Nyírvidék, 1909 (30. évfolyam, 27-52. szám)

1909-10-17 / 42. szám

2 42 ik szám. N Y I R V I D É K 1909. október 17. „Magyar grafikusok egyesülete" fogja fe.­karolni s érvényt fognak szerezni annak az elvnek, hogy értékes reprodukciónak csak az nevezhető', amely a művész saját­kezű „eredeti" kézaláirásával (ceruza vagy tollal) van ellátva s ilyen akár egysziuü. akár szines reprodukcióból legfölebb nyolc­tíz kerülhet forgalomba, azután a repro­dukció alapját képező műlapot, réztáblát vagy követ egyszerűen megsemmisítik. Az ilyen reprodukciónak van értéke s ezt bármely eredeti festmény vagy rajz társa­ságában el lehet helyezni. (Cs.) A vármegye őszi közgyűlése. Elég nagy érdeklődés mellett folyt le a törvényhatóság e hó 12-dikére összehívott köz­gyűlése, úgy értvén természetesen az .elég nagy érdeklődés"-t, hogy a közgyűlés első napján úgy 11 óráig elég szép számban voltak együtt t törvényhatósági bizottság tagjai. A közgyűlést pár perezel 10 óra után nyi­totta meg Vay Gábor gróf főiipán, üdvözölvén a megjelent bizottsági tagokat s bejelentvén Korányi Imre, Zucker Henrik, Bleúer Béla, Barzó Mihály és Serftek Konrád bizottsági tagok halá­lát, akik elhunyta felett érzett részvétének jegy­zőkönyvében adott a közgyűlés kifejezést. A vármegye alispánja által beterjesztett időszaki jelentés kapcsán a közgyűlés a követ­kező határozatokat hozta: Az évenkint megje­lenő Törvénygyűjtemény hivatalos kiadványainak az összes közigazgataii hatóságok és községek részére díjtalanul leendő megküldése iránt felír a belügyminiszterhez. — A földmivelésügyi kor­mány azon jóindulatu támogatását, melyben legelő hiányában szenvedő gazdaközönségűnket közlttgelők beszerzésére irányuló törekvésében részesítette s ezáltal állattenyécztésúnket igen nagy mérvben fellendíteni igyekezett: a föld­mivelésügyi miniszternek a törvényhatóság hálás köszönetét feliratban tolmácsolja. A vármegye közönsége az alispáni jelentésnek a vármegyei alapok maradványait feltüntető fejezetből jóleső örömmel vett tudomást, a főispánnak nagylelkű bőkezűségéről, hogy a szegényalapot ismételve 1000 koronás adományával gyarapítani igyeke­zett, ezért a tőrvényhatóság Vay Gábor gróf főispánnak hálás köszönetét fejezte ki. Az alispáni időszaki jelentés tárgyalása után a vármegye 1910. évi közigazgatási árva- és gyámhatósági költségelőirányzatát állapították meg, melyet jóváhagyás végett a belügyminisz­terhez felterjesztenek. Hajduvármegye törvényhatósági bizottsága a szekularizáció keresztülvitele tárgyában az országgyűlés képviselőházához intézett s támo­gatás végett megküldött feliratát, tárgyalta ezután a közeyű'és. a viziorvos nekünk s sietve indult fogadásunkra a „big one"-nal együtt, miután a Wiking a lelkére kötötte, hogy csak mennél erösebb adag — bort nekik, a t. bizottságnak — mire ő szakértően bólintgatva távozott, mi pedig izga­tottan vártunk .... Mikor elment, a Wiking mephistói arcot öltve, elbeszélte nekünk, hogy azt a tanácsot adta nekik — a szegény kis gyerek csakugyan meghalt még a délután folya • mán — hogy azonnal varrassák be zsákba a kis holttestet — és mondják, hogy a halál oka tüdőgyuladás volt — a nápolyiak nem olyan túlontúl lelkiismeretesek . . . Hajh, de mennjire nem! — de ne vágjunk az események elébe. Ezért gömbölyödött ki a jó „big one" arca — nyugodt lélekkel elkövethették ezt a kis csalást; egy olyan nagy városban, mint Napoli — ugy is állandóan előfordul egy-egy diphteria, vagy vörheny-eset — nem valami közveszélyes epi­demia behurcolásáról volt szó, mint kolera, pestis .... Most csak az a kérdés: sikerűl-é a furfang? — Jó útitársainknak fogalma sem volt róla, milyen veszély lebeg fejünk fölött . . . az idő telt, . . . teljes két órája mult, hogy a bizottság megérkezett . . . nagyon aggódtunk már ... de most ragyogó arccal rohant felénk a viziorvos, — — minden rendben volt: a jó bizottság nagyokat ivott — és mi kiszállhattunk ! ő is szabadságot kapott ma estére s velünk jön ... És most aztán egészen komolyan meg­kezdődött a kirakodás . . . Lementünk a lépcsőn Az állandó választmány a következő hatá­rozati javaslatot terjesztette a közgyűlés elé: .Szabolcsvármegye törvényhatósága azon nézetben van, hogy nemzetünk jelenlegi helyzete, midőn évek óta tartó válságok után a legbizony­talanabb jövő és esetleg sulvos megpróbáltatások előtt áliunk, midőn nemzeti életünk terén a fel­vetődött súlyos kérdések egész sorozata a haza sorsát szívén viselő polgárok Isikét aggodalom­mal tölti el, egyáltalaban nem alkalmas arra, hogy a Hajduvármegye által felvetett kérdéssel ujabb veszedelmek felidézése nélkül foglalkoz­zunk: ennélfogva annak kijelentése mellett, hogy ezen kérdést alkalmas időben a törvényesség, igazság és méltányosság követelményének meg­felelően és magyar nemzeti szempontok hazafias érvényesítésével megoldandónak tartja, az átirat felett napirendre tér.' Az állandó választmány határozati javasla­tának felolvasása után Kállay András emelt szót. Beszédét az állandó választmány tárgyalá­sának ismertetésével vezeti be; hangsúlyozza, hogy ott az alispán javaslata érveinek súlya és hatása alatt a secularisatió kérdésének érdemi része érintve sem lett, s hogy hosszabb tárgyi­lagos vita után a felolvasott határozati javaslat egyhangúlag hozatott meg. Hangsúlyozza tovább, hogy a javaslat semmiképen sem akar lenni célzatos eltolása a kérdés megoldásának bizonytalan időkre, mert hiszen mindenki érzi, hogy azt örökösen napi­renden tartani nem lehet, »őt — hogy ugy a papi, egyházi, felekezeti vagyon kezelését ren­dezni, valamint különösen az alapok kamatai hováfordítását a nyilvánosság ellenőrzése alá helyezni feltétlenül szükséges. De a határozati jávaslat politikai megindokolására nem lehet ráfogni, hogy az egy légből kapott üres frázis lenne, mert hiszen a mainál sivárabb politikai helyzet alig fordult elő parlamentünk történe­tében. .Valóban tek. törv. hat. bizottsági közgyű­lés, — folytatja szólló — ha látjuk hogy Ausztria, amely alkotmányát nem ősi jogon birja mint Magyarország, — mennyire arro­gálja magának a mi ügyeinkbe való beavatkozási jogot, ha látjuk hogy a fejedelmet magát mily tanácsadók veszik körül, részben idegenek azok, akiknek tanácsadói minősége ellen a magyar közjog és törvényhozás mindig tiltakozott, vagy olyanok, akiket a nemzet mint a magyar sza­badság és alkotmánynak ellenségeit proscribált; ha látjuk hogy a fejedelem ennek következtében a politikai válságnak alkotmányos uton való ki­bonyolitásától idegenkedik, s ha látjuk, hogy a parlamenti pártok mily ádáz testvérharcot vívnak egymással, amelynek egy eléggé el nem Ítélhető részletét provocálta a napokban az országgyű­lési néppárt, úgy tiszt. törv. hat. közgyűlés nekünk itt a vidéken, ahol lehetnek bár és van­nak is közöttünk politikai nézeteltérések, ami azonban a háza javára irányuló és egyetértő közreműködésünkre zavarólag nem hat, ne­mindnyájan s egészen a lépcső aljáig, a hajohídig éppen oly nyugodtan és méltóság­teljesen haladtunk, mint négy nap előtt Fiumében, mikor fölvonultunk a méltóságteljes Cunard­gőzösre ... A hajóhíd előtt egy úgynevezett tender állt a vizén, ennek kellett az összes uta­sokat podgyászukkal együtt a Doganához (vám­ház) elszállítani .... Es kezdődött ott lenn olyan tolongás és zűrzavar a most már te'jes éjszakában, amit szintén nem felejthetek el soha ! A délutáni kék fellegekből fekete fellegek lettek s esett az eső — s ugy-e édes drágáim — ti nem tudjátok, mi az a tender ? Hát én majd megmondom. A tender egy olyan komp, mint a milyenen a ménest, meg a gulyát szok­ták szállítani nálunk a Tiszántúlról s innen . . . A szakadó esőben egy lyukas ponyva volt terítve fejünk fölé — bibor velarium helyett . . . s ott szorongtunk ember-ember hátán, a pod­gyászokra kuporodva — az illustris hercegi fő­méltóságok, akik szinten kiszálltak, éppen úgy — mint jótnagunk. A Wiking s a viziorvos torlaszt képeztek Ilonka flőtt, ki Dórát tartotta ölébon, hogy az Istenért! össze ne nyomják . . . Most megindult a .tender!' Búcsúpillantást ve­tettünk a Garmaniára, mely ott horgonyozott előttünk, tündöklőn kivilágítva — nyugodtan, fönségesen, óriásán, mint egy uszó négyemeletes palota; a legmagasabb, a britt kulturának igazi teremtménye, ahol osztriga és ananász volt a mindennapi kenyér: Nyugat legraffináltabb fény­künk elsőrendű kötelességünk összetartani, s mindent eikerülni, ami közöttünk a békét meg­bontani alkalmas lenne; s mivel ily és ezekhez hasonló elvi alapokon nyugszik az állandó vá­lasztmány határozati javaslata, azt elfogadom s kérem a tek. törv. hatósági közgyűlést, hogy azt minden vita mellőzésével magáévá tenni méltóztassék." E szavak elhangzása után, a tőrvényható­sági közgyűlés teljes megnyugvással és egyhan­gúlag fogadta el az állandó választmány hatá­rozati javaslatát. Az aradi vesztőhely megváltásáért a köz­művelődési alapból 1000 koronát szavazott meg a törvényhatóság. A választott bizottsági tagok körében el­halálozás folytán megüresedett tagsági helyeknek betöltése iránt a választást november hó 9-ére tűzte ki a közgyűlés. II. Rákóczi Ferenc arcképének megfestésére id. Vastagh György festőművész által beadott 2000 koronás ajánlatot és Szunyoghy Rudolf volt alispán arcképének megfestésére Ferenczy Mártha által beadott 600 koronás ajánlatot el­fogadta. Mozdroviczky Pál h. szolgabírónak az állam­nál töltött szolgálatát beszámítja. Trak Gézának városi közigazgatási tanácsosi állásra történt megválasztatását Bánszky János felebbezésének elutasitása mellett a közgyűlés jóváhagvta. Benczúr Gyula és a Nemzeti Szalon Nyíregyházán. őszinte lelkesedéssel üdvözöljük a mai na­pot, amely nap Nyíregyháza város történetében mindig ragyogó betűkkel fog ékeskedni! Alig egy évtized óta ezen egyszerű, de rohamosan haladó városunkban, melynek azelőtt bizony ritkán volt része igazi, magasztos művészi élve­zetben, nem múlik el egyetlen egy év sem anélkül, hogy nemcsak a magyar művészek és művésznők legkiválóbbjait, hanem néha a kül­föld jeleseit is személyesen vendégünkül ne tisztelhetnénk. Fölöslegesnek tartom, hogy rész­letesen fölsoroljam művészi életünk ezen üdvös föllendülésének tényezőit! Hiszen úgyis mind­annyian ismerjük! Mostan is, midőn Nyíregy­háza város kettős ünnepet ül, nem mulaszthat­juk el, hogy városunk közönsége nevében a Bessenyei kör vezetőségének és kiválóképen buzgó főtitkárjának azért az ünnepnapért hálás köszönetet ne mondjunk! Az ünnepi hangulatban szálljon vissza lel­künk a múltba ! Emlékezzünk ! Az elmúlt század közepe táján, hazánk szomorú megpróbáltatásá­nak legsúlyosabb éveiben egy kis gyermek, kinek még alig hogy öntudatos képei voltak szülő­városáról, elhagyta azt és hosszú dicső pávájára elindult. Tövises volt először az út, üzeseból ime — mintha a legszélsőbb Kelet primitív járművére pottyantunk volna le ! — Igy úsztunk a Doganáig — de itt jött még csak a hadd el hadd! A tendernek ugyanis valami sorompója volt — elég magas, — amit kinyitott mikor beszálltunk — de a kiszállásnál nem tar­totta szükségesnek ezt tenni s mindnyájunknak átkellett másznia rajta, ami a magamhoz ha­sonló sylphideknek igen kényelmss és kellemes vala. A Doganában óriási lárma és zűrzavar — fsstői öltözetű olasz carabiinierik tartották fel a rendetlenséget — mintha a középkorból léptek volna ide. Szerencsénkre ott volt a .Grand Eden Hotel" szolgája, amely Hotelbe mi szállani akartunk — s annak segítségével egyszerre túl­estünk a vámvizsgálaton, ki sem nyitották a ládákat — s aztán felülve a Hotel omnibusára, gyorsan — de vég nélkül döcögtünk az éjsza­kában Napoli utcáin át, mig végre oda értünk. . . . Fehérmárvány oszlopokon hirdetések — a Hotel kertjén áthaladva futólag láttuk az élő Maréchal-Niel sövényeket tele virággal s más ismeretlen piros virágfüzéreket febr. 16-án — aztán be a szobáinkba — jéghideg, fűtetlen szobákba! Wikingék: a lumpok elmentek a viziorvossal lumpolni — én pedig megírtam haza Olaszországból az első nyolcoldalas levelet — és egy ágymelegitő üveg társaságában nyugalomra tértem. Rszsonyi Pálné.

Next

/
Thumbnails
Contents