Nyírvidék, 1909 (30. évfolyam, 27-52. szám)

1909-10-03 / 40. szám

Nyíregyháza, 1909, lll évfolyam', 40. szám yasárnap, október 3. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek : Egész évre 8 kor., Fél évre 4 kor., Negyed évre 2 kor., Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: YÁHOSHÁZ^TSR S. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nfem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyilt-téri közlemények dija soronként 60 Apró hirdetések 10 szóig 40 fill., minden további fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. fillér szó 4­Hajduvármegye átirata. .4 seeularfsatfórél. A „Nyírvidék t t szept. 26-iki számában névtelenül megjelent cikkre észrevételeimet nagyon röviden megtehetném; érdemleges dolog alig van benne. Azért midőn ez alkalomból a secularisació kérdésével újból foglalkozom, a névtelenség kényelmes vértjébe rejtőzött, ismeretlen jogtudóssal nem is vitatkozom, hanem azon általános tájékozatlanságot, mely e kérdés tekinte­tében a nagy közönséget fogva tartja, legalább részben eloszlatni kívánván — élek mégis vissza a t. olvasó türelmével. I. AZ egyházi vagyonról áltálá­ban. Minden embernek vagyona az, amit tulajdonjogilag bir. Katholikus egyházi javak alatt tehát értendő mindaz, amit a katholikus egyház tulajdonjogilag bir, le­gyen az ingó vagy ingatlan s tekintet nélkül arra, hogy személyi vagy dologi szükséglet ellátására szolgál. (A Konek-féle meghatározás, egyházi javak alatt értetnek mindazon dolgok, melyek az isteni szol­gálatra és szorosan vett egyházi célokra közvetlenül vagy közvetve szolgálnak, — helytelen, mert egyfelől nem minden egy­házi célra szolgáló dolog tulajdona az egyháznak; másfelől vannak egyházi tu­lajdonok, melyek nem egyházi célokat szolgálnak.) Az egyházi vagyon magával az egy­házzal egyidős. Az egyháznak célja meg­valósítására anyagi eszközökre mindenkor szüksége volt — s ilyenek mindenkor rendelkezésére is állottak. A hívek önkén­tes adományai voltak az első ily eszközök. Még, midőn az Úrí'Jézus e földön járt, tehát az ő életében ott találjuk Júdást, mint vagyonkezelő félét. Később ananiás és szafira esete — szent Pál levelei tesz­nek bizonyságot az egyházi vagyonról, sőt a kereszténységet vérrel-vassal üldöző római uralom is Septimiusz Szeverusz császár idejében Senatus consultus-szal ismeri el az egész római birodalom terü­letén a keresztényeknek mint temetkezési társulatoknak a birtokukban levő ingat­lanok iránti tulajdonjogát. Minden meg­szorítást és korlátozást megszüntetnek s eltüntetnek ; teljes vagyonszerzési szabad­ságot engedélyeznek nagy Konstantin császár 813. és 321. évben kiadott neve­zetes rendeletei Császári adományozások, magán hagyományok által annyira terjedt és szaporodott az egyházi vagyon, hogy pl. a római egyháznak ingatlanai Itália határain is messze tul Afrikában s az Eufrát folyó vidéken i§ nagy kiterjedésben voltak már az időszámításunk szerinti hatodik században. Az egyházi vagyon az ősegyházban egyházmegyék szerint oszlott meg. Az összes vagyon kezelője a püspök volt; ő osztotta szét a befolyt adományokat és jövedelmeket az istenitiszlelet ellátására a papságnak és szegényeknek, később a központon kivül eső vidéki egyházaknak is. A templomok s ezzel kapcsolatban a papok számainak folytonos szaporodása folytán az egységes vagyonkezelés mind­inkább nehézséggel járl ; hozzájárult, hogy idők folytán egyes vidéki templom — vagy azt gondozó papság ellátására tör­téntek direkt adományok, melyek tehát a püspöknek csak felügyelete alatt állottak, de a vidéki egyháznak tulajdonjogilag sa­játját képezték. Igy alakul ki az egyházi vagyon kettős tagozottsága : a Oeneficiu­mok (személyi) és a fabrica ecclesiae (dologi szükségletekre), többi már nemcsak egyházmegyénként, hanem külön-külön templomok, sőt oltárok szerint is, (altaria.) A püspök egységes rendelkezése alatt csupán a székesegyházhoz tartozó vagyon maradt kb. a IX. századig, a midőn a vita communis megszűntével a püspök és káptalan közt vagyonelkülönités jött létre. Mikor a magyar nemzet a kereszténységet befogadta, az egyetemes egyházban már az ekként kifejlődött jogállapot uralkodott. II. Kié az egyházi vagyon P Min­den ingó vagy ingatlan dolog köz- vagy magántulajdon. Lehet valamely vagyon X tulajdona, a használat Y-é. A kérdés tehát az, haszonélvező-e vagy valódi tulaj­donos-e az egyház s ki a tulajdon jog­alanya ? Hogy e kérdést tisztán és kizáró­lag az egyházi jog szempontjából lehet eldönteni, az kétséget nem szenved. Erő­szakos jogelméletek a kérdést el nem dönthetik. Az egyházi vagyonról fentebb I. alatt mondottak alapján, de a dolog természeténél fogva is vitán kivül álló 1849. október 6. Ködös őszi nap volt . . . Ólomszürke felhők sűrű fátyolával Bevonva az égbolt. Fenn a levegőben varjak hada száll-száll, Lenn pedig az aljba' Fejét földre hajtva Nesztelen haldoklik millió virágszál . . . Nyomasztó, méla csend a rónán mindenütt. — — Egyszerre a várban, az aradi várban Valami tompa hang, Mint a lélekharang Tagolva, lassan üt. Zúg, terjed, nő e zaj, mindig hangosabban Dobpergés, vezényszó, rabláncok csörgése, Puskák ropogása, haldoklók hörgése, Egy elnyomott népnek zokogó fájdalma, Mint viharos, siró, eget vívó dalba' Mind benne van abban ! Aztán csend lesz újra ! — Ámde nem sokáig, A ködös távolban sötét menet látszik, g amint közeledik ama kilenc fához, Mely hidat képez a halhatatlansághoz, Egy mély, nehéz sóhaj — tele búval, vészszel — Mintha haldokló nép kebléből hörögve A bosszuló Isten trónusához törne, Rónán, bércen szállva a magasban vész el. Helyébe e hangnak újból jön egy másik. Hallani a csapat nehéz dobbanásit, A papok imáját, kik keresztet visznek, Méltó szimbólumát e szomorú dísznek, Lőcsszekér zörgését, tisztek . kiáltását, Rézdobok pergését, a nép zajongását, Keserves sírását. Folyton növekedik a zavaros lárma, Felhat hangja egész az aradi várba ; — Megijed a német : Legmagasbb fokára a szélső bástyának Töltött ágyuk mellé tűzéreugok állnak S figyelik a népet. Elcsendesül az most Semmi zaj a légben. Legfeljebb az a csepp, mit részvéteképpen A felséges Isten keservében ejtett. Zavarja egyedül a halotti csendet. De ím ! — Az izzó nap átaltör a felhőn, Csillámlik, tündöklik bámulatra keltőn, S mig mint a vértanuk fénylő glóriája Tűzvörös kévéjét nagy ívben kitárja, Csüggeteg lelkekbe uj reményt hinteget És komor díszétől megfosztja az eget: Egy-egy villámsebes lángoló sugára Csókot lop a hősök hűlő ajakára, Láttára a szívből eloszlik a bánat, Helyén édes remény ragyogása támad : Lesz még egyszer ünnep, győzedelmi ünnep ! — Leüti fejét még az Igaz a bűnnek: Sárban fekszik még az a Fekete-sárga, Éppenúgy mint hajdan, Bocskay korába' ! Szól még tárogató ! — S az osztrák ormokról Büszkén fog lobogni a magyar trikolor, S alatta áll, ki most a golgothát járja ! — Mert hisz piros vértől, mártírok vérétől Szökken fel magasba a Szabadság fája ! Borbély Sándor. Második utazásom a Nap országaiba. A Carmanián. III. Mialatt beszélgetve járkáltunk ide-oda, egy­szerre csak delet kürtöltek. Minden két órában váltja fel egymást az „óra-érség" a „wateh Ott, az angol hajón nem tizenkét órat számol­nak, mint mi, hanem ha elütött® a 12-őt — folytatják: 12—13—14—24-ig stb. És mialatt a lunchhöz készülődött mindenki — óriásit búgott a „Siréne" — a hajó kódkürtje itt volt végre az indulás régen várt és lesett órája — azt jelentette. Persze, ti azt hiszitek édes drágáim, hogy már most: egy-kettő-három — a kapitány lát­hatatlan, titokzatos fenségében ott fenn a hajó tetején, a parancsnoki hidon — elhatározta, hogy indul s akkor rögtön meg is indult a hajó Óh nem, előbb egy képrejtvényt adott fel összes uiisainak, melynek megfejtése ez a francia közmondás volt: On a souvent besoin d'un plus petit, que soi. (Gyakran van az embernek önmagánál kisebbre szüksége.) Mert előjött ime a kikötőből két vontató gőzös — törpék az óriás mellett, s egyik elölről, a másik hátulról rugaszkodott neki a Leviathánnak, s húzta, tolta, vonszolta, amig egyszer csak nagy lomhán meg nem mozdult és méltóságteljesen meg nem fordult önmaga körül. . . . Mindenki a fedélzeten volt s izgatottan leste a különös látványt. . . . Bámulva láttuk, mint másztak fel macskagyorsaságÉral s ügyességgel a mntró­ivini 1.7ámunk 14 oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents