Nyírvidék, 1909 (30. évfolyam, 27-52. szám)

1909-09-05 / 36. szám

Nyíregyháza, 1909, XXX. évfolyam, 36, szám. vasárnap, szeptember 5. Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Előfizetési (eltételek: Egész évre 8 kor., Fél évre 4 kor., Negyed évre 2 kor., Egyes szám ára 20 filiér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: YÁROSHÁ2-TÉR S. SZ^M. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyili-téri közlemények dija soronként 60 fillér. Apró hirdetések 10 szóig 40 fill., minden további szó 4 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. A gazdasági etyesület jubiláris kiállítása. A kiállítás hasznáról. Általában a kiállítások hasznáról és szükségességéről a gyárosok, kisiparosok és kereskedők szempontjából sokat beszélnek még most is pro és kontra. És miért? Mert nehéz a kiállítás hasznát kézzelfoghatólag bebizonyítani. Éppen a kiállítások szakszerű vezetésével tudjuk elérni a modern culturalis viszonyokat. Hiszen ma már a kiállításokat nem azért rendezzük, hogy egypár uri embert szerepeltessünk, banketten dikciózzunk, hanem azért, hogy a modern culturális viszonyokat, ottahol hiányosak, javítsuk. Egy szakszerű kiállítás nemcsak arra való, hogy azt kirakatok módjára megnézzük, hanem, hogy egyik a másiktól tanuljunk. Csak egyedül a kiállításnak van olyan hatalmas varázsereje, hogy először is az érdekelt várost, esetlegesálmából felébressze, a hiányokat a maga valóságában feltárja és igy a modern culturalis cél felé való haladást meggyorsítsa. A kiállítással ugy vagyunk mint a rendes háziasszony kedves, de ritka vendégével. Tudjuk azt nagyon jól, hogy ha egy jóravaló háziasszony kedves vendégekre számit, minden tudását és erejét összegyűjti, s azon van, hogy hajléka rendben, a főztje pedig ízletes legyen; sőt még alakját is igyekszik divatos ruháival tetszetőssé tenni, nehogy megszólják. Hogy pedig egyes emberek rosz véleménynyel vannak a kiállításokról, annak nem a szakszerűen rendezett kiállítások az okozói, hanem az annyira lábrakapott, kisebbszerü, u. n. helyi érdekű kiállítások. A szakszerűen rendezett és nem kizárólagosan helyi jelleggel bíró kiállítások feltétlenül meghozzák a várt eredményt; a kizárólagosan helyi érdekű kiállítás ellenben nem, csak lefeljebb a legritkább esetekben. A gyáros, kisiparos, vagy kereskedő ha nem ad el annyi árut, amennyit kiállítási költségeinek fedezésére szükséges lett volna eladni, bizonyára azt állítja, hogy a kiállítás káros. Ez azonban egyoldalú felfogás. Nem szabad és nem lehet a kiállítások propagáló hatását kicsinyleni, mert a kiállítások által nemcsak a külföldi áru beözönlését gátoljuk meg, hanem magyar iparunk fejlődését is rendkívül nagy mértékben mozdítjuk elő. Továbbá az a körülmény is bizonyítja a kiállítások rendezésének szükségességét, hogy kiállításaink hatása alatt sikerült máris számos tekintélyes külföldi céget arra bírni, hogy hazánkban gyárakat alapítsanak. Legfontosabb hivatása a kiállításnak az, hogy összehozza a fogyasztót a termelővel Kézzelfoghatóan bebizonyítja azt is, hogy hazai iparunk minden tekintetben kiállja a versenyt a külföldi iparral. Fontos missiót teljesít egy szakszerű kiállítás különösen a kisiparnak az által, hogy módot nyújt a kisiparosnak saját iparát behatóbban tanulmányozni és önnön birájának lenni, hogy mennyiben felel meg a mai kor követelményeinek. Semmi sem serkenti ugyanis jobban a mi magyar iparosainkat, mint az, ha látja, hogy szaktársa jóval előbbre van iparával mint ő, mert azt már régen tudják nemcsak Európában, hanem a világ első iparűző államában — Amerikában is, hogy a magyar iparos nemcsak tanulékony, hanem a feltalálók között is első helyet foglal el, — azonban érzékeny! A gyáriparral szükségtelen bővebben foglalkoznom, mert a gyáriparosok már régen felismerték a kiállítás szükségességét; ezt bizonyítja az is, hogy minden szakszerűen rendezett kiállításon a kiállítók 75%-a gyáriparos. A gyáriparosok előirányzott költségvetéseiben a kiállítási kiadás mint rendes tétel szerepel. Ez is egy elvitázhatlan bizonyíték a mellett, hogy a kiállításokra szükség van, melyek csakis jó eredménynyel járhatnak. Kereskedőinkre nézve a kiállítás minden tekintetben valóságos áldás, mert nemcsak direkte haszonnal jár, hanem indirekte haszonnal is. A közvetlen hasznot szükségtelen bővebben magyarázgatni, hiszen magától értetődik, hogy mentől nagyobb a pénzforgalom, annál nagyobb a kereslet is. A helyi kereskedelem részesül abban a szerencsében, hogy az első pénz, amely a kiállítás előkészületeire kiadatik, első sorban a kereskedőé és csak másodsorban. Ünnepi óda a tiszadobi Andrássy-emlék felavatására. Irta: DSmStSr György, tiszalöki rk. plébános. Kinek nevét e néma kő mutatja, Azért hevül most minden hű kebel. S e szent oltárnak meggyújtott tüzénél Hálás utókor áldoz, ünnepel. Hol e szobor áll nemes büszkeséggel, S az ég a földdel ma érintkeze: A bősz elemnek romboló hatalmát Itt törte meg Andrássy vaskeze. Mondá : Legyen ! S az ige testet öltött; Megalkotá e kor legszebb művét. Szent tűzhelyéhez fűzte ezt a népet, Mely hontalan bolyongott szerteszét. Hány lelte sírját vad hullámok árján! Sok árva búsan messze költözött .... Andrássy volt, ki grófi hitvesével Megváltóként járt itt a nép között. E nér azóta, mint a szent talizmán, Magyar szívekből ki nem halhata. És mig csillag fog az égen ragyogni E név lesz a hon vezércsillaga. Miért Kossuth, Széchenyi lelke lángolt, Andrássy jött valóra váltani. Igy teljesedtek szent harcok hevében Honfi szívöknek édes álmai. Agyadban is szövődött mind, amit csak Megalkotott a „legnagyobb magyar." Te vagy példája, mily sokat tehet meg, Ki tenni tud és tenni hőn akar. Látom, midőn országos gondjaidban Virrasztva töltöd lázas éjszakád. Látlak tanácsot-ülni a „nagyokkal", Hol egy világ büszkén tekint reád. Felénk hajlitád szívét a királynak, S a trón megérté hálás nemzetét; Szívet-szívhez forrasztó érzelemmel Ez egyetértést megpecsételéd. A szent szabadság biztos zálogául Megalkotád a honvéd légiót. Nagy szellemed sugározá hazánkra, Mely élteté, — a sok ezernyi jót! Óh dobbanjon meg porladó szíved ma, Ki sírban is hazádról álmodol; Varázsolj vissza békét, összetartást, Mely rég eltűnt e hon határiról I Hogy szent jogáért küzdő nemzetünknek Megértse egymást minden hű fia, Hogy pártviszály- s rút önzésért ne kelljen Egész világ előtt pirulnia. Késő időknek törpe nemzedéki! E jel beszél hozzátok egyre még: Haladjatok a megjelölt csapáson ; Kövessétek Andrássy szellemét. Majd így hasad ránk, amit várva-várunk: Új, szebb időknek rózsás hajnala. S virulni fog, mert „Nem volt, hanem lesz" — Az imádott, édes magyar haza. S te néma kő állj időtlen időkig ! Hirdesd Andrássy örök, nagy nevét 1 Hirdesd a munka, szorgalom hatalmát, Mely áldását hinti e tájra szét. S te hű folyó, mely könyeinktől áradsz, Tanuja légy, hogy jöhet vész, vihar: .Magyar haíánkért kész itt sikra szállni Minden magyar szív, minden férfi kar. Délamerikai emlékek. Ezen a címen csinosan kiállított kis munkát hozott a pósta. A 86, kis alakú oldalon leirt útirajzok báró Bábarczy Jeni ügyes tollából származnak. A minden izében eleven tollal megirt érdekfeszítő uti leírásokból mutatóul közöljük a két első fejezetét a könyvnek. Érkezés Buenos-Airesbe. Argentína köztársaság fővárosában, BuenosAiresben kötöttünk ki, mint tengeri utunk végcéljánál. Este 6 óra után volt, az internationális törvény szerint tehát, már partra nem szánhattunk. Elgondolható, mily lázas izgatottsággal vártuk mi utasok azon percet, mikor is a nagyhírű világvárost, mely Páris területénél háromszor nagyobb területen fekszik, megpillanthatjuk. Nagy volt tehát elkeseredésünk, amidőn tudtunkra adták, hogy még egy éjjelt a hajón kell veszteg lnünk. Kérésünkre az argentínai vámhatóság megkönyörült és az I. osztályú utasoknak podgyász nélkül a partra szállást megengedte. Tanulmányozhattuk tehát Buenos-Áires éjjeli életét. Igyekeztem én is feleségemmel, hogy mielőbb szárazföldet érezzünk talpunk alatt. Minthogy ezt megelőzőleg én már jártam Buenos-Airesben, ősmertem a város nevezetesMai számunk 12 oldal. \