Nyírvidék, 1909 (30. évfolyam, 27-52. szám)

1909-07-11 / 28. szám

Nyíregyháza, 1909. XXX, éifolyam, 28. szám. vasárnap, julius 11. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek: Egész évre 8 kor., Fél évre 4 kor., Negyed évre 2 kor., Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: YÁROSHÁZ-TÉR 6. SZAM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyíl i-téri közlemények dija soronként 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 40 fill., minden további szó 4 betűvel szedett kétszeresen számit. Tanév végén. Néhány napja, hogy bezárultak az iskolák kapui és az őszig vígan, minden nagyobb gondtól menten tölthetik napjaikat a diákok. Az idei szekundák nem voltak olyan veszedelmesek, olyan véresen komolyak, mint a tavalyiak, meg a tavalyelőttiek. Érettségi botrányok nem voltak sehol az országban. Tehát nem volt az idén nagyobb, megemlítésre méltó paedagógiai szenzáció. Ez igen szép és igen helyes. Az iskola legyen iskola; tanítson és neveljen, de tie keserítsen el se diákot, se tanárt, mert nem ez a hivatása. Más az, amiről most néhány szót akarok szólni. Most, hogy minden diák kézhez vette az egész évi szorgalmáról szóló írásos bizonyítékot, a szülők előtt összegyülemlenek a kérdőjelek. Olyan kérdőjelek ezek, amikre bajos felelni és még bajosabb rajtuk eligazodni. A szülő ilyenkor, iskolaév végén látja meg igazán, hogy szülötte megérdemli-e azt a sok gondot és gondoskodást, amit eddig reápazaroltak, meg amit érdekében tettek. Ha a fiu rossz bizonyitványt»visz haza, fogadni mernék, hogy inas lesz belőle. Helyesebben; iparos-tanonc. Mintha bizony az ipari pálya kizárólag a rossz tanulók és a hajótörött sorsüldözöttek számára volna íöntartva. Mintha bizony az ipari pályára jó és alkalmas volna minden olyan elem, amelyik már másra nem alkalmas. Ez bizony öreg hiba és szerfölött helytelen okoskodás. Iparunk ugy is érzi szellemi tekintetben a hiányt; különösen az az iparág sinyli meg ezt, ahol a szellemi tőke a fontosabb, mint a nyeis erő. Amelyik fiu aztán jól tanul, no, abból ur lesz, nem holmi mesterember . . . , Ejnye, no! Hát mindenki „urnák" nevelje a gyermekét? Hát miért tetszik akkor folyton azon panaszkodni, hogy a magyar ipar nem jó, nem olyan jó, mint a külföldi ipar?! Bizony nem is lehet az a magyar ipar olyan jó, mint a külföldi, mikor nálunk csak a rossz tanulóból lesz iparos, inig a külföldön az értelmiségi fok milyensége a föltétel az ipari pályára való akceptálás alkalmával. Csak azt akarom a szülők figyelmébe ajánlani, hogy a „dolgozni nem szégyen" elvnek ma már igen sok követője van. Ne akarjanak minden áron UTÍ proletárt nevelni gyermekeikből, hanem fontolják meg azt a fontos körülményt, hogy ma már az ipari pályán is boldogulhat az, aki dolgozni tud és akar. Mert bizony az uri pályákon ma már több az eszkimó, mint a fóka . . . Honi levél. XII. Kedves Barátom ! Nemtudom, olvastad-e azt az örömhírt, hogy Pitreich lovagot, az egykori reikszkriksz minisztert Bécsben megtelték masrvar bárónak. A Nap e magyarositásnak meglehetősen kellemes és az uj magyar mágnásra n»zve dicséretes magyarázatával szolgál. Pitreich ur állítólag hadügyminiszter korában megtanult magyarul, a gyerekei is tudnak magyarul, s az érdemes öreg ur maga kívánt magyar és nem osztrák báró lenni. Ez mind igen szép és igen örvendetes, sőt azt engedi sejtenek, hogy Pitreich báró lesz a huszadik szái*d uj Ankerschmidtje s ez a perspektíva igazán elragadó. Adja Isten, hogy ne bizonyuljon olyan ábrándnak, mint például a magyar vezényleti nyelv és egyéb magyar reménykedések. Micsoda hálával is tartoznánk akkor a bécsi gondviselésnek, ha csak egyetlen egy igaz magyar érzésű családot is ajandékozna nekünk az eltántorított (s kiirtott magyar családok hosszú sora után ! Abban a pillanatban, amint Pitreichék az igazi magyarság próbáját leteszik, készséggel hozzáfogok a legszélesebb körű agitacióhoz, hogy Bécsnek egy ily nagybecsű ajándékával szemben adósak ne maradjunk, m^rt a magyarnak lovagiasnak, háládatosnak, ingét gatyáját odaadónak kell maradnia időtlen időkig. Igenis az ilyen fejedelmi ajándékot megfelelő nemzeti ajándékkal kell viszonozni még pjdig nekünk magyarosan, bőkezűen, sőt pazarul. Ö^sze kell írnunk jó eleve azoknak a magyar uraknak a lajstromát, akik a közpályákon jó osztrákoknak bizonyultak (a diósgyőri papírgyár egyévi termelése talán elég lesz ilycalra) s azokat mind»n fukarkodás nélkül át kell adnunk végleg osztrák szomszédainknak. Ha már a császár egy derék osztrák tábornokát megtette magyarnak, miért ne tenné meg alázatos rimánkodátiunkra osztrák nemeseknek közéletünk ama kiválóságait, akik eddig is oly híven tudtak minden bécsi ábrándot, hogy ugy mondjam „nachempfinden". Uey-e, hogy ez remek idea ! A világvége. — Alpesi kóborlásomból. — A világegyetem sok milliónyi paránya harcban áll egymással vagy önmagával. Majd egymást veszejtik el, majd önmagukban semmisülnek meg. Semmiből lesz köd, kődből fény, azután újra köd, újra fény, majd meg újra semmi. De hát mit tudom én ? Jó öreg tudós bácsik, kik az üstökösök lángufját követik, állítják, hogy lassanként a föld is kihűl és megsemmisül. Ezt a hidegülest én nem érzem, hiszen 21 éves vagyok még csak, lalán majd a hatvan felé meg fogom érezni és érteni. Akárhogy legyen azonban a dolog, kihűlés útján nem fog minden megsemmisülni a világon. Hiszen mindig lesz ifjúság, tavasz és lesz hő, mely alakul, csökken, növekedik, de nem semmisül meg soha. Más a bibéje a világ végpusztulásának. Elmondom én tövéről-hegyére, csak figyelem ! — A mult szombaton fene nagy gyakorlatunk volt, én t. i. katona vagyok. Mint afféle borjú sújtotta baka elcsigázva, kimerülten bandukoltam a süppedő lápon át a tőzegásó magányos kunyhója felé. Töpörödött, fürge anyóka üldögélt a küszöbön. És a megpihenésre szóló engedelemmel még egy köcsög tejet is állított előmbe. A kinálás után hamarosan megeredt a beszéd. Mert ha tereferéről van szó, az alpesi szokás „Muatíerl" meg a bujtosi anyóka között egy hajszálnyi különbsé

g sincs. Haláluk után az itteni vénasszonyoknak is külön kell a nyelvüket agyonbunkózni. A szüle árulta el nekem pletykázgatás közben a nagy titkot, hogy itt a világvége. A tejes szilkén át kérdőleg pillantottam felé: „hát osztán mé'?" No hát csak azért, mert tegnap, pénteken este a zsombékok között egy szénfekete kakast láttak, mely az Untersberg (a mondák csodahegye) felé menekült. Hogy mi köze van egy kakasnak, ha mindjárt fekete is, a világvégéhez, nem tudtam megerteni. Fura képet is vághattam, mert a szüle mindjárt megkeídte a magyarázgatást. Hát bizony lelkem annak nagy sora van. Mikor még Nagy Károly bevonult az Untersbergbe (alsohegj, értsd: a hegy belseje, alsó része a monda állítása szerint üres, bent pompás palotákban tanyáznak a nagy királyok, a germán hősök; szolgáik a tőrpék és a szent eletü barátok. Nagy Károly sem halt hát meg, csak bevonult ide, hogy évezredes álmát aludja.) Ezen bevonulásnál megígérte, hogy az utolsó Ítéletnél előjön és egy rettenetes háromnapos csatában, melyben férfiak, nők és gyermekek is résztvesznek és a vér a cipőkbe folyik, leveri a német nemzet ellenségeit és a germán törzs hatalma mérheteten, békéje pedig örök lesz. Ebben a harcban annyi férfi fog elveszni, hogy az asszonynép még a székért is marakodni fog, melyen valaha féifi ült. És ez a rettentő nap a szent atyák jóslata szerint az anükr.szlus megjelenésével fog bekövetkezni. Az antikrisztust pedig nem egy vén asszony szüli, mint régente gondolták, hanem azon tojásból kel ki, melyet egy hét éves fekete kakas, a zsombék közé rak. A tojásból egy sárkány kel ki, mely eleintén barlangokban és szakadékokban tartózkodik. Egyszerre azonban egy mogyorócserje alól előront, romba dönti a falvakat és városokat, megmérgezi az embereket é-. állatokat. Végül azonban egy szép leányzó kíméletért esd a félelmetes szörnyeteghez, mire az egy elragadó szépségű ifjúvá vedlik, kinek egyetlen leány sem tud ellentállni. A férfiak pedig félnek tőle és ezért melléje szegődnek. Követőinek folytonosan növekedő seregével átvonul ezután az egész világon. Majd arcátlan módon követeli, hogy az emberiség tagadja meg a vallást és az Istent az égben. Aki engedelmeskedik, kitüntetett barátjává lesz, aki pedig vonakodik vele együtt átkozódni, azt szörnyű kínzások között elveszejti. De uralma nem fog sokáig tartani. Hamarosan megjelenik a germán hősökkel Nagy Károly és az angyalok seregével Illés próféta, hogy az Isten-tagadókat a tengerbe taszítsák. A fekete kakas pedig nem más mint maga Lucifer, kinek sikerült nehéz bilincseit széttépni. Hogy az ördög patáin a láncszemek egykönnyen meg ne lazulhassanak, üt minden salcburgi kovács a nagy kalapácscsal hármat a pörőlyre, mielőtt szombaton este munkáját abbahagyná. A kakas pedig már itt van . . . Elpusztul a világ, — sopánkodott a szüle. Mai számunk 12 oldal.