Nyírvidék, 1909 (30. évfolyam, 27-52. szám)

1909-10-17 / 42. szám

42-ik szám N Y I R V I D É K 1909. október 17. 3 de az igaz erő játszva győzte le az akadályokat és a gyermekből ifjú lett. Az a magyar ifjú, ki már ötéves korában mord arcú orosz katonákat rajzolgatott, uiint kiváló tehetség csakhamar az első szerepet vitte München fiatal festői közöH. Telnek-múlnak az évek és a Nyiregyházárói elszakadt művészt egymásután érik a jól megérdemlett magas kitüntetések. Legszebb férfikorában kapta meg a kérő meghívást hazájától és ő örömmel tér vissza, hogy nálunk az ifjú művészek legelső és legnagyobb vezére, oktatója, a mesteriskola igazgatója legyen. Nyíregyháza városa mindig lelkesedéssel, el nem tagadható büszkeséggel nézte nagy fiának dicsőséges pályafutását. Mostan azután elérkezettnek látta az időt, hogy ezen tiszteletét külsőleg is nyilvánítsa. Legyen tehát az első szívből fakadó meleg üdvözlet Benczúr Gyuláé, az első „Isten hozott* a magyar festőművészek nesztoráé! Ha majd lehull a lepel arról a márrány tábláról, melyen nagy szülöttünk neve ragyog, ugy vajha megérezné az ősz művész az akkor felhangzó .éljen* kiáütásban egész szülővárosa szivének lelkes dobbanását! Vajha megérezné, hogy az az .éljen* már régóta vissia volt fojtva ajkunkról, és évek óta aggódva vártuk azt az ünnepi percet, hogy azt az „éljen"-t előtte, nagyrabecsült vendégünk előtt elrebeghessük ! De nemcsak maga jött! Eljött vele együtt művészi munkásságának egy resze is ! Bár az a néhány krp csak egy-két virágszál, de értékes virágszál, az ő művészetének gazdag szinpompáju csokrából, mégis ritka alkalmunk nyílik Benc/ur Gyulát, mint művészt is megismernünk. Azt mondtam, hogy kettős ünnepet ülünk ! Igen, mert ezen a napon nyílik meg városunkban a Nemzeti Szalon XXXIX. vidéki kiállítása. Örömmel és lelkesen üdvözöljük tehát különösen azon jeles művészeinket, kik nemcsak képeikkel, hanem személyes j lenlétükkel és buzgó fáradozásukkal lehetővé tették a kiállítás létre jöttét. Ugyan leróhatnánk-e lelkesebben hálánkat és köszönetünket ezen kedves művész vendégeink iránt, mintha minden szabad időnket arra szenteljük, hogy alkotásaikban gyönyörködünk, hogy itt tartózkodásukat kellemessé tesszük ? A vár megyeház mindkét terme, melynek falairól eddig csak a főispánok komoly díszruhás alakjai tekintenek alá, mostan valóságos művészeti „paradicsom kert"-té változott át lelkes müvészvendégeink keze alatt, Legyen ez a kiállítás még szebb és sikerültebb, mint az első ! Lc-gyen ez a kiállítás igazán „művészi paradicsomkert", melyben Nyíregyháza város egész közönsége igaz élvezetet és nemes szórakozást kereshessen és találjon is. Igaz szivvel kívánjuk, hogy legyen városunk ezen kettős ünnepe ép oly kitörülhetetlen édesaranyos emlék gyanánt feljegyezve kiváló müvészvendégeink szivében, mint, ahogy az a mi szivünkben lesz ! Lef'fler Béla. Soltész Feri alázatos levele a Tanfelügyelő úrhoz. Nagyságos magyar királyi Tanfelügyelő úr! Ezen alázatos levelemet nem magamtól irom, hanem tegnap magához szólított Balicza tanitó úr és ezt mondta, no Ferkó, ha megírtad tavaly az újságba a szomorúságodat, hát most írd meg az örömödet is, de emberül ird meg, ne olyan ügyetlenül, mint tavaly, hogy ne gyanúsíthassák a tekintetes főjegyző urat, hogy ő irta a te leveledet, mert látod, azért haragudott meg rád és tanuld meg tőle, hogy nem szabad a tanfelügyelő urat tanfelügyelő bácsinak mondani, taert annak a cime nagyságos magyar királyi tanfelügyelő ur, hát tanuld meg Ferkó a tisztességet. Igy szólt hozzám Balicza tanitó ur és én szeretem Balicza tanitó urat és őrömmel irom most, hogy már járunk iskolába, Balicza tanitó ur is ugy örül, hogy ki se tudom mondani. Bizonyosan a nagyságos királyi tan felügyelő ur nyittatta ki az iskolánkat, azért én igen nagyon köszönöm, hogy megint járhatok iskolába, én ugyan sokat hallottam a mi iskolánkról. mig be volt zárva, a főtisztelendő esperes ur sokat járt a falunkban és hallottam a nagy emberektől, hogy sem a szentséges püspök ur, sem a mi keresztény katholikus anyaszentegyházunk nem csinálhatnak nekünk iskolát és hogy a szentséges püspök úrtól most el is akarják venni a birtokát, hát ninus miből iskolát csinálni, hát azt mondta végre tekintetes Horvát Ferenc ur a főtiszteletü plébános urnák, hogy hirdesse ki a templomban, hogy járjunk a régi iskolánkba, mert ha ki nem hirdeti, ő fogja dobszó utján kihirdetni, Igy aztán kihirdette a főtisztelendő plébános ur és megint járunk a régi iskolánkba, a mit a biró bezáratott, pedig most még rosszabb, mint ezelőtt volt, mégis jó. Még ugyan nem járunk sokan iskolába, mert már ugy elszoktak némelyek, hogy nem is akarják elhinni, hogy megint nyitva van az iskola. Mondta Balicza tanitó ur, hogy már a Kossuth szoborhoz jártunk volna tanulni, mert mikor a Kossuth szobrot felszentelték, azt prédikálta a magyar pap a szobornál, hogy ez a szobor fogja a falut tanítani, hát a tekintetes főjegyző ur az iskolaszékkel tanácskozott is, hogy ezután oda járunk tanulni, de áldja meg uz Isten a nagyságos királyi tanfelügyelő urat, hogy megnyittatta az iskolánkat és nem csúfolnak már a többi iskolák pulyái és a magyarok se olyan büszkék már, hogy nekik két iskolájok van, mert a tekintetes főjegyző ur kivitte, hogy az egyik iskolájokat bezáratták, mert ha nekünk elég egy, hát legyen nekik is elég. Balicza tanitó ur ugyan azt mondja, hogy a községbe még sok iskola kéne, mert sok gyermek csak ugy nő fel, mint a borjú, s utóljára is csak ökör lesz belőle, de én már nem bánom, csakhogy én járhatok iskolába és a jövő esztendőbe már Nyíregyházára fogok menni inasnak és ott vannak iskolák, ott lehet tanulni. Ne haragudjon rám a nagyságos magyar királyi tanfelügyelő ur, ezért a levélért, de Balicza tanitó ur biztatott, hogy köszönjem meg hogy megint jáihatunk iskolába, igaz, hogy fele se férne be, ha mindenki járna, de nem is muszáj mindenkinek járni, akinek csak kapálni keli, minek lenne annyi esze, mint a zsidónak, aki az esze után él. Csak még arra kérem alázattal a nagyságos urat, ne tessék megmutatni ezen levelemet a tekintetes főjegyző urnák, mert igen félek, hogy megint megharagszik érte, pedig ő az iskolaszék elnöke és én nagyon félek tőle. Alázatos szolgája: Soltész Feri, V-ik oszt. tan. Bujon. Termeljünk gyümölcsöt! Siándékosan használom e kifejezést, holott a helyesebb az volna : Ültessünk gyümölcsfát! De a kettő között a különbség óriási. Gyümölcsfát ültetünk mi nyíregyháziak is. Ez ellen nincs panasz. Tavaszonként ezrivel fogy az oltvány a „Zöldség-téren" s a felületes megfigyelő zálogát látja e jelenségben, hogy gyümölcsészelünkre jön „egy jobb kor, mely után buzgó imádság epedez tízezrek ajakán." Sajnos, a valóság nem oly biztató. Kicsit mondok, ha városunk gyümölcsfa állományát harminc ezerre becsülöm, de — ha a szerencsejáték nem volna tiltott cselekmény — tizet tennék egyre, hogy mindnyájan összeállva sem tudnánk egy kocsirakomány egynemű és egyminőségü gyümölcsöt összerakni. Harmincezer fáról egy vaggon gyümölcsöt! Még gúnynak is sértő ! Ám próbálja meg, aki nem hiszi, de ez ugy van. Hogy miért, annak is okát adom. A gyümölcsfák ültetési ideje elsősorban az ősz, s csak másodsorban a tavasz. Nyíregyházán azonban csak a tavaszi ültetés van szokásban. Nagyon természetes tehát, hogy tavasszal már csak az a gyümölcsfa oltvány kerül valamely nagyobb — országos hírű — kereskedelmi faiskolából piacunkra, mely ősztől felmaradt. A kereskedelmi kertészeknek Nyíregyháza valóságos mentsvára, mert megszabadítjuk őket megmaradt gyümölcsfáiktól. Igy történik, hogy a közönség drága pénzért oly fajtájú gyümölcsfát vásárol meg, mely a legritkább esetben felel meg vidékünk klímájának, talajának, s csapadék viszonyainak. Az ilyen fa ideig óráig kínlódik, nyomorog, de termést nem hoz. De ha van is elvétve némely fan termésünk, egy fajtából nem tudunk annyit felmutatni, hogy azzal a piacon megjelenhessünk, s vele jó árt érjünk el; a kevert gyümölcs pedig, ha egyébként kitűnő fajokból áll is, kereskedelmi szempontból csak harmadrendű áru. Nem idevaló gyümölcsfajtákat ültetünk, vagy a melyik a véletlen folytán mégis beválik, abból sincs sok haszon, mert gyümölcsét jó árban értékesíteni nem tudjuk. Ez az oka, hogy jóllehet gyümölcsfát ültetűnk ugyan, gyümölcsöt még sem termelünk, s hogy harmincezer fáról sem tudunk egy vaggon gyümölcsöt összeszedni. Mennyivel más kép tárulna elénk, ha az év egy napján 2—3 ezer gazda csak 10—10 mázsa I. osztályú „Angol téli arany parmén* almával, vagy .Magyar legjobb* kajszinbarackkal sorakoznék a piacon ! Álomnak is szép volna ! Onkent jönne a német- és muszka sógor, hogy aranygyapját leadja. Az itt vázolt eredmény nem tartozik az álmok világába, s keresztülvitele sem lehetetlenség. Példa rá Kecskemét. A kecskemétiek — jóllehet az idei termés a tavalyihoz viszonyítva tetemesen kisebb volt — az idén 1300 (mond Ezerháromszáz!) kocsirakomány kajszinbarackot szállítottak leginkább külföldre, kapván azért szép számú csengő aranyakat, s kék hasú bankokat. Nem buzdul fel ennek hallatára a nyíri vér ? Nem tudnók ezt mi is megtenni ? Ha igen, mért nézzük ezt ölbetett kezekkel ? Mért zárjuk el magunk előtt a boldogulás felé vezető ut ajtaját ? Mért ? Mért ? Pedig Nyíregyházán ezt könnyen elérhetjük. A nyíregyházi gazda a gyümölcsfát igen szereti, s azt szívesen is ülteti. — Egy kis jóakarattal, rábeszéléssel, főleg pedig helyes vezetéssel Nyíregyháza gyümölcstermesztését anynyira újjáteremthetjük, hogy 10 év múlva .hires város le-z az Alföldön" Nyíregyháza is. A jóslatokból elég is volna, nézzük most mi a teendőnk általánosságban ! Nem mindenki, aki gyümölcsfái ültet szakavatott pomologus. A laikusokra varosunk gyümölcsészetének fejlesztését nein bizhatjuk, de nem bizhatjuk csupán a kereskedelmi kertészekre sem. Az egyik csupán a fajra, s nem a fajtára tekint, a másik pedig azt a fajtát, mondja legjobbnak, melyből épen készlete van. (Mindkét esetre vonatkoztatva kiirom : Tisztelet, a kivételeknek). Épen azért a vezetést, irányítást hozzáértő szakavatott egyének vegyék kezükbe. Ilyképen hogy többen tömörülve, — teszem azt a Szabolcsvármegyei Gazdasági Egyesület, vagy a nyíregyházi Gazdaszövetség vezetése alatt — összeállítanák a Nyíregyházán es vidékén szépen diszlő, bőven termő s a piacon kedvelt fajták névsorát, mely fajtákat aztán az Egyesület, vagy Szövetség nagyban való termelesre ajánlana. A községi faiskolákban csak ezen fajták szaporitasa volna megengedve, a kereskedelmi kertészeknek pedig megengedtetnék, hogy Nyíregyházán ezeket „Nyíregyháza vidékére ajánlva" jelzővel árusíthassák. Természetesen ügyelni kellene arra, hogy ezen jelzővel csakis az ajánlott fajták árusittassanak. Csakis ez az egy mód alkalmas városunk gyümölcsészetének fellendítésére, ez azonban föltétlenül meghozná a maga gyümölcsét, egyrészt mert még a laikus ember sem venne oly gyümölcsfa oltványt, melyről tudja, hogy Nyíregyházára nincs ajánlva, másrészt, mert a kereskedelmi kertészek — miután a kereslet esak ezekre szorítkoznék — csakis az ajánlott fajtákat szaporítanák s hoznák piacunkra. A nagyban való termelésre szánt gyümölcsfajták névsorának összeállítását következőleg gondolnám: A Gazdasági Egyesület vagy a Gazdaszövetség vezetése alatt összeülne egy ideiglenes alkalmi bizottság. — A bizottság tagjaiul felkérendők az Egyesület, vagy Szövetség tisztikara, a budapesti kertészeti tanintézet szaktanárai, a m. kir. gyümöicsészeti biztos és Nyíregyháza vidékének pomologusai. Ezeknek első teendője volna egy kérdőív összeállítása, melynek alapján meg l^nne állapitható : mely fajta gyümölcs díszlik legjobban Nyíregyházán és vidékén. Á kérdőivek minden nagyobb helybeli és vidéki gyümölcstermelőnek megküldetnének s a beérkezett válaszok alapján döntene a bizottság a kérdés fölött.