Nyírvidék, 1909 (30. évfolyam, 27-52. szám)

1909-09-19 / 38. szám

»Nyírvidék« 1908. szeptember 19. NYÍLT LEVÉL a nyirbogdányi kerület választó polgáraihoz! Tisztelt Polgártársaim! Mikor 17 évvel ezelőtt Turinban küldöttségileg felkerestük Kossuth Lajost, az ő ajkairól hallottuk, hogy mi, a függetlenségi és 48-as párt állunk szívéhez, politikájához legközelebb, — bár az országgyűlésen tulajdonkép nincs is pártja. — Természetes, mert ő intranzigens maradt élte végéig; actív politikát pedig csak intranzigentia nélkül folytathatunk. De ő volt, aki kijelentette, hogy a politika az exigentiák tudománya s hogy feladatunknak tartsuk folyton a cél íelé, t. i. pártunk eszméi megvalósítására törekedni. Teljesítette-e feladatát pártunk az utóbbi 3 év alatt? Szolgálta-e a nemzeti megerősödés és előrehaladás ügyét 1 — Meg fogok rá felelni. De előbb egy kis, rövid visszapillantást kell vetnünk a három év előtt történtekre. Hogy állt az ország ügye, mikor a koalíció átvette a kormányzást s minők voltak a feltételek, melyek mellett átvette ? Akkor úgy állt a dolog, hogy Fejérváryék inparlamentáris uralma úgy közgazdaságilag, mint alkotmányilag temetővé változtatja át hazánkat. — Veszedelmes rohamossággal közeledtünk az absolutismushoz ! Hosszú volna a nemzeti küzdelem vázolása. Még úgy is élénk emlékezetünkben él. A hazalias vármegyék és városok tisztviselői magasztaláson felül eső dicséretes hazafiassággal állottak ellen ősi alkotmányunk megvédésében. Sajnos, nem mindenik vármegye s nem mindenik város: de Szabolcs vármegye tisztviselői hívek maradtak hagyományainkhoz s ha nálunk a véletlen folytán nem is került kenyértörésre a sor — mint pl. a szomszéd Debreczenben, azért nem kisebb az ő érdemük s a velük együtt érző vármegyei társadalomé, mely jövőjükről gondoskodni kívánt. Minden rosszban van valami jó. — Amint a fellegek elmultanak, főispánúl kaptuk az általános bizalomnak és szeretetnek örvendő gróf Vay Gábort, kinek úgy emlékezetes eskütétele és székfoglalója, mint eddigi politikai magatartása, kipróbált tisztviselői karával együtt, zálogul szolgál vármegyénk további boldogúlásának. Hogy ő lett. a főispán, az egyik legsajátosabb ténye gr. Andrássy belügyminiszternek, ki a nemzeti küzdelemben mintaképül szolgálhatott a legalkotmányosabban érző hazafinak is. — Meg kellett e dolgokat említenem; komoly és igazságos politikusnak nem való a múltról megfeledkezni. De meg csak így érthető meg, az mények alapján, hogy a koalicionális jinetnek vállalkoznia kellett, az ország érdekében, a kormányzásra. Ez nem ment ingyen. A politikában nincs sok romantika és Bécs nem sincerizál. Bécs egyszerűen börzei ügyletnek, slussznak lekintette az átmeneti kormány vállalkozását, melynek főfeladatául tüzetett ki a választási reform keresztül vitele. A katonai kérdésben az „uti possidetis" alapján szünetet kellene tartania (hacsak kölcsönös megegyezéssel nem sikerül kielégítő megoldást találni, aminek megvalósulása, bár már a láthatáron volt s elmúlt — előbb-utóbb bekövetkezik). — Kötelezettséget kelle vállalnia továbbá a tényleg létrejött kereskedelmi szerződéseket törvényesíteni, — amit a világgazdasági kényszerhelyzet parancsolt ránk. Nehéz podgyásszal indult útjára a kormány, — Akik a koalíció kormányra jutásához vérmes reményeket fűztek, akik azt, mint a függetlenségi eszmék teljes diadalát ünnepelték, azoknak bizonyára okuk van az elégedetlenségre. — Akkoriban az elragadtatás örömmámorában úszott az egész nemzet, hogy véget ért az absolutistikus kormányzás. Pedig nem győzelem volt az, hanem békekötés, melyben az ellentétes kérdések nem oldattak meg, de biztosíttatott a további modus vivendi, amivel megmenthetni a jövő fejlődés alapjait. Nehéz idők következtek. A romok eltakarításához alig foghatott, a kormány, már is megkezdődött a vád s a kritizálás. Kik voltak a vádlók ? Hát azok, akik a függetlenségi eszmét azelőtt egy kanál vizbe fojtották volna, most úgy léptek fel, mintha egy félórát se tudnának várni: hogy nincs meg a külön vámterület s a katonát még mindig németül komman dírozzák. Hiszen a külön vámterületet ők tették lehetetlenné egyelőre, midőn idegen országokkal önhatalmúlag megmásíthatatlan szerződéseket kötöttek ; ezeknek be kell várni a lejártukat, hacsak szerződésszegők nem akarunk lenni. — De akkorra megtörtént már a gondoskodás, hogy szabad keze legyen az országnak Erről később szólok. Az, hogy a darabonthad konspirál s a volt szabadelvűpárt duzzog s várják a kudarcot, mely őket a hatalomba visszajuttassa, ezen nincs mit csudálkozni. Egyéni érvényesülésükre gondolva, feledik multjukat; ezek soha sem fognak mea culpát. mondani. De felháborító a gondolat,' hogy a nemzetiségekkel szövetkezve akarnak harcolni. Időközben kikelt a Kristóffy mérges vetése, a nemzetközi szocialisták irtó harcra szervezkedtek, őrülten tomboltak a horvátok, Ausztria untalan folytatta igaztalan támadásait s a pártéleti bonyodalmak is nehezítették a helyzetet. A függetlenségi párt, meg levén kötve keze a feltételek által, járta a golgotai utat, és tűrte a gúnyt és kritikát. Pedig könnyű kimutatni, hogy a megmásíthatatlan tények által elébe szabott határok közt elvei megvalósításához közelebb jutott. Ezt be is bizonyítom. Nem élhetek vissza szíves türelmükkel s így nem terjeszkedhetem ki az összes alkotásokra és ténykedésekre részletesen, — hogy nehéz viszonyok közt is mennyivel termékenyebb volt e három év az előzőknél. Elég, ha csak a főbb dolgokról emlékezem meg. Gondoskodás történt egyes alkotmány biztosíték megszi lárdításáról; az önkormányzati élet jogvédelméről; letárgyallatott a kúriai bíráskodásról szóló törvény; új büntető novella alkottatott és új végrehajtási törvény, melyek a gyöngébb elemek védelmét célozzák. Törvény hozatott : ügyvédi gyám és nyugdíjintézetről, kereskedelmi üzletátruházásról, vasúti beruházási kölcsönről, szénbányák beszerzéséről, honvédtisztek fizetéséről, ingyenes népoktatásról, gazdasági ismétlő iskolákról, közegészségügy rendezéséről, szeszadó reformjáról, munkásházak építéséről, birtokrendezésről, állattenyésztésről, egyenesadók reformjáról (adómentes létminimummal, és progressivitással), iparfejlesztésről, tanítók, papok, vasutasok, bírák, ügyészek fizetési viszonyairól, katona özvegyek és árvák ellátása ügyéről — de nem sorolom fel tovább. Aki törvényeinkkel alaposabban foglalkozik s azok irányzatát figyeli, láthatja, hogy az elmúlt három év a nemzeti konszolidácio és komoly gazdasági és szociális irányzat jegyében folyt le. Az utóbbi években a közvetetlenül productív, valamint a socialpolitikai kiadási többletek együttvéve 190 milliónál többre rúgnak. S ha az ipari és mezőgazdasági munkások érdekében alkotott törvényeket tekintjük, érthető a külföldi szakértők véleménye, mely szerint Magyarország socialpolitikai téren a legelőrehaladottabb államok sorába állt. Nem foglalkozom oly törvények méltatásával, mint amilyen pl. a Rákóczit és bujdosó társait kiközösítő törvénynek, a magyar törvénytár e szégyenfoltjának, kitörlését eszközölte, mert annak irányzatát mindenki felismerheti. De fel kell említenem két olyan dolgot, melyről sok téves nézet terjedt el. T. i. a magyar autonom vámtarifáról és az Ausztriával megkötött gazdasági kiegyezésről. A magyar autonom vámtarifa nagy gazdasági hordereje majd kitűnik 1915-ben, az új kereskedelmi szerződések tárgyalása idején. Jelenben kifejezője vámterületi jogi önállóságunknak ; mert önálló vámtarifája csak önálló vámterületnek lehet. Eszköz lesz az gazdasági érdekeink sikeresebb megvédésére, eszköz a gazdasági önállóság biztosítására. Az Ausztriával megkötött gazdasági kiegyezés erős kritikára ad alkalmat. De vizsgáljuk meg e dolgot közelebbről, mert: qui bene distinguít bene docet. Akkoriban nemzetközileg is súlyos pénzügyi viszonyok uralkodtak. Ausztria pedig Magyarországnak körülbélül 3000 millió korona erejéig hitelezője. (U. is állampapírokban körülbelül 1500 millió van ott elhelyezve, hazai pénzintézeteink zálogleveleiből és kötvényeiből 1000 — 1200 millió, közlekedési vállalataink elsőbbségi kötvényeiből vagy 250 millió, magyar hitel és iparvállalati részvényekből 180--200 millió). Sanyarú csak elgondolni is, hogy Ausztria értékeinket visszaszármaztassa oly időben, midőn azokat másutt elhelyezni szinte lehetetlen volt. S amellett a hazai ipar és kereskedelem állandó mozgó hitele Ausztriában meghaladja a 400 milliót. Ennél is több az Ausztriából szerzett jelzálogkölcsön s az osztrák-magyar bank váltótárcájában is rengeteg magyar váltó szerepel. — Ebben a súlyos viszonylatban merült fel a kérdés, kiegyezni-e, vagy maradjon 1917-ig a status quo. Ez utóbbi állapot legalább is alattomos hadjáratot jelentett volna ellenünk gazdasági tekintetben. Aki emlékszik a pár év előtti szomorú hitelviszonyokra, tudja azt, hogy Ausztria akkor vonja vissza a hitelt, mikor arra itt a legnagyobb szükség van. Képes arra, hogy lemond saját hasznáról, vagyis figyelem nélkül a lucrum cessans és a damnum emergensre, inkább magának is árt, ha egyúttal Magyarországnak még jobban árthat. Igy tett pl. évekkel ezelőtt, midőn a Magyar Földhitelintézet papírjait (a legbiztosabb jelzálog papírok!) nem akarta piacán elhelyezni, s mikor a kölcsönkérők a megszavazott kölcsönöket sürgették, utoljára is Berlinben kellett elhelyezni vagy 40 millió forint értékűt. S még Ausztria haragudott érte ! A magyar országgyűlés a Kassa—Oderbergi vasútnak beruházásokra 46 és fél millió koronát biztosított; a magyar vonal fejlesztetett, — de az osztrák az ő vonalán ezt nem teszi, inkább lemond a haszonról ; emiatt csak a szénszállításná

l 2 év alatt öt millió korona kárt szenvedett a Magyar Államvasút. Ilyen szomszéddal szemben csak erős szerződéssel védekezhetünk, Kellett tehát szerződnünk. Mik e gazdasági szerződés hátrányai és előnyei ? — Hátránya a kétszázalékos quotaemelés. Nincs mit dicsekedni vele. Dacára, hogy az u. n. magyar block rendezésénél, másrészt a fogyasztási adóknál elért anyagi eredmény körülbelül kiegyenlíti ez új terhet. De hát mikor adta meg ingyen valamely jogos követelésünket a német ?! — Ami hátrány van még a kiegyezésben, az a vasúti tranzitó tarifákban és a lisztkivitel tekintetében jut kifejezésre, de e néhány százezer korona nem érinti közvetlen a nagyközönséget. S most lássuk az előnyöket. Magyarország ezúttal szerződött először olyan módon Ausztriával, mint bármely más külföldi állammal, mint két teljesen önálló állam. Számos, eddig közös szabályok szerint intézett ügyek (posta, házalás, tengerészet, védjegy, mustra ügy stb.) önálló jogkörünkbe visszaszereztettek. E szerződés az önálló vámterületre való áttérhetés minden képzelhető akadályát elhárította egyszersmindenkorra, Ebben többé semmiféle nemzetközi szerződés kötése sem teremthet kényszerhelyzetet. Ha tehát azt látjuk, hogy anyagi tekintetben a követel és tartozik rovatok