtéríti s elpusztul. Sebaj ! Ü,tétünk helyébe mást s a", nj fi 3—1- év m i Iva terem. A körte a tengert; láttam Nipolít szines verőfényes pompájában, a szigeteket mind szivárványos, kékes kődbe burkolva; a közeli Sorrento ragyogó zöld hegyeit s a hátam mögött volt a Vesuv, labaimnál Pompei! Hillott un a tender mormolását s ebben az átlátszó levegőben ragyogott, kacagott, tombolt az elet körülöttem s ugy szerettem volna ott ülni még sokáig s ott pihenni, de Wikingék sürgeUek: „menjünk, menjünk, még az Amphitheatrurnot is látni kell." — Maradjunk — mondtam én. még egy kicsit maradjunk ; ti is olyanok vagytok — nektek csak az kell, ami halott, nem ami él, nekom ez az élő természet, ami akkor is élt. — mégis többet er mindennél, amit emberkéz alkotott!" De nv>g sem akartak tovább maradni — s igy megindultunk hát — én halálosan fáradtan — a jó messzi AmphUhsatrumba. . . . Túl Pompei falain — gyönyörű zöld mezőn át mentünk — de en bizony csak a legelső lépcsőfokig érteni öl, ott leültem s onnan mentem le az Arénába; egész testem, mintha ólomból lett volna a fáradságtól. Mikor testvérkéim megelégelték az Amphitheatrurnot, elindulánk a vasúti állomás felé, amikor is vezetőnk félre hivta Wikinget s buzgón, gyorsan pergő nyelvvel — keverve az olaszt a franciával — beszélt neki valamit. Bátyám uram ragyogó szemmel tért vissza hozzánk. — „Gyerekek, azt mondja ez a bácsi, hogy mi innen — még ina — most rögtön felmehetnénk a Vesuvra! ő vezetne, lovon mennénk, mesés lenne!" A Wikingi feleség beleegyezően bólintgatott borzas murci fejével, én pedig elképpedve néztem rájuk. — „Miklóskára, most, emikor már-már alkonyodni kezd; egyedül hárman, ezzel az ismeretlen emberrel, aki távolról sem tesz valami megnyugtató hatást,