Nyírvidék, 1909 (30. évfolyam, 27-52. szám)

1909-09-19 / 38. szám

tételei úgyszólván kiegyenlítik egymást, — míg egyúttal oly állapot teremtetett, mely köz és államjogi tekintetben messze felette áll Ausztriával létesített minden eddigi gazdasági megegyezésünknek, — azt is meg kell látnunk, hogy állami és gazdasági függetlenítésünk irányában történtek itt alapvető' lépések. Önálló gazdasági berendezkedésünkre előre kell készülnünk s ennek megfelelő iparpolitikát kelle inaugurálni, szintúgy a kereskedelem és közlekedés terén ez irányban hatnunk. A kisipar gépsegélyek alapján évenkint egy millió koronán felül segélyeztetik — azelőtt 250 ezer korona volt az évi támogatás. A kisipari szövetkezetek is támogattattak e 3 év alatt másfél millió koronával. A gyáripar is nagyon fellendült s a kereskedelmet illetőleg is nevezetes törvények hozattak. — Köztük a mértékekről, a borhamisításról és a hamisított bor forgalomba hozatalának eltiltásáról szólók. Sok volna elsorolni az e keretbe tartozó törvényeket, szintúgy a földmivelési tárca keretébe tartozókat. Utóbbiak ösmeretesebbek s nem titok, hogy a nemzetiségi vidékeken a magyarság erősítésére eléggé meg nem dicsérhető intézkedések történnek; — meg kell azonban emlékeznem gazdasági életünket illetőleg a vízi beruházásokról szóló törvényről, mely 192 millió korona befektetéssel újabb vízi útakat nyitand meg. Ezek közt a Duna—Tisza és a Duna—Száva csatornák a jelentősebbek. Folyam hajózásunk rendezése kihat közgazdasági életünk irányítására s a további tervek kapcsolatban a kereskedelmi tengerészetünket illető kész tervek megvalósításával, mind az önálló berendezkedésünkre irányúló törekvésünket célozzák és szolgálandják. Hogy a Magyar Államvasútakat nem felejtem ki, az csak természetes. A képviselőház közlekedési bizottságának 18 év óta tagja vagyok s tudom az államvasutak mily fontos szerve közgazdaságunknak. E kiváló intézményünket utóbbi időben sok gáncs érte. Tagadhatatlan, hogy bajok vannak az államvasútaknál. De ezek öröklött bajok. 10—15 évig nem rendeltek egy mozdonyt sem, ki nem javították a síneket. Igy lehet nagyobb jövedelmet kimutatni, de az ily eljárás megbosszulja magát. A legegyszerűbb gazdálkodásban is, ha évekig nem cserélik ki a vénülő ökröket, az elkopott gépeket: előbb-utóbb kiüt a baj. A költségmentes évek hibáit egyszerre kell pótolni. Itt is ez történt. De ha igazságosak akarunk lenni, azt is meg kell látnunk, hogy sok vicinális vasút épült és hogy a forgalom egyébként is hirtelen olyan arányokban növekedett, hogy azt az eddigi berendezéssel lebonyolítani még emberfeletti ügybuzgósággal is képtelenséggé vált. Az utazó publikum türelmetlen, a kereskedők sincsenek fából s megkövetelik méltán árúik pontos szállítását. De aki látta pl. a budapesti pályaudvarok túlzsúfoltságát, — (szabolcsvármegyei ember különben a megyebeli, de kivált a nyíregyházi állomáson is megszerezheti a tapasztalatokat) — az átérti a helyzetet és örömmel üdvözli az új kort, melyben, a multak hibái kijavíttatnak. Az államvasútak régi jó hirneve nemsokára teljes egészében helyre fog állani. A törvényhozás már 1907-ben 90 milliót és 90 ezer koronát, 1908-ban pedig 202 milliót bocsátott beruházásokra a magyar államvasútak rendelkezésére. De ez csak a kezdet. A budapesti pályaudvarok kérdésének megoldása sürgős; e célra s egy tíz évre megállapított részletes terv kivitelére még 700—800 milliót kell beruházni. Hasznos befektetés lesz ez. Ám egy intézménynél, melynek lelke is van, ezt a lelket is figyelembe kell venni. A törvényhozás rendezte az alkalmazottak illetményét, mely évi 22 millió többletet jelent s megalkotta az első szolgálati pragmatikát, mely akár például is szolgálhat más tisztviselői kar szolgálati rendtartása megállapításánál. Ha valahol, úgy a vasútnál üdvös, hogy minden alkalmazott tudja jogát és kötelességét. Nagy érdekek forognak ott kockán; élet- és vagyonbiztonságról van szó. A vasúti sztrájk sem olyan, mint más egyéb sztrájk. A nagy érdekek megkövetelik a nagy fegyelmet ; viszont méltányos, hogy a vasútaskar anyagilag is mindenkor nehéz szolgálatának megfelelőleg honoráltassék. Ne vegyék hiúságnak, ha magamról is ejtek pár szót, összefüggésben a szolgálati pragmatikával. A képviselők ünnepek körűi szét szoktak széledni s így magam is Nyiregyházán kaptam a táviratot, mely sürgősen hivott fel ama bizonyos pünkösdkor, hogy legyek előadója a vasútas szolgálati rendtartásnak a közlekedésügyi bizottságban. Az igazságügyi bizottsággal, illetve annak előadójával s a minisztérium megbízottjával együtt alkottuk meg a javaslatot. Eszünk ágában sem lehetett, hogy a horvátok ezt az alkalmat ragadják meg períidiájuk kimutatására. A M. kir. államvasútak a magyar állam magán vállalkozása. Mint ilyennek, magyar a kezelési nyelve. Ha valamely vállalkozásnál, akkor a vasútnál van főkép helye, hogy az összes hivatainok-sereg egy nyelven érintkezzék. A vasútnál, távirdakezelésnél, nemcsak a gyors lebonyolítást hátráltatná, de óriási bajokat idézhet elő többféle nyelvű kezelés. Ámbár a horvátoknak azelőtt nem is remélt kedvezmények tétettek: erőszakkal azt követelték, hogy (mert szerintük a vasútas államhivatalnok) náluk horvát legyen a szolgálati nyelv. De mikor később elkövetkezett Horvátországban a választások ideje s a vasútasok szavazni akartak : akkor azt mondták egyértelmüleg a horvát hivatalos közegek, hogy a vasútasoknak nincs szavazati joguk, mert nem áilamhivalalnokok. Ha akarom vemhes, ha akarom nem az. Ilyen hitvány alap mellett, erkölcsi meggyőződés nélkül hónapokon keresztül rabolták el az országgyűlés idejét; oly nyelven, melyet rajtuk kivül más aligha értett. De e perfid, állambontó elemek célt nem értek. Az államvasútak egységén csorba nem esett, a szolgálati nyelv maradt magyar. Ámde ha beszéltem az ország anyagi jólétének előkészítéséről, gazdasági önállóságának megalapozásáról, akkor arról sem feledkezhetem meg, hogy mi történt szellemi irányban, mi történt az egyház és iskola terén ? — Bátran rámutathatok az elmúlt három évre. Kulturális életünk meglepően föllendült s a kultura nemzeti iránya biztosíttatott. Ez pedig különösen fontos nálunk a nemzetiségi viszonyok miatt. A nemzeti népnevelés reformja közel áll befejezéséhez. Az egyház és iskola érdekében telt alkotások Apponyi alatt kétszeresére emelték a kultusztárca költségvetését. Időkímélés szempontjából nem bocsátkozom részletezésbe. Nagyobbára közismert dolgokról lenne szó; hiszen minden pap és tanító közvetlen érzi az új törvények üdvös hatását; de bárki is szemmel láthatja iskoláink fejlődését, gyarapodását. S elő van készítve több nagy koncepció, közép és felsőbb iskolákat, egyetemeket illetőleg; a kath. autonomia, az 1848, XX. t,-c. megvalósítása, a protestáns theologiai fakultás felállítása egyetemi keretben, a zsidó vallás szervezetének kérdése, az egyházak paritásos kezelése és sok-sok egyéb, mely a közművelődést és a felekezeti békét s így hazánk megerősödését lesz hivatva szolgálni. Egyre rnég is ki kell térnem, hogy a beszédem elején feltett kérdést illetőleg itt se maradjak adós a bizonyítással. Azon irányelv, hogy a nemzetiségek jogai és érdekei respektáltassanak addig a határig, míg a nemzet egységével nem jutnak összeütközésbe: kifejezésre jut a nem állami elemi népiskolák jogi viszonyairól és a községi és a hitfelekezeti tanítók járandóságairól, az elemi népiskolai oktatás ingyenességéről és a lelkészi jövedelem kiegészítéséről szóló törvényekben. Sehol nincs az másutt, valósággal unikum az, hogy az állam maga gondoskodik a nem magyar ajkú lelkészek és tanítók anyagi existenciájáról, ellenszolgáltatásul csak a haza iránti hűséget követelve. Suaviter in modo, fortiter in re. Törvényeink éppenséggel nem igazoljak azokat, kik bennünket türelmetlenséggel vádolnak. De ha egyrészt az engedékenység meg van törvényeinkben, az állam hatalmi ereje is megnyilatkozik bennük s a kettőnek üdvös hatása már is tapasztalható; pedig csak a kezdet elején vagyunk. A nemzetiségi izgatók nem egy helyütt elvesztették már a talajt, amint ezt a tapasztalat tanúsítja. Tisztelt Polgártársaim ! Hogy sok időt ne foglaljak el, igyekeztem a 3 év eredményeit főbb vonásaiban tömören, egyes szemelvények által bemutatni. Nehéz idők eredményei azok, mégis bátran kiállják az elfogulatlan, igazságos kritikát. Be is fejezhetném beszédemet, de van két oly aktuális kérdés, melyről meg nem feledkezhetem : a választási reform és az önálló bank. A választási reform megalkotása legfőbb kötelezettsége lett volna az átmeneti kormánynak. — A javaslat benyujtatott ugyan, de sajnos országgyűlésileg nem intéztetett el, közbejött politikai események folytán. Ritkán van alkalma ily mélyreható törvényalkotással foglalkozni az országgyűlésnek. Más államban talán csak mint alkotmánygarancia jönne nagyobb figyelembe, de a mi viszonyaink közt életkérdés az, miként alkottatik meg a hosszú időre szóló törvény. Itt dől el a kérdés: egységes nemzet és állam maradunk-e továbbra is ?! A benyújtott reform tervezete szélesebb, mint a régi tervezetek. Természetes azonban a kívánalom, hogy az egyéni jog mellett biztosíttassék az összeség azon joga, hogy észszerűen kormányoztassék s a nemzet azon joga, hogy megmaradjon magyar nemzetnek, melyet a demokratikus alap folytonos kiszélesbítése által nem megbontani, nem megtörni, nem kalandorpolitikának kiszolgáltatni, hanem megerősíteni, meggyarapítani, a biztos haladás és a teljes érvényesülés útjain előbbre vinni kell. Ha az előbbi rendszer az ellenzék folytonos sürgetései dacára nem terjesztette ki a politikai jogokat s a fokozatos fejlődés helyett a rögtönzés szüksége áll elő: amennyire lehet a zökkenést tompítani s a folytonosság gondolatát a radikális reformba belevinni a haza iránti kötelesség. Egyébként a benyújtott reformtervezet még csonka. A választókerületek új beosztásának ismerete nélkül nem láthatunk tisztán. Majd csak evvel együtt bírálhatjuk el, hogy a tervezet az ezeréves Magyarország további fennállásának s a magyar hegemóniának fenntartására alkalmas-e? Látjuk ellenségeinket: a terrorista nemzetközi szocialistákat, a nemzetiségi politikusokat, kik az egységes Magyarországot szétdarabolni szeretnék, az osztrák beavatkozókat, kik Magyarország romjain építenék fel Gross-Österreichot. Ezek ellen kell védekeznünk. Salus reipublicae suprema lex esto. Szerintem csak olyan törvényjavaslat szavazható meg s csak olyan alakjában, mely biztosítani fogja az ezeréves Magyarország további fennmaradását hosszúhosszú időre. Ami az önálló bcaikot illeti, .itZ előbbi kérdésnél kisebb ugyan, de nálunk ki

v

álóan fontos, mert ez az első lépt s gazd sági függetlenségünkhöz. Három hónapp ezelőtt Kemecsén a bank ügyében pár^I

9 gyűlés tartatott; a megjelentek értesültu: nézetemről s állásfoglalásomról, ami a „ Nyírvidék

8 hasábjain is egész terjedelmében napvilágot, látott. Rámutattam, hogy az imént említett ellenségeink és Ausztria, mely egyúttal hatalmi kérdésnek tekinti, ellenzik ez első lépésünket gazdasági felszabadulásunk felé. Kimutattam számadatokkal, szakértői véleményekkel (köztük olyanokéval, kik nem barátjai az önálló banknak), hogy az átmeneti nehézségek nem akkorák, hogy elriaszszanak, sőt bölcs, előrelátó berendezéssel el is kerülhetők. Az önálló bank bevezetője az önálló vámterületnek. Mindkettő sarkalatos pontja a függetlenségi párt programmjának. Az 1907-ben Ausztriával kötött szerződésünk — mint előzőleg elmondottam — biztosítja az ország jogát arra, hogy 1911ben az önálló bankot és 1917-ben a külön vámterületet felállítsa. Ne legyünk kishitűek, hanem törekedjünk jogaink megvalósítására, a nagy mondás beigazolására, hogy: Magyarország nem volt, de lesz! Kállay Le.opold, orsz. képviselő,